juliush írta: ↑2024.11.07., csüt. 10:41
A "dinamika processzálás" ennél sokkal szerteágazóbb, bizonyos élethelyzetekben, például zajosabb környezetben hallgatva zenét, vagy épp eltérő energiájú hangszerek "kiegyensúlyozottabb" rögzítésénél kifejezetten hasznos lehet, tehát nem eleve ördögtől való.
Szeretjük kiönteni a gyereket a fürdővízzel együtt. A dinamika processzálás nélküli zenei produkció nagyjából olyan gyakori, mint a fedhetetlen politikus. Sok száz évvel ezelőtt is az előadás szerves része volt a dinamikai játék, lásd a korabeli kottákat! Mikor egy gyakorlott énekes előadás közben folyamatosan játszik a kezében tartott mikrofon távolságával, az is egyfajta dinamika processzálás. Vagy mikor a processzálás nélküli termékként hirdetett zenei kiadványon a gitáros erősítőjébe épített dinamika kompresszor végigdolgozta a felvétel idejét. Ilyen lépések, trükkök ezernyi helyen tetten érhetők muzsikálás és hangfelvételkészítés közben. Melyiket tekintsük bűnnek, melyiket engedélyezzük, melyik felett hunyhatunk szemet? Biztos, hogy ezen múlik a végeredmény, vagy csak kitaláltunk egy újabb, jól marketingelhető bikakakit?
Voyager írta: ↑2024.11.06., szer. 16:09
Véleményem szerint ez egy nagyon összetett kérdés, ami gyakran megosztja a közösséget. Az analóg és digitális lejátszást szerintem teljesen felesleges összehasonlítani...
... de azért újra és újra nekifutnak néhányan, amit már év(tized)ekkel ezelőtt sem értettem, ma még annyira sem tudom hova tenni.
Szerintem soha senkinek nem volt még lehetősége arra, hogy teljesen azonos rendszeren összevesse egy zenei kiadvány analóg és digitális verzióját, így aztán bátor dolog bármelyiket önmagában jobbnak mondani. Vagy itt most könnyedén felülemelkedünk azon, hogy egy hanglemez, egy CD, esetleg online forrás lejátszása teljesen más készülékeken és jelúton zajlik, miközben kábelek, alátétek jelentőségét lelkesen firtatjuk? Ilyenkor eszembe jut a lábaitól megszabadított, emiatt megsüketült bolha esete.
A témában elhangzó vélemények inkább a lejátszási technikát és készülékeket képesek jellemezni, nem magát a hangfelvételt, nem is a megvásárolt hordozót. Érdemi vitát akkor lehetne lefolytatni a kérdésben, ha végre sikerülne közmegegyezéssel definiálni, hogy a jobb konkrétan miben jobb, a rosszabb konkrétan miben rosszabb. Hogy személyesen kinek melyik tetszik, azon lehet évődni, de minek? Ha az a cél, hogy sokadszorra is démonizáljuk a digitális zengetőket, kompresszorokat (amik kb annyira megkerülhetetlenek a hangfelvételek többségének készítése során, mint az autóknál a kerék), akkor persze hajrá! Le lehet írni ugyanazokat a mondatokat 1848. alkalommal is, ha ettől érezzük teljesnek a napunkat.
Privát véleményem a kérdésben csupán annyi, hogy ha a végső hangzás lenne az egyetlen döntési szempont, még ma is hanglemezeket hallgatnék, mert nem lett volna okom váltani. De vannak más, hasonló fontosságú szempontjaim is annak eldöntésében, milyen technikát használjak otthoni zenehallgatáshoz. Ha pl. az a kérdés, hogy ugyanazt a párszáz albumot hallgassam egész életemben, amit meg tudok vásárolni kiemelkedően jó minőségű és tisztán analóg technológiával készített nyomaton, vagy általánosan jó minőségben hallgassam tetszőleges technikával azt a műsort, amire éppen zeneileg vágyom, akkor nálam itt már el is dőlt. Gomb és kabát, nyúl és a puska.
Egy idegen tájegység megismerésének leghatékonyabb módszere a lassú gyalogtúra, ennek ellenére az emberek többsége valamilyen gyors gépjárművel közlekedik, nem is igazán érdeklik őket a táj részletei. Kikiálthatjuk JOBBnak az analóg technikát, ettől még a világ és benne a többmilliárd zenehallgató, zenész és egyéb tartalomgyártó nem fog visszarendeződni a 80-as évekre. Nyilván visszaléptünk azóta néhány dologban, de másokban nagyot léptünk előre. Az e topikban is néha megmutatkozó elitista hozzáállás mindig csak azoknak szimpatikus, akik a szűk elit részének tekintik magukat. Csak hát az elitből kifelé szólogatva és agarakat ugratva könnyen kiderülhet a lesajnált "igénytelen" hobbitársról, hogy más területen esetleg jóval igényesebbek nálunk! Itt szakad a part.
Az én elveim szerint örömteli fejlemény, hogy a modern technikával sokkal többen jutnak hozzá jó minőségű zenehallgatáshoz. Ezt nem léptetném vissza azért, mert pár tízezer ember számára némi degradációt okoznak a fejlemények. Egyformán lakjon jól 5 milliárd ember, vagy zabálja tele magát pártízezer úgy, hogy közben mások hiányt szenvednek?
) év alatt javult a tömegek számára elérhető hangminőség és persze az elérhető zene mennyisége, ennek illusztrálására hoztam fel egy saját élményt. Nyilvánvaló, hogy mind a hivatkozott kazettás forrásanyagok, mind a lejátszó minősége romlott valamelyest, mindazonáltal elég nagy biztonsággal állítom, hogy sohasem szólt úgy, ahogy most a BT fejhallgató telefonról. Ugyanakkor a két korszak összevetésénél nagyjából azonos felhasználói szintet, réteget képviselnek az adott időszakokra vonatkozóan.
)
