Kis hétvégi beszámoló...
Ha röviden szeretném összefoglalni, borzalmas volt.
Először is minden volt. A csúcs outi gépektől 60mm-es aero felni, 25mm-es GP5000-rel a tanyabájkokig, a heti 20+ órát tekerőktől az idén most teker előszörig, és persze elektromos biciklisek, ami egy külön állatfaj. Volt nyílt terep 34fok tüköraszfalt és erdei mindenhol 10-20cm mély kátyús, aszfaltot nyomokban tartalmazó, illetve full gravel szakaszok.
400embert egyszerre indítottak kb 500m lassú rajt után. A verseny eleje és vége volt nehéz számomra. Az elején volt pár halvány próbálkozás az elszakadásra, de ezek csak ilyen max 30mp-s dolgok voltak, viszont 1-2 emberen azt láttam, hogy már az elején lement a roló teljesen és full ész nélkül mennek, de tényleg. Mikor a Mórról induló kerékpárúthoz értünk, én mentem előre és kezdtem egy számomra komolyabb tempót menni ezen a lankáson amit ismerek, hogy kvázi elmeneküljek. Az emelkedő tetején 2 outis kolléga lószolt volna meg éppen, de az első kiállva annyira billegtette a bicajt, hogy az őt követő sráccal összeakadtak és a hátsó srác elrepült, mint a győzelmi zászló, aztán még bele is mentek és át is estek rajta. A cuccait egy sok méter átmérőjű körből szedtük össze, pedig mindkét oldalon fű volt. Először ordított szegény, aztán ami még sokkal rosszabb volt, hirtelen elnémult. Fogtam a kezét, próbáltam kommunikálni vele, mondtam, hogy csak szemmel vagy bólintással jelezze, ha érti amit mondok. Látszott, hogy nagyon nehezen veszi a levegőt. Miután a sokk egy része lement róla, annyit próbált meg elmotyogni, hogy a kulcscsontja eltörött és nem kap levegőt. Eddigre már úton volt a mentő. Szörnyű volt.
.

- Baleset.jpg (17.94 KiB) Megtekintve 500 alkalommal
.
A fotót nem én készítettem természetesen.
Ezután visszaülni és nyomni, hát nem volt jó. Érdekes volt, hogy többeket teljesen hidegen hagyott, le se szálltak a bicajról csak épp megálltak. Értem, hogy ő volt a hülye, de ...
Ezután az elektromos montikat kellett még leszedni, onnantól fizikálisan semmi extra, csak nekem a borzalmas stressz. Stressz a baleset miatt, amiatt hogy egy 5 fős sorban kellett szorosan menni, hogy az erdei utakon alig láttam valamit a végletes fényviszonyok miatt és úgy kellett számomra gyorsan menni. Én az emelkedőkön voltam elöl a sorban, lefelé nem akartam senkit feltartani. Ha nem a 40mm széles igen bütykös, aszfalton zúgó traktorgumival megyek, én nem tudom hogy mentem volna végig azokon a gravel részeken, szerintem sehogy. Persze az aszfalton aztán fizettem ennek az árát, de inkább biztonságos legyen, mint gyors. A vége előtt 10km-rel elmentünk 1 sráccal, aztán még én a vége előtt olyan 4.5km-rel egyedül.
Az egyetlen öröm az volt, hogy a feleségem és a lányom ott vártak a célban és láttam a lányomon, hogy büszke rám, hogy elsőnek értem be. Számára az nem volt érdekes, hogy ez csak egy gagyi "verseny", csak azt látta ebben, hogy az ő apja ér be elsőnek.
Tanulság... Soha többet nem indulok semmilyen versenyen, tömegrendezvényen. Futást tavaly kipipáltam, idén a bicajt, mehet tovább minden, ahogy eddig. Sokkal többet vett el tőlem a dolog, mint adott. Maga a versenyhelyzet engem nem fertőzött meg és nem vonzott be semmilyen szinten.
Alces 6 | Mac Mini M1 | Audio-gd Reference 10.32 | Genelec 1031APM aktív monitorok | DIY Oyaide kábelezés