Általában a hifiről

[Tctronic]

A küyüzés - így általánosságan, most erről írnék - nem csak a HiFiseket jellemzi.
-Volt ismerősöm, akinek elképesztő fotós felszerelése volt, de soha egy képet nem lőtt vele, üresen kattintgatta a Nikon F4-est.
-Volt ismerősöm, akinek olyan carbon, kevlár stb. horgászbotjai voltak, mindenféle orsóval, ami komoly összegbe került. Halat a Csarnokban vásárolt.
-Volt ismerősöm, akinek többféle márkából komoly barkácsgép sorozata volt, de egy szöget nem tudott beütni.
-Volt ismerősöm, akinek nagyon komoly sport autói voltak, minden héten lemosta azokat, pucolgatta a garázsban, de busszal járt.

Szóval - szerintem - sokfélék a mindenféleségek, így vagyunk, vannak, lehetnek sokan a HiFivel.

Elhiszem, hogy van ilyen ha nekik ez okoz örömöt ám legyen. De ugye nem ez a normális nyugtassatok meg.

[chord_]

A cserélgetés akkor van, amikor valamiféle hangi diszkomfort van otthon. Amikor jó a rendszer, de valami mégsem annyira.
Ezt szerettem mondogatni a közelmúltig.
De valószínűleg tévedtem. Mert olyan is van, hogy úgy szól a rendszer otthon, hogy úgy vagyunk vele, mint Hans Castorp a Varázshegy-ben, hogy titkon erős a meggyőződésünk, hogy a világban minden a legnagyobb rendben van, hogy annyira jól szól, hogy bármilyen cserélgetés-kísérlet az csak ront a hangon. Hogy a személyre szabás a maximum-közeli.
De itt bejön az, hogy technikai emberek vagyunk. Meg a világ nagy része a besorolt minőségek szerint mozog. Vagyis, ha egy x árú / minőségű dolog jobban szól, mint egy 10x árú / minőségű, akkor nem az van, hogy OK, ez érdekes, jöhetnek a zenék, hanem az, hogy feltételezzük jóindulatúan, hogy a 10x árú az egy ritka tévedés volt csak, a másik 5x szintúgy, és csendben nézelődünk az 5x-10x mezőnyben, hátha megleljük a megoldást az ilyesmi anomáliára.
Meg a puszta kíváncsiság is erős lehet.

[akvapark]

A küyüzés - így általánosságan, most erről írnék - nem csak a HiFiseket jellemzi.
-Volt ismerősöm, akinek elképesztő fotós felszerelése volt, de soha egy képet nem lőtt vele, üresen kattintgatta a Nikon F4-est.
-Volt ismerősöm, akinek olyan carbon, kevlár stb. horgászbotjai voltak, mindenféle orsóval, ami komoly összegbe került. Halat a Csarnokban vásárolt.
-Volt ismerősöm, akinek többféle márkából komoly barkácsgép sorozata volt, de egy szöget nem tudott beütni.
-Volt ismerősöm, akinek nagyon komoly sport autói voltak, minden héten lemosta azokat, pucolgatta a garázsban, de busszal járt.

Szóval - szerintem - sokfélék a mindenféleségek, így vagyunk, vannak, lehetnek sokan a HiFivel.

[wasiliy888]

Szerintem a téma jó és a társalgás is, legalábbis a megszokotthoz képest. A hifizést (a kütyüzés annyira nagyon gagyi kifejezés számomra, hogy körül se tudom írni mennyire) a zenehallgatástól nem lehet különválasztani. Az egyik hatással van a másikra. Bár lehet, csak a kor előrehaladtával megérik az ember. De ez sem lehet teljesen igaz, mert a hifi rendszerünk fejlesztése örömet okoz és nem csak a zene hallgatásával. Emellett mintegy kölcsönhatásként a hifink fejleszti zenei ízlésünket. Biztos többen tapasztaltuk már azt az érzést, gondolatot, hogy: mi a szar ez, és miért is hallgatom? Mindegy, nem is rossz.
Olyan zenéket "teszünk fel", vagyis ma már sokan csak bejelölik, hogy a kedvencük, vagy később majd meghallgatom, amikről korábban (amikor még a hifi láncunk gyengébb volt) nem gondoltuk volna, hogy érdekel. És nem csak felfelé - a magas kultúra irányába - vannak kitérők, hanem oldalra, illetve lefelé is. Egész egyszerű, szinte primitív populáris dolgokban meg lehet találni a zeneiséget, illetve annak morzsáit, amik csak pusztán szépek, jól esik hallgatni.

Ma reggel találtam ezt a mininovellát a neten, olvassátok el, csak pár perc (kütyüzés ÉS zene):

Index - Kultúr - A férfi, aki szerelmes lett a lemezjátszójába https://share.google/lwKHZ99SafFy5LGz5

[Luxor Audio]

Lehet, hogy annak a topiknak más cím az elnevezése. Téma, HiFi általában vs Zenemű ellemzés. Bocsi, ha csak nekem tűnt fel.

Pár órája pont te dicsérted meg a társaságot a kövezésmentes kommunikáció miatt.

Az alapkérdés az volt, hogy a hifisták között hányan kütyüsök és hányan töltenek több időt zenehallgatással. A választ nem találtuk meg, de kitértünk rá, hogy az AVX fórumon bizonyára a kütyüsök vannak többségben, mert ez egy technikai orientációjú közösségi hely. A tényadat mellé nem került sem negatív, sem pozitív jelző.

De láss csodát, most éppen a zenéről zajlik a diskurzus, bár inkább a szokásos régi versus új csatározás viszi a prímet. Valaki szerint ami fiatalabb 50-100-200 évesnél, az csak gagyi lehet. És bár a felsorolt zeneszerzők valóban az emberi kultúra csúcsértékeit tették le a karmesterek asztalára, én nem keseregnék azon, hogy a nép nem az ő műveiket hallgatja. Nem csak a fiatalok, az idősebbek sem a Lacrimosa éteri dallamvezetésére, vagy a 9. szimfónia rétegzésére mulatnak szilveszterkor és ez soha nem volt másként, még a mai öregek gyerekkorában sem. Depeche Mode és Miles Davis koncerteken viszont én is félájultra táncoltam magam egykor és nem azon rugóztam, mennyire "örök értékű alkotások" ezek. A magaskultúra mindig is rétegműfaj volt és lesz (máskülönben nem lehetne magas), ahogy az eltartott kisujj is csak egy szűk csoport - nem feltétlenül pozitív - jellemzője. Mindegyik alaposan meg van locsolva híg sznobizmussal.

Engem semennyire sem érdekel, hogy a favorit muzsikusaimról - köztük Mozartról, a Marillionról és a Metallicaról - mit mondanak 101 év múlva, de még csak az sem izgat, mit mondanak róluk ma. A kedvenc ételem nem lesz finomabb attól, hogy sokan szeretik. Ha már többektől sokszor elhangzott, hogy a HiFi-t is magunknak építjük, a zenei műsorral miért lehetne ez másként? Most jön az, hogy 50 MFt alatt kizárólag hallgathatatlan vackokat lehet kapni és legtöbbünk soha életében nem hallott normális rendszert, mert nem vagyunk rá méltók? Ott leszünk, ahol a part és a társaság szakad.

[Aszpirin]

A mai fiatalok 99.9%-ának fogalma sincs, kik azok, akiket felsoroltál. Nem az ő korosztályuk. Van egy két évtizedes korszak,
...
100 év múlva senki sem fog emlékezni egyikre sem.

De Bach-ra, Mozart-ra, Bartókra..... igen, ha még lesz emberiség.

A mai fiatalok 99,9%-a csak azért hallott Bach-ról, Mozart-ról vagy Bartókról - ha hallott - mert megemlítették az iskolában. De a mai fiatalok 99,9%-a egyiket sem hallgatja. Ahogy a kevésbé fiatalok 95%-a sem. Ilyeneket már az én fiatalkoromban is "ciki" volt hallgatni. Botrány :)

Azt, meg, hogy mire emlékszik majd az emberiség, eldönti az idő. Bőven benne van, hogy a Beatles-re, Vangelis-re, vagy akár Lady Gaga-ra emlékeznek majd - ugyanúgy, mint az általad említettekre, vagy mondjuk Django Reinhardt-ra, és ugyanúgy rétegzene lesz majd. Vagy nem :) Én speciel ne hiszem, hogy a XX. és XXI. századok (könnyű)zenéje teljesen feledésbe merül majd. De lehet, hogy tévedek.

SZERINTEM.

[Aszpirin]

A gond ott van ha átesünk a ló túloldalára és már csak tesztelésre használjuk a rendszert...

Ez miért is gond? Ha valaki erre élvez, mi abban az elítélendő?

[chord_]

....Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami..........

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

El kell keserítselek: ennyire rossz a helyzet.
A mai fiatalok 99.9%-ának fogalma sincs, kik azok, akiket felsoroltál. Nem az ő korosztályuk. Van egy két évtizedes korszak, annak a korosztálya, akik körében népszerűek voltak (bár akkor is csak szűk rétegben). Néhány akkori fiatal még ma is őrzi emléküket, de kevés. Elmúlik szépen, lassan.

Ez az értékállóságukat is jelenti, nem? Kitaro el fog múlni? És? Neked pl. ez rossz?
Amúgy, van helyettük más. pl. az Inota Fesztiválról igen jókat hallottam, pedig ott a 30 éves a közönségben az már enyhén túlkoros.
Ne szidjuk ennyire a fiatalokat.
A MÜPA-ban én rengeteget látok belőlük. Nyilván, az a 0.1%.
A fiatalok között is sikk jó zenéket hallgatni. Mint ahogyan itt is.:)
Meg a nem-fiatalok aztán általában jó zenéket hallgatnak? Vagy bármit is hallgatnak? Ne viccelj már.
Ez az egész dolog egy réteg-cucc, az is volt, és az is marad.

[zoli73]

... ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

Ennyi, amire gondoltam. Míg itteni beszélgetésekben elemi részegységeikre szedünk egy-egy készüléket, még soha nem láttam itt olyan diskurzust, amiben egy zenemű összetételét firtattuk volna. Ez nem panasz, csupán ténymegállapítás.

Nincs ebben semmi meglepő, mivel ez egy hifis/technikai fórum, így teljesen rendben van, hogy itt túlnyomó részt ilyen témákban folyik az eszmecsere, mintsem a zenéről.

[zoli73]

szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

Aki nem hallgat akusztikus zenét, az mire megy vele? Én ugyan hallgatok akusztikus zenét, ritkán koncertre is eljutok, de én nem a koncertet szeretném otthon reprodukálni. Egy maszterelt stúdióalbummal amúgy sincs sok esély rá, hogy megidézzek egy koncertet.

itt válaszolok a fenti mondatomra lentebb reagálóknak is: a koncert, főként az akusztikus, az a lehetőség, (s a jellege miatt, ha úgy tetszik, egy roppant komplex) referencia, ahol meg tudsz ismerkedni A Hanggal - ergo, azt kellene keresni a hi-fi-vel . és itt a(z akár erősített) hangszerhangokra, időzítésre, tempóra, ritmusra, s a magábanvaló érzelmi töltésre: azaz A Zenére gondolok . ha ez nincs, akkor nem hi-fi-ről, azaz magasfokú (hangzás)hűségről vagy annak kereséséről beszélünk, hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáról . remélem, így már világos, miről szösszentem

Rendben, maradjunk az akusztikus zenénél. Igen, arra is nagyon jó lehet többek között egy akusztikus koncert, hogy megismerjük a hangszerek valódi hangját, de számomra elsősorban élmény. Otthon is élmény a zenehallgatas, de másra figyelek, és más a preferencia. Viszont egy akusztikus koncertet szinte mindenki máshogy hall, máshogy él meg, még az audio gyártók is. Mindegyik fennen hirdeti a marketingesek által kreált szlogennel, hogy Ők aztán mennyire High Fidelity, pedig legalább ugyanannyira saját karakter is, mint valósághű hangzás.
Ezzel szerintem Mi, végfelhasználok is ugyanigy vagyunk. Szeretnénk, ha a rendszerünk minél valósághűbben prezentálná a kedvenc zenéinket, de közben akarva-akaratlanúl is minél inkább az izlésünknek megfelelő karakterű készülékeket választunk.

[ELEX]

....Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami..........

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

El kell keserítselek: ennyire rossz a helyzet.
A mai fiatalok 99.9%-ának fogalma sincs, kik azok, akiket felsoroltál. Nem az ő korosztályuk. Van egy két évtizedes korszak, annak a korosztálya, akik körében népszerűek voltak (bár akkor is csak szűk rétegben). Néhány akkori fiatal még ma is őrzi emléküket, de kevés. Elmúlik szépen, lassan.

Amit a mai fiatalok hallgatnak, zömmel számítógépeken készülnek, még csak nem is elektromos hangszereken.
Elmúlik ez is, ahogy minden nem örök értékű alkotás.
Ezek a "zenék" nem azok. A Depeche sem az (bocs). Nem képviselnek klasszikus értelemben művészeti értéket. A szórakoztató ipar termékei.
100 év múlva senki sem fog emlékezni egyikre sem.

De Bach-ra, Mozart-ra, Bartókra..... igen, ha még lesz emberiség.
És ők bizony akusztikus hangszerekre írták a zenéiket és 100 év múlva is azokon fogják előadni őket - ha még lesz kinek.
A kortárs klasszikus zenékről majd dönt az utókor, de vélhetően nagy részük azoknak is a feledésbe fog merülni, mivel aktuális korunk stresszes, önmagából kifordult világának a tükörképei. Ha megérünk egy boldogabb, harmonikusabb, békésebb világot, ahol helyreáll a valós értékrend, az emberek újra békében és nyugalomban élnek majd, ezek aktualitásukat vesztik - sajnos erre is kevés esély van, én már biztosan nem fogom megérni.

[audioline]

... ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

...még soha nem láttam itt olyan diskurzust, amiben egy zenemű összetételét firtattuk volna. Ez nem panasz, csupán ténymegállapítás.

Lehet, hogy annak a topiknak más cím az elnevezése. Téma, HiFi általában vs Zenemű ellemzés. Bocsi, ha csak nekem tűnt fel.

[Luxor Audio]

... ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

Ennyi, amire gondoltam. Míg itteni beszélgetésekben elemi részegységeikre szedünk egy-egy készüléket, még soha nem láttam itt olyan diskurzust, amiben egy zenemű összetételét firtattuk volna. Ez nem panasz, csupán ténymegállapítás.

[Luxor Audio]

... a koncert, főként az akusztikus, az a lehetőség, (s a jellege miatt, ha úgy tetszik, egy roppant komplex) referencia, ahol meg tudsz ismerkedni A Hanggal - ergo, azt kellene keresni a hi-fi-vel . és itt a(z akár erősített) hangszerhangokra, időzítésre, tempóra, ritmusra, s a magábanvaló érzelmi töltésre: azaz A Zenére gondolok . ha ez nincs, akkor nem hi-fi-ről, azaz magasfokú (hangzás)hűségről vagy annak kereséséről beszélünk, hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáról

Ez tetszik.

Én koncerten nagyjából soha nem figyelek a hangzásra (hacsak nem dolgozom, hacsak nincsenek komoly technikai bajok), az atmoszféra, a produkció és a fellépők miatt megyek oda. Otthoni zenehallgatásnál ezek egyike sincs jelen, mégis hasonló élvezetet keresek ott is és egy jó rendszer meg is adja: ritmika, árnyaltság, jelenlét. Talán ezért nem foglalkozom a manapság divatos paraméterekkel (pl. színpadméret), amiknek nincs sok közük a koncertélményhez.

Szóval én azt mondom, nem a hangzás memorizálása miatt érdemes koncertre menni (mégis melyiket lenne érdemes megjegyezni?), hanem hogy megtapasztaljuk, milyen varázslat tud létrejönni a színpadon, miként születik a muzsika.

[trane]

....hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáróll...

Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami, mert nem az általad meghatározott hangszereket használnak?

És akkor ezekről sosem tudjuk meg, mikor szólnak jól?

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

Remélem érted mire gondolok.

ne már, Alex - lécci, olvasd el újra, amit írtam (ráadásul az ún. Berlin School a 3. számú kedven zenei vonalam ). viszont amennyiben koncerten sem hallottad a nevezetteket, akkor igen, csak egy általad kitalált hangot keresel - amit nyilván szerethetsz, de nem valós

[Alex_Aston]

....hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáróll...

Tehát Krafrwerk, Vangelis, Kitaro, stb. egyik sem zene, csak annak nevezett valami, mert nem az általad meghatározott hangszereket használnak?

És akkor ezekről sosem tudjuk meg, mikor szólnak jól?

Azért remélem nem ennyire rossz a helyzet, mert a zenei világ többsége bizony nem klasszikus hangszerekkel operál túlnyomó részt.
Mégis engem a régebbi Depeche Mode tud a legtobb eseteben kikapcsolni, és erzelmi töltettel ellátni.

Remélem érted mire gondolok.

[trane]

szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

Aki nem hallgat akusztikus zenét, az mire megy vele? Én ugyan hallgatok akusztikus zenét, ritkán koncertre is eljutok, de én nem a koncertet szeretném otthon reprodukálni. Egy maszterelt stúdióalbummal amúgy sincs sok esély rá, hogy megidézzek egy koncertet.

itt válaszolok a fenti mondatomra lentebb reagálóknak is: a koncert, főként az akusztikus, az a lehetőség, (s a jellege miatt, ha úgy tetszik, egy roppant komplex) referencia, ahol meg tudsz ismerkedni A Hanggal - ergo, azt kellene keresni a hi-fi-vel . és itt a(z akár erősített) hangszerhangokra, időzítésre, tempóra, ritmusra, s a magábanvaló érzelmi töltésre: azaz A Zenére gondolok . ha ez nincs, akkor nem hi-fi-ről, azaz magasfokú (hangzás)hűségről vagy annak kereséséről beszélünk, hanem csupán egy általunk kitalált és zenének nevezett valami hajkurászásáról . remélem, így már világos, miről szösszentem

[zoli73]

Ahogy fogalmazol, hogy sokan több időt töltenek hifizéssel, mint zenehallgatással. Mégis mi ez az arány? Ezt azér tőled kérdezem, mert szerintem Te bármelyikőnknél több hobbitársnál jártál(pl. akusztikai mérés okán), így talán neked több rálátásod van ebben a kérdésben. Tudom, 1-1 ilyen látogatás alkalmával nem igazán lehet felmérni, hogy a vendéglátó inkább zenehallgató, vagy inkább hifista e, de a nagy számok törvénye alapján, talán van válaszod.

Mostanáig közel kétezer akusztikai felmérést végeztem hobbitársak otthonaiban, ennek kb a fele volt HiFi, másik fele házimozi. Volt kb száz zajvizsgálat, meg sok közületi, intézményi megrendelés is, de azok most nem tartoznak ide. Egy ilyen akció során nyilván nem tudom pontosan meghatározni, hogyan és mire használják a felállított rendszert, a tulajdonos életére sem látok rá, de azért vannak beszédes jelek, meg szociális ösztöneinknek engedve beszélgetni is szoktunk és ilyenkor gyorsan kiderül, mi az érdeklődés legfőbb iránya, a tercek, vagy a hertzek.

Senkit nem szoktam elítélni a hobbija alapján, inkább azt tartom lényegesnek, hogy legyen valami élvezetes, rekreációs passziója. Ha soraimból az jött le, hogy minőségi különbséget teszek hifista és zenehallgató között, akkor rosszul fogalmaztam. De annyit azért megengedek magamnak, hogy az 50-100 milliós rendszer előtt csalódottan ücsörgő és következő vásárlásán pörgő felhasználó nem a szívemet leginkább melengető eset, meg az is riasztó tud lenni, ha a polcon, vagy a lejátszási listán csupa ismert (elcsépelt) tesztanyag sorakozik. Hasonlóan tanulságos, hogy a nálam megforduló (pl. a hangsugárzóinkkal ismerkedő) hobbitársak milyen felvételeket kérnek lejátszani; ebből is sejthető, hogy az illető technikai, vagy zenei paraméterekre rezonál. Volt, aki kizárólag zörejekből álló műsort hozott magával, más meg csak a szimfónia címét, vagy az előadó nevét adta meg. Miért ne?

Hifisták vagyunk párezren ebben az országban, zenehallgatóból viszont több millió van, de a zenével szorosabb kapcsolatban élők csapatát is százezresre saccolom, ám gyanítom, nem erre az arányra gondoltál, hanem hogy a hifisták között hogyan oszlik meg a zenehallgatás és kütyüzés. Ezt viszont én nem tudom megmondani. Hogy milyen hangsugárzókat, elektronikákat használnak és milyen akusztikai környezetben tengetik cuccaikat hobbitársaink, arról tudok és merek valamilyen statisztikát összerakni (készült is már ilyen), mert ezek egzakt adatok, de az egyéni szokásokkal nem vagyok tisztában és nem is tartoznak rám. Ha valaki elmeséli a személyes történetét, szívesen meghallgatom, jókat szoktunk mosolyogni egymás "nyomorán".

Talán százas nagyságrendű olyan esettel találkoztam, ahol számomra riasztó (de nem elítélendő) mértékben felülkerekedett a bütykölés és cserélgetés, de előfordulhat, hogy e hobbitársaink pár hónappal később megbékélt zenehallgatók lettek/lesznek, mások pedig pont a nyugalmat megunva elkezdenek buherálni, szóval a frontvonal mozgásban van. Én is rá tudok pörögni egy kütyüre, máskor meg hónapokig nem izgat egyik sem, csak a zenéket cserélgetem (technikai detox). Nyilván mindkét irányzat rendben van, de véleményünk mindig van és némi szimpátia/ellenszenv is kialakul bennünk az alapján, az illető hozzáállása mennyire hasonlít a sajátunkhoz. Ingoványos terület, ahol nem lehet elégszer mondogatni, hogy ne magunkból induljunk ki.

Annyit viszont talán rögzíthetünk, hogy itt a fórumon a kütyüsök többen vannak, mert itt tudnak értekezni, a zenehallgatók viszont mit keresnének itt...

A másik kerdésem, a barátodhoz kapcsolódik. Nyilván egy ilyen saját fejlesztésű/készítésű hangsugárzó, egy kiérlelt project eredménye, és minden bizonnyal egy végső megoldás, egy végállomás hangsugárzó hivatott lenni. Viszont egy ilyen project sokszor beskatulyáz, zsákutcába vezethet, holott sokunk vágyik a változatosságra. Talán a barátodat is ez a változatosság utáni vágy érte utól. Őszintén, olyan nagy "bűn" az, ha a kiváló, hosszú évek óta örömmel hallgatott hangsugárzó helyet megkivánunk valami mást? Egy impulzus hatására beleszeretünk valami másba? Szerintem sokunk járt már így.

A legtöbb ilyen komolyabb projekt végső megoldásnak indul, aztán sokszor nem az lesz belőle, mert közben az elkövető vagy halálosan megunja, vagy erősen megkedveli a tervezés/építés/csiszolás folyamatát. (A barkácsolás az egyik legnépszerűbb és legpatinásabb hobbi!) Vagy egyszerűen rájön közben, hogy félrecsúszott a történet és toldozgatás helyett érdemes inkább nulláról kezdeni. Vagy új kihívást keres. Én ezt teljesen meg tudom érteni.

Köszönöm a kielégítő választ!
Azt én nehezen tudnám megitélni, hogy a fórumtagok közül mennyien tartoznak a kütyüzők, ill. zenehallgatok táborába, de az itt jelen lévők szerintem egy átfedésben vannak. Nyilván csak azokról a fórumtársakról tudok nyilatkozni, akiket személyesen is ismerek. Nos, az Ő túlnyomó többségükről elmondható, hogy a zene legalább ugyanannyira fontos számukra, mint a technika, sőt, nagyon sokan vannak akiknek kiemelten fontos a zene.
Többen is vannak, akik hatalmas lemezgyűjteménnyel, és irigylésre méltó zenei műveltséggél rendelkeznek, és ennek nem sok köze van az anyagi helyzetükhöz.
Szerintem abból, hogy itt az aktív tagok miről, és hogyan társalognak, nehéz leszűrni, hogy melyik táborba tartoznak, mivel ez egy technikai fórum, ide az embereket első sorban a kütyüzés hozza, mintsem a zene.

[Luxor Audio]

Ahogy fogalmazol, hogy sokan több időt töltenek hifizéssel, mint zenehallgatással. Mégis mi ez az arány? Ezt azér tőled kérdezem, mert szerintem Te bármelyikőnknél több hobbitársnál jártál(pl. akusztikai mérés okán), így talán neked több rálátásod van ebben a kérdésben. Tudom, 1-1 ilyen látogatás alkalmával nem igazán lehet felmérni, hogy a vendéglátó inkább zenehallgató, vagy inkább hifista e, de a nagy számok törvénye alapján, talán van válaszod.

Mostanáig közel kétezer akusztikai felmérést végeztem hobbitársak otthonaiban, ennek kb a fele volt HiFi, másik fele házimozi. Volt kb száz zajvizsgálat, meg sok közületi, intézményi megrendelés is, de azok most nem tartoznak ide. Egy ilyen akció során nyilván nem tudom pontosan meghatározni, hogyan és mire használják a felállított rendszert, a tulajdonos életére sem látok rá, de azért vannak beszédes jelek, meg szociális ösztöneinknek engedve beszélgetni is szoktunk és ilyenkor gyorsan kiderül, mi az érdeklődés legfőbb iránya, a tercek, vagy a hertzek.

Senkit nem szoktam elítélni a hobbija alapján, inkább azt tartom lényegesnek, hogy legyen valami élvezetes, rekreációs passziója. Ha soraimból az jött le, hogy minőségi különbséget teszek hifista és zenehallgató között, akkor rosszul fogalmaztam. De annyit azért megengedek magamnak, hogy az 50-100 milliós rendszer előtt csalódottan ücsörgő és következő vásárlásán pörgő felhasználó nem a szívemet leginkább melengető eset, meg az is riasztó tud lenni, ha a polcon, vagy a lejátszási listán csupa ismert (elcsépelt) tesztanyag sorakozik. Hasonlóan tanulságos, hogy a nálam megforduló (pl. a hangsugárzóinkkal ismerkedő) hobbitársak milyen felvételeket kérnek lejátszani; ebből is sejthető, hogy az illető technikai, vagy zenei paraméterekre rezonál. Volt, aki kizárólag zörejekből álló műsort hozott magával, más meg csak a szimfónia címét, vagy az előadó nevét adta meg. Miért ne?

Hifisták vagyunk párezren ebben az országban, zenehallgatóból viszont több millió van, de a zenével szorosabb kapcsolatban élők csapatát is százezresre saccolom, ám gyanítom, nem erre az arányra gondoltál, hanem hogy a hifisták között hogyan oszlik meg a zenehallgatás és kütyüzés. Ezt viszont én nem tudom megmondani. Hogy milyen hangsugárzókat, elektronikákat használnak és milyen akusztikai környezetben tengetik cuccaikat hobbitársaink, arról tudok és merek valamilyen statisztikát összerakni (készült is már ilyen), mert ezek egzakt adatok, de az egyéni szokásokkal nem vagyok tisztában és nem is tartoznak rám. Ha valaki elmeséli a személyes történetét, szívesen meghallgatom, jókat szoktunk mosolyogni egymás "nyomorán".

Talán százas nagyságrendű olyan esettel találkoztam, ahol számomra riasztó (de nem elítélendő) mértékben felülkerekedett a bütykölés és cserélgetés, de előfordulhat, hogy e hobbitársaink pár hónappal később megbékélt zenehallgatók lettek/lesznek, mások pedig pont a nyugalmat megunva elkezdenek buherálni, szóval a frontvonal mozgásban van. Én is rá tudok pörögni egy kütyüre, máskor meg hónapokig nem izgat egyik sem, csak a zenéket cserélgetem (technikai detox). Nyilván mindkét irányzat rendben van, de véleményünk mindig van és némi szimpátia/ellenszenv is kialakul bennünk az alapján, az illető hozzáállása mennyire hasonlít a sajátunkhoz. Ingoványos terület, ahol nem lehet elégszer mondogatni, hogy ne magunkból induljunk ki.

Annyit viszont talán rögzíthetünk, hogy itt a fórumon a kütyüsök többen vannak, mert itt tudnak értekezni, a zenehallgatók viszont mit keresnének itt...

A másik kerdésem, a barátodhoz kapcsolódik. Nyilván egy ilyen saját fejlesztésű/készítésű hangsugárzó, egy kiérlelt project eredménye, és minden bizonnyal egy végső megoldás, egy végállomás hangsugárzó hivatott lenni. Viszont egy ilyen project sokszor beskatulyáz, zsákutcába vezethet, holott sokunk vágyik a változatosságra. Talán a barátodat is ez a változatosság utáni vágy érte utól. Őszintén, olyan nagy "bűn" az, ha a kiváló, hosszú évek óta örömmel hallgatott hangsugárzó helyet megkivánunk valami mást? Egy impulzus hatására beleszeretünk valami másba? Szerintem sokunk járt már így.

A legtöbb ilyen komolyabb projekt végső megoldásnak indul, aztán sokszor nem az lesz belőle, mert közben az elkövető vagy halálosan megunja, vagy erősen megkedveli a tervezés/építés/csiszolás folyamatát. (A barkácsolás az egyik legnépszerűbb és legpatinásabb hobbi!) Vagy egyszerűen rájön közben, hogy félrecsúszott a történet és toldozgatás helyett érdemes inkább nulláról kezdeni. Vagy új kihívást keres. Én ezt teljesen meg tudom érteni.

[zoli73]

Az áhított HiFiről alkotott online közétett ítéletek, jónak minősített és "az a jobb" érzületű tesztek, valamint a fórumokon fellelhető dominás kommentek mennyire befolyásolják a hobbit űzők döntéseit, vásárlási voksait? Mennyi idő szükségeltetik a "saját útunk" megtalálásához? Mit gondoltok?

Tudom, hogy tudod.

Én is szoktam pampogni amiatt, hogy mennyire problémás, mikor valaki nem hisz a saját fülének, inkább mások véleménye alapján hoz döntéseket. Sokaknál valamiért biztonságosabb és kényelmesebb folyamat a hálózatot böngészni a kiszemelt kütyüről, amire jellemzően szintén valamilyen beszámolóban bukkantak. Erről szól az a gyakran olvasható érv is, hogy "nincs lehetőségem meghallgatni", ami egy ilyen aprócska országban nehezen érthető (leszámítva a ritkán fennálló valódi akadályoztatást). Ilyen az ember, sőt egyre inkább ilyen.

A fórumok szerepe számomra kissé más. Itt is vannak győzködések, "domináns" személyek és írások, de ezek hiányában szerintem sokkal kevesebben űznék a hobbit. (Van is erős kapcsolat a fórumok és a hobbi népszerűségének változása között.) A zenehallgatás magányos műfaj, de a hifizés közösségi élmény is tud lenni és mint látjuk, sokan több időt töltenek vele, mint magával a zenehallgatással, ami általában az eredeti cél volt. Ezért is tekinthetők ezek különböző hobbinak.

Elcsépelt duma, mégis igaz, hogy maga az út sokszor érdekesebb, mint a célba érkezés. Csak hát mindenki rohan, tanulságos lépcsőfokokat akarnak átugrani és a startkockából tripla hatost dobva rögtön a célba ugrani. Nincs ezzel feltétlenül baj, hiszen aki (a nép) kizárólag zenehallgatási céllal akar valamit vásárolni, az beszélgetni róla nem, csak használni akarja a cuccot. Én is használom a vízvezetéket, de nem érdekel a vízszerelő szakma, nem is látogatok ilyen fórumokat. Viszont akinek a hifizés a hobbija, az szerintem nem tud/akar igazán célba érkezni, mert jól szórakozik utazás közben.

Kedves barátom különleges és drága DIY hangsugárzóját 3 éven át építette, csiszolta, fejlesztette, némi segítséget nyújtottam hozzá mérésekkel, számításokkal. Legutóbb nyáron úgy jöttem el tőle, hogy kellemes zenehallgatást kívántam neki, mert minden felmerült problémát megoldottunk és nagyon jól is szólt már a cucc, mondhatni elkészült. Most karácsonykor jött tőle egy levél, amiben új terveiről számolt be, egy teljesen másféle hangdoboz építésébe vág bele tisztelendő lelkesedéssel. Ez szerintem egy tipikus hifista sztori, ami számomra kedves. Akkor keseredik meg a történet, ha hősünk az audio nirvanába akar mindenáron megérkezni és emiatt tekeri a mókuskereket, amíg csak erővel és pénzzel győzi.

Összességében egyetértek veled, mindössze két kérdésem volna.
Az egyik. Ahogy fogalmazol, hogy sokan több időt töltenek hifizéssel, mint zenehallgatással.
Mégis mi ez az arány? Ezt azér tőled kérdezem, mert szerintem Te bármelyikőnknél több hobbitársnál jártál(pl. akusztikai mérés okán), így talán neked több rálátásod van ebben a kérdésben. Tudom, 1-1 ilyen látogatás alkalmával nem igazán lehet felmérni, hogy a vendéglátó inkább zenehallgató, vagy inkább hifista e, de a nagy számok törvénye alapján, talán van válaszod.
A másik kerdésem, a barátodhoz kapcsolódik.
Nyilván egy ilyen saját fejlesztésű/készítésű hangsugárzó, egy kiérlelt project eredménye, és minden bizonnyal egy végső megoldás, egy végállomás hangsugárzó hivatott lenni. Viszont egy ilyen project sokszor beskatulyáz, zsákutcába vezethet, holott sokunk vágyik a változatosságra. Talán a barátodat is ez a változatosság utáni vágy érte utól. Őszintén, olyan nagy "bűn" az, ha a kiváló, hosszú évek óta örömmel hallgatott hangsugárzó helyet megkivánunk valami mást? Egy impulzus hatására beleszeretünk valami másba? Szerintem sokunk járt már így.
Nem tudom, a barátodnál mennyi idő után következett be ez a másra vágyás, de lehet, hogy belefáradt a hosszú tervezési, kivitelezési folyamatba, és már nem tudta kellőképpen értékelni a teljesítményét, már nem okozott neki akkora örömöt, mint amit vart tőle. Úgy gondolom egy ilyen hangsugárzó megtervezése, megépitése is egy tanulási folyamat. Közben mindig jönnek újabb ötletek, gondolatok, tapasztalatok, amiket az adott projectbe már nem lehet beépíteni, és hamar meg tud érlekődni egy újabb project.
Én nem tartom feltétlen elítélendőnek azt, ha valaki nem csak a zenehallgatás eszközeiként tekint a készülékekre. Például egy saját tervezésű hangsugárzó kivitelezésében is sok örömet lelhetünk.

[zoli73]

... Az nevezhető "szerencsésnek",aki kevesebb pénzből megtalálja,...és utána már csak élvezi az otthoni zenehallgatást.... :) Van ilyen?... :)

Én 17 évig nem nyúltam a rendszeremhez, csak élvezettel hallgattam a zenéket.
Majd jött az AVX, és a többi már történelem....

Vagyis összességében megbántad, hogy csatlakoztál, és Mi csak elrontottunk téged. Értem.

[zoli73]

...Először is venni kellene a fáradtságot,...elmenni meghallgatni 5-6 különböző jónak gondolt rendszert,akár bemutató teremben ,akár "már megérkezett" fórumtársnál,...hogy el tudja dönteni,melyik az az irány,melyik az a hang,ami megszólítja őt,és bevonja a zenébe...

szvsz meg a(z akusztikus) koncerteket kellene látogatni először, azt' utána rendszert építeni

Aki nem hallgat akusztikus zenét, az mire megy vele? Én ugyan hallgatok akusztikus zenét, ritkán koncertre is eljutok, de én nem a koncertet szeretném otthon reprodukálni. Egy maszterelt stúdióalbummal amúgy sincs sok esély rá, hogy megidézzek egy koncertet.

[chord_]

.. Úgy, hogy istenigazából nem is tudjuk milyen csodát szeretnénk.

Ez nem rossz szerintem.
Kicsit persze megnehezíti a lépéseket.

[audioline]

Tök jó volt olvasni a válaszokat, köszi!

Ha van jó téma, értelmes felvetés, úgy látom "kövezés" nélkül is tud működni az azonos érdeklődésű körű emberek eszmecseréje. :)

Az alábbi javaslatokról mit gondoltok? Dióhéjban fogalmazva.

Nem „jó” hifit kell építeni, hanem „neked jót”. Ehhez viszont érdemes rendszerezni a gondolkodást.

1. A legfontosabb felismerés.

A koncert nem referencia – az élmény az. Egy élő koncert hangja helyfüggő, változó, gyakran torz, hangos, kompromisszumos. A „konzerv zene” (felvétel) mesterséges termék: mikrofonválasztás, keverés, mastering... Te valójában egy interpretációt hallgatsz, nem a „valóságot”. Ezért nincs olyan, hogy „úgy szóljon, mint élőben”. Inkább az a kérdés: mitől élvezed a zenét hosszú távon?

2. Tesztek és fórumok: hogyan kezeld őket?

Iránytűnek jók, térképnek nem. Online tesztek hasznosak: technikai hibák kiszűrésére, karakterek felismerésére. Veszélyesek: más fül, más szoba, más zene, gyakran rövid távú benyomásra épülnek. Fórumok: Gyakran túlzó vélemények, dogmák („ez így jó / ez így rossz”), igazolási kényszer (drága cucc védelme.) Soha ne kész megoldást keress, hanem mintázatokat: „Ez a hangzás sok embernek fárasztó volt”, „Ezt sokan hosszú távon hallgathatónak írják le”... stb.

3. Hogyan találod meg a SAJÁT hangzásod?

Hallgass tudatosan – nem hifit, hanem zenét. Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: Meddig bírom hallgatni? Elkalandozik a figyelmem vagy bevon? Visszanyúlok egy számhoz újra és újra? Nem az a jó rendszer, amitől „wow”-zol 5 percig, hanem amitől 3 óra után sem fáradsz el. Ismerd fel a hangzás-karaktereket. Nem egzakt kategóriák, de segítenek: Meleg / lágy – testesség, kevesebb él. Semleges / analitikus – részletező, pontos. Dinamikus / ütős – energia, tempó. Romantikus / muzikális – hangulat, flow. Nincs „jobb”. Van, ami a te zenéidhez és személyiségedhez jobban passzol?

A szoba fontosabb, mint hinnéd. Sokan itt rontják el. Ugyanaz a rendszer: más szobában → más hang, mélyek, visszhang, térérzet mind innen jön... Sokszor egy olcsóbb rendszer jó szobában jobb élményt ad, mint egy drága rosszban.

4. Hogyan építs rendszert?

Milyen zenét hallgatsz legtöbbet? Hangerő? Szoba méret? Erősítő → hangsugárzó, kontroll, dinamika..., illeszkedjenek egymáshoz, ne specifikáció alapján dönts. Forrás → kevesebb a varázslat, DAC különbségek is vannak, de finomabbak... Kábelezés szintén finomhangolás.

5. Ami aranyat érhet:

Vidd magaddal a saját zenéidet meghallgatásra. Olyat, amit kívülről ismersz, érzelmileg kötődsz hozzá. Ha egy rendszer új dolgokat mutat, de nem veszi el a zenéd lelkét → jó úton jársz.

6. A legfontosabb szabály.

Ne akarj „minden zenéhez tökéletes” rendszert, Inkább olyat, amit szívesen bekapcsolsz.
A hifi nem verseny, hanem kapcsolat a zenével!!!

[Alex_Aston]

... Az nevezhető "szerencsésnek",aki kevesebb pénzből megtalálja,...és utána már csak élvezi az otthoni zenehallgatást.... :) Van ilyen?... :)

Én 17 évig nem nyúltam a rendszeremhez, csak élvezettel hallgattam a zenéket.
Majd jött az AVX, és a többi már történelem....