Általában a hifiről

És ilyen jelenetek a hétköznapi életben is előfordulnak. Mert mindig van valaki aki jobban tudja nálunk a dolgokat, aki tehetségesebb, aki felkészültebb. A kérdés az, hogy az ilyen emberek jelenlétét megbírjuk-e, örülünk-e nekik vagy inkább próbálunk tőlük minél gyorsabban megszabadulni mert csak láb alatt vannak.

Talán még fontosabb kérdés, hogy a tehetségesebb, felkészültebb rendelkezik-e annyi alázattal, hogy más véleményét is elfogadja és ne próbálja a sajátját másokra erőltetni! Ha ez megvan a jelenlétét nemhogy megbírjuk, hanem kifejezetten örülünk neki!

Játékfilm, legyen. Haragszom az ilyen ferdítések miatt, mert így 2x kell hozzányúlni: 1x, mikor eljut, másodszor, mikor korrigál az ember. Hogy hányan mennek utána, azt meg tudjuk. Többször tapasztaltam, persze ez az én véleményem, pénzügyi mutatók bizonyosan nem ezt támasztják alá, hogy nem is szükségszerűen kellett volna átszabni az adott részt, történések sorrendjét, mert a valóság a maga nemében szórakoztatóbb. S nélkülöznie kellene az ilyen témájú filmnek a blockbuster-metódust. Nyilvánvalóan megkíván egy középutat az eladhatóság, tálalhatóság miatt. A hosszan hallgatható hifire és a száraz borra voksolok, filmben is van ilyen, lassan építkező, csak ahhoz keveseknek van türelme.

Volt egy piramis alakú erősítőkről, pulóverekről és hifista-típusokról szóló vicces írás, még a hificity-s időkből, meg tudná ezt idézni valaki? A B-filmes tudósábrázolás van előttem: ők sem létezhetnek kerek - szigorúan nullás - szemüveg és fehér köpeny nélkül, hát az otthoni zenehallgató is kötelezően komolyzene-barát. Nem biztos, hogy baj, hogy ez egy kimondva-kimondatlanul létező presszió. Aki ugyanis nem járt volna komoly irányba, az ilyenkor ellátogat.

Mi ellen védekeznek: nehéz megbontani az addig gondosan, évek alatt felépített, akár keserves tapasztalatok árán megszerzett egót, énképet. Új stílusok befogadása félő, hogy ezt boríthatja, talán ez az egyik oka. Aztán a megítéltetés: ha átlépek egy másik érába, az egy tucat más kötelezvényt hoz magával, meg fogok-e tudni felelni ezeknek? Elbukom-e?

Zenei műfaji korlátozás: ez tipikusan kívülről jövő gondolat. Régebbi motorosok szerintem nem fárasztják egymást kötelező műfaji kötöttségekkel.

Másik sznobnak nézése saját nemértés miatt: örök és kiírthatatlan vonás. Rengeteg türelem talán, az a megoldás, de az sem garantált.

Ha ide most benézne valaki outsider és ezt az oldalt átfutná joggal fogalmazódhatna meg benne a kérdés: "úristen, ez ennyire nehéz, hát miért nem váltanak hobbit/szenvedélyt?" Azt nem lehet, már nem...

bitrograde

Szerintem rosszul látod, de lehet, hogy mégis neked van igazad. Én is szeretem az Amadeus c. filmet, de az én kedvenc jelenetem az amikor Mozart kijavítja Salieri zenéjét és a végén kikerekíti belőle a Figaro házasságának ez egyik jól ismert részletét.

Csak egy példa mindenféle vitaindító nélkül: valaki mutat egy zenét, mondjuk Fritz Reinertől a Jupiter szimfóniát, majd jön valaki más aki szerint ez így előadva nem nyerő mert ez mégiscsak egy szimfónia nem pedig egy opera nyitány. Aki Reinerre esküszik az mutogatja az arany hangvillát a borítón, aki ellenvéleményt formál az meg játszotta a művet. Na most mi legyen? Hogyan tovább?

És ilyen jelenetek a hétköznapi életben is előfordulnak. Mert mindig van valaki aki jobban tudja nálunk a dolgokat, aki tehetségesebb, aki felkészültebb. A kérdés az, hogy az ilyen emberek jelenlétét megbírjuk-e, örülünk-e nekik vagy inkább próbálunk tőlük minél gyorsabban megszabadulni mert csak láb alatt vannak. Erről is szól az Amadeus.
Az a jelenet nálam is nagy kedvenc, bár Salierit nem tartom annyira tehetségtelennek, mint amilyennek a film beállítja. Meg hát mégis csak ő az, aki képes értékelni Mozartot.A felvetésed egy fórumon pedagógiai jellegű: hogyan vagyok képes befolyásolni mások véleményét? Szerintem így kellene. Én meg játszottam. Na bumm. Akkor ez el is dőlt. A baj csak az, hogy ez nem épül be a másik zenehall(gat)ási kompetenciájába. Mert ezzel kellene valamit kezdeni: hogy át tudj adni valamit abból, hogy te hogyan hallod. Ebben segíthetnek pl. a különböző interpretációk komolyzene esetében, vagy könnyebb műfajok esetében a feldolgozások.
Csak megtanulunk egyszer beszélgetni egymással.

Szerintem nem ártana a hozzászólók egy részének nem ártana félretenni az előítéleteit, sértettségét, stb. A zene befogadását egyik sem segìti elő, a vélemények cseréjéről nem is beszélve. ... Arra is oda kellett volna figyelni, mikor felmerült, hogy zenei élményeink mennyire köthetők hifis élményeinkhez és viszont. Vagy hogy mennyire személyesek.
Néha eléggé köthetők. Nagyon személyesek.

...
Csak egy példa mindenféle vitaindító nélkül: valaki mutat egy zenét, mondjuk Fritz Reinertől a Jupiter szimfóniát, majd jön valaki más aki szerint ez így előadva nem nyerő mert ez mégiscsak egy szimfónia nem pedig egy opera nyitány. Aki Reinerre esküszik az mutogatja az arany hangvillát a borítón, aki ellenvéleményt formál az meg játszotta a művet. Na most mi legyen? Hogyan tovább?

És ilyen jelenetek a hétköznapi életben is előfordulnak. Mert mindig van valaki aki jobban tudja nálunk a dolgokat, aki tehetségesebb, aki felkészültebb. A kérdés az, hogy az ilyen emberek jelenlétét megbírjuk-e, örülünk-e nekik vagy inkább próbálunk tőlük minél gyorsabban megszabadulni mert csak láb alatt vannak. Erről is szól az Amadeus.

"Na most mi legyen?" -Semmi.
"Hogyan tovább?" -Sehogyan. Már a második kör (értsd további érvelés az arany hangvillával, meg az aktív zenéléssel) is fölösleges volt a vázolt példában. Véleménykülönbség van, ok, de nem szükségszerű, hogy ugyanaz tessen nekik, vége.
Itt nincs abszolút igazság. Simán lehet, hogy két karmester is eltérő véleményen lenne...

Az Amadeusról... nem untatom a topik közönségét a saját érzéseimmel, de az alábbi filmrészlet engem nagyon megtalál minden alkalommal, talán mert én is így hallom, hallgatom a tárgyalt muzsikát és annak zseniális építkezését. Ez azért nagy dolog számomra, mert zenét hallgatni és annak belső történéseire figyelni rengeteg módon lehet, tehát elég kicsi az egyezőség esélye. Mindeközben tudom, hogy Mozart a hardcore zenehallgatók szemében populáris, túl könnyed, igénytelen, másoknak meg érthetetlen, zavaros, elvont, tehát a többség számára nem kívánatos téma itt. Igen, ez egy újabb általánosítás.
A film az tényleg szenzációs volt, több ilyen kéne nagy zenei klasszikusokról. Habár zenetörténészek szerint néhány dolog a valóságban nem úgy és az volt, de elvégre ez játék film, nem dokumentum film.
Nem régen az MTV bemutatta "Paganini_Az ördög hegedűse", nekem nagyon tetszet, javaslom másoknak akik nem látták.

a teljes film is nézhető pl itt:
https://videa.hu/videok/film-animacio/p ... HnS4wUQNAQ

RIEC

Szerintem nem ártana a hozzászólók egy részének nem ártana félretenni az előítéleteit, sértettségét, stb. A zene befogadását egyik sem segìti elő, a vélemények cseréjéről nem is beszélve. A zenei ajánlók sem azért ürültek ki, mert nem lenne mit, vagy mert nem lenni ki, hanem mert a sajátosan értelmezett önmegvalósítás színtereivé váltak, ami aztán nem tűrte az egyet nem értést az esztétikai ítéletek és megszólalásmód tekintetében. A film- és sorozatajánlókban is hasonló a helyzet. Az élményt közvetíteni amúgy is nehéz, mert erre a fórum közege ssm mindig alkalmas. Más, ha a Zsolt belinkel egy videót, meg ha mondjuk az ember szenvedélyes szeretője játssza azt a Kodályt huszonévesen, mély átéléssel. (Elnézést a személyes megnyilvánulásért.) Arra is oda kellett volna figyelni, mikor felmerült, hogy zenei élményeink mennyire köthetők hifis élményeinkhez és viszont. Vagy hogy mennyire személyesek.

Szerintem rosszul látod, de lehet, hogy mégis neked van igazad. Én is szeretem az Amadeus c. filmet, de az én kedvenc jelenetem az amikor Mozart kijavítja Salieri zenéjét és a végén kikerekíti belőle a Figaro házasságának ez egyik jól ismert részletét.

Csak egy példa mindenféle vitaindító nélkül: valaki mutat egy zenét, mondjuk Fritz Reinertől a Jupiter szimfóniát, majd jön valaki más aki szerint ez így előadva nem nyerő mert ez mégiscsak egy szimfónia nem pedig egy opera nyitány. Aki Reinerre esküszik az mutogatja az arany hangvillát a borítón, aki ellenvéleményt formál az meg játszotta a művet. Na most mi legyen? Hogyan tovább?

És ilyen jelenetek a hétköznapi életben is előfordulnak. Mert mindig van valaki aki jobban tudja nálunk a dolgokat, aki tehetségesebb, aki felkészültebb. A kérdés az, hogy az ilyen emberek jelenlétét megbírjuk-e, örülünk-e nekik vagy inkább próbálunk tőlük minél gyorsabban megszabadulni mert csak láb alatt vannak. Erről is szól az Amadeus.

Most felhozok egy elsőre furcsának tűnő példát, amivel a zenebefogadás és szépségének meglátás folyamata hasonlatos az európai klasszikus zene nem is olyan magától értendő folyamatához, amivel lehet többen is küzdenek, vagy inkább nem küzdenek, csak nem hangolódnak rá. Azzal is tisztában vagyok, ez a befogadási példa néhány emberben, valami védekezési ösztön formájaként -mi ellen védekeznek?- magamutogatás jelzőjével illetik majd ezt a posztom.

A zenei befogadás példája a klasszikus indiai zene, ami nekünk, akik nem élünk abban a zenei környezetben, gondolhatjuk ez valami furcsa egzotikus dallam világ, esetleg népzenei elfajulás, mert hallgatva nem sokan élvezik ezt mifelénk.
Rá lehet erre hangolódni? Bizony rá. Erőlködés leszedálás nélkül is bele lehet szeretni, nekünk európaiaknak is. Ez a hangolódás valamelyest analóg az itteni klasszikus zenére hangolódás folyamatával, szerintem.
.
/Az indiaiaknak ez a KLASSZIKUS zene, nekik ez európai klasszikus zene az egzotikus zene/
Minden éveben éppen januárban rendezik Londonban a Darbar fesztivált, ez az indiai klasszikus zene ünnepe Angliában. Csodálatos zenék, hangszerek, művek szólnak ezen fesztiválokon évek óta.

https://www.youtube.com/channel/UCWEJt0 ... seaIMIm2jA

Valójában nem értem, zenei műfajok neveivel miért korlátozzuk a megszerezhető élményt. Egyetlen okát látom, hogy vitaalapot lehessen generálni belőle.

bitrograde

Szerintem nem ártana a hozzászólók egy részének nem ártana félretenni az előítéleteit, sértettségét, stb. A zene befogadását egyik sem segìti elő, a vélemények cseréjéről nem is beszélve. A zenei ajánlók sem azért ürültek ki, mert nem lenne mit, vagy mert nem lenni ki, hanem mert a sajátosan értelmezett önmegvalósítás színtereivé váltak, ami aztán nem tűrte az egyet nem értést az esztétikai ítéletek és megszólalásmód tekintetében. A film- és sorozatajánlókban is hasonló a helyzet. Az élményt közvetíteni amúgy is nehéz, mert erre a fórum közege ssm mindig alkalmas. Más, ha a Zsolt belinkel egy videót, meg ha mondjuk az ember szenvedélyes szeretője játssza azt a Kodályt huszonévesen, mély átéléssel. (Elnézést a személyes megnyilvánulásért.) Arra is oda kellett volna figyelni, mikor felmerült, hogy zenei élményeink mennyire köthetők hifis élményeinkhez és viszont. Vagy hogy mennyire személyesek.

hányszor láttam megfogalmazva itten is: a komolyzene hallgatásához, befogadásához megfelelő lelkiállapot, mély nyugalom, meghittség szükségeltetik. Ez főleg azok tollából keletkezik, akik alig, vagy egyáltalán nem hallgatnak klasszikus zenét, tudják, az valami értékesebb rangú zene, de nekik nem igazán jelenik meg az a furcsa magasabb érték. Ja, és ekkor jön elő, a komolyzene hallagatók egy része csupán sznobizmus hallgatja azt.
Dehogy kell ez az éteri leszedált nyugalmi állapot komoly zenéhez, ez egyszerűen marhaság. Arról van inkább szó, aki egy bizonyos fajta zene világhoz még nem szokott hozzá, nem érdekli, de azért bele-bele kóstolna a "komoly" zenébe, az csak nagy nehézségek árán ül elé, kapcsol, keres ilyen zenét, mert furdalja a lelkiismeret, ő miért is nem "komoly" zene kedvelő, a komolyt itt most nem a műfajra értelmezve. Nincs szükség klasszikus zene élvezethez mély nyugalomra, egyébként is nagyon sok mű pezsgő, kirobbanó, vidám de bőven van andalító, szóval sok, nagyon sokféle a komoly zene is.
Nekem a nyugalom mint hallgatási körülmény egyedül a requiem művek kapcsán jut eszembe, ezek ugye gyászmise zenék, és én nagyon nem élvezem ezeket, ha nyugalomba helyezem magamat, akkor sem szívesen. Ha ez jön elő, tovább lépek.

supravox

Ezt a Kodály cselló szólószonátáról írtad?
Aha

Van egy olyan "elméletem", hogy mindenki szereti a komolyzenét, csak nem találta meg azt a zeneművet, amelyiket tényleg szeret.
(Iskolai szituációban pl. semmi nem garantálja, hogy azon zeneművek közül bármelyik is megérintene egy diákot, pláne abban a korban. Továbbra is tartom, hogy erőltetni akárminek a megszeretését nem lehet, helytelen, sőt gyakran kontraproduktív.)
Másrészt szerintem nem érteni kell, hanem örömünket lelni benne és ez akármilyen zenével így van. (Hol vagyok én attól, hogy értsem ezeket a műveket, ellenben arról néha tudnék mesélni, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem, nekem mit jelent, de nem akarok )
Harmadrészt nem értem, hogy miért lenne baj, hogy ebben a topikban nagyon tangenciálisan feljött ez a téma. Én mindenevő vagyok eléggé, nem csak komolyzenét hallgatok, ráadásul itt jobb eséllyel vannak olyan hobbitársak, akik nem nagyon hallgatnak komolyzenét, de esetleg nyitottak a véleményekre.

RIEC

A komolyzenét nem tukmálja senki, youtube-on, letöltikéken ugyanannyira rendelkezésre áll, mint a legújabb prompt UK chartok. Ez a porszívó jó irány, de fordítva kéne, valaki komolyzenében járatos mondja meg, hogy tölthetnék le egy porszívót valahogy... :-)))

Volt itt a fórumon nem egy komolyzenében járatos ahogy elnézem, de hamar elkergették őket a tetszik/nem tetszik zenehallgatók. Mert ahogy józsibazsi sem szereti ha megmondják neki a tutit, úgy a komolyzene iránt rajongók egy kis, jól körülhatárolható csoportja is kikérik magának a fórumon a messziről jött ember okosságát.

Ez hogy Ford Farlainet idézzem:

Olyan mint sajtreszelővel rejszolni,nagyon érdekes de leginkább fájdalmas

Ezt a Kodály cselló szólószonátáról írtad?

Nem hittem volna, hogy rajtam kívül hallgat még ebben az országban valaki Tinariwen-t. Ne légy kishitű!!
Próbáld ki őket is:

https://www.discogs.com/artist/1718950-Tamikrest

Namennyire veszélyes az általánosítás, ugyebár... :-)))
Olyanokra gondolsz, mint a súdiós készülékekkel, hangmérnökökkel, hangfelvételekkel kapcsolatos kijelentéseid? Az általánosítás valóban veszélyes, de elkerülhetetlen, ha el akarunk igazodni a világ jelenségei között. Az imént olvastam egy nagyon informatív írást az afrikai gazdasági helyzetről. Eszeveszett mennyiségű információ volt felhalmozva benne, pedig országonként alig pár mondatból állt. A szokásos híradásokhoz képest rendkívül részletes, de az országok szemszögéből nézve erősen általánosító cikk volt. Azt hiszem, nem lehetséges a helyzetben résztvevő 1,2 milliárd ember sorsát egyénenként vizsgálni. Ha pedig kiragadunk egy esetet, az még jobban félrevisz, mint az általánosítás.

Az Amadeusról... nem untatom a topik közönségét a saját érzéseimmel, de az alábbi filmrészlet engem nagyon megtalál minden alkalommal, talán mert én is így hallom, hallgatom a tárgyalt muzsikát és annak zseniális építkezését. Ez azért nagy dolog számomra, mert zenét hallgatni és annak belső történéseire figyelni rengeteg módon lehet, tehát elég kicsi az egyezőség esélye. Mindeközben tudom, hogy Mozart a hardcore zenehallgatók szemében populáris, túl könnyed, igénytelen, másoknak meg érthetetlen, zavaros, elvont, tehát a többség számára nem kívánatos téma itt. Igen, ez egy újabb általánosítás.

https://www.youtube.com/watch?v=nDxrf5UdyWU

Ha szereted, akkor érted is (azért szereted). Érzelmi intelligenciával való értésről beszélek. Kivéve, ha sznobságból állítod a szeretést, de ezt nyilván kizárhatjuk. Úgy érzem sztereotípiákkal harcolsz, önérzeti indíttatásból. Ez nem jó, inkább lazulj valami épp kedvedre valóval. A sznobok egyébként boldogtalan lények: kívülről ugatják a lekváros bödönt, de még a kívülnyaláshoz sem lenne érzékük. Az igyekezet tragédiája ez a boldogság felé. Valljuk be, érthető törekvés. Az meg jó út, ha trendfüggetlenül zeneélvezel és keresed a jót, nincs miért izgulnod.

Nemrég volt téma ez az áhítatos peremezés az egyik pesti hallgatózós meetingen, ugyanerre a filozófiai konklúzióra jutottunk.

Nem jövök komolyzenei oldalról.

Talán az nem jött le a beírásomból, hogy az fáj, hogy a legszélesebb rétegeket elérő TV csatornákon - amelyek formálják a közizlést - szinte csak vízuális rémségekkel sokkoló főleg fekete zenék mennek. Nekem ezek egyszerűen fájnak.

Rudi bácsi, ne húzd ki a gyufát...

Mellesleg linkeltem vizuális rémségekkel sokkoló fehér zenét, hallgasd azt!

De nem kérnek belőle! Mi ezen annyira érthetetlen?

A komolyzene kedvelőinek van saját topikjuk. Örvendetes volna ha oda értekeznének és nem itt árulnák a portékájukat mint egy porszívó ügynök. Ja, hogy azt alig látogatják? Pech.

Általában a hifiről szeretnénk valamit szintetizálni itten páran. Az összefüggéseket, amik a részterületek sajátosságainak összesülése esetén jönnek elő, általában. Ehhez néha demonstráció is kapcsolódik (mint ahogy mindenki otthon demonstrálgat szépen magának a rendszerén), az ebben szerezett tapasztalatok vagy eközben felvetődő kérdések közkinccsé tétele zajlik ebben a topikban. Nyilván a komolyzenei hallgatózás is nagyon fontos, sok hangrendszer képességei "még egy szimpla" Carmen-nyitányon is megrogynak, tudni kell, hol van a fal.

A komolyzenét nem tukmálja senki, youtube-on, letöltikéken ugyanannyira rendelkezésre áll, mint a legújabb prompt UK chartok. Ez a porszívó jó irány, de fordítva kéne, valaki komolyzenében járatos mondja meg, hogy tölthetnék le egy porszívót valahogy... :-)))

te - felteszem - komolyzenei oldalról jössz, a következő generációk tagjainak mindegyike már igénytelen mainstream-faló? Komolyzenén nevelkedtem, játszottam jazz bandában, a pult mögött rendre tech- és jungletechno jön ki belőlem, mindegyik én vagyok. Én mit mossak össze nyugodt szívvel, mi az ismeretlen átellen? Ne használjuk fel a korszakos, kiragadott (szub)jellemzőket saját, elmúlt fiatalságunk siratására.
Nem jövök komolyzenei oldalról.

Talán az nem jött le a beírásomból, hogy az fáj, hogy a legszélesebb rétegeket elérő TV csatornákon - amelyek formálják a közizlést - szinte csak vízuális rémségekkel sokkoló főleg fekete zenék mennek. Nekem ezek egyszerűen fájnak.

Ha szereted, akkor érted is (azért szereted). Érzelmi intelligenciával való értésről beszélek. Kivéve, ha sznobságból állítod a szeretést, de ezt nyilván kizárhatjuk. Úgy érzem sztereotípiákkal harcolsz, önérzeti indíttatásból. Ez nem jó, inkább lazulj valami épp kedvedre valóval. A sznobok egyébként boldogtalan lények: kívülről ugatják a lekváros bödönt, de még a kívülnyaláshoz sem lenne érzékük. Az igyekezet tragédiája ez a boldogság felé. Valljuk be, érthető törekvés. Az meg jó út, ha trendfüggetlenül zeneélvezel és keresed a jót, nincs miért izgulnod.

A zene azért jó, mert sokféle szintje van az élvezetének. Érteni és élvezni azért nem ugyanaz. Mint ahogy az is lehet, hogy valaki érti, de nem élvezi.

Biztos vagy benne, hogy a zenei ritkaságokat említő valamennyi fórumtárs fejébe belelátsz? Nem lehet, hogy az a rosszindulat, amit sokak fő tulajdonságának nyilvánítasz, inkább benned van jelen? Néhány hete egy filmklub összejövetelen vettem részt, ahol Forman Amadeusa volt a fő fogás (nagy kedvencem), a vetítés után pedig egy több órás beszélgetés alakult ki zeneszerzőkről, a korabeli életmódról, zenész sorsokról, hangszerekről és természetesen a zenéről. A definíciód szerint a jelenlévők nem hallgatnak komolyzenét. Talán tévedsz, mert igen tájékozottnak és kiműveltnek tűntek a kérdésben.

Nem igazán értem, hogy ha számodra elfogadhatatlan a TV műsor (ezt már számtalanszor leírtad), akkor miért kapcsolod be a készüléket esténként. De persze nem ez az egyetlen, amit nem értek.

Namennyire veszélyes az általánosítás, ugyebár... :-)))

A fő fogás az Amadeus volt, de desszert remélem valami kajálós Greenaway vagy legalább majszolgatós Bunuel... :-)))

Szeretném megkérdezni, hogy miért az egyik nagy kedvenced az Amadeus? Milyen olyan szempontokat kaptál ezen a beszélgetésen, amelyek segítettek még jobban megvilágítani, esetleg koherenciájában mégis heterogénebbé tenni az addig is ismert/már látott képi/lelki/tartalmi üzenetet?

A TV kérdése sztem egyre megosztóbb. Sajnálnám, ha Rudi bácsi is beragadna pl egy ilyen klip elé, ami sztem van olyan ijesztő, hogy kisebbek megállnak tőle a növésben. Félelmetesnek nem mondanám, inkább csúnya és ijesztő. Nekem is csak háttérnek szokott menni, miközben másik ablakban matatok. Meg persze, ha egyszer-egyszer leadja a Baby TV vagy a JimJam. :-)))

Én inkább úgy látom (és megpróbálom én is ezt követni), hogy az idézett ritkaságok többnyire illusztrálnak valamit, bizonyos dolgok megtapasztaltatására alkalmasak, vagy egyszerűen annyira tetszenek, hogy szívesen megosztanánk Veletek az élményt!

Ááá, ilyen indítattást tulajdonítani...?! "Lehetetlen". Nem tudtad, hogy itt többnyire magamutagató, ízlésüket fitogtató sznobok avagy ízlésficamos 'hozzánemértők' írogatnak? Az a helyzet, vannak akik szerintem azt lesik, mikor nincs a fejeken sapka.

RIEC

Én inkább úgy látom (és megpróbálom én is ezt követni), hogy az idézett ritkaságok többnyire illusztrálnak valamit, bizonyos dolgok megtapasztaltatására alkalmasak, vagy egyszerűen annyira tetszenek, hogy szívesen megosztanánk Veletek az élményt!

De nem kérnek belőle! Mi ezen annyira érthetetlen?

A komolyzene kedvelőinek van saját topikjuk. Örvendetes volna ha oda értekeznének és nem itt árulnák a portékájukat mint egy porszívó ügynök. Ja, hogy azt alig látogatják? Pech.

Ez egy nagyon jó kérdés. Feleségem szokta mondani, hogy azok a nők, akik a sokat beszélnek főzésről, azoknak a férje főz általában. És ez így is van. Valahol innét lehet ezt a kérdést is megfogni, aki valóban nagyon szereti a komolyzenét és sokat is hallgatja, az nem beszél róla, mert természetes neki. Itt a topikban tényleg érezni néhány beírásból, hogy villogás jelleggel kerülnek szóba ritkaságok, amiknek a hallgatása rangot ad az illetőnek. Ő legalább is így gondolja.

Az én véleményem az, hogy a komoly zene csodálatos világ, de idő és megfelelő lelki állapot (nyugalom) kell a befogadásához. A mai élet sajnos nem erről szól.
Esténként, a nap végén kábel készítő asztalkámtól felállva le szoktam ülni a TV elé és kiráz a hideg a zenei csatornákon látható klippektől. Nulla zene, érthetetlen képsorok, minél megdöbbentőbb vizuális ingerek rettenetes... ez a ma és a jövő zenéje?

Biztos vagy benne, hogy a zenei ritkaságokat említő valamennyi fórumtárs fejébe belelátsz? Nem lehet, hogy az a rosszindulat, amit sokak fő tulajdonságának nyilvánítasz, inkább benned van jelen? Néhány hete egy filmklub összejövetelen vettem részt, ahol Forman Amadeusa volt a fő fogás (nagy kedvencem), a vetítés után pedig egy több órás beszélgetés alakult ki zeneszerzőkről, a korabeli életmódról, zenész sorsokról, hangszerekről és természetesen a zenéről. A definíciód szerint a jelenlévők nem hallgatnak komolyzenét. Talán tévedsz, mert igen tájékozottnak és kiműveltnek tűntek a kérdésben.

Nem igazán értem, hogy ha számodra elfogadhatatlan a TV műsor (ezt már számtalanszor leírtad), akkor miért kapcsolod be a készüléket esténként. De persze nem ez az egyetlen, amit nem értek.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.