Lemezjátszó

[Rock60]

Na a BRAUN-ról nem is beszélve...

Gyártottak valami használható hifit valaha ?

Rémlik, hogy régen láttam valamilyen hangfalat és TV-t tőlük.
Gondolom, az utóbbi csak átcímkézés volt... ( Talán Grundig, vagy Philips volt a leánykori neve. )

[frenki485]

Bocsánat, 3 módosítás:
1. Az Ariston nevet csak az első lemezjátszók elkészültekor használta Hamish, korábban Thermac volt a cége neve.
2. 40 db lemezjátszó legyártására szerződtek Ivor apjával, Jan-nel, de csak 6 db készült el 1971.(!!!) augusztusára és a lemezjátszó (már Ariston RD11 néven) bemutatására 1971. szeptemberében került sor a Harrogate Hi-Fi Trade Festival-on.
3. A levél szerint a Linn céget 1973-ban alapították, Ivor lett az ügyvezető igazgató és az LP12-t a Hi-Fi News and Record Review 1973. májusi számában hirdették meg, mint sajátjukat.

Ez így szerintem már kimeríti a lopás fogalmát.

Jogos, ezt a történetet nem ismertem.
Akkor ez a magyarázata, hogy az Ariston-ba jók a Linn alkatrészek...
( Tudtad, hogy a Singer varrógéphez Singernek semmi köze ? )

Ettől függetlenül érdekes, hogy ez az egykor High-End terméket tervező márka mára milyen übergagyi szintre sűllyedt.
( Ha ez az Ariston ugyan az az Ariston... )

Na a BRAUN-ról nem is beszélve...

[Rock60]

Bocsánat, 3 módosítás:
1. Az Ariston nevet csak az első lemezjátszók elkészültekor használta Hamish, korábban Thermac volt a cége neve.
2. 40 db lemezjátszó legyártására szerződtek Ivor apjával, Jan-nel, de csak 6 db készült el 1971.(!!!) augusztusára és a lemezjátszó (már Ariston RD11 néven) bemutatására 1971. szeptemberében került sor a Harrogate Hi-Fi Trade Festival-on.
3. A levél szerint a Linn céget 1973-ban alapították, Ivor lett az ügyvezető igazgató és az LP12-t a Hi-Fi News and Record Review 1973. májusi számában hirdették meg, mint sajátjukat.

Ez így szerintem már kimeríti a lopás fogalmát.

Jogos, ezt a történetet nem ismertem.
Akkor ez a magyarázata, hogy az Ariston-ba jók a Linn alkatrészek...
( Tudtad, hogy a Singer varrógéphez Singernek semmi köze ? )

Ettől függetlenül érdekes, hogy ez az egykor High-End terméket tervező márka mára milyen übergagyi szintre sűllyedt.
( Ha ez az Ariston ugyan az az Ariston... )

[Hifimad]

A Linn lemezjátszó elnevezésére az 1-gyel több csak elmélet, nyilván inkább a nagylemez collban kifejezett méretére utal (Long playing record 12"), az meg szerencsés véletlen, hogy az pont 1-gyel több, mint az Ariston 11-e.

[Hifimad]

Bocsánat, 3 módosítás:
1. Az Ariston nevet csak az első lemezjátszók elkészültekor használta Hamish, korábban Thermac volt a cége neve.
2. 40 db lemezjátszó legyártására szerződtek Ivor apjával, Jan-nel, de csak 6 db készült el 1971.(!!!) augusztusára és a lemezjátszó (már Ariston RD11 néven) bemutatására 1971. szeptemberében került sor a Harrogate Hi-Fi Trade Festival-on.
3. A levél szerint a Linn céget 1973-ban alapították, Ivor lett az ügyvezető igazgató és az LP12-t a Hi-Fi News and Record Review 1973. májusi számában hirdették meg, mint sajátjukat.

Ez így szerintem már kimeríti a lopás fogalmát.

[Hifimad]

"Hogy érted, hogy az LP12 lopás volt ? "

A legenda - és a tények - szerint az első függesztett vázas lemezjátszó konstrukció az amerikai AR - incl. Edgar Villchur - találmánya.

Ja, ez az a lopás ?
Akkor minden szekér/autó lopott, aminek rugója van és nem ők találták fel...
Söt, minden jármű lopott, aminek kereke van, mert már 3000 éve kitalálta valaki...

Nem, én nem erre értettem a lopást, hanem arra, hogy a Linn egy az egyben lemásolta Hamish Robertson Ariston RD11-es lemezjátszóját, aminek egyes alkatrészeit Ivor (a Linn későbbi vezetője) apja cégénél gyártották megegyezés szerint és ők is szerelték össze a lemezjátszót (kb. 40 db-ot az első lépcsőben) és nagyjából 1 évvel később kihozták a "saját" lemezjátszójukat Linn Sondek LP12 (1-gyel több, tehát jobb) néven, ami teljesen megegyezett az Aristonnal, még a sárga címkéket is felhasználták, csak levágták a tetejüket és aljukat, ami bizonyította volna, hogy azok valójában Aristonok.
Ha valakit érdekel, letöltöttem Hamish egyik lányának Susan-nek a történtekkel kapcsolatos levelét (angolul), amit az audiokarma.org oldalra töltött fel (a link is megvan), volt per mialatt Hamish-t 2-szer kirabolták és a halála oka sem egyértelmű.

[Rock60]

"Hogy érted, hogy az LP12 lopás volt ? "

A legenda - és a tények - szerint az első függesztett vázas lemezjátszó konstrukció az amerikai AR - incl. Edgar Villchur - találmánya.

Ja, ez az a lopás ?
Akkor minden szekér/autó lopott, aminek rugója van és nem ők találták fel...
Söt, minden jármű lopott, aminek kereke van, mert már 3000 éve kitalálta valaki...

[revox]

Thorens TD150: kb. 1965
Linn Sondek LP12: 1972

Én azt olvastam valaha (ha jól emlékszem), hogy a Thorens (talán) 124 vagy 125 gépelyt vették alapnak, és azt ragozták tovább.

nem tudom, biztos, csak erre gyorsan rákerestem- Valamikor volt ezer éve egy TD150 MK2-m és utána volt nálam LP12. Elég hasonlatosak voltak hangra is, de én inkább Townshend párti voltam, aztán ez a merevvázas attitűd meg is maradt.

[pali923]

Thorens TD150: kb. 1965
Linn Sondek LP12: 1972

Én azt olvastam valaha (ha jól emlékszem), hogy a Thorens (talán) 124 vagy 125 gépelyt vették alapnak, és azt ragozták tovább.

[revox]

"Hogy érted, hogy az LP12 lopás volt ? "

A legenda - és a tények - szerint az első függesztett vázas lemezjátszó konstrukció az amerikai AR - incl. Edgar Villchur - találmánya, amiből sok ma is használt. Pl. Dóm magas, akusztikus függesztésű mély sugárzó.

Acoustic Research XA (1961).
Thorens TD150: kb. 1965
Linn Sondek LP12: 1972

[akvapark]

"Hogy érted, hogy az LP12 lopás volt ? "

A legenda - és a tények - szerint az első függesztett vázas lemezjátszó konstrukció az amerikai AR - incl. Edgar Villchur - találmánya, amiből sok ma is használt. Pl. Dóm magas, akusztikus függesztésű mély sugárzó.

[Rock60]

Nem igazán értem az ismerőseid, én sem a Pink-et, sem az Oracle-t nem cserélném le Linn-re. Ha már mindenképp csere, akkor egy dupla gombos, alacsony sorozatszámú Ariston RD11-re elcserélném, ha lenne valamelyik (mondjuk ha PT Anniversary lenne, akkor azt szinte semmire sem). Elképesztő, hogy a Linn hová jutott el az agresszív hozzáállásával, ahhoz képest, hogy az első termékük (LP12) egyszerűen lopás volt.
Az MRM Source szerintem jóval magasabb szintet képviselt, mint az akkor mindentverőnek kikiáltott LP12 és Xerxes, drágább is volt náluk. Függesztett vázas, de nem jött zavarba a nehéz karoktól sem, sokan (én is) Zeta karral használták, de a legkomolyabb kiépítést a saját Odyssey hangkarral való párosítás jelentette.

Hogy érted, hogy az LP12 lopás volt ?

Az Oraculumot nem hallottam egyszerre, egy helyen a Linnel, szóval direkt összehasonlítás nem volt, akár még az Oracle is lehet a nyerő.
A Pinket - eredetit - viszont sokszor hallottam egyazon kiépítés mellett és bár kategóriájában az egyik kedvencem, szerintem a Linn klasszissal jobb.

Rákerestem az MRM Source - re és az Ariston-ra is - ha már olyan tulok vagyok, hogy nem vagyok képben - meggyőző darabnak tűnik mind a kettő, bár képek és súlyadatok alapján nem döntenék hang felől...
Egy Aristonos fórumon sokan dícsérik és megemlítik, hogy sok Linn alkatrész van, amivel upgradelhető.
Legnagyobb erényeként azt hozzák ki, hogy legjobb formájában olcsó ára ellenére csaknem a Linn szintjét hozza.
Ami mindenképpen nyerő, hiszen az ár az egyik legfontosabb paraméter.

[revox]

Alig ismerte ezt valaki és a kínai pedigré se segített neki,de ezt eltalálták rendesen
Nekem az volt vele a bajom,csak nagyon kókányolva tudtam volna rátenni két kardeszkát,ezért maradt a másik. Ott tudok használni 4 kart.

Mindenesetre nagyon jó áron adtad végül, szerencse, hogy nem volt annyim sem, nekem bőven elég 1 kardeszka...

havernak adtam. előtte 1,5misiért vitték volna (ami még minidg kevés érte), de nem adtam oda. De így kicsit olyan,mintha megmaradt volna (aláírásban is ott hagytam már nem az enyém,de részem volt)

[Hifimad]

Igen, a Roksan-t valóban nagyon jó futóműnek találták az angol sajtóban, voltak akik szerint jobb is lett (pl.: Malcolm Stewart), mint az LP12, de voltak akiknél a Linn maradt az etalon (mint az említett Hi-Fi Review magazinból Chris Frankland). A Xerxes '85-ben jött ki, addig semmi sem tudta megszorítani a Linn-t a sajtó szerint, pedig a Gyrodec - ha jól tudom - '81-ben jelent meg és ott volt ugye a Rock is, meg az Oracle Delphi Kanadából, ami szinte egy időben jelent meg a Gyrodec-kel, vagy az MRM Source futómű, ami sokkal komolyabb volt, mint a Sondek a maga 7,5 kg-os tányérjával és 5 rugójával, a Pink Triangle az akril tányérral és balsafa szubsasszival...

... Touraj-nak kellett volna asztalossal konzultálnia a Xerxes megjelenése előtt, mert ha Neked egyből feltűnt, hogy rossz a konstrukció, akkor nyilván egy angol asztalos is erre a következtetésre jutott volna, ha látja.

Ott van még a Lurné J1 is...
Az MRM - en kívül mindegyiket hallottam...
Egy ismerősömnek Oraculumja, a másiknak Pinkje volt, mind a kettő Linn-re cserélte.
Ettől függetlenü egy Oraculumot el tudnék képzelni itthon, nagy kedvencem volt...

Sajtó. Ismerve a szaksajtók nemzeti elfogultságát, kíváncsi lennék, hogy anno más országokban hogy ítélték meg a Linnt.
Abból kiindulva, amit erősítővásárlással kapcsolatos böngészésem során láttam, bármi lehetett.
Pl. a német Stereoplay-ben az Accuphase E 205 - öt előrébbsorolták a Naim-nél/nál...
Ugyan nem német a cucc, de legalább nem angol és halálosan bele voltak szeretve minden akkufázisba.
" Spitzenklasse Reference "

Touraj-t szerintem különösebben nem izgatta , hogy 10 év múlva elkornyad -e a kardeszka, nem az örökkévalóságnak tervezte a lemezjátszót, hanem hangra hangolta.

Ja, igen. A J1 Elférne a szobámban
Nem igazán értem az ismerőseid, én sem a Pink-et, sem az Oracle-t nem cserélném le Linn-re. Ha már mindenképp csere, akkor egy dupla gombos, alacsony sorozatszámú Ariston RD11-re elcserélném, ha lenne valamelyik (mondjuk ha PT Anniversary lenne, akkor azt szinte semmire sem). Elképesztő, hogy a Linn hová jutott el az agresszív hozzáállásával, ahhoz képest, hogy az első termékük (LP12) egyszerűen lopás volt.
Az MRM Source szerintem jóval magasabb szintet képviselt, mint az akkor mindentverőnek kikiáltott LP12 és Xerxes, drágább is volt náluk. Függesztett vázas, de nem jött zavarba a nehéz karoktól sem, sokan (én is) Zeta karral használták, de a legkomolyabb kiépítést a saját Odyssey hangkarral való párosítás jelentette.
Szerintem a németek nem voltak annyira elájulva az angol cuccoktól, van néhány magazinom a 80-as évekből és ők nem utasították el pl. a francia, japán vagy amerikai készülékeket. Egyedül az utóbbiaknak volt esélye az angol szaksajtóban.
Lehet, hogy igazad van és Touraj nem foglalkozott azzal, hogy mi lesz a Xerxes-szel 10 évvel később, vagy csak eszébe sem jutott, hogy ez gond lehet.

[Rock60]

Alig ismerte ezt valaki és a kínai pedigré se segített neki,de ezt eltalálták rendesen
Nekem az volt vele a bajom,csak nagyon kókányolva tudtam volna rátenni két kardeszkát,ezért maradt a másik. Ott tudok használni 4 kart.

Mindenesetre nagyon jó áron adtad végül, szerencse, hogy nem volt annyim sem, nekem bőven elég 1 kardeszka...

[Rock60]

Igen, a Roksan-t valóban nagyon jó futóműnek találták az angol sajtóban, voltak akik szerint jobb is lett (pl.: Malcolm Stewart), mint az LP12, de voltak akiknél a Linn maradt az etalon (mint az említett Hi-Fi Review magazinból Chris Frankland). A Xerxes '85-ben jött ki, addig semmi sem tudta megszorítani a Linn-t a sajtó szerint, pedig a Gyrodec - ha jól tudom - '81-ben jelent meg és ott volt ugye a Rock is, meg az Oracle Delphi Kanadából, ami szinte egy időben jelent meg a Gyrodec-kel, vagy az MRM Source futómű, ami sokkal komolyabb volt, mint a Sondek a maga 7,5 kg-os tányérjával és 5 rugójával, a Pink Triangle az akril tányérral és balsafa szubsasszival...

... Touraj-nak kellett volna asztalossal konzultálnia a Xerxes megjelenése előtt, mert ha Neked egyből feltűnt, hogy rossz a konstrukció, akkor nyilván egy angol asztalos is erre a következtetésre jutott volna, ha látja.

Ott van még a Lurné J1 is...
Az MRM - en kívül mindegyiket hallottam...
Egy ismerősömnek Oraculumja, a másiknak Pinkje volt, mind a kettő Linn-re cserélte.
Ettől függetlenü egy Oraculumot el tudnék képzelni itthon, nagy kedvencem volt...

Sajtó. Ismerve a szaksajtók nemzeti elfogultságát, kíváncsi lennék, hogy anno más országokban hogy ítélték meg a Linnt.
Abból kiindulva, amit erősítővásárlással kapcsolatos böngészésem során láttam, bármi lehetett.
Pl. a német Stereoplay-ben az Accuphase E 205 - öt előrébbsorolták a Naim-nél/nál...
Ugyan nem német a cucc, de legalább nem angol és halálosan bele voltak szeretve minden akkufázisba.
" Spitzenklasse Reference "

Touraj-t szerintem különösebben nem izgatta , hogy 10 év múlva elkornyad -e a kardeszka, nem az örökkévalóságnak tervezte a lemezjátszót, hanem hangra hangolta.

[revox]

( Kár, hogy nem hallottam az Opera - dat. )

én tegnap. voltam beáélítani kar+PU-t. Semmi extra, nem ment rá, de baromi jó. Alig ismerte ezt valaki és a kínai pedigré se segített neki,de ezt eltalálták rendesen
Nekem az volt vele a bajom,csak nagyon kókányolva tudtam volna rátenni két kardeszkát,ezért maradt a másik. Ott tudok használni 4 kart. Mikor kérdezték TW Acustic tulajok, melyik a jobb, nehéz volt megmondani. Lehet az Opera picit jobb (de ebben biztos benne van a bazi nehéz lábazat), a TW egy német,mérnöki munka és a supportja elérhetőbb. Nem kategóriakülönbséget látok, inkább egy picit más hangolást. Ami közös, az a hang stabilitása. Az Opera inkább a szívnek mesél, a TW Ac az agynak. Persze, a határ nem szignifikáns,de ha nagyon kell mondanom valamit. Mint egy alu hangkar vs ébenfa

[revox]

Teljesen egyetértek Veled, brutálisan túl van árazva a Linn. 5 millából elég sok nagyon komoly lemezjátszót lehet venni a TW Acoustic Raven-en kívül is. De most néztem, hogy a Linn Klimax LP12 Ekstatic MC-vel több, mint 13 millió!!! Nem hinném, hogy ebből a hangszedő lenne 8 milla.

Elex is beírta kommentbe, tovább esett az állam

[Hifimad]

A népszerűsége szerintem nagyban köszönhető az agresszív marketingnek, ill. a 80-as évek angol szaksajtójában kihirdetett és táplált egyeduralmának. Minden futóművet ahhoz hasonlítottak és a legtöbbjük elvérzett az összehasonlításban (sokszor méltánytalanul). Ebben én a Hi-Fi Review magazint találtam a leginkább lúdasnak, a Xerxes-ről (és mellesleg a Pink Triangle PT Too-ról is) olyan véleményt írtak a Sondek-kel való összevetés során, hogy az alapján inkább vettem volna egy Dual-t, mint Xerxes-t vagy PT Too-t.
Persze jók a mai Linn-ek és valóban mindent lehet kapni hozzájuk (jó minőségű sufni tuning cuccokat is), de legtöbbször horribilis áron, bár ez sajnos igaz a Roksan-ra is, teljesen kiakadtam, amikor láttam, hogy 200 fontot el mernek kérni 3 db új gumibakért.

valamit jól csináltak, lemezjátszót is,csak nem ennyire,ahova árazták. ma kb 5 milla egy LP12 és ennyibe kerül egy TW Acustic Raven GT (szeritnem GT2 is belefér, 2 kardeszka) is. értek én mindent,de ha választanom kell 30-35 kg masszív tank és egy LP12 között a kérdést fel se teszem magamnak (félre ne menjen, jó az LP12, de lehet kicsit túltolták az árcédulát,de manapság minek nem)

edit: lehet csak 25 kg... a régebbui GT nehezebb volt,lehet visszavettek a sassziból. de még így is kompakt tank kategória.

Teljesen egyetértek Veled, brutálisan túl van árazva a Linn. 5 millából elég sok nagyon komoly lemezjátszót lehet venni a TW Acoustic Raven-en kívül is. De most néztem, hogy a Linn Klimax LP12 Ekstatic MC-vel több, mint 13 millió!!! Nem hinném, hogy ebből a hangszedő lenne 8 milla.

[Hifimad]

A népszerűsége szerintem nagyban köszönhető az agresszív marketingnek, ill. a 80-as évek angol szaksajtójában kihirdetett és táplált egyeduralmának. Minden futóművet ahhoz hasonlítottak és a legtöbbjük elvérzett az összehasonlításban (sokszor méltánytalanul). Ebben én a Hi-Fi Review magazint találtam a leginkább lúdasnak, a Xerxes-ről (és mellesleg a Pink Triangle PT Too-ról is) olyan véleményt írtak a Sondek-kel való összevetés során, hogy az alapján inkább vettem volna egy Dual-t, mint Xerxes-t vagy PT Too-t.

Én úgy hallottam - igaz, az itthoni kereskedőtől - hogy a Roxánt szénné dícsérték az anglikán szaksajtóban. De, máshonnan is ez jött le, hogy a Roxan elbitorolta a koronát a Linntől.
Úgyhogy, a szaksajtótól még örök klasszikus - OLD TIMER - válhatott volna belőle.
Hacsak, nem kritikus műszaki szemmel vizsgálja valaki.
Mikor a dobozból kivéve először megláttam a megvágott kardeszkáját, egyből az a gondolat suhant át az asztalos/kertész agyamon, hogy mitől nem fog az lekornyadni egyszer csak ???
Persze, nem lenne vele baj, ha abból a kb 2000 forint anyagköltségű alkatrészből lenne utánpótlás.
Azrán, hogy az a milliónyi tuning cég, akik pl a Regákhoz tonnaszámra ontanak mindenfélét, miért nem villantanak ezt - azt a Roxan-hoz, pl. azt a nyomorult kardeszkát, azt már csak ők tudják...

Igen, a Roksan-t valóban nagyon jó futóműnek találták az angol sajtóban, voltak akik szerint jobb is lett (pl.: Malcolm Stewart), mint az LP12, de voltak akiknél a Linn maradt az etalon (mint az említett Hi-Fi Review magazinból Chris Frankland). A Xerxes '85-ben jött ki, addig semmi sem tudta megszorítani a Linn-t a sajtó szerint, pedig a Gyrodec - ha jól tudom - '81-ben jelent meg és ott volt ugye a Rock is, meg az Oracle Delphi Kanadából, ami szinte egy időben jelent meg a Gyrodec-kel, vagy az MRM Source futómű, ami sokkal komolyabb volt, mint a Sondek a maga 7,5 kg-os tányérjával és 5 rugójával, a Pink Triangle az akril tányérral és balsafa szubsasszival, nem is beszélve a nagy japán pörgetőkről (Micro Seiki, Luxman, Trio Kenwood, Kyocera, Marantz, stb.).
Engem is nagyon zavar, hogy a Roksan-hoz nem lehet kapni tuning dolgokat, mert az alkatrészeik a Linn-hez hasonlóan túlárazottak. Pedig nem ártana ha a felső lapból lenne utángyártott, nem venném meg a teljes Inspire Hi-Fi mod kitet. Touraj-nak kellett volna asztalossal konzultálnia a Xerxes megjelenése előtt, mert ha Neked egyből feltűnt, hogy rossz a konstrukció, akkor nyilván egy angol asztalos is erre a következtetésre jutott volna, ha látja.

[dixie-chicken]

A népszerűsége szerintem nagyban köszönhető az agresszív marketingnek, ill. a 80-as évek angol szaksajtójában kihirdetett és táplált egyeduralmának. Minden futóművet ahhoz hasonlítottak és a legtöbbjük elvérzett az összehasonlításban (sokszor méltánytalanul). Ebben én a Hi-Fi Review magazint találtam a leginkább lúdasnak, a Xerxes-ről (és mellesleg a Pink Triangle PT Too-ról is) olyan véleményt írtak a Sondek-kel való összevetés során, hogy az alapján inkább vettem volna egy Dual-t, mint Xerxes-t vagy PT Too-t.

Én úgy hallottam - igaz, az itthoni kereskedőtől - hogy a Roxánt szénné dícsérték az anglikán szaksajtóban. De, máshonnan is ez jött le, hogy a Roxan elbitorolta a koronát a Linntől.
Úgyhogy, a szaksajtótól még örök klasszikus - OLD TIMER - válhatott volna belőle.
Hacsak, nem kritikus műszaki szemmel vizsgálja valaki.
Mikor a dobozból kivéve először megláttam a megvágott kardeszkáját, egyből az a gondolat suhant át az asztalos/kertész agyamon, hogy mitől nem fog az lekornyadni egyszer csak ???
Persze, nem lenne vele baj, ha abból a kb 2000 forint anyagköltségű alkatrészből lenne utánpótlás.
Azrán, hogy az a milliónyi tuning cég, akik pl a Regákhoz tonnaszámra ontanak mindenfélét, miért nem villantanak ezt - azt a Roxan-hoz, pl. azt a nyomorult kardeszkát, azt már csak ők tudják...

Belépsz ma az angol elmebarj es minden látható….marmint LP12 VTS Xerxés… *

[Rock60]

Valamit jól csináltak, lemezjátszót is,csak nem ennyire,ahova árazták. ma kb 5 milla egy LP12 és ennyibe kerül egy TW Acustic Raven GT (szeritnem GT2 is belefér, 2 kardeszka) is. értek én mindent,de ha választanom kell 30-35 kg masszív tank és egy LP12 között a kérdést fel se teszem magamnak (félre ne menjen, jó az LP12, de lehet kicsit túltolták az árcédulát,de manapság minek nem)

edit: lehet csak 25 kg... a régebbui GT nehezebb volt,lehet visszavettek a sassziból. de még így is kompakt tank kategória.

Manapság már nem tűnik olyan fontos szempontnak, de valakinek alapfeltétel.
Mármint, hogy lehetőleg a lemezjátszó legyen klasszikus lemezjátszó formájú. Elegáns, nem túl feltűnő, a szoba berendezésébe besímúló darab.
Ebben a Linn verhetelen, hiába szól nála feltételezhetően jobban egy kukta, vagy vödör formájú 30 kilós szerkezet.

Ettől függetlenül érdekes téma az, amit felvetettél.
Akár a TW GT, vs Linn Sondek, akár az Operád hangja a T. Rock 1 - hez képest - nem tudom, hova lett az az írásod...
Szóval, hogy a nagy tömegű gépeknek van egy olyan stabilítás a hangjában, amivel a könnyebbek nem igen tudják tartani a lépést. Sokáig úgy gondoltam, hogy a stabil hangzásnak alapfeltétele a tökéletes egyenfutás.
Viszont, valami másnak is kell lennie, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a TW - nek jobb egyenfutása lenne, mint a Linnek, és hogy saját példát is hozzak fel, a zseniális egyenfutású Roxan-nak is jobb egy hajszállal az egyenfutása - a peremsúlyos tányérnak, a rendkívül vékony csapágytengelynek és a trükkös motorfelfüggesztésnek köszönhetően - mint a kilenc kilós tányérú, 25 kilós Rock Reference - nek.
Mégis, ha hangstabilításról beszélünk, számomra az utóbbi az etalon az én látókörömben lévő gépek között.

( Kár, hogy nem hallottam az Opera - dat. )

[Rock60]

A népszerűsége szerintem nagyban köszönhető az agresszív marketingnek, ill. a 80-as évek angol szaksajtójában kihirdetett és táplált egyeduralmának. Minden futóművet ahhoz hasonlítottak és a legtöbbjük elvérzett az összehasonlításban (sokszor méltánytalanul). Ebben én a Hi-Fi Review magazint találtam a leginkább lúdasnak, a Xerxes-ről (és mellesleg a Pink Triangle PT Too-ról is) olyan véleményt írtak a Sondek-kel való összevetés során, hogy az alapján inkább vettem volna egy Dual-t, mint Xerxes-t vagy PT Too-t.

Én úgy hallottam - igaz, az itthoni kereskedőtől - hogy a Roxánt szénné dícsérték az anglikán szaksajtóban. De, máshonnan is ez jött le, hogy a Roxan elbitorolta a koronát a Linntől.
Úgyhogy, a szaksajtótól még örök klasszikus - OLD TIMER - válhatott volna belőle.
Hacsak, nem kritikus műszaki szemmel vizsgálja valaki.
Mikor a dobozból kivéve először megláttam a megvágott kardeszkáját, egyből az a gondolat suhant át az asztalos/kertész agyamon, hogy mitől nem fog az lekornyadni egyszer csak ???
Persze, nem lenne vele baj, ha abból a kb 2000 forint anyagköltségű alkatrészből lenne utánpótlás.
Azrán, hogy az a milliónyi tuning cég, akik pl a Regákhoz tonnaszámra ontanak mindenfélét, miért nem villantanak ezt - azt a Roxan-hoz, pl. azt a nyomorult kardeszkát, azt már csak ők tudják...

[revox]

A népszerűsége szerintem nagyban köszönhető az agresszív marketingnek, ill. a 80-as évek angol szaksajtójában kihirdetett és táplált egyeduralmának. Minden futóművet ahhoz hasonlítottak és a legtöbbjük elvérzett az összehasonlításban (sokszor méltánytalanul). Ebben én a Hi-Fi Review magazint találtam a leginkább lúdasnak, a Xerxes-ről (és mellesleg a Pink Triangle PT Too-ról is) olyan véleményt írtak a Sondek-kel való összevetés során, hogy az alapján inkább vettem volna egy Dual-t, mint Xerxes-t vagy PT Too-t.
Persze jók a mai Linn-ek és valóban mindent lehet kapni hozzájuk (jó minőségű sufni tuning cuccokat is), de legtöbbször horribilis áron, bár ez sajnos igaz a Roksan-ra is, teljesen kiakadtam, amikor láttam, hogy 200 fontot el mernek kérni 3 db új gumibakért.

valamit jól csináltak, lemezjátszót is,csak nem ennyire,ahova árazták. ma kb 5 milla egy LP12 és ennyibe kerül egy TW Acustic Raven GT (szeritnem GT2 is belefér, 2 kardeszka) is. értek én mindent,de ha választanom kell 30-35 kg masszív tank és egy LP12 között a kérdést fel se teszem magamnak (félre ne menjen, jó az LP12, de lehet kicsit túltolták az árcédulát,de manapság minek nem)

edit: lehet csak 25 kg... a régebbui GT nehezebb volt,lehet visszavettek a sassziból. de még így is kompakt tank kategória.

[Hifimad]

De sajnos a Xerxes minden nagyszerűsége ellenére egy olyan 'old timer', ami nem vált OLD TIMER-ré. :(

Ezért ( is ) volt nagy kár, hogy anno lecsúsztam a Linn-ről. Az bizony OLD TIMER lett...
Ja, és minden van hozzá és még annál is több.

Pont azért mert népszerű lett, Linn-t mindig lehet venni különböző kiépítésben és árban.

A népszerűsége szerintem nagyban köszönhető az agresszív marketingnek, ill. a 80-as évek angol szaksajtójában kihirdetett és táplált egyeduralmának. Minden futóművet ahhoz hasonlítottak és a legtöbbjük elvérzett az összehasonlításban (sokszor méltánytalanul). Ebben én a Hi-Fi Review magazint találtam a leginkább lúdasnak, a Xerxes-ről (és mellesleg a Pink Triangle PT Too-ról is) olyan véleményt írtak a Sondek-kel való összevetés során, hogy az alapján inkább vettem volna egy Dual-t, mint Xerxes-t vagy PT Too-t.
Persze jók a mai Linn-ek és valóban mindent lehet kapni hozzájuk (jó minőségű sufni tuning cuccokat is), de legtöbbször horribilis áron, bár ez sajnos igaz a Roksan-ra is, teljesen kiakadtam, amikor láttam, hogy 200 fontot el mernek kérni 3 db új gumibakért.