Szóval pár személyes tapasztalat. Sima butylról nem sok újat lehet mondani: nehéz, közepes a defekttűrése, leggyengébb a gördülési ellenállásban, viszont olcsó és valószínűleg afganisztáni hegyi falvakban is beszerezhető. Ultralight butylból egyfélét próbáltam sok éve, az katasztrofálisan gyenge volt. Durrdefekt után megvizsgáltam; a gyártási illesztés vonala mentén engedett el, és minimális húzással simán tovább lehetett szakítani. Egy kis kitérőtől eltekintve kb. 20 éve latexet használok. Viszonylag könnyű, baromi jól tűri a felütéseket - nagyságrenddel jobban, mint a butyl - kicsi a gördülési ellenállása, viszont drága és indulás előtt rá kell fújni 1-2 bart, ami alkamanként egy teljes percet is elrabolhat az életünkből. Nem csoda, hogy sokan ódzkodnak tőle, nincs erre mindenkinek ideje.
Tubeless fejezet egy évig tartott nálam, szóval afféle egyéjszakás kalandnak mondható (mint kiderült, egy hisztis drámakirálynővel, akinek nagyon komoly elvárásai vannak). A párezer kilométer alatt nem volt deffekt, ami mindenképp dícséretes, de végig bennem volt, hogy vajon mennyire lesz szórakoztató a világ végén javítani, ha mégis ...
És akkor a negatívumok.
Drágább, de nem feltétlen a külső magában - bár egy kicsit mindenképp - hanem mint rendszer. Külső, szelep, lötty, szalag, esetleg speckó pumpa. A felrakás rémálom, és itt semmi vigaszra nem lelek más kedvező tapasztalatában. Az a kombó, ami nekem volt, egyszerűen tényleg a határán volt a szerelhetőségnek. Konkrétan vissza akartam vinni, mert felfoghatatlan volt, hogy csak a legdurvább gyilkolással lehet felerőszakolni, és ez így normális. Aztán kb. 3000km után a hátsóban durvábban kezdett esni a nyomás, mint egy latex belsőnél, hiába töltöttem rá löttyöt. Leszedés, kipucolás, egy hét kísérletezés, mókolás, aztán végképp elengedtem. Egyrészt kiderült, hogy hiába van még sok ezer km a gumiban, már porózussá vált, másrészt a lötty sem tömített semmit - a shelf time itt valószínűleg komolyabban veendő, mint egy konzerv szavatossága. Közben még a kísérletezés is akadályba ütközött, mert fel sem tudtam fújni. Új korában egy mezei pumpával azonnal a helyére pattintottam, most vért izzadva sem sikerült. Készítettem egy tartályt egy mini gázpalackból, hogy tizenpár barral robbantsam a helyére a külsőt, de azzal sem működött. Aztán jöttem rá, hogy a tömítő szalag a küllőlyukaknál homorúan benyomódva azonnal eleresztette a levegőt. Ekkor betelt a pohár. A külsőleg még tökéletes gumi nem tartja a levegőt, a löttyöt folyamatosan ellenőrizni kell, nem száradt-e be, időnként után kell tölteni, sőt kukázni, mert álltában bedöglik, gumi leszedés után új szalagot kell felrakni, aztán remegni, hogy semmiképp se eresszen le menet közben, mert úgy fogok kinézni a szereléstől, mint egy fejőnő, akire a tehén rárúgta a rocskát... Most hibrid rendszer lett belőle: TL külső, latex belsővel. Míg jó a futófelület, marad, aztán előszedem a szekrényből a jó öreg Conti GP5000-eseket, aminél egy belső csere az árokparton 5 perc pumpálással együtt, és átlagosan évente egyszer fordul elő.
TPU belsőt még csak a lenti Pirellit próbáltam. Attól eltekintve, hogy mindkét darab selejt, kitűnű cucc.

A nyomást nagyon jól tartja, defektet még nem kaptam (bár elég keveset használtam még, meg amúgy is masszív, városi külsőkben vannak). Lehet, hogy majd egyszer kipróbálom az országútihoz is, csak az előzmények fényében nem nagyon tudok bízni a komolyabb márkákban sem.