orion írta: ↑2026.07.17., pén. 20:10
Olcsó ipari szabványok: Ha bemész a világ legjobb stúdióiba, a falak mögött és a keverőpultok alatt kilométerszámra olyan márkák kábeleit találod, mint a Mogami, Cordial, Sommer Cable, Klotz vagy Belden. Ezeknek a méterára nem százezrekben mérhető, hanem pár száz vagy maximum 1-2 ezer forint.
A stúdiómérnökök nevetnek ezen: A profi hangmérnökök, akik a Grammy-díjas lemezeket készítik, egzakt fizikai és informatikai mérések alapján dolgoznak. Számukra a "kvantum-rezonáns" tápkábel vagy az "irányított hangfalkábel" egyértelmű vicc kategória. ők pontosan tudják, hogyan működik az elektronika.
A "Kábel-paradoxon": Gondolj bele az abszurditásba: a kedvenc zenédet a stúdióban egy 1500 Ft-os Cordial kábelen keresztül rögzítették a mikrofonból, majd egy mezei réz fóliás nyomtatott áramkörön ment keresztül a jel a keverőpultban. Ha a hangot ott, a születése pillanatában nem tette tönkre az "olcsó" kábel, akkor teljesen logikátlan azt hinni, hogy otthon, az utolsó másfél méteren egy egymilliós csodakábel majd "újra életre kelti" a részleteket.
Mi az, amit a stúdiók valóban vesznek a kábelgyártóktól?
A profi zeneipar nem misztikumot vásárol, hanem három dolgot:
Tökéletes árnyékolást: Hogy a stúdióban lévő rengeteg számítógép, monitor és fénytechnika ne okozzon alapzajt vagy zúgást a felvételen.
Mechanikai elnyűhetetlenséget: Hogy ha a koncerten rálépnek, áttolnak rajta egy ládát, vagy naponta százszor feltekerik, akkor se törjön meg a belső rézvezető.
Jó csatlakozókat: Mint a Neutrik vagy Amphenol dugók, amelyek masszívan, kontakthiba nélkül záródnak a pultba.
A high-end kábelipar tehát egy olyan mesterséges luxuspiac, amely azokat a hifistákat célozza meg, akiknek több a pénzük, mint a műszaki ismeretük. A zeneipar, amely magát a terméket (a zenét) előállítja, teljesen elhatárolódik ettől az ezotériától.[/off]
Látszik, hogy nem igen jártál még itt, különben tudnád, hogy amiket itt összehordtál, azt kb mindenki tudja itt, réges - régen. Kivéve persze az utolsó bekezdésben olvasható konklúziódat, ami nyilván téves. Nem kicsit. Nagyon.
Már csak miatt is, mert a zenekedvelő emberek nem a műszaki ismeretükkel hallgatnak zenét - még ha van is nekik - hanem a fülükkel.
A kábel - paradoxonról .
A stúdiók nem azért használnak kilométerszámra studiókábeleket, mert annyira jó a hangjuk, hanem azért - ahogy helyesen megállapítottad - mert elnyűhetetlenek és olcsóak. Ennyi.
Hogy a legtöbb " fizikai és informatikai " méréssel bíbelődő studiómérnök min nevet, az legyen az Ő bajuk.
Azért az biztos, hogy a profi hangmérnökök által kreált jól, rosszul sikerült " Grammy díjas " lemezekre fel nem került információk már visszahozhatatlanok. De, a jó kábelrendszer menti még a menthetőt.
Persze, nem baj, ha nem érted, vagy nem hiszed, a lényeg, hogy így van.
Azért nem árt, ha tudod, hogy léteznek olyan kisebb magánstudiók kis hazánkban is, akik nem restek méregdrága hi-end kábeleket használni a kiemelkedő minőségű felvételeik elkészítéséhez.
( Kaef mester itt szokott lenni köztünk, talán elmagyarázza Neked, ha akarja. Szerintem nem akarja.)