nyugi van így más is. nemrég a kollégákat vittem el Bükkbe egy laza túrára... másnap olyan voltam,mint a mosott xar... nyilván lassan mentünk, ami nekik tetszett, nézegettték a virágokat, stb... de kb dupla időt mentünk,amennyit mi az asszonnyal szoktunk* , mindezt tized intenzitáson, ami engem inkább stresszhintába tett, mint szórakoztatott volnaasebestyen írta: ↑2025.05.19., hétf. 08:53Mi szeretünk kerékpározni, amin nincs mit elengedni, kifejezetten jól éljük meg a kerékpáron töltött pillanatokat. Ha nem így lenne, nem tekernénk, hisz minket nem hogy nem fizetnek ezért, mi fizetünk érte, hogy tekerhessünk, nem is keveset. :)Alex_Aston írta: ↑2025.05.19., hétf. 08:18Pedig szerintem érdemes időnként elengedni a dolgokat, és megélni a pillanatokat.
Csodás országban élünk, annyi látnivaló van, ami mellett nem érdemes mindig elsuhanni. Nem beszélve a barátokkal töltött időről.
Emellett persze a sport érték is megmarad, max a szint idő nem lesz rekord :)
Tényleg sok csodás látnivaló van. A legtöbb tekerés olyan intenzitáson zajlik, ahol kifejezetten cél, hogy ezeket a csodákat észre vegye az ember, ugyanis a túlzott laktáttermelés egyik fő ismérve, hogy a fókusz nagyon a tekerésre összpontosul, beszűkül a tudat. Akik edzünk kerékpáron, nem "csak" tekerünk, tervezetten vannak ilyen "mindent elengedős" tekeréseink is, ahol semmilyen kritériumnak nem kell megfelelni.
A sport érték már nehezebb kérdés, abban nem igazán hiszek, ha a hagyományos értelemben vett sport értékről beszélünk, de ha az is sport érték, hogy pszichés feltöltődést ad egy ilyen ride, akkor abszolút igaz. Engem pl kifejezetten idegesíteni tud inkább egy sokmegállós kerékpáron ténfergés. Ha nagyon ténferegni akarok, nem kerékpárral megyek.
Barátokról nem tudok nyilatkozni, annyira rossz fej vagyok, hogy nincsenek barátaim.
* mi haladósan kapkodjuk lábunkat túrán is,csak rövidek,így mégse halad
de kb zsírégető pulzus, igaz,van,hogy már nincs kedvünk beszélni se egy meredekebb kaptatónál (ott néha a torkomban dobog a motor). Ez annyiban más, amikor elérjük a célterületet, többnyire valami kilátópont,vagy csúcs, ott adunk magunknak 10-15 percet a "tyűdeszépre" is, hacsak nem huszadjára járunk ott az adott évben és csak bebiccemtünk, hogy szép a Három kő, haladjunk tovább 
Persze értem ennek a tekerésnek a lényegét/értelmét,csak nem tudom megcsinálni. 
