Ezekkel teljesen egyet tudok érteni.switch_ írta: ↑2024.11.24., vas. 17:01Tegnap egy remek napot töltöttünk el Bécsben, az immár második alkalommal rendezett Finest Audio Shown. Bár érzésre kevesebb kiállító volt, mint tavaly, és jópár kiállítót hiányoltam, akik múlt évben maradandó nyomot hagytak bennem (Aries Cerat, TAD, a magyar Bayz és Taylor Acoustic) mégis, a top 3 hangot olyan cégektől hallottam, akik most szerepeltek először itt. Ráadásul az egyik egy magyar cég , a Core Audio! A Core Audio szolgáltatta a digitális/stream műsorforrást (média lejátszó , dac, clock) ezek NAT elektronikákkal szólaltak meg Odeon tölcséres hangfalakon keresztül , lenyűgöző prezentációt adva. Nagy, és -jól, mélységében- is tagolt tér, nagy volumenű, szellős, könnyed hang, rengeteg részlettel rendelkező nyitott hangzás, ami mégis finom, lélekhez és szívhez szóló volt , nem pedig sebészi pontosságú steril valami. Távozásunkkor pont Bob Dylan: Man in the long black coat című száma szólt (amit pont tavaly gyűjtöttem az Aries Cerat szobában ) olyan szintű előadásban, hogy csak pislogtam.
A nap legtöbbször hallott száma a Liberty volt, vagy négy szobában volt hozzá szerencsém. Második a Tin pan alley volt Steve Ray Vaughn-től.
Számomra a legnagyobb döbbenetet az Auer Acoustic okozta: kezdve azzal a nem egyszerű ténnyel, hogy akusztikai panelekkel csinálták meg a két(!) kiállító helyiségüket, ezzel olyan környezetet teremtve, amiben teljesen ki tudta futni magát a döbbenetesen jól szóló hangfal: óriási, és mély teret rajzoltak, könnyedén jött ki belőlük a nagy volumenű hang. Gyors, pontos, iszonyat dinamikus előadás volt (Dacoit Duel: A.R. Rahman) a mélyek abszolút rendben voltak, semmi döngés, semmi feldúsulás, összebúgás...ide is kétszer visszamentunk.
Azzal a kiegészítéssel,hogy az Auer szobában gyakorlatilag padlón hajtották a 600W-os monoblokkokat.
Néha túlságosan is...
Ez kellett ahhoz a dinamikához amit tapasztaltunk.
Ezt az Odeon töredék erőfeszítéssel megoldotta.
[/quote]
