kaef2 írta: ↑2025.07.02., szer. 08:03
cables írta: ↑2025.07.02., szer. 06:07
Na már most. Ha van egy nagyon megosztó hang, ami ELEX-nek, alto-nak, zoli73-nak, nekem fájdalmas, szinte hallgathatatlan, akkor jó lenne tudni, hogy ezek a csúcs készülékek milyen változást idéznek elő a hangjelen, amitől rossz zenét hallgatni velük.
Erről tud valaki okosat mondani?
Van több, mint 40 ezer tagja ennek a fórumnak. Ha abból van 4 ember, akinek valami nem tetszik, ráadásul úgy, hogy érdemben soha nem éltek együtt az eszközzel, azt egyáltalán nem nevezném szignifikáns tapasztalatnak.
Miközben százas nagyságrendben vannak hazai felhasználók, akik meg sok éve élnek együtt vele, mint az említett Dénes Zoli is a dual mono Devialet - alapú rendszerével, lassan 15 éve.
Egy csomó megosztó eszköz és technológia létezik a hifiben, lásd például tölcséres hangsugárzók, vagy kis teljesítményű triódás erősítők kérdése, DSP-s aktív hangsugárzók, D-osztályú erősítők, egy utas hangsugárzók, stb. Nem mindenkinek jönnek be ilyesmik. Miközben okosan, a környezetünkkel kompatibilisan, az eszközök egyedi sajátosságait is figyelembe véve kiváló, ízlésünknek maximálisan megfelelő RENDSZERT lehet ezekkel is építeni.
Vagyis egyszeri, max pár órás, idegen környezetben (akár kiállításon) megtapasztalt negatív élmény alapján nem érdemes sem eszközt, sem technológiát eltemetni, vagy akár szarozni.
Szerintem ez az általános tanulság és nem az, hogy "mitől rossz zenét hallgatni velük".
Pont az a szép ebben a hobbiban, hogy nem léteznek olyan általános receptek a "jó hangra", ami mindenki számára megfelelő lenne. Nem vagyunk egyformák, nem pont ugyanúgy hallunk, eltér az egyéni ízlésünk, létezik olyan hogy egyéni hangzáspreferencia. Van aki kisteljesítményű SE csöves erősítővel hajtott egyutas szélessávú hangsugárzóban találja meg az audionirvánát, van aki többszáz wattos D-osztályúval hajtott 4-utasban. Mindenkinek saját magának kell megtalálni a helyes utat.
Persze szarozni tényleg nem érdemes, kivéve azt néhány ritka esetet, amikor ez objektíven megtehető egy elbaltázott konstrukció esetén, ahol a vacak mérési eredmények teoretikusan is visszaigazolják az empirikusan észlelt szörnyű hangot.
Az esetek döntő többségében azonban nem erről van szó, teljesen elfogadható vagy akár kiemelkedően jó mérési eredmények ellenére sem hallunk jónak egy eszközt, ha az a hangzáspreferenciánkhoz, egyéni ízlésünkhöz képest jelentősen "másképpen" szól.
Az említett Devialet erősítő jó pár hétig vendégeskedett nálam. Nem néztem utána mérési eredményeinek, de nem hiszem, hogy ezen a szinten olyan nagyon volna mibe belekötni. Nem is úgy kell elképzelni, hogy bekapcsolás után az lenne az ember első gondolata, hogy "mi ez a rettenet?", sőt, meglehetősen impresszív az első megszólalás. Viszont egy idő után ez elmúlik, és átadja a helyét egyfajta hiányérzetnek, nem igazán engedi a bevonódást, a zenei történések teljes átélését. Ingerem támadt Debussy-t leállítani, pedig Debussy-t én nem tudom megunni. Aztán ellenpróbaként visszakötöttem egy Luxmant, aztán egy Sugdent, és mindkettővel visszaállt a világ rendje, és Debussy csodája.