Általában a hifiről

Amúgy arról vitatkozni, hogy kinek mi a jó zene és helyes dolog-e, hogy neki az a jó zene szerintem értelmetlen. Az életben üzeneteket várunk, olyanokat, amik megérintenek bennünket. És ez aztán abszolút személyfüggő, sőt helyzetfüggő.
Vagy 20 éve dolgom volt a belvárosban és ahogy átvágtam a Vörösmarty-téren egy nagy tömegbe kerültem, egy rock koncert volt ott a színpadon Vörös Istvánnal, aki épp akkor öntött egy vödör vizet a közönségre. Nyár volt baromi meleg úgy hogy ez belefért a showba és ez a tag olyan jól, olyan érzelmi töltettel énekelt, hogy nem tudtam tovább menni, hallgattam jó darabig. Azóta is nagyon szeretem a hangját. Hat rám. Két éve volt valami kulturális nap a környékünkön és láttam, hogy ő is fellép. Elmentem, meghallgattam, de most már nem hatott rám. Talán megfakult a hangja, elveszett a fiatalkori lazasága, a gátlástalan színpadi mozgása... nem tudom, de most már nem érintett meg. Azért gondolom, hogy nem az én hallásom veszett el, mert a régi számai, többek között az alábbi még mindig nagyon tetszenek.

https://www.youtube.com/watch?v=2XWvRn83qkc

RIEC

Na pont leírtad, miért nem működik a rendszer.

Sajnos a Guns and Roses egy Metallica vagy egy Army of Lovers nem alkalmas egy kisgyermek ízlésének a pozitív formálására. Meg nem is kíváncsiak rá. Mozartot jobban szeretik. Alig várják, hogy valami könnyű darabot végre elklimpírozhassanak tőle. Ők még olyan bájosan rajongóak. Nagyon sok végzett zenész kimondottan ezért megy el zenei általánosba tanítani. Nem az akadémia a szakmai karrier csúcsa.

Én arra emlékszem, hogy nálunk nagyon korrektül leadták a tananyagot. Nem csak ének volt, de volt lightos összhangzattan, zenetörténet, zenehallgatás, transzponálás, hangszer ismeret, sőt, még pianinó is volt a suli több termében. Időnként zenei vetélkedő.

Sajnos a zenetanulás már alapfokon is nagyon száraz. Ha nem csinálod végig az 1 év előképzőt nem választhatsz hangszert. De ezt szinte mindenki meg tudja csinálni. Nem ördöngösség. 8-9 éves gyerekekről beszélek.

Na pont leírtad, miért nem működik a rendszer.

RIEC

Nem hiszem, hogy zenei általános iskolába kellene ahhoz járni, hogy a gyerekek megismerkedhessenek az ÉLŐ zenével. Azzal, ami körülveszi, azzal ami érdekli őket. Nem az ének-zene óraszámával van a baj, hanem a tartalmával. De nem akarom ismételni magamat.

Én arra emlékszem, hogy nálunk nagyon korrektül leadták a tananyagot. Nem csak ének volt, de volt lightos összhangzattan, zenetörténet, zenehallgatás, transzponálás, hangszer ismeret, sőt, még pianinó is volt a suli több termében. Időnként zenei vetélkedő.

Sajnos a zenetanulás már alapfokon is nagyon száraz. Ha nem csinálod végig az 1 év előképzőt nem választhatsz hangszert. De ezt szinte mindenki meg tudja csinálni. Nem ördöngösség. 8-9 éves gyerekekről beszélek.

Én csak arra emlékszem, hogy egy reggel elrikkantottam magam otthon, hogy zeneiskolába akarok járni és másnap már vittek is a suliba beiratni. Az általános iskolában én írtam meg a fél osztálynak a dogát transzponálásból. A többieknek ez nem ment. Meg nem is akarták megtanulni. 35 osztálytársamból én voltam az egyedüli muzikális lélek.

Nem hiszem, hogy zenei általános iskolába kellene ahhoz járni, hogy a gyerekek megismerkedhessenek az ÉLŐ zenével. Azzal, ami körülveszi, azzal ami érdekli őket. Nem az ének-zene óraszámával van a baj, hanem a tartalmával. De nem akarom ismételni magamat.

RIEC

Biztosan sok lappangó tehetség van minden területen, de ha valaki nem fedezi fel őket, vagy ők maguk nem találják meg az útjukat, akkor a tehetség önmagában holt tőke marad. Természetesen nem hiszem, hogy a magyar lakosság genetikusan lenne beoltva a zene ellen, sokkal inkább a közoktatást és a médiát okolom a szomorú helyzet miatt. Egy magasabb zenei kultúrával rendelkező társadalomban nem lenne sem ciki, sem vitaalap, hogy milyen zenét hallgatunk és nem is lenne értelme olyan csonttornyokat építeni, amit nálunk a jazz, meg a komolyzene jelent.

Alázatosan egyetértek veled.

RIEC

Nem arrol van szo, hogy kepesek vagyunk-e egy szuk elitet kitermelni (mert igen), hanem arrol, hogy kepesek vagyunk-e tomegekkel megszerettetni a zenélést. És láthatóan nem, pont ugyanazt tapasztaltam mint fapaci. Te is zenei táboros élményeket hozol, Leho is zenei altalanosba jart, szerintem ez a velemenykulonbseg gyokere.

En az altalanos iskolai, majd gimis enek-zene szenvedes utan kitartoan zenei analfabeta voltam es meggyuloltem (sajnos masok elott tovabbra is) az eneklest. Aztan valahogy gyozott a genetika, vagy a fene tudja, es onszantambol kezdtem kottat olvasni tanulni, hangszerrel foglalkozni. De az a tizenpar ev behozhatatlan veszteseg. Igaz, hogy az USA messze van, de ott egyszeruen nincs olyan iskola, aminek ne lenne sajat zenekara. Es azok a zenekarok olyan zeneket (is) jatszanak, amiket a gyerekek hallgatnak es szeretnek. Nem csontvazaket az elmult evszazadok kodebol, amikhez semmi kotodesuk nincs. Az a motivacio, amikor a kedvencei zeneit kezdheti elemezni, leirni, eljatszani a gyerek, nem pedig az, amikor bevagjak a karot, mert nem birta elszolmizalni az A csitári hegyek alattot. Es ez a megkozelites totalisan hianyzik a magyar oktatasbol, en nem emlekszem ra, hogy az elso 12 évben BÁRMILYEN hangszert láttunk volna ének-zene órán. Lehet fitymalni a magasbol, de a mi korosztalyunk hálószoba falan Depeche Mode, Metallica, Guns n Roses poszterek voltak, nem pedig Bach portrék. HA már megvan az érdeklődés, a kedv, utána nyilván lehet szélesiteni a zenei látókört, de a mostani (na jó, a 90-es évekre alapozok) rendszerbe kódolva volt az érdektelenség, rosszabb esetben az utálat.

Én csak arra emlékszem, hogy egy reggel elrikkantottam magam otthon, hogy zeneiskolába akarok járni és másnap már vittek is a suliba beiratni. Az általános iskolában én írtam meg a fél osztálynak a dogát transzponálásból. A többieknek ez nem ment. Meg nem is akarták megtanulni. 35 osztálytársamból én voltam az egyedüli muzikális lélek.

Tegnap elhataroztam, hogy meghallgatom a 2000.es evekben kiadott Sonic Youth lemezeimet, ha mar megvannak.
Az egyikrol talaltam egy kritikat, ahol megemlitenek egy hosszu nevu zenekart, most ok szolnak. A 9 rongyos 2.1-es szamitogepes renceren.
(Nem kellett eladnom a nagy cuccot, csak igy kenyelmesebb. )

Jo, hogy ennyi zene van egy gomb nyomasra.

https://en.wikipedia.org/wiki/Murray_Street_(album)
https://en.wikipedia.org/wiki/Source_Tags_%26_Codes

Alázatosan elfogadom a gondolataidat, de hadd kérdezzek valamit. Úgy gondolod, hogy a zenei tehetség az az egyik pillanatban még megvan a másikban meg huss, már el is szállt? Volt nincs?
Biztosan sok lappangó tehetség van minden területen, de ha valaki nem fedezi fel őket, vagy ők maguk nem találják meg az útjukat, akkor a tehetség önmagában holt tőke marad. Természetesen nem hiszem, hogy a magyar lakosság genetikusan lenne beoltva a zene ellen, sokkal inkább a közoktatást és a médiát okolom a szomorú helyzet miatt. Egy magasabb zenei kultúrával rendelkező társadalomban nem lenne sem ciki, sem vitaalap, hogy milyen zenét hallgatunk és nem is lenne értelme olyan csonttornyokat építeni, amit nálunk a jazz, meg a komolyzene jelent.

RIEC

A zenei fogékonyság velünk születik, de ha nem ápoljuk, ugyanúgy elsorvad, mint néhány más képességünk is. A személyes tehetséget én nem keverném az oktatás színvonalával, de persze a tehetség gondozása már oda kapcsolódik. Jól sejtem, hogy Neked nem csak zenehallgatóként van közöd a zenéhez? Én a közállapotokról voltam bátor véleményt megfogalmazni. Ha a közvetlen környezetemből indulnék ki, akkor Magyarország zenei nagyhatalomnak gondolnám, de tartok tőle, hamis kép lenne.

Alázatosan elfogadom a gondolataidat, de hadd kérdezzek valamit. Úgy gondolod, hogy a zenei tehetség az az egyik pillanatban még megvan a másikban meg huss, már el is szállt? Volt nincs?

Én mást tapasztalok. A zenére való fogékonyság az egész életet végigkíséri. Nagyapám nem tanult zenélni, de a templomban ösztönösen tercelt. Olyankor mindig rászóltak a környezetében ülők, hogy XYZ bácsi, nem az van írva a kottában. Erre ő csak legyintett.

Alázatosan elfogadom a véleményed. Hadd tegyem hozzá, hogy nekem más tapasztalataim vannak. Sok nemzetközi zenei táborban voltam fiatal koromban, és a velem egyívású külföldiek nem voltak tehetségesebbek vagy jobbak hazánk fiainál. Pedig hát figyeltük egymást rendesen és próbáltunk ott tanulni a másiktól ahol csak lehetett.

Hazánkban is sok gyermek tanulna szívesen zenét, csak hát a labdasport egy fajtája beelőz. Nem jut pénz zeneiskolára, hangszerre, tanár képzésre, zenekarokra, esélyegyenlőségre.

Nem arrol van szo, hogy kepesek vagyunk-e egy szuk elitet kitermelni (mert igen), hanem arrol, hogy kepesek vagyunk-e tomegekkel megszerettetni a zenélést. És láthatóan nem, pont ugyanazt tapasztaltam mint fapaci. Te is zenei táboros élményeket hozol, Leho is zenei altalanosba jart, szerintem ez a velemenykulonbseg gyokere.

En az altalanos iskolai, majd gimis enek-zene szenvedes utan kitartoan zenei analfabeta voltam es meggyuloltem (sajnos masok elott tovabbra is) az eneklest. Aztan valahogy gyozott a genetika, vagy a fene tudja, es onszantambol kezdtem kottat olvasni tanulni, hangszerrel foglalkozni. De az a tizenpar ev behozhatatlan veszteseg. Igaz, hogy az USA messze van, de ott egyszeruen nincs olyan iskola, aminek ne lenne sajat zenekara. Es azok a zenekarok olyan zeneket (is) jatszanak, amiket a gyerekek hallgatnak es szeretnek. Nem csontvazaket az elmult evszazadok kodebol, amikhez semmi kotodesuk nincs. Az a motivacio, amikor a kedvencei zeneit kezdheti elemezni, leirni, eljatszani a gyerek, nem pedig az, amikor bevagjak a karot, mert nem birta elszolmizalni az A csitári hegyek alattot. Es ez a megkozelites totalisan hianyzik a magyar oktatasbol, en nem emlekszem ra, hogy az elso 12 évben BÁRMILYEN hangszert láttunk volna ének-zene órán. Lehet fitymalni a magasbol, de a mi korosztalyunk hálószoba falan Depeche Mode, Metallica, Guns n Roses poszterek voltak, nem pedig Bach portrék. HA már megvan az érdeklődés, a kedv, utána nyilván lehet szélesiteni a zenei látókört, de a mostani (na jó, a 90-es évekre alapozok) rendszerbe kódolva volt az érdektelenség, rosszabb esetben az utálat.

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.

De valamin csak hallgatod....?
Itt az nem lenne túl hiteles, ha azt mondanád, hogy tökmindegy, hogy szól...

Most mar ertem. Hifizest irtal, amit en a hardver csere-berelesevel, a rencer hegyezesevel, mas rencerekkel valo osszevetesevel azonositottam.
Ha a hifizes a konzervzene megszolalasat segito keszulekek hasznalatat jelenti, akkor persze en is hifizek. Valoban a hifizes vezetett jo zenekhez, hifizes nelkul nem tudnek halott eloadok lemezeivel megismerkedni.

Termeszetesen az se mindegy, hogyan szol. Ha a cuccomat el kene adnom, es csak egy par ezer forintos szamitogepre dughato hangfalat tarthatnek meg, akkor nyilvan elkeserednek, de hogy a lemezeim hallgatasarol lemondanek? Kizart.

Hogy a hifizes Szent Graljahoz, a Pink Floydhoz is kapcsolodjak: az Ummagummat egy ki tudja milyen allapotu lemez orsos szalagra vett masolatanak a ki tudja hanyadik generacios masolataban ismertem meg a 80-as evek elejen, 14 evesen. Imadtam. Rongyosra hallgattam.
Valami azt sugja, hogy meg az a bizonyos szamitogepre dughato hangfal is jobban szolna, mint az a magno azokkal a hangfalakkal.

Alázatosan elfogadom a véleményed. Hadd tegyem hozzá, hogy nekem más tapasztalataim vannak. Sok nemzetközi zenei táborban voltam fiatal koromban, és a velem egyívású külföldiek nem voltak tehetségesebbek vagy jobbak hazánk fiainál. Pedig hát figyeltük egymást rendesen és próbáltunk ott tanulni a másiktól ahol csak lehetett.

Hazánkban is sok gyermek tanulna szívesen zenét, csak hát a labdasport egy fajtája beelőz. Nem jut pénz zeneiskolára, hangszerre, tanár képzésre, zenekarokra, esélyegyenlőségre.

A zenei fogékonyság velünk születik, de ha nem ápoljuk, ugyanúgy elsorvad, mint néhány más képességünk is. A személyes tehetséget én nem keverném az oktatás színvonalával, de persze a tehetség gondozása már oda kapcsolódik. Jól sejtem, hogy Neked nem csak zenehallgatóként van közöd a zenéhez? Én a közállapotokról voltam bátor véleményt megfogalmazni. Ha a közvetlen környezetemből indulnék ki, akkor Magyarországot zenei nagyhatalomnak gondolnám, de tartok tőle, hamis kép lenne. A korosztályommal már egészen fiatalon megutáltatták az éneklést és a népzenét, ebből következően a komolyabb műfajokkal is "érdekes" a viszonyuk. Az sem véletlen, hogy ha 3 akkordot le tudtál fogni a gitáron, már sztár lehettél (lásd a magyar 60-70-es évek magyar zenekarait!). Tanulságos azt is összehasonlítani, nálunk és más országokban milyen zenei produkciók vannak egy falunapon, vagy városi ünnepségen. Ez talán többet elárul a helyzetről, mint a szuperképzett és tehetséges zenészcsodáink száma.

RIEC

Egészen konkrét élményeim vannak ezzel kapcsolatban az erdélyi és horvát túráimról, amiken több helyen is találkoztam spontán zenéléssel, énekléssel, na meg az osztrák zenei múlt sem akármi. A hangszeres, vagy legalább ének tudással rendelkező emberek aránya nálunk igen alacsony, európai viszonylatban elkeserítőnek gondolom. Míg mi szolmizálunk heti 1 órában ZS kategóriás tantárgyként, Hollandiában és Franciaországban tucatnyi hangszerből választhat a gyermek már az általános iskolában, sőt sok iskolában kötelező is választania, de már korábban is találkozik a zenéléssel, nem csak a LEGO-val. Hágában egy óvoda mellett laktam heteken át, minden nap volt zenebona. Hát ilyenek jutnak eszembe, de ez messzire vezető téma, nem igazán alkalmas durrantásra.

Alázatosan elfogadom a véleményed. Hadd tegyem hozzá, hogy nekem más tapasztalataim vannak. Sok nemzetközi zenei táborban voltam fiatal koromban, és a velem egyívású külföldiek nem voltak tehetségesebbek vagy jobbak hazánk fiainál. Pedig hát figyeltük egymást rendesen és próbáltunk ott tanulni a másiktól ahol csak lehetett.

Hazánkban is sok gyermek tanulna szívesen zenét, csak hát a labdasport egy fajtája beelőz. Nem jut pénz zeneiskolára, hangszerre, tanár képzésre, zenekarokra, esélyegyenlőségre.

Jól beszélt az embör.. Utána végképp átvették a hatalmat a producerek a zene fölött.Mondjuk azért az Opeth kellemes meglepetés.

Raadasul hifis szemmel is jol szolnak.

Mindig érdemes a határainkat tágítani a komfortzónánkból kilépve, ne maradjuk beszűkültek, ismerkedjünk új dolgokkal, aztán ha nem tetszik hát nem, de ha mégis, az jó dolog.
Én most pl. a Pink Floyd - Ummagumma stúdió albumával kínzom magam: művelődjünk, ismerjük meg a korai munkásságukat - alapon. De ez még mai mércével is olyan beteg, h el sem tudom képzelni, mit gondoltak '69-ben az emberek...
Bár a korszakot ismerve biztos kéne hozzá egy bélyeg

Most miert, a Saucerful of Secrets szerintem kifejezetten slagerszam.

RIEC

A hifizést soha ne becsüljük le.
Nagyon jó zenékre rávezethet. Kicsit furcsa, de jobban, mint olyan dolgok, amelyekről gondolnánk inkább.
Rengeteg dologba belesodorhat.

Nekem a barokk lant, a theorba és a barokk hárfa hangja okozott nagy rácsodálkozást. Azóta hallgatom őket, hogy van hozzá megfelelő eszközöm. Előtte a világból ki lehetett volna kergetni ezekkel a hangszerekkel.

megint nem tudom, min nyugszik az, h körülöttünk mindenki muzikálisabb... Sztem durrantottál egy jó nagyot a levegőbe...
Egészen konkrét élményeim vannak ezzel kapcsolatban az erdélyi és horvát túráimról, amiken több helyen is találkoztam spontán zenéléssel, énekléssel, na meg az osztrák zenei múlt sem akármi. A hangszeres, vagy legalább ének tudással rendelkező emberek aránya nálunk igen alacsony, európai viszonylatban elkeserítőnek gondolom. Míg mi szolmizálunk heti 1 órában ZS kategóriás tantárgyként, Hollandiában és Franciaországban tucatnyi hangszerből választhat a gyermek már az általános iskolában, sőt sok iskolában kötelező is választania, de már korábban is találkozik a zenéléssel, nem csak a LEGO-val. Hágában egy óvoda mellett laktam heteken át, minden nap volt zenebona. Hát ilyenek jutnak eszembe, de ez messzire vezető téma, nem igazán alkalmas durrantásra.

Olyannal is beszéltem, akinek a zene '73-ig (hard rock, prog, psch) zene, talán '75-ig. És utána? Kérdezem. Az már nem zene.

Jól beszélt az embör.. Utána végképp átvették a hatalmat a producerek a zene fölött.Mondjuk azért az Opeth kellemes meglepetés.

chord

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.

De valamin csak hallgatod....?
Itt az nem lenne túl hiteles, ha azt mondanád, hogy tökmindegy, hogy szól...

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.
Par evig szinte csak 50-es, 60-as evekbeli jazzt hallgattam. Aztan egyre tobb free jazzt, zajzenet. Utana alter country-t vagy americanat. Egy honapja hetente ket Bob Marley lemezt.
Idonkent egy-egy regi zene lemezt az avx komolyzenei ajanlojabol. Ezeket sem a hangminoseguk miatt, hanem kivancsisagbol.
Majd egy honapja kolcsonkaptam egy mocskos draga dac-ot. Semmilyen modon nem valtozotatott a repertoaron.

A hifizést soha ne becsüljük le.
Nagyon jó zenékre rávezethet.

Egyetlen olyan lemezt, mufajt, eloadot nem tudok mondani, amit/akit a hifizessel osszefuggesben hallgatok, vagy mellozok.
Par evig szinte csak 50-es, 60-as evekbeli jazzt hallgattam. Aztan egyre tobb free jazzt, zajzenet. Utana alter country-t vagy americanat. Egy honapja hetente ket Bob Marley lemezt.
Idonkent egy-egy regi zene lemezt az avx komolyzenei ajanlojabol. Ezeket sem a hangminoseguk miatt, hanem kivancsisagbol.
Majd egy honapja kolcsonkaptam egy mocskos draga dac-ot. Semmilyen modon nem valtozotatott a repertoaron.

Meg.

Pláne, hogy nem egy emberkével beszéltem, akinek a Pink Floyd az Ummagummánál meg is állt.

Meg.

Pláne, hogy nem egy emberkével beszéltem, akinek a Pink Floyd az Ummagummánál meg is állt. Meddle, Dark Side, pláne The Wall szóbe se jöhet náluk. Én ezt absz. nem osztom. Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy az illetők nagy többsége akkor volt fiatal, nekem meg az összes albumuk "a múlt", nyilván máshoz közelítünk de nincs ezzel gond. Olyannal is beszéltem, akinek a zene '73-ig (hard rock, prog, psch) zene, talán '75-ig. És utána? Kérdezem. Az már nem zene.
Jó, ha van (szándékosan nem írom a "kell" szót) az embernek nyitottsága, és ez ki is tud alakulni. Ha valakinél ez nincs, vagy nem jön, akkor annak úgy kell lennie valamiért. Van olyan zene (Porcupine Tree), amit 10 évvel ezelőtt mutattak, hát na... Aztán motoszkált valami, kis kíváncsiság, mára meg rajongás.
Mindig érdemes a határainkat tágítani a komfortzónánkból kilépve, ne maradjuk beszűkültek, ismerkedjünk új dolgokkal, aztán ha nem tetszik hát nem, de ha mégis, az jó dolog.
Én most pl. a Pink Floyd - Ummagumma stúdió albumával kínzom magam: művelődjünk, ismerjük meg a korai munkásságukat - alapon. De ez még mai mércével is olyan beteg, h el sem tudom képzelni, mit gondoltak '69-ben az emberek...
Bár a korszakot ismerve biztos kéne hozzá egy bélyeg

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.