Izland csodálatos hely, egyik nagy kedvencem.
Ahogy mindenhol, migráció ott is van, bár a zord körülmények miatt nem olyan mértékű, mint az európai kontinensen. Reykjavíkban sétálva, boltokba, éttermekbe betérve sok színesbőrűvel, arabokkal, ázsiaiakkal lehet találkozni. Van egy magyar közösség is, többszáz hazánkfia él ott vendégmunkásként, betelepülőként.
Az évente odaérkező 2,5-3 millió turista által okozott probléma mértékét jól jellemzi, hogy az ország állandó lakossága ennek töredéke, kb 400e fő. 15 éve voltam ott először, akkor még szabadon lehetett mozogni az egész szigeten, már ha a szeszélyes időjárás megengedte. Manapság már kordonok, lezárások állják utunkat, a helyiek eltökélten próbálják menteni a természeti kincseieket, de ez nyilván reménytelen küzdelem, a kötelező szelfik és gagyi drónfelvételek erejéhez nem érhet fel.
A helyi rangerek hozzáállását szépen mutatja a mi esetünk. Mikor egy népszerű helyszínen utastársam egy bokorba dobta a megunt rágógumiját, a semmiből ott termett egy természetőr és ízes angolsággal elmagyarázta, ne csináljuk ezt, mert a madarak minden érdekes dolgot lenyelnek, de nem tudják megemészteni, elzáródik odabent pár dolog és hosszú szenvedés végén elpusztulnak. A büntetés összege is fájt, de a szégyenérzetet napokig cipeltük magunkkal. Azóta mániákusan tiltom mindenféle hulladék eldobását a túráimon. Amit kiviszünk a természetbe, azt haza is visszük és amit odakint találunk, azt ott is hagyjuk. A problémát felismerve szerencsére egyre több helyen leszerelik az erdei szemétgyűjtőket idehaza is.
Izland szinte mindenhez megújuló, geotermikus és vízenergiát használ, ez alól csak a közlekedéshez használt fosszilis üzemanyag kivétel. Mivel exportálni nem tudják az energiafelesleget, próbálják helyben felhasználni, pl hatalmas üvegházakat fűtenek, ahol zöldséget, egzotikus gyümölcsöket termesztenek, pl. fura módon banánt. Az autók nagy része már elektromos hajtású, az állam is erősen támogatja a váltást, hogy kevesebb üzemanyagot kelljen importálni (saját kitermelésük és olajfinomítójuk sincs).
A természetes víz nem mindenhol iható, a geológiai tevékenység miatt pár helyen mérgező, ezt táblákkal jelzik. Viszont rengeteg természetes melegvízes fürdőben lehet mártózni, már amelyik nem túl forró (ezt is táblákkal jelzik), vagy vállalhatatlanul büdös (ezt nem jelzik).
Hogy mennyire boldogok a helyi emberek, azt kívülről szerintem nem lehet felmérni, a hagyományos skandináv komorság jellemzi a kedélyállapotukat. Az extrém mértékű alkoholfogyasztást (ami az egész országot megbénította hétvégéken) már sikerült visszaszorítaniuk, de a depresszió, az unalom és a magány továbbra is komoly probléma. A népességszámot alapul véve Izlandon él a legtöbb költő és író, szinte minden családban van valaki, akinek megjelent valamilyen könyve, verseskötete. No és minden gyerek megtanul valamilyen hangszeren játszani már óvodás, kisiskolás korában. Az életszemléletük ha nem is vidám, de mindenképpen nyitott és elfogadó, pl a homoszexualitás sem probléma számukra, a fővárosban évente többször van Pride felvonulás, olyankor az egész ország bulizik. Talán a nyitottságukhoz tartozik az is, hogy az ország katonasága és rendőri állománya összesen sem tesz ki ezer embert.
- IMG_9042.jpg (212.51 KiB) Megtekintve 3242 alkalommal
Remenykedek benne, hogy valamikor sikerul elernem ezt a szintet a magabiztossagban es bolcsessegben.