). Ha nem is tudok teljesen azonosulni a beoffolt 24 éves poszttal (és nem személyem említése okán), lehet van, aki elgondolkodhatna rajta, vagy csak egy két során. ja, nem én írtam, csak emlékszem rá
Freud írta 
vágatlanul, még az elütéseket se módosítom, hiába van aláhúzva...- [OFF - katt ide ha látni akarod]
- sigmund.freud Creative Commons License 2002.07.11 0 0 4712 (rev: index_high_end_show_fórum. akkor talán az egyetlen hififórum itthon)
"szeretve tisztelt "high end" világ!
jó ideje érdeklôdéssel figyelem áldásosnak semmiképpen sem nevezhetô ténykedésteket itt, a virtuális világsztráda eldugott szegletében és bízvást állíthatom, hogy roppant kifinomultak, nyitottak, uram bocsá' alázatosak és elvitathatatlanul intellektuálisak vagytok, ebbôl következvén a high end nem lehet senki másé, csakis és kizárólag a tiétek!
kérlek benneteket, hogy eszetekebe se jusson önvizsgálatot tartani, a legcsekélyebb mértékben sem, mert a high end arról és úgy szól ahogy azt ti gondoljátok!
kénytelen-kelletlen leborulok nagyságotok elôtt, hiszen ti valóban tudjátok, hogy mitôl döglik a hi-fly és szerencsére ezt az el-nem -idegeníthetô tudást nap mint nap megosztjátok egymással, s így közvetve a magamfajta lesipuskásokkal is!
többek között ez az egyik legnagyobb erénye ennek fórumnak. mármint, hogy közzéteszitek tudásotokat, véleményeteket és mindebbôl markánsan kirajzolódik világlátásotok, melybôl mi, egyszerű halandók tanulhatunk.
mert barétim, van mit!
én magam például a fórum hozzászólásait böngészve jutottam arra az elhatározásra, hogy ha a high end arról szól, amit ti közvetítetek ezzel a jelzôvel takarózva, akkor én ebbôl nem kérek!
nem mondhatom, hogy tökéletesen ismerem önmagam, de abban biztos vagyok, hogy nem vagyok sem kicsinyes, sem beszűkült, sem megkeseredett, sem igénytelen.
sajnos, ha egy "idegen" olvasgatja a hozzászólásaitokat, akkor bizony azzal szembesül, hogy a high end elitet alkotó műértôk legtöbbje rendelkezik az elôbb említett tulajdonságok némelyikével, rosszabb esetben többel is...
elképzelhetô, hogy a high end-rôl bennem kialakult kép csupán egy hagymázas elképzelés, de úgy gondolom - már csak a két szó értelmébôl is -, hogy valamiféle elitizmusnak kellene manifesztálódnia ez alatt a címszó alatt.
úgy gondolom, hogy az a kifejezés, hogy high end messze túlmutat a zeneberendezéseken, sôt még a zenehallgatáson is. számomra sokkal inkább egyfajta szemléletmódot jelent: ahogy a világra tekintek és ahogyan felfedezem benne önmagamat.
az a határozott véleményem, hogy a high end minden értelemben a legmagasbb szint és csakis az!
az átlagosnál csak egy picinyt jobb ebbe már nem fér bele...
és barétim, nyugodt szívvel állíthatom, hogy ti a megélt életminôségetekkel nem, hogy az elôbb említett legmagasbb szinetet nem képviselitek, de még csak az utóbb leírt "átlagosnál-picinyt-jobb"-at is alig-alig súroljátok! (persze - szerencsére - nem vagyok veletek hétköznapjaitokban, de úgy gondolom, hogy kutyából nem lesz szalonna...)
s hogy mire alapozom mindezt? álljon itt egy rövidke példázat, kizárólag a tisztánlátás érdekében:
adott egy high end forgalmazó kicsi hazánkban, aki egyébként véleményem szerint az egyetlen ilyen sárgömbünk ezen részén, aki úgy kezeli ezt az egész témát, ahogyan azt principiálisan mindenkinek kezelni kellene, aki a jól ismert szócskákkal illeti saját magát és termékeit.
lehet ezt a forgalmazót szeretni és épp így lehet nem szeretni. ami viszont vitathatatlanul az ô nevéhez fűzôdik, az valljuk be, nem kevés.
vegyük rögvest az elsô és talán leginkább húsba vágó tényt: ne felejtsétek el, hogy ha az ezoterizmusbahajlóongakumágus nem tevékenykedne közöttünk, akkor ez a fórum sem kelhetett volna életre, mert barátaim, mondjátok csak, melyikôtök szervezné meg tíz éve, évrôl-évre azt a sokat pocskondiázott high end show-t, amin természetesen állandó fikázás közepette ti magatok is a nyálatokat csorgatjátok?
ki forgalmazná azokat a termékeket, amelyeket ti - bizonyára hatalmas műgonddal - lemásoltok? (legalább is megpróbáltok lemásolni, csak hát nem sikerül... és tudjátok miért? mert képtelenek vagytok megérteni, hogy a lelketeket kellene belecsempésznetek...)
én elhiszem, hogy roppant fájó pont lehet egy ember életében az, amikor realizálnia kell, hogy azt, amiért küzdött soha nem fogja elérni, de normális körülmények között normális emberek itt tesznek egy pontot a mondat végére, de semmiképpen sem kezdik ócsárolni az addig oly annyira áhított portékát.
mert tetszik, nem tetszik vájtfülű pajtásaim: a mai világban az értékeknek igenis ára van, mégpedig számszerűsíthetô... (amibôl csak revox akar mindig alkudni...)
és ez nem csak a zeneberendezésekre igaz. a high end a megélt élet minden egyes mozzanatára kiterjed. lehet kurtág györgy. lehet rolls royce. lehet beethoven. lehet le corbusier. lehet andy warhol. lehet egy kézzel készített cipô. lehet egy zen kert. lehet philip starck is. sôt, lehet egy, a maga tökéletességében megélt mosoly. és persze sorolhatnám a végtelenségig.
szinte látom, hogy máris kézzel-lábbal tiltakoztok ezek ellen: sznobizmus, művészkedés, majomkodás...
de csak azért tiltakoztok ez ellen, mert valahol legbelül érzitek, hogy ez bizony igaz, viszont ti magatok sohasem leszetek ott.
sohasem fogjátok annak a kasztnak a részét képezni, amely a körülöttünk lévô világot kívülrôl tudja szemlélni, mert ti nyakig a sárban gázoltok behálóznak benneteket saját görcsös beidegzôdéseitek és határt szab nektek kicsinyességetek.
mert "alulról" nem lehet mosolyogni, legfeljebb gúnyosan, rosszindulattal telve röhögni..."
(én nem vagyok az)
