Az általánosítás (nem egy konkrét felvétel készítőjét kritizálod, hanem általánosságban mindenkit), amivel válogatás nélkül igénytelennek bélyegzed a hangmérnököket úgy általában és a zenészeket meg olyanoknak, akiknek nincs jobb dolguk, mint nevetgélni a hifistákon, nagyon erős túlzás és egyáltalán nem jellemző. Úgy állítod be, mintha a hangfelvételek minőségi hiányosságai lennének a hifisták útkeresésének a legnagyobb problémái. A valóság valójában ettől sokkal bonyolultabb, de ennek kifejtésével nem untatnék senkit.MrCollector írta: ↑2025.06.09., hétf. 18:45Milyen szintre ? Az igazságéra?kaef2 írta: ↑2025.06.09., hétf. 12:56Szó nincs semmiféle "magas lóról".
Felesleges erre a szintre vinni a dolgot. Én még nagyképű zenésszel nem találkoztam, és a hangmérnökök között sem jellemő ez a hozzáállás.
Egyszerűen másra figyelnek, a szokásos audiofil hangzást jellemző kifejezések nem mondanak nekik semmit.
Ráadásul a hangmérnökök és a zenészek sokkal többet vannak élő zene és hús-vér előadók közvetlen közelében, ebben a közegben, valós gyakorlati hangszerközeli hangzás tapasztalatok birtokában mások az elvárásaik.
Egy kábelt vagy annak készítőjét kritizálhatja akár ki, de egy felvétel készítőjét nem?
Azt hozzáteszem, hogy a zenészeknél inkább a megmosolygás az ami jellemző, mert hiszen mégis művészemberek, a lelkük érzékenyebb. Ők mondjuk tisztában vannak vele, hogy egy nagyzenekar hangját semmilyen eszköz nem tudja teljes mértékben reprodukálni. Azonban, míg a hangszereiket a lehetőségeikhez mérten a legmagasabb szinten választják ki, a többire, lehet pont az előbbi miatt, már annyira nem koncentrálnak.
Azonban abban hibáztatom őket is, hogy kikerülnek olyan albumok, amik mondhatnám hallgathatatlanok. Sajnos többségük megbízik a hangmérnökben illetve a stúdió felszereltségében. Illetve nem tudnak vagy akarnak annyit fizetni ami egy csúcsminőségű felvételhez kellene. Szerintem ezzel a saját munkájukat, képességeiket degradálják le. Szomorú, de ez van.
Jártam már stúdiós környezetben, még ha nem is sokban, és tapasztaltam, hogy egy 1 méteres USB kábel cseréje milyen változást hozott, amit hallott a stúdiós is és nem tudott napirendre térni felette. Egy másik helyen meg nem is hallotta a tulajdonos, pedig volt különbség. Akkor most miről is beszélünk? Nyilván több 10-100 méternyi, főleg ahol ezek egyben vannak, kábel cseréje lényegében megoldhatatlan (illetve soha nem térülne meg), de a rövid kábeleknél igen és ezen a hangminőséget tekintve profitálhatna mindenki.
Tudod van sok fotós, szobafestő, burkoló, sőt útépítő (!!!)is, és még sorolhatnám, aztán a munka amit hagynak maguk után nem mindig igazolja a szakmai végzettségüket. Az, hogy ebből az átlag ember mit vesz észre, már más kérdés. Nyilván ez itt is így van. A saját munkára való igényesség az veleszületett képesség, nem a szakmunkás bizonyítvány mellé jár.
Kiadóból, zenészből és hangmérnökből van, igényes, lusta egyaránt, akik sokféle igényt kell, hogy kielégítsenek produktumaikkal, tehetségükkel, ugyanúgy, ahogy minden más szórakoztató, kreatív iparágban is. Egy valami valószínűleg mindegyikükre igaz: nem azért csinálnak direkt rossz felvételt, hogy az igényes audiofileket bosszantsák...
Félreértés azt gondolni, hogy néhány rövid kábel cseréjével javulna a kommersz felvételek átlagos minősége. A jellemző kommersz produkciós folyamatok általában ugyanis olyanok, hogy nincs szükség rövid kábelekre egyáltalán.
Akik viszont többségükben használnak igényes és drága kábeleket, azok az alábbi off részben felsorolt száznál több kiadó, akik nem nagyon adnak ki kommersz felvételeket, csak audiofil és zenei szemmel egyaránt minőséginek mondható, igényes albumokat, amik kis példányszámban jelennek meg.
A felsorolásban nincs benne a magyar Gramy-H/GR1993 Records, a Djabe felvételek kiadója és a Hunnia Records sem. MIndketten nemzetközileg ismert audiofil albumok sikeres kiadói.
A képen látható két úriember igen sokat tett az audiofil felvételkészítés megteremtéséért.
Tim Paravicini és Kavi Alexander.
Ha meg nem válaszolok talán félreértheti a nagyérdemű.
hanem légpárnásoknak... 
