En tobbnyire elektronikus zenet hallgatok meg lany gitarral, imadom a noi vocal-t. Na meg neha Depeche Mode-ot, gyerekkoromban sokat hallgattam na meg Bonanza Banzaj-t is.
Az ilyesfajta zenekre is jok az electrosztatikus hangfalak? Nezegettem parat es eleg keves van ami 30Hz alatt zenel. Nemtudom elkepzelni milyen lehet amikor hangosan hallgatnek rajta zenet mert az ATC nagy hangeron mar elegge mozgatja a basszus sugarzot. Akar 2 centi kilengese is van, ez nem karositana az electrosztatikus hangfalakat? Vagy ott mashogy mukodik a fizika? Mondjuk az ATC-nel ha mar van ekkora kilenges akkor irtozatosan hangosan szol. De tisztan.

Elektronikus zenékre, bár használható, nem feltétlenül ajánlanám az elektrosztatikus elvű hangsugárzókat.
Egy részről, mert az elektrosztatikus, ezen belül kiemelten a teljes sávú típusok ismérve a színezetlenség, gyorsaság, részletek és apró árnyalatok érzékeltetése, ezért leginkább a kiválóan rögzített, hangszeres felvételekkel remekelnek.
Nem mondom, hogy lehetetlen élvezni rajtuk az elektronikus zenéket, hiszen bizonyos sávokban még elektronikus zenén is képesek többet nyújtani, mint a dinamikus hangsugárzók. (Sebesség, koharencia.) Leginkább referencia monitor szerepkörben keverésnél és utómunkánál, ahol a zenei puritás és az arányok kiemelten fontosak.
Amire nem képesek az a tartós, fájdalomküszöb közeli hangerő, mert ugyan bizonyos típusok képesek igazán hangosan (is) szólni, ám ekkor a hangjuk felpuhul, lötyögőssé válik.
Az új Martin Logan hibridek nagy hangerőre képesek, és mivel az aljuk gyakorlatilag egy combosabb, aktív szubwoofer, ezért "pumpálni" is sikeresen tudnak.
Ezek az új típusok, már annyira kiküszöbölik az elektrosztatikus elv alapvető hiányosságait, hogy már-már szinte nem is tűnnek sztatikusnak.
A női vokál és lágy gitár, soha nem fog úgy, a realitásnak azon a szintjén megszólalni egy dinamikus elvű pontsugárzóból, mint egy teljes sávú elektrosztatikus vonalsugárzóból.
Ott (meg)történik a varázslat és akkor érti meg az ember, hogy miért is szeretik olyan sokan a rengeteg hátrány és közel vállalhatatlan méreteik ellenére ezt a technikát.
Az elektrosztatikus(teljes sávú ) „basszust” nehéz hasonlítani a hagyományos, dinamikus elvű 8-10-12”-os hangszórókhoz, mert bár ugyan pumpálni nem igazán tudnak, de amikor egy hatalmas felületű membránból egy nem várt lábdob(hang) megszólal, attól azért ökölbe tud szorulni az ember farpofája.
Szóval jobb is meg nem is, minden esetre, annyira más, hogy úgy aránylik egymáshoz a két technológia mint túrós tészta a pacalpörkölthöz.
(Mondjuk nem túl szerencsés ezekről általánosságban írni, mert természetesen nem minden elektrosztatikus elvű hangsugárzó kiváló hangzású és nem minden dinamikus közepes. Mindenki értse jól!)
Az elektrosztatikus elvű dipólok, elsődlegesen a hangszeres zenét mélyen megélő, hangsúlyosan a tonális egyensúly fontosságát előtérbe helyező hobbisták hangsugárzója.
"Bármely eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától." Arthur C. Clarke (1917-2008)