Pontosabban (ha hihetek a sekélyes német "tudásomnak"
Montisok, gravelesek, BMX-esek, triálosok, művészkerékpárosok,
ezt hogyan kell érteni? be kell mutatni a yard-nak a liszenszt, rajtszám is kell, vagy elég, ha a pógár versenybringával nyomja?



Valóban. Azért alapvetően a szokott pedálfordulattal mentem, de az a kis szakasz sem teljesen egyenletes, vannak benne 50-100 méterek, ahol jól esett a könnyítés. Fel lehet menni végig dagasztva, de annak később jelentkezik a negatív hatása, mikor még hátra van hazáig 50+ kili egy csomó kisebb mászással. A HFBZK körön büntetlenül lehet kuruckodni, mert ott azzal vége is a fárasztásnak, utána már csak lejtőzés a nirvánába. Tegnap azzal a céllal is tekertem, hogy minél tovább élvezzem, ne hazavánszorgás legyen az utolsó szakasz.
az írásod alapján (és kapcsolódva) a váz-váz különbséghez: a karbon váz (gyorsba'> Kuota, Bianchi-k, Wilier, Colnago, és most az Argon 18) számomra az eszméletlen taposási merevséget/jóval nagyobb hatékonyságot, a sebesség sokkal könnyebben és tartósabban elérését és megtartását, ill. a kényelmi faktor egyértelmű növekedését hoztapärt írta: ↑2026.07.11., szomb. 22:16Érdekes élmény volt: szerintem ilyen könnyedén még soha nem tekertem fel, de érzésre talán lassabban mentem, mint korábban (szokás szerint nem mértem). Ahol ilyen nagyon kímélő pörgetésre váltottam, ott sokkal kisebb fáradtsággal haladtam...
Lefelé, mint számítani lehetett rá, a kompakt 50-es lánckereke egy kicsit behatárolta a szórakozást. Van ott egy hosszabb, veretős egyenes, ezen egyszerűen elpörgött a lábam, egy határon túl semmi érdemlegest nem tudtam már hozzátenni a gravitáció adta tempóhoz. Az 53-assal itt még rá tudtam segíteni egy kicsit, de amúgy ezen a kis szakaszon kívül hobbista szinten a mi hegyeink közt tényleg nem sok minden szól a kompakt ellen
...
Az viszont már előttem is rejtély, hogy húsz évesen hogy a toszba' mentem itt fel 42/21-el egy 11kilós acélvázas böszmén, a debreceni hegyeken edzett lábaimmal.Nem olyan rossz fiatalnak lenni, csak akkor még az az egyetlen állapot, amit ismerük, és nem tudjuk súlyán értékelni.

Nem, kompakt + nagyi sor.



Javítottam.
Annyi kiegészítés, hogy Barna esett, nem én. Nem fogalmaztam egyértelműen.pärt írta: ↑2026.07.10., pén. 21:56Örülök, hogy ennyivel megúsztad.![]()
Ilyen sorozatterhelés mellett nem is tudom, mekkora emelkedő tudna jól esni a vége felé. De azért a legutóbbi majki túra alapján nem nagyon féltelek.A végén, az eső stop után emlékeim szerint egy rendesebb szakaszt végig negyven plusszal gurultunk - kis lejtése talán volt, na de na.

Nem volt annyira vészes, 34/30 volt az áttétel, csak a legkönnyebb nem ment (és az nálunk 34/34. Itt, a kisalföldi, nagy hegyek között kell az

Hú, az a 17% elég embert próbáló lehetett, pláne megpakolt géppel. Milyen áttétellel kellett leküzdeni?geza123 írta: ↑2026.07.10., pén. 20:56
Ha a számok érdekelnek: 1150 km, 9000 m szint, hét és fél nap alatt. Napi átlag ~150 km, és a szint az 5 nap alatt jött össze.
És igen, volt, hogy fájt, pl. a 17%, 16 kg-ra megpakolt bicóval, granny gear nélkül (cseréltünk első nap bicót, én mentem aztán kacskával) nem volt már nekem mosolygós.![]()
De izomláz, és egyebek nélkül letudtuk, igyekeztünk figyelni a frissítésre, pótlásra.
Ha a számok érdekelnek: 1150 km, 9000 m szint, hét és fél nap alatt. Napi átlag ~150 km, és a szint az 5 nap alatt jött össze.
Köszi :) jól hangzik. De,ha jól értesültem, azért komoly távok és szintek is voltak, úgy, hogy jutott majd minden napra. A regeneráció biztos nem volt egyszerűgeza123 írta: ↑2026.07.10., pén. 20:25Géza tekert kicsit Rómában, aztán meg Olaszországban, és utána kicsit még Szlovéniában is. :)
Röviden: jó volt.
Kicsit hosszabban: voltak nagyon jó, meg kevésbé jó történések is.
Volt esés, elgörbült váltótartó fül, defekt hegyek, nem túl jó formában lévő gyermek (érettségi és miegymás miatt), aki a meleget sem tolerálja annyira, mint az öreg, és hozzá jóóóó meleg az első 4 napban. Nem szerencsés párosítás. Volt olyan nap, hogy nem két kulacs, de fejenként 8 liter víz fogyott el.![]()
Meg volt jó hangulat, gyönyörű helyek. Rómában komfortosabban, és nagyobb biztonságban éreztem magamat biciklivel a forgalomban, mit azt Győrben valaha is tettem. Teljesen véletlenül Toszkánában Sting éttermében is volt egy vacsora (nagyszerű volt, és ottlétünk alatt mindösszesen egy Sting szám szólt, az amúgy kiváló zenei válogatásban :))
Találkoztunk nagyon sok, kedves emberrel, elsőre nagyon meglepő volt, de aztán majdnem megszoktuk a végére.
Kis érdekesség: Ljubljanából vasárnap reggel 8kor kifelé tartva nem tudtuk megelőzni Domen Novakot, aki edzését befejezve (a hegyek felől jött) mosolyogva előre köszönt az embernek, meg a fiának.
Emlékezetes marad ez a túra is.
Géza tekert kicsit Rómában, aztán meg Olaszországban, és utána kicsit még Szlovéniában is. :)