A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Nem tudom.
Nálam CD preferencia van, hangilag, zeneileg, médiumilag, kezelhetőségileg, hangulatilag, kézbefoghatóságilag.:)
De azt tudom, hogy ez itt fölöttem, ez a Castaldi-hifis-gyönyörűség, ez a csak-LP-seknek ez bizony kimarad az életükből.
Annyira, de annyira, de annyira jól szól, hogy legszívesebben összehívnám a készülékek meg a drótok gyártóit, amin hallgatom, és valami q.vadrága finom pezsgővel koccintanék velük...
Mahler után picit más!
Még élénken emlékszem, mikor valamikor a 80-as évek végén egy antikváriumban megvehettem a Gramophone 1987 júliusi számát, melynek címlapsztorija az alább idézett lemez megjelenése volt. William Christie, aki történetesen február 21-én fellép a Les Arts Florissants zenekarával a MüPában, gyakorlatilag ezzel a lemezzel helyezte az addig talán picit mostohán kezelt Lullyt a rivaldafénybe, és indította be igazából a francia barokk opera iránti érdeklődést.
Csodálatos lemez ez!
..
Ez a lemez megugorhatatlan.
Nem azért, mert nincs jó sok előadás erről.
Hanem azért, mert van benne valami furcsaság, ami zseniális, amit én sehol máshol nem hallottam, csak ennél az együttesnél.
Vagy a vonókezeléssel van valami, vagy a fúvós / vonós összerezonálásról, vagy valami más van itt.
Zenészeket kérdeztem erről, kb. a vállukat vonogatták.
Mahler után picit más!
Még élénken emlékszem, mikor valamikor a 80-as évek végén egy antikváriumban megvehettem a Gramophone 1987 júliusi számát, melynek címlapsztorija az alább idézett lemez megjelenése volt. William Christie, aki történetesen február 21-én fellép a Les Arts Florissants zenekarával a MüPában, gyakorlatilag ezzel a lemezzel helyezte az addig talán picit mostohán kezelt Lullyt a rivaldafénybe, és indította be igazából a francia barokk opera iránti érdeklődést.
Csodálatos lemez ez!
Nosztalgiából berakom a Gramophone akkori értekezéseit az Atysról, és a francia barokk opera születéséről ... ahogy lassan négy évtizede látták. Nyilván az akadémikusok azóta sok mindent újraértelmeztek, és számtalan felvétel jelent meg.
Asszem, ezt mindenki ismeri.
Hogy kerül ide?, hát, a reneszánsz osztinátó újkori tökéletes megtestesülése. A nép ajkán. Meg a világ másik felén.
Az is közös, hogy a makacs variációk eltérés-módozatai, az itt a kulcs.
Meg a monotónia varázslata.
Meg főleg az, hogy igen nehéz úgy előadni, hogy mondjuk ennyire jó legyen.
Meg hogy a szöveg, ha van, - itt pl. van - nem egy nagyon metafizikus valami.... hogy
'Pihenés nélkül dolgozom (bam, bam)
Hogy férjhez menjek (bam, bam)
Hogy pihenés nélkül dolgozom (bam, bam)
Hogy férjhez menjek (bam, bam)'
Meg hogy 'Lóháton megyünk a hegyekbe, Lóháton megyünk a hegyekbe', ezt vagy 100× biztosan elmondják...
Nagyon-nagyon jó zene.
Ry Cooder meg Wim Wenders. Nem lehet eléggé megköszönni nekik, hogy az utolsó pillanatokban a feledés porából ezeket kirángatták a napfényre.
A hangminőség, az kb. olyan, mint a régizenészeknél a 'Folia'.
Játszd le, és nagyon sok dolog kiderül. A rendszerről, az ízlésről, a preferenciákról, az akusztikáról, a szerencséről, egyebekről.:)
EAD UD2000, Lavardin IT, Verity Audio Otello, Lavardin IC, és LS kábel, Furutech, és Acoustic Zen tápkábel, Shunyata R. Hydra elosztó, Finite Elemente Spider állvány
Kicsit avíttas, kicsit olyan idejétmúlt-feeling; furcsa vibrátók gyakorlatilag minden kitartott hangon, a hegedűk nem sírnak, nem süvítenek, hanem úgy pityeregnek-sírdogálnak, ezt ma nagyon nem így játsszák,
ehhez jön még a régi Philips felvétel, a bitstream-es (vagy minek nevezték) szisztéma, olyan lágy-reszelős, pici függöny, olyan LP-s, régebben, nem túl-, én ezt a felvételt technikailag módfelett limitáltnak tartottam, előadásilag meg konkrétan unalmasnak.
De furcsa módon, most meg nagyon-nagyon jó hallgatni.
Egyszerűen jól szól. Meg jól is játszanak.
Ugyanez a zene kicsit eltérő - nekem jobban tetsző, de én elfogult vagyok az angol, barokkot játszó zenekarokkal - felfogásban:
Kicsit avíttas, kicsit olyan idejétmúlt-feeling; furcsa vibrátók gyakorlatilag minden kitartott hangon, a hegedűk nem sírnak, nem süvítenek, hanem úgy pityeregnek-sírdogálnak, ezt ma nagyon nem így játsszák,
ehhez jön még a régi Philips felvétel, a bitstream-es (vagy minek nevezték) szisztéma, olyan lágy-reszelős, pici függöny, olyan LP-s, régebben, nem túl-, én ezt a felvételt technikailag módfelett limitáltnak tartottam, előadásilag meg konkrétan unalmasnak.
De furcsa módon, most meg nagyon-nagyon jó hallgatni.
Egyszerűen jól szól. Meg jól is játszanak.
Végre. Avíttas vagy sem, én ezt pont így szeretem. Vibrátóval és süvítésmentes bársonyos vonósokkal.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Kicsit avíttas, kicsit olyan idejétmúlt-feeling; furcsa vibrátók gyakorlatilag minden kitartott hangon, a hegedűk nem sírnak, nem süvítenek, hanem úgy pityeregnek-sírdogálnak, ezt ma nagyon nem így játsszák,
ehhez jön még a régi Philips felvétel, a bitstream-es (vagy minek nevezték) szisztéma, olyan lágy-reszelős, pici függöny, olyan LP-s, régebben, nem túl-, én ezt a felvételt technikailag módfelett limitáltnak tartottam, előadásilag meg konkrétan unalmasnak.
De furcsa módon, most meg nagyon-nagyon jó hallgatni.
Egyszerűen jól szól. Meg jól is játszanak.
Az utóbbi bő két évben számos kamarazenei koncerten vettem részt a Zeneakadémián, leginkább neves vonósnégyesek (Keler, Ébene,...) előadásait élvezve "testközelből" a második sor közepéről.
Tegnap szereztem az alább idézett CD-t a fiatal, fantasztikusan tehetséges Elias Vonósnégyes Wigmore Hall-béli élő koncertjének a felvételével, amelyen Haydn, Schumann kvartettjeit, illetve a mellékelt részleten a második hegedűs kis darabját adják elő. Itthon a tényleg minimalista digitális rendszeremen (értsd Roon a NAS-on-> saját audio PC->Resonessence Labs Invicta DAC-> Süti feszültségerősítés nélküli, ún. "power follower" kimenő fokozata, és ennyi), a Harbethekhez szinte közeltérizve ülve egészen elképesztőnek találom a realizmusát a felvételnek a friss koncert élményeimmel összevetve.
Zseniális lemez, mint a Wigmore Hall Live sorozat felvételei általában!
Valami különleges, ritkán hallható transzparencia.
Nagyon közvetett, de igen bátor szembemenetelés a Reneszánsz Egyenlőség Elvével. Az akkori korral is? Nem tudom.
Merthogy itt olyan kaliberű énekhangok röpködnek a Levegőégbe, hogy egy olasz operaszínpadon térdig virágban gázolnának a taps után...
Immár hagyományosan a bécsi újévi koncert megtekintésével szoktam kezdeni az évet. Bár a Strauss familia keringői és polkái nem tartoznak a kifejezett kedvenceim közé, de ezen a napon mégis jól működnek. Ajánlom mindenkinek - most már csak legközelebb egy év múlva - azoknak is, akik nem komolyzene kedvelők. A repertoár könnyen befogadható művekből áll, és az újév első napjának nyugis, relaxálós, semmittevős hangulatához keresve sem lehetne ennél jobban illő programot találni.
Szokás szerint a legjobb része a közvetítésnek a koncert szünetében leadott kisfilm, amiben a Bécsi Filharmonikusok zenészeiből verbuválódott kamara együttesek átiratokat játszottak. Például ezt a szerintem parádésra sikeredett Kék Duna Keringő átiratot Anneleen Lenaerts hárfás vezetésével:
Ezt kiegészíteném, hogy a koncertet a Bartók rádió is adja. Nekem mindig úgy kezdőik az újév (mint ahogy idén is) hogy leülök a kazettás deck elé, és felveszem a koncertet.
A koncert szünetében a Bartókon más szokott lenni mint a TV-ben, az idén ott nem volt túl húzós. (Ha jól emlékszem valami előadóművész pofázott a zenéről, amit utálok. A zenéről nem kell pofázni, a zenét hallgatni kell.) Úgyhogy idén azt fel se vettem. Pedig az is jó szokott lenni, és fel szoktam venni. (Pl. valamelyik évben Haydn szimfónia volt ... )