Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[Luxor Audio]

Elkövettem azt a tettet, hogy megnéztem A hét királyság lovagja első négy =tehát eddig megjelent) epizódját. És nem tudom eldönteni, hogy ez most egy Trónok Harca-paródia lesz vagy komolyan gondolták...

Sokszor megfogadtam, de most ismét le kell szögeznem, hogy távol tartom magam a túlrajongott tartalmaktól. Az 1. epizód első 3 perce (elhantolós jelenet) alapján már éreztem, hogy nem fog hozzátenni az életemhez. A fényképezés, beállítások, színészi játék, szöveg, dramaturgia... minden röhejes, talán csak a gyönyörű lovakat nem lehet kritizálni. Bennem is felmerült, hogy paródiának szánták az egész bulit, ám annak nem elég hatásos, viszont drága. Mivel ezrek lelkendeztek az 5. rész csatajelenete miatt, annak még adtam egy esélyt, hátha legalább vizuálisan lenyűgöz, de a várt élmény helyett komikus jelenet jutott, ahol a 99 élettel rendelkező szereplők felnégyelésüket és ledarálásásukat követően saját lábukon hagyják el a csatateret, hogy néhány perccel később nyílt koponyával és lógó belekkel elmélkedjenek a világ fontos dolgairól.

Én már a Trónok harcát sem igazán tudtam hova tenni a C kategóriás színészekkel és faék történettel, de ott érződött legalább a beletolt munka, az utolsó 3-4 rész csatái látványosak voltak, ami könnyed férfias szórakozásnak elment, némelyik epizódot kétszer is megnéztem. Ebben az új szériában nem látok értéket, tehát biztosan sikeres lesz. Vannak brand-ek, amik alatt bármit el lehet adni.

[scaurus]

Hm.
Kicsit utánanéztem a nemrég említett Rocksulinak.

[SPOILER] a film vége

A Wikipédián ez olvasható a cselekmény végéről:

Some time later, an after school program known as the School of Rock has opened as Dewey continues to coach the students he played with before while Ned teaches beginners.

Kb.: Valamivel később lehetőség nyílt egy Rocksulinak nevű tanítás utáni képzésre, ahol Dewey továbbra is azokat a diákokat képzi, akikkel korábban együtt játszott, míg Ned a kezdőket tanítja.

Ellenben, a tévéből felvett adásban a film végén Ned egyáltalán nem bukkant fel, nem szerepelt.

A tévében vágott verzióhoz volt szerencsém vagy a Wikipédia szerkesztő fantáziája lódult meg?

[Alex_Aston]

Az utolsó viking

https://m.imdb.com/title/tt27817389/?ref_=mv_close

Újra együtt a nagy csapat, azaz a rendező és az ő múzsái.
Az eredmény borítékolható, ahogy Az igazság bajnokai, Ádám almái, vagy a Zöld hentesek, valamint a Gengszterek fogadója esetében is volt. Azaz rengeteg fekete humor, szinte lehetetlenül debil, de kiváló karakterek, ami egy rendkívül szórakoztató (és azért itt-ott véres) végeredményt ad. Nagybetűs mozi, aminek kincs minden képkockája.

[scaurus]

Rocksuli (School of Rock)
(a 2003. évi film)
felvett tv adás

Anno, nekem kimaradt.
Kb. az a kategória, mint a Mindenütt nő.
Jó színészek, karakterek.
Jópofa gyerekek.
Egy nem túl eredeti, de működőképes alapötlet.
Csak az a fránya forgatókönyv és rendezés.

Nincsenek igazán jó komikus helyzetek, fentrengve röhögős poénok.
Nincs drámai ív, nincs drámai mélypont sem.
A gyerekekről sem tudunk meg semmit, így a szülőkkel való küzdelmükról sem.
Főhősünk haverjai teljesen elpocsékolt karakterek, a nővel se békülés a főhősünk részéről, se szakítás az aktuális élete párjával.
Az igazgatónő története is félbemarad.

Szerintem, Mike White sem a harsányan röhögős, hanem szatirikus hangvételben aratott igazán nagy sikert, s talán Richard Linklater-nek sem a vígjáték az erőssége.
(Bár, számomra jó kérdés, hogy Linklater miért annyira híres és menő, mert, amit láttam tőle, azok közül semmi nem győzött meg.)

[scaurus]

Mivel másodmagammal gubbasztok itthon, kompromisszumos, hogy mit bámulunk a nappali fekete monolitján.

Mindenütt nő (Sweet Home Alabama)
Disney+

A 2002.-es mozi film Reese Witherspoon főszereplésével.
Egy New York-ban élő alabamai nő története, aki rájön, hogy mégis nehéz döntenie az alabamai pigeon creek-i ex-férj és a new york-i új vőlegény között.

A dráma és a vígjáték feliratú székek között a pad alá esik, drámának sekélyes, vígjátéknak meg humortalan.
Megfelelő színészek és karakterek totális elvesztegetése egy rossz forgatókönyvön.

[scaurus]

The Wrecking Crew
(A bontóbrigád)
Amazon

Egy 12 egy tucat agyatlan akciófilm, a jó-jó, de minek kategóriából, bár, mint most esetemben, egy covid-tól bágyadt bámulásra talán megteszi.

2 keményfiú féltesó, akik elidegenedtek egymástól, de tróger apjuk halála ügyében közösen kell nyomozniuk.
A műfaj kliséi egymásra dobva cél, értelem, újdonság vagy jellegzetesség nélkül.
(Jó, a helikopteres üldözéses jelenet biztonsági öves vége kedvesen vicces volt.)
Persze, Momoa sok mindent elvisz a hátán, Bautista-val jó párost alkotnak, Baccarin-t egyébként is kedvelem.

Annyi fura volt, hogy a teljesen irreális akciójelenetek között volt néhány indokolatlanul véres (pl. leszakadó kéz), ellenben nem volt indokolatlan meztelen nő (minimum kivillanó mell).
Valójában nem hiányzott, a cselekmény nem igényelte (nem volt bemutatásra érdemes romantikus szál), de, gyanítom, nem a belátás, hanem a meetoo-val leöntött képmutatás a felelős: brutálisan aggresszív jelenet oké (természetes?), egy női test látványa nem oké (természeteellenes?).

[kargidje]

Persze ezt a tehetségtelen hozzá nem értést azzal magyarázzák, saját magát fejezte ki.

Milyen szempontok alapján döntöd el egy film alkotóiról, mennyire tehetségesek?

"művészzene, vagy a művészfestmény"

Pl.Jackson Pollock
Erre írtam!!!!!!!!!!!!

[A_capella]

(kár hogyy bitrograde nincs már közöttünk, lenne ehhez néhány szava minden bizonnyal, ő ugyanis tudtommal még tanítja is a filmesztétikát egy neves hazai felsőfokú intézményben, most nagyon kíváncsi lennék a véleményére).

Sose bánd, hogy nincs jelen. Biztosan boldogabb, hogy nem megy bele értelmetlen vitákba.

[Luxor Audio]

Persze ezt a tehetségtelen hozzá nem értést azzal magyarázzák, saját magát fejezte ki.

Milyen szempontok alapján döntöd el egy film alkotóiról, mennyire tehetségesek?

[kargidje]

Mikor meglátom ezt a "művészfilm" címkét, arra gondolok, milyen lehet a művészzene, vagy a művészfestmény, illetve ezeknek hol a határa, mi lehet az ellenkezőjük...

"művészzene, vagy a művészfestmény"

Általában azok a művek, amelyet meg kell magyaráznia az elkövetőnek mit is akart, direkt nem írok művészt, mert sok esetben a rakás sza..al egyenlőek az ilyen alkotások és egy 5-6-10 éves gyerek komolyabbat rajzol, fest vagy éppen dobol, gitározik.
Persze ezt a tehetségtelen hozzá nem értést azzal magyarázzák, saját magát fejezte ki.

[Aszpirin]

Nem hiszek a komoly/könnyű megkülönböztetésben.
Pl. Nem hiszem, hogy The Alan Parsons Project más értéket képviselne, mint Bach.

Én nem is propagáltam ilyen. megkülönböztetést.
Amire reagáltam, az a "van jó film és van rossz film" (amint kb szó szerint így írtál le) egybites értékítélet mentén hozott kategorizálás. Ennyi.

Ami a művészfilm megnevezést illeti, van elfogadott, lexikonba is felvett definíciója. Nem hit kérdése. Az, hogy a művészfilm valami felsőbbrendű dolog lenne, én nem állítottam. Azt, hogy a vele gyakran szembeállított kommersz filmek nem tartalmaznak művészi megoldásokat, nem állítottam.

A Wrckmeister Harmóniák említett jelenete számomra a művészfilm definícióját akár helyettesíti is, de mindenképp egy nagyon emészthető és érthető példa rá. Ha nem tetszik, az szíved joga, de Te is azt írtad, hogy érted, miről van szó.

Nem kell mindent túlgondolni.

[scaurus]

...
Továbbá, mint minden művészeti ágban, itt is van olyan, amivel nem rezonál a közönség nagy része, de ezeket nagy mellel hulladékoknak nevezni azért sok esetben nem a filmet jellemzi.
Megint előjövök a kedvenc példámmal. Ha valaki tényleg kíváncsi a művészetre a mozgófilmben, sőt játékfilmben, ha meg akarja érteni, milyen, amikor minden másodperce tudatos üzenetközvetítés, és egyben mit is jelent a fillművészet, aakkor erre nincs jobb példám, mint Tarr Béla Werckmeister harmóniák c. filmjének első 10 perce (a kocsmajelenet).
...

Annyit pontosítanék, hogy nem konkrétan Tarr Bélára és Antonionira gondoltam.

Az emberi tevékenység és annak eredménye jelentős részben hulladék.
Pl.:
Mennyi szemét készül, amit ruhaként árulnak?
Mennyi dilettáns szakember végez alacsony színvonalú munkát (a kétkezitől a diplomásig)?
A könyvesboltok rogyadoznak a könyvektől, mind magas nívójú alkotás?

A filmgyártás bármelyik ága miért lenne kivétel?
(Pl. David Lynch filmjei biztos annyira jók?
Nolan, Villeneuve filmjei biztos annyira jók?)

Szerb Antal így kezdte A világirodalom történetét:

"Megvallom, vállalkozásom engem is nem csekély szorongással töltött el; főképen munkám elején. De amint előrehaladtam, fokozatosan valami megnyugvásféle fogott el.
Írás közben jöttem rá ugyanis egy különös felfedezésre: arra, hogy a világirodalom nem is olyan nagy. Ha szigorúan csak azokat az alkotókat és alkotásokat vesszük számításba, akik és amelyek igazán világirodalmi jelentőségűek, a végtelennek látszó anyag megdöbbentően összezsugorodik. Az igazi világirodalom, azt lehetne mondani, elfér egy jól megválogatott magánkönyvtárban, kötetei elhelyezhetők egy nagyobb terjedelmű dolgozószoba falai mentén."

Ez valószínűleg minden képzőművészeti ágra igaz.

Felvetésedre megnéztem a Werckmeister harmóniák első 10 percét (a kocsmajelenetet).
Értem mit mondasz, az más kérdés, hogy engem sem a kivitelezés, sem a miliő, sem a karakterek nem fogtak meg, nem érzek késztetést, hogy tovább nézzem.
Ellenben, a jelenet végén felcsendülő zene tetszett.

Bohó, fiatalabb koromban sok mindent és sokfélét néztem, több filmklubba, kamara mozikba jártam.
Zenét is sokfélét hallgattam a 20' éveimtől.
(Ének-zenei általános iskolába jártam, úgy megutáltatták velem a zene minden fajtáját, hogy gyermek, tinédzser és fiatal felnőtt korom zenementes volt.)
Nem hiszek a komoly/könnyű megkülönböztetésben.
Pl. Nem hiszem, hogy The Alan Parsons Project más értéket képviselne, mint Bach.
Alan Moore és Neil Gaiman egyes képregényeit nyugodtan fel lehet tenni a Shakespeare összes mellé és egyik szerzőnek sem kell szégyenkeznie.

[Aszpirin]

Elkövettem azt a tettet, hogy megnéztem A hét királyság lovagja első négy =tehát eddig megjelent) epizódját.

És nem tudom eldönteni, hogy ez most egy Trónok Harca-paródia lesz vagy komolyan gondolták. Paródiának azért elég gyenge, ha komolyan gondolták, akkor még gyengébb... Semmi Trónok Harca-feeling nincs benne, 4 rész alatt eljutottak odáa, ahová fél óra alatt is el tudtak volna, vagyis alig történt valami, közben olyan "vaskos" poénokkal, mint az öreg kóbor lovag reggeli dolgavégezte a kb félméteres és karnyi vastag, szó szerint térdig érő bránerével full natúrban, vagy a mamlasz onjelölt lovag nagyívű sugaras fosása szintén full naturista jelleggel...
A nyámnyila mamlasz pedig ha tényleg lovag lesz, hát az márigazi karakterfejlődés lesz a négyzeten.
Oda a többszálas történetmesélés, max pár flashback van, de egyelőre szerencsétlenkedés az egész. Ha nem szerettem volna annyira a Trónok Harcát anno, hogy rém kíváncsi vagyok minden spinoff-ra is, akkor már a második rész után abbahagytam volna.
A Sárkányok Háza egészen jó lett, főleg ehhez a bárgyú mineknevezzemhez képest.
Lássuk, mit hoz a jövő.

[Den]

A többségéhez tudatot kell módosítani...

A fent idézett mondat miatt térek vissza a passzivításból, mert ezek szerint nem vagyok egyedül a művészfilmek iránti elhatárolódásommal.

Ajánlok 2 sorozatot, melyek újak és nekem tetszettek: jó, illetve rendkívüli tartalommal, a mozihangulat 100%- os, térhatás- dinamika teljesen rendben!

Steal: Rablás, fsz: Sophie Turner, az első rész frenetikusan jó, a film zenéje nagyon idaillő. Bűnügyi akció, a vége tökéletes.

The Beauty: A szépség, bűnügyi, horror, akció. A legjobb bunyós akció jelenet a 2. részben. Teljesen egyedi történet, Asthon Kutcer is játszik a filmben, nagyon jól alakítja a kegyetlen milliárdost.

[Luxor Audio]

Lehet így játszadozni a szavakkal, de ez a filesztétikai a fogalom és a besorolás ettől függetlenül létezik...

Persze. Nem a kategória létezését firtatom, hanem az elnevezést érzem problémásnak, leginkább azért, mert szerintem nem létezik olyan film, amiben ne lenne művészeti megnyilatkozás és olyan sincs, amiben minden a művészetről szól.

És azt se felejtsük el, hogy a szépirodalom, komolyzenei zeneművek jelentős része a maga korában a szórakoztatás része volt.

Fontos meglátás. Hajlamosak vagyunk azt hinni, a világ olyan, amilyennek éppen látjuk. Amit manapság komolyzenének, magasművészetnek mondunk, a maga korában simán lehetett kommersz. Az ellenkezőjére most kevés példa jut eszembe.

[Aszpirin]

Mikor meglátom ezt a "művészfilm" címkét, arra gondolok, milyen lehet a művészzene, vagy a művészfestmény, illetve ezeknek hol a határa, mi lehet az ellenkezőjük...

Lehet így játszadozni a szavakkal, de ez a filesztétikai a fogalom és a besorolás ettől függetlenül létezik, elég csak rákeresni a neten.
pl.: http://www.kislexikon.hu/muveszfilm.html

(kár hogyy bitrograde nincs már közöttünk, lenne ehhez néhány szava minden bizonnyal, ő ugyanis tudtommal még tanítja is a filmesztétikát egy neves hazai felsőfokú intézményben, most nagyon kíváncsi lennék a véleményére).

A művészfilm "ellenkezője" szerintem nagyon egyszerű: "nem művészfilm" Az általam említett egybites gondolkodásmódban pedig: "kommersz film". De ez utóbbi szembehelyezés szerintem nem állja meg a helyét.

[scaurus]

...
Én hiszem, hogy van olyan, hogy fillmművészet. Ami a mozgóképet művészeti eszköznek tekinti (akér a festő a vászont), nem szórakoztatáson keresztüli pénzszerző eszköznek. Ahol a motiváció az alkotó(k)ból belülről jön, nem a haszonszerzés indítja, mindenképpen ki akar fejezni valamit, és talán akad is néző, akinél rezonál.
...

Ez nem is vitás.
Én úgy vélem, hogy a valódi művészeti alkotás akkor is annak tűnik, ha a befogadóval nem rezonál.
Pl. maradva Dosztojevszkijnél, de mondhatom magam részéről Wagner zenéjét is, nehéz lenne azt mondani, hogy "objektíve rossz" (rosszul írt, rosszul komponált mű), csak legfeljebb azt, hogy nekem nem mond semmit.
A ponyva és szépirodalmi művek között nem a téma, "a miről szól" a probléma, hanem a kivitelezés, "a hogyan is szól" a különbség.

Viszont, ha egy mű nem csak nem rezonál, hanem nem is tűnik műalkotásnak sem, akkor én kételkedni kezdek (pl. Alice Munro munkássága).

És azt se felejtsük el, hogy a szépirodalom, komolyzenei zeneművek jelentős része a maga korában a szórakoztatás része volt.

Jókai művei folytatásokban, újságokban jelentek meg, a barokk zeneművek egy jó részére, anno, táncoltak, mint mi fiatalkorunkban DJ BoBo-ra.
Szerintem Vivaldi n+1. versenyműve és Taylor Swift n+1. zeneszáma között pusztán annyi a különbség, hogy az előbbi régebbi.

[Luxor Audio]

Ha van olyan, hogy "művészfilm", akkor szerintem ebbe a kategóriába azok a filmek tartoznak, amelyek a filmművészet jegyében, nem szórakoztatóipari termékként készültek. Lehet, hogy totál rosszul fogom meg és fogalmazom meg a dolgot, de én úgy látom, hogy a "művészfilm" mint kategória mostanában az átlagemberek tudatában elcsúszott, és manapság olyan "józanparaszti" értelmezéseket kap, hogy művészfilm az, ami semmiképp sem Hollywood-ban készült, lassú, unalmas, stb. Egyáltlán nem ez kell legyen a művészfilm definíciója...

Mikor meglátom ezt a "művészfilm" címkét, arra gondolok, milyen lehet a művészzene, vagy a művészfestmény, illetve ezeknek hol a határa, mi lehet az ellenkezőjük...

A film a zene után a legnépszerűbb szórakoztatóipari ágazat manapság, hatalmas számok jellemzik és mindenféle ember fogyasztja. Ebből következően a nyers szakmai, művészeti szempontok jelenleg háttérbe szorultak, más (pénztermelő) erők mozgatják, de a háttérben azért létezik szakmai párbeszéd, minősítés, törekvés, amiknek nincs sok közük a közönség értékítéletéhez. Lásd pl. Tarr Béla munkásságát, ami ebben a topikban is leginkább pejoratív értelemben szokott szóba kerülni. Ha a film majd egyszer rétegműfajjá válik és kevesebb profittal kecsegtet, azonnal fordul a kocka és változnak a szempontok.

A többi gondolatodra: igen.

[Luxor Audio]

a valódi minőséghez, ami kizárólag szakmai szempontok alapján határozható meg. Végtelenszer megtapasztalhattuk a szórakoztató iparban, hogy a tetszési index (népszerűség) és szakmai minőség közötti kapcsolat meglehetősen laza, ha egyáltalán létezik.

youtu.be/8x0COtH4Vrw

Sokunk kedvence ez a film, ami egyébként jónéhány szakmai díjat is kapott és rengeteg szakmai beszélgetés tárgya volt.

John Keating tanárúrral nem lehet vitába szállni, én sem fogok, hiszen másról beszél, a versírás és filmgyártás meglehetősen eltérő tevékenység, az egyik szóló, a másik csapatmunka. A vers is elemezhető szakmai alapon, de mondandójának megítélése totálisan szubjektív és minden olvasónál más eredményt ad. A mű kiadásához viszont szükség van papírra, tintára, szerkesztésre, nyomtatásra, szállításra, kereskedésre, amiknek vannak szakmai mérőszámai. Egy gagyi írás is megjelenhet csodás minőségben és ennek ellenkezője is lehetséges.

Filmkészítéshez félszáznyi szakma közreműködése szükséges, a folyamat nyomokban tartalmaz romantikát, sokkal inkább ipari termelésnek mondható, objektív alapon, szakmailag mérhető és erre leginkább a szakmabeliek képesek. A nézőre hatás más téma és nem azonos a szakmai minőséggel. Ha mindent elkezdünk szubjektív, romantikus alapon meghatározni, gyorsan összedől a világ, értelmetlenné válik az oktatás, nem lesz okunk fejlődni, minden lista élére a kiscicás képek, a lehengerlő akciófilmek és a pornó ugrik, hiszen a többségnek ezek tetszenek, tehát JÓK. Mondjuk nem is vagyunk ettől most nagyon messze.

[Aszpirin]

Véleményem szerint vannak jó filmek és rossz filmek.
Az ún. művészfilmek (szerzői alkotások) nagy része ugyanúgy filmipari hulladék, mint az ún. közönségfilmek (blockbuster-ek) nagy része.

Mint a zenei kiadványoknál (és minden művészeti produktumnál), a filmeknél is zavart okoz beszélgetések során, ha azon alkotásokat tekintjük JÓnak, amik nekünk tetszenek és ROSSZnak (hulladéknak) tartjuk azokat, amiket nem szeretünk, vagy érdektelenek számunkra. Ennek nincs sok köze a valódi minőséghez, ami kizárólag szakmai szempontok alapján határozható meg. Végtelenszer megtapasztalhattuk a szórakoztató iparban, hogy a tetszési index (népszerűség) és szakmai minőség közötti kapcsolat meglehetősen laza, ha egyáltalán létezik.

Én biztosan nem állok neki egy Karatekölyök, gimnáziumi szerelmi, infantilis szuperhősös filmeknek, mert nem érdekelnek, számomra nevetségesek, ettől függetlenül lehetnek szakmailag magas minőségűek, azaz JÓk, pl. hangzás, vagy fényképezés szempontjából, de nézhetjük akár jövedelmezőség irányából is (jó üzlet).

Isten bizony nagyjából ugyanezt akartam reagálni erre a "vannak jó filmek és vannak rossz filmek" kijelemtésre, de megelőztés.

Annyit tennék még hozzá, hogy a digitális társadalmunk lassan de biztosan felveszi ez egybites értékítéletet és gondolkodást... ilyent, hogy vannak jó filmek és vannak rossz filmek. Kész, meg is van az egybites besoroláshoz szükséges kt kategória :) Minek itt értékeket adni 1-től tízig skálásn. Jó: 1, Rossz: 0, feladat megoldva.
Sajnos ez minden más offtopik területen is el terjedni látszik, szép új világ.

Más, és nem elsősorban neked,, de itt, mert most jutott eszembe:

Én hiszem, hogy van olyan, hogy fillmművészet. Ami a mozgóképet művészeti eszköznek tekinti (akér a festő a vászont), nem szórakoztatáson keresztüli pénzszerző eszköznek. Ahol a motiváció az alkotó(k)ból belülről jön, nem a haszonszerzés indítja, mindenképpen ki akar fejezni valamit, és talán akad is néző, akinél rezonál.

Ha van olyan, hogy "művészfilm", akkor szerintem ebbe a kategóriába azok a filmek tartoznak, amelyek a filmművészet jegyében, nem szórakoztatóipari termékként készültek. Lehet, hogy totál rosszul fogom meg és fogalmazom meg a dolgot, de én úgy látom, hogy a "művészfilm" mint kategória mostanában az átlagemberek tudatában elcsúszott, és manapság olyan "józanparaszti" értelmezéseket kap, hogy művészfilm az, ami semmiképp sem Hollywood-ban készült, lassú, unalmas, stb. Egyáltlán nem ez kell legyen a művészfilm definíciója.

Továbbá, mint minden művészeti ágban, itt is van olyan, amivel nem rezonál a közönség nagy része, de ezeket nagy mellel hulladékoknak nevezni azért sok esetben nem a filmet jellemzi.
Megint előjövök a kedvenc példámmal. Ha valaki tényleg kíváncsi a művészetre a mozgófilmben, sőt játékfilmben, ha meg akarja érteni, milyen, amikor minden másodperce tudatos üzenetközvetítés, és egyben mit is jelent a fillművészet, aakkor erre nincs jobb példám, mint Tarr Béla Werckmeister harmóniák c. filmjének első 10 perce (a kocsmajelenet).
Érdemes rákeresni Youtube-on, könnyen elérhető.
A kb 10 perces jelenet egyetlen snittből áll (nincs benne sehol vágás), egy kocsmában játszódik, és a kamera annyira tudatosan együtt mozog a történésekkel, hogy a néző is szereplőnek érzi magát, aki sodródik az árral, és belülről tekinti az eseményeket. Az arcok, a fények játéka, az emberi léptékű (nem lassú, de nem is másodpercenként ide-oda kapkodó) képfolyam, ha beszippant, akkor közelebb kerültél a művészeti célú mozgóképnek. Ha nem, akkor sincs semmi gond, de ezt a tudato művészetet ne nevezzük szemétnek csak azért mert esetleg nem tetszik. Én akárhányszor meg tudom nézni ezt a jelenetet, és mindig beszippant. Szerintem a filmműváészet csúcsa. Tarr Béla méltán híres messze földön is.

Just my two pence.

[scaurus]

Mint a zenei kiadványoknál (és minden művészeti produktumnál), a filmeknél is zavart okoz beszélgetések során, ha azon alkotásokat tekintjük JÓnak, amik nekünk tetszenek és ROSSZnak (hulladéknak) tartjuk azokat, amiket nem szeretünk, vagy érdektelenek számunkra. Ennek nincs sok köze a valódi minőséghez, ami kizárólag szakmai szempontok alapján határozható meg.
...

Ezzel egyetértek.
Nyilván, egyénileg nehéz a határt meghúzni, vagy legalább elfogadni.

Pl. Dosztojevszkij világirodalmi jelentősége vitathatatlan, ezen nem változtat, hogy én nagyon nem kedvelem (de nem mondom, hogy rossz).
A Nagyításra sem mondtam, hogy rossz, csak azt, hogy nekem szenvedés volt végignézni.
Ugyanakkor, pl. Theo Angelopoulos Odüsszeusz tekintete c. filmje oly mértékben felbosszantott, hogy nem tudom eseteleg objektív, szakmai minőségét sem értékelni.

Fenntartom, hogy a művészeti ágak mindegyike valamiféle közmegegyezés (részben sznobizmus?) alapon rengeteg ballasztot hordoz, az úgymond objektív szakmai szempontok szerint magas minőségű alkotásokból.

[A_capella]

a valódi minőséghez, ami kizárólag szakmai szempontok alapján határozható meg. Végtelenszer megtapasztalhattuk a szórakoztató iparban, hogy a tetszési index (népszerűség) és szakmai minőség közötti kapcsolat meglehetősen laza, ha egyáltalán létezik.

youtu.be/8x0COtH4Vrw

[Lemmy9.1]

Nekem nincs bajom az egészségesen (!) lassú filmekkel.Mondjuk Jancsótól eleve ráz a hideg, a Stalkert...nem minősítem inkább, stb.

[BoRRoNeo]

Én biztosan nem állok neki egy Karatekölyök, gimnáziumi szerelmi, infantilis szuperhősös filmeknek, mert nem érdekelnek, számomra nevetségesek, ettől függetlenül lehetnek szakmailag magas minőségűek, azaz JÓk, pl. hangzás, vagy fényképezés szempontjából, de nézhetjük akár jövedelmezőség irányából is (jó üzlet).

Az érdeklődés és a nevetségesség nem jár kéz a kézben. Ha találkozik két parasztember és összeszólalkozik egy malacon, annak a végkifejlete számomra teljesen érdektelen. Ha Tarr Béla rendezte 12 Oscar-díjas filmben történik akkor is. Ellenben ha találkozik egy kissé elveszett gyerek egy kínai harcművész oktatóval, hogy együtt megváltsák a világot már érdekesebb lehet. És itt már számíthat a forgatókönyv, a rendezés, a fényelés, stb. milyensége, ami a malacos történetben teljesen lényegtelen annak érdektelensége okán.

A fentiek fikciók, sem a malacok, sem a bullyngolt kölkök nem érdekelnek.

[Luxor Audio]

Véleményem szerint vannak jó filmek és rossz filmek.
Az ún. művészfilmek (szerzői alkotások) nagy része ugyanúgy filmipari hulladék, mint az ún. közönségfilmek (blockbuster-ek) nagy része.

Mint a zenei kiadványoknál (és minden művészeti produktumnál), a filmeknél is zavart okoz beszélgetések során, ha azon alkotásokat tekintjük JÓnak, amik nekünk tetszenek és ROSSZnak (hulladéknak) tartjuk azokat, amiket nem szeretünk, vagy érdektelenek számunkra. Ennek nincs sok köze a valódi minőséghez, ami kizárólag szakmai szempontok alapján határozható meg. Végtelenszer megtapasztalhattuk a szórakoztató iparban, hogy a tetszési index (népszerűség) és szakmai minőség közötti kapcsolat meglehetősen laza, ha egyáltalán létezik.

Én biztosan nem állok neki egy Karatekölyök, gimnáziumi szerelmi, infantilis szuperhősös filmeknek, mert nem érdekelnek, számomra nevetségesek, ettől függetlenül lehetnek szakmailag magas minőségűek, azaz JÓk, pl. hangzás, vagy fényképezés szempontjából, de nézhetjük akár jövedelmezőség irányából is (jó üzlet).