GTomi írta: ↑2025.03.17., hétf. 17:57
No igen , de mi lenne az összehasonlítási alap alapja?
Vagyis mihez képest, mert kábelcserével se biztos hogy tudom, hogy szólna élőben a hangszer, főleg aki sose hallott még pl.
(és akkor ott van akusztika és millió más apróság, mint azt tudjuk :) )
Nagyon egyszerű.
Sok dolgot hallottam már élőben, de ilyen kétmanuálos flamand csembalót biztosan nem; ezzel a különös nem temperált eltolt középtónusos hangolással meg 100%, hogy nem. Szóval én sem tudom, hogyan szól a valóságban. De nem azt kell keresni.
Hanem az élményt. A megszólalást. Amelyik tetszik. Mondjuk annyira, hogy nem hallgatsz ilyeneket, sőt, akár maga a darab sem olyan, hogy gyere gombóc, hamm, bekaplak, szóval tökidegen a harctér, - de egy csere után tud annyira gyönyörűen szólni, hogy felkapod rá a fejed, hogy nézzük már meg egyáltalán, mi a csuda ez, ami egyáltalán így tud szólni.
Jómagam jártam már így pl. kortárs zenével. Mentem a hangzás után. Aztán 'meglett' a zene, bement. Volt persze, ami nem, de akkor is őrült jól szólt.
Csembalónál sajnos az van, hogy sok helyen már az is nagy fegyvertény, hogy nem idegesít halálra.
Mert a rossz megszólalás az itt idegesítő, konkrétan. Nem az van, mint a kojaniszkacsinál, hogy pl. picit laposabb a közepe, vagy silányabb a basszus, vagy hogy a művi térmélység csak 2m lett a 6 helyett, hanem az, hogy annyira zavaró, hogy egy erős késztetés van arra, hogy ezt most azonnal ki kellene kapcsolni...
És a hifi ebben nyakig benne van.
A vezetékek is.
/ Bár az lenne.../