Nem tudom mennyire vagy jártas a 60-70-es évek,vagy akár későbbi korok zenéiben prog,jazzrock vonalon,de ezek csodásan szép szólamokat,finomságokat is tartalmaznak,tehát nem csak a nyers erőn és a gyorsaságon van a hangsúj,ha nem a hihetőségen,szerintem.Rock60 írta: ↑2025.07.12., szomb. 12:24Szerintem meg nem.Shimano írta: ↑2025.07.12., szomb. 11:09
A tapasztalat nálam az,hogy ha pl egy későbbi "agyament" king crimsont,egy kőkemény motörhedet stb lehoz úgy a rendszer hogy érezhető bennük az a csapjunk bele a lecsóba érzés,a nyers erő,gyorsaság,és most nem ugrik be jobb jelző mint a mocskosság ami ezekben van,akkor egy mike oldfield,vagy egy vonósnégyes egy laza és könnyű reggeli lesz neki.
Van nagyon sok olyan eszementnek tűnő zene,amitől sokan fejfesztve menekülnének,ezt meg is értem,de ezek állítják a legnehezebb feladat elé a rendszereket...
Nem vitatom, nyilván úgy van, hogy ha megvan a nyers erő és gyorsaság, az King Crimsonnak nagyon jót tesz, de abban nem fontosak a pontos hangszínek, mert kb. kit érdekel ?
Az akkor derül ki egy rendszerről, hogy a képességei ott sem hibádzanak, ha meghallgatod rajta a vonósnégyest, vagy a barokk kamarazenét.
Az a helyzet, hogy revinek abban igaza van, hogy azon a bizonyos egyenesen a 2-es, 3 - as szint felett már találkozhatunk olyan rendszerekkel, amik megbírkóznak az egymástól ilyen távolságra lévő stílusokkal is, de a mi léptékünkön ezt még kizártnak tartom.
Így aztán aki rendszert épít, el kell döntenie kb, hogy mit szeretne hallgatni.
Szerintem, persze.![]()
Ha elhiszem azt hogy amit hallok az úgy jó,az már elég ahhoz hogy élvezzem is,és ez bármilyen zenére is igaz.
A keményebb,bonyolultabb zenéket,pl a progrockot elintézni úgy hogy itt nem számít a kiegyensújozottság és a finomságok megléte,szerintem hibás megközelítés,mert korántsem van ez így.