Igen, nemhogy sztereó nem volt, de még mikrobarázdás lemez sem. Sellak volt és acéltű, az is csak a gazdagok játékszere volt. Maximum 7 perces műsoridő oldalanként. Magnó sem létezett.Snipi írta: ↑Ma, 13:41Én ehhez csak két megjegyzést fűznék :
1. : Van olyan lemezem (több is, reprodukció) ami a 30-as években lett felvéve. (A zene 110% ... - Robert Johnson, Jean-Baptiste (Django) Reinhardt ... pl. ). A hangminősége ... hát ... (cső, kb 100-2000 Hz ... ) nem azért hallgatom.
A másik : valamikor az 50-es években találták ki a sztereó hangvisszaadást tudtommal.
Így a 30-as években monó, sávhatárolt zenék visszaadására legalább is meredeknek érzem annak a brutális cuccnak a hadrendbe állítását, ami a bécsi kiállításon Western Electric címszó alatt ki volt állítva.
A TJ által korhű módon felújított erősítőket leginkább színházakban, vagy politikai rendezvényeken használhatták hangosításra óriási tölcséres hangsugárzókkal, ami látszik is az egyik fotóján.





