Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[scaurus]

Kérnék egy top,mindegy is hogy hányas netflixen lévő szinkronos sorozat ajánlást kezdésnek,köszönöm.

A kérdést nem teljesen értem.

Mindenesetre a Cobrai Kai zseniális.

Ha vevő vagy a tinikre, akkor itt van ömlesztve egy pár szórakoztató sorozat (mindenféle zsáner):
13 Reasons Why (szigorúan csak az 1. évad)
Anne with an E
Chilling Adventures of Sabrina
I'm Not Okay With This
Never Have I Ever
Riverdale (szigorúan csak az 1. évad)
Stranger Things
The End of the F***ing World
Wednesday

Mondjuk én ezeket eredeti nyelven néztem angol felirattal, de asszem' van mindhez magyar szinkron.

[Cutler]

Úriemberek, Dark, Cobra Kai.
Ez utóbbi nyomokban tinidrámát tartalmaz.
Kezdd az elsővel szvsz.

Szerk: bocs, a Dark nem tudom szinkronos-e.

Úriemberek jó volt

[Lemmy9.1]

Úriemberek, Dark, Cobra Kai.
Ez utóbbi nyomokban tinidrámát tartalmaz.
Kezdd az elsővel szvsz.

Szerk: bocs, a Dark nem tudom szinkronos-e.

[Shimano]

Kérnék egy top,mindegy is hogy hányas netflixen lévő szinkronos sorozat ajánlást kezdésnek,köszönöm.

[Nem vagyok robot]

Hétfőn - 08.26. - nézem a szokásos Colombo-t, feltűnik egy pincérnő képében egy ismerős arc, 2 mondat erejéig 1977-ből.
Jamie Lee Curtis

Én meg nézem az egyik Colombo részt, mondom né má milyen ismerős ez a csávó, oszt még jól is gitározik, hát nem Johnny Cash volt az. (kb. 5-10 másodperc alatt felismerem ha éppen odakapcsolok, hogy melyik rész az. Legnagyobb volt az öreg)

Michael Fassbender is feltűnik az utolsó évadban

[Tctronic]

Hétfőn - 08.26. - nézem a szokásos Colombo-t, feltűnik egy pincérnő képében egy ismerős arc, 2 mondat erejéig 1977-ből.
Jamie Lee Curtis

Én meg nézem az egyik Colombo részt, mondom né má milyen ismerős ez a csávó, oszt még jól is gitározik, hát nem Johnny Cash volt az. (kb. 5-10 másodperc alatt felismerem ha éppen odakapcsolok, hogy melyik rész az. Legnagyobb volt az öreg)

[scaurus]

...
Attól hogy nincs benne ízfokozó még nem lesz jellegtelen.
...

A mondanivalóddal egyetértek, de fenntartom, hogy a 3 Body Problem esetében nem ez a helyzet.

Egy filmalkotás vagy sorozat attól, hogy egyszerű a történet és/vagy nincs számtalan rétegben irgalmatlan mély mondanivalója, még lehet jó és emlékezetes.

Ott van pl. az Unorthodox nem túl izmos cselekmény, mégis a színészi játék, a hangulat, a miliő olyan volt, hogy nyomot hagyott, egy-két jelenetre most is emlékszem.

A Vezércselnek tulajdonképpen van egy sablonos, kiszámítható cselekménye, kifejezetten rossz a dramaturgiája, de a színészi játék annyira erős (és nem csak Anya Taylor-Joy), hogy elvitte a hátán, emlékezetes maradt.

De, említhetem a Mindhuntert is, lassú, olyan nagy és váratlan fordulatok nincsenek benne, de a hangulat, a karizmatikus színészek miatt szintén emlékezetes.

Ugyanakkor, a Sandman (ahol az alapanyag zseniális), legalábbis az 1. évada, a 3 Body Problem (ahol az alapanyag messze nem zseniális), legalábbis az 1-2. része semmilyen téren nem nyújt emlékezetest.
A karakterek nevét vagy a színészek arcát (Benedict Wong kivételével) a megtekintés után 5 perccel már nem tudtam felidézni.

Ha valamikor végére érek a Netflix verziónak (és valószínűleg végignézem, mert igazából nem rossz vagy nézhetetlen), utána belenézek majd a kínai verzióba is.

[venomer]

Dual (Klón / Pár-baj) - elsőre együgyű ifjúsági mozi, de mégsem csak az. Mire elég önmagunk egy jobb verziója? Mi adja az értékünket a környezetünk számára? Több mindent feszeget a felszín alatt. Akinek a Vivarium bejött, annak ez is be fog.

[venomer]

nyomot nem hagy.

Attól hogy nincs benne ízfokozó még nem lesz jellegtelen. Inkább a többi mai van túlszaturálva. Mindezt a Netflix verzióra mondod, mit mondanál a kínaira. Ez persze szubjektív, de van egy plafonja az ilyen fajta folyamatoknak. Jó példa erre az új Garfield, a ripacs HollywoodNewsAgency-Gergely jól összeszedte a jelenséget egy kritika keretei között. Csupasz inger, zéróhoz közeli szinten tartott sztori (az indokolatlan fordulatok tömkelege még nem sztori). Meddig debilizálható a közönség?

[akvapark]

Hétfőn - 08.26. - nézem a szokásos Colombo-t, feltűnik egy pincérnő képében egy ismerős arc, 2 mondat erejéig 1977-ből.
Jamie Lee Curtis

[TSanyi]

A táncos, zenés, és sportfilmekkel vallatni lehet engem.
Talán egyedüli kivétel a Hair.
Nekem gyerekkori VHS "traumaélményem" az durvább vonal.
Erdő szelleme, A pokol hét kapuja, Démonok.
Uncsitesómmal néztük meg sunyiban, sok képkocka beleégett a retinámba. Pl a savas-arcos jelenet.
De jól vagyok már.

Én sem csípem a zenés filmeket, de pl. a Cruella(Szörnyella 2021) szerintem az emészthető szinten van. Legalább is nekem bejött, kb. egy megfilmesített videóklip sorozat.
Amennyire a 101 kiskutyában a megöregedett Szörnyella nem kicsit nevetségesen, bénán, gyerekesen gonosz, itt ellenkezőleg, egy szimpatikus fiatal lányt láthatunk.
(A borítója alapján először azt hittem Margot Robbie a főszereplő)

Én olyan 7évesen láttam a Halloween(1978) filmet - suttyomban a cserépkályha mögül, lefekvés előtt nézte a hülegyerek - nem is tudott aludni aznap este.

A többi horror már később nem okozott gondot.

Nekem a Chicago volt kallemes meglepetés anno, utoljára a Legnagyobb showman.

[scaurus]

3 Body Problem
(Netflix)
1. évad 1-2. epizód

Vegyesek az érzelmeim, ahogy az alapul szolgáló trilógia 1. kötetével kapcsolatban is (a többit nem olvastam).

Egy biztos, látványos.

Mint adaptáció eddig működik, sok mindent megváltoztattak (helyszín, karakterek) az alapul szolgáló könyvhöz képest, de eddig kivetnivalót nem találtam.

Ugyanakkor, nem különösebben izgalmas (ahogy a könyv sem), karakterek különösebb érzelmet nem váltanak ki (ahogy a könyvben sem), színészi játék megfelelő, de nincs semmi jellegzetes vagy karizmatikus (magyarul senki nem viszi el a hátán, mint pl. a Vajákot Henry Cavill).

Valahogy, eddig olyan semmilyen, jellegtelen, mint pl. Sandman is volt.
Valószínűleg nem véletlen, hogy túl sokat nem beszélnek róla, se jót, se rosszat, mert semmilyen nyomot nem hagy.

[kargidje]

A táncos, zenés, és sportfilmekkel vallatni lehet engem.
Talán egyedüli kivétel a Hair.
Nekem gyerekkori VHS "traumaélményem" az durvább vonal.
Erdő szelleme, A pokol hét kapuja, Démonok.
Uncsitesómmal néztük meg sunyiban, sok képkocka beleégett a retinámba. Pl a savas-arcos jelenet.
De jól vagyok már.

Én sem csípem a zenés filmeket, de pl. a Cruella(Szörnyella 2021) szerintem az emészthető szinten van. Legalább is nekem bejött, kb. egy megfilmesített videóklip sorozat.
Amennyire a 101 kiskutyában a megöregedett Szörnyella nem kicsit nevetségesen, bénán, gyerekesen gonosz, itt ellenkezőleg, egy szimpatikus fiatal lányt láthatunk.
(A borítója alapján először azt hittem Margot Robbie a főszereplő)

Én olyan 7évesen láttam a Halloween(1978) filmet - suttyomban a cserépkályha mögül, lefekvés előtt nézte a hülegyerek - nem is tudott aludni aznap este.

A többi horror már később nem okozott gondot.

[venomer]

A táncos, zenés, és sportfilmekkel vallatni lehet engem.
Talán egyedüli kivétel a Hair.

Hogy lehetsz ennyire következetlen? Abban is dalra fakadnak. Fakadnak. Csendül. A melódia. Na inkább letusolok savban.

[Lemmy9.1]

A táncos, zenés, és sportfilmekkel vallatni lehet engem.
Talán egyedüli kivétel a Hair.
Nekem gyerekkori VHS "traumaélményem" az durvább vonal.
Erdő szelleme, A pokol hét kapuja, Démonok.
Uncsitesómmal néztük meg sunyiban, sok képkocka beleégett a retinámba. Pl a savas-arcos jelenet.
De jól vagyok már.

[scaurus]

Táncra fel! [Feel the Beat]
(Netflix)

Örökzöld toposz: lúzerekből egy önző alak folytán menők lesznek és az önző alak is jobb emberré válik.
Konkrétabban: a Broadway-ről kibukott táncos tehetség felkarolja (önös érdekből) vidéki szülővárosa gyenge gyermek tánccsapatát, akikkel, persze, egy táncversenyen az országos döntőig jutnak.

A miliő, a karakterek, a színészek, a zene, a dialógusok rendben, csak egy dramaturgnak gatyába kellett volna ráznia a fordulatokat, nyesegetni az aránytalanságokat.

Nem különösebben jó film, váratlan és meglepő fordulatokra nem kell számítani, de vannak benne kedves és szórakoztató jelenetek, az egészet áthatja egyfajta kedvesség, amit sokkal többre értékelek, mint a technikailag tökéletes, de lélektelen iparosmunkákat.

Meg persze, a főszereplő Sofia Carson, kicsit mű, de vitathatatlanul csinos.

Szóval a zsáner kedvelői egy esős szombat du. nyugodtan tehetnek vele egy próbát.

[Alex_Aston]

... Üditő kivétel az új Deadpool, amit nem is értem, hogy voktak képesek engedényezni

Mivel kis túlzással annyi pénzt termelt az első két rész, amivel a teljes Magyar államháztartást rendbe lehetne tenni.
És ez a harmadik rész is már 800 millió dollár hasznot hozott eddiug.
Szóval Ryan Reaynolds addig alkothat e témában, amíg jól esik. Pedzegetik máris, hogy Wesley Sniepssel csinálná egy Loganhoz hasonló karakter lezáró mozit. A három Deadpool sikere után szerintem ez is zöld utat kap, ha tényleg meg akarja csinálni.

[Quetz]

Mondjuk az, hogy a Disneyhez került a saga, az kifejezetten nem tett jót neki. Ez a stúdió a lehető legkevésbé szimpatikus számomra. Üditő kivétel az új Deadpool, amit nem is értem, hogy voktak képesek engedényezni

Nem egyértelmű számomra, hogy mekkora a Disney befolyása. A Marvelt is elvitték a DEI irányba, de most már olyan felhangok szólnak, hogy megpróbáltuk, nem jött be, visszatérünk ahhoz, amit a rajongók szeretnek.

[-KP-]

Az Alien filmek sokkal jobban öregszenek, mint a SW.
Valahogy az új Alien filmek(de akár a Predator filmeket is ideértem, pl. az új Prédát)sokkal inkább fogyazthatók számomra, mint az új SW részek. Ez utóbbiakat is végignéztem( a sorozatokat nem), de egyre kevésbé tetszenek, így felnőtt fejjel. Mondjuk az, hogy a Disneyhez került a saga, az kifejezetten nem tett jót neki. Ez a stúdió a lehető legkevésbé szimpatikus számomra. Üditő kivétel az új Deadpool, amit nem is értem, hogy voktak képesek engedényezni

Úgy hogy RR és HJ foggal körömmel harcolt és próbálta mindenben útját állni a Disneys elképzeléseknek. Még azt hiszem némi pereskedés is volt forgatás közben.

Én személy szerint az Alien3-at és az Alien 4-et i szeretem. Nyilván nem érik el az első két rész szintjét, ezt kár vitatni. De közel sem annyira rosszak, ahogy sokan beállítják. Csak a Covenantot gyűlölöm, de azt nagyon.

[Cutler]

Középiskolás voltam, mikor a mozikban ment A nyolcadik utas: a halál (Alien). Erősen korhatáros volt, tehát trükközni kellett, hogy bejuthassunk a pécsi Petőfi moziba (régebben és ma ismét Uránia mozi). Rettenetesen ijesztő volt számomra a film, de férfiasan végigültem. Nem mondom, hogy végignéztem, mert néha becsuktam a szemem, így néhány jelenetet csak évekkel később láttam, de a hangokat nem tudtam kizárni és azok még riasztóbbak voltak, mint a látvány. Az első élmény után hetekig rettegtem, mikor ront be a szobámba éjjel egy szörnyeteg, vagy mászik ki az ágy alól egy arctámadó. Ennek fényében nem biztos, hogy jó döntés volt megnézni a filmet 15 évesen, mai eszemmel már inkább nemet mondanék, de akkor ez egy férfias próbatétel is volt. Emlékszem rá, hogy kinevettük azt, aki nem merte bevállalni, vagy vetítés közben kirohant a moziból (voltak ilyenek bőven). Durva rettegésem ellenére Alien rajongó lettem, minden epizódot sokszor láttam, az újakat is megnézem.

Bár akkoriban mindenki erről beszélt, a történelem tanárunktól mégis meglepő volt, mikor az egyik órán ő is szóba hozta a filmet. Olyan összefüggésekre mutatott rá a Bibliából, mitológiából, történelemből, amik persze nekünk eszünkbe sem jutottak (pl. hogy mit jelképez az emberi testből kifejlődő és onnan kitörő szörnyeteg), de onnan kezdve nyilván ilyen szemmel is néztük a sorozatot. Ilyen egy jó pedagógus.

A Star Wars (akkoriban csak Csillagok háborúja néven emlegettük) hasonló mélységű élmény volt azzal a különbséggel, hogy ezt a csajok is imádták, akik az Alient elkerülték. Nem mondanám gyerekfilmnek, mert mindenki megtalálta benne a saját szórakozását. A kölyköket lenyűgözte az űrvilág és a mesebeli karakterek, anyu megkönnyezhette a romantikus szálakat, apu meg csorgathatta a nyálát a félmeztelen nőkre és a brutális űrhajókra. Akkor még létezett a műfaj, amit egész estés családi filmnek neveztek, a S.W. tipikusan az volt. Mikor pár évvel később a TV-ben is lement, az egész ország azt nézte.

Szerintem ez az a két film (saga), ami az én korosztályom filmkultúráját meghatározta, minden más csak ezek után említhető akkor is, ha művészetileg, látványilag, tartalmilag mélyebb produkciók is. (Talán még a Hair hozott sokat, de az nem mindenkire, csak a témára fogékony rétegekre hatott.) Viszont míg az Alien részek ma is hasonló élményt adnak, mint gyerekkoromban, a SW csúnyábban öregszik, mai szemmel már nem tudom végignézni egyiket sem, az új részeket pedig kimondottan kerülöm. Elvesztették az első részekre jellemző magasztosan epikus, mégis családi film jellegüket, ezek már csak a gyerekekre próbálnak hatni, bár szerintem őket is hülyének nézik, ami a nézők nagy részének nem kellemes érzés.

Egyetertek fapacival!
Az Alien filmek sokkal jobban öregszenek, mint a SW.
Valahogy az új Alien filmek(de akár a Predator filmeket is ideértem, pl. az új Prédát)sokkal inkább fogyazthatók számomra, mint az új SW részek. Ez utóbbiakat is végignéztem( a sorozatokat nem), de egyre kevésbé tetszenek, így felnőtt fejjel. Mondjuk az, hogy a Disneyhez került a saga, az kifejezetten nem tett jót neki. Ez a stúdió a lehető legkevésbé szimpatikus számomra. Üditő kivétel az új Deadpool, amit nem is értem, hogy voktak képesek engedényezni

[Luxor Audio]

Hm, érdekes ez, sokadszorra olvasom másoktól, hogy milyen mély nyomokat hagyott bennük közönségfilm.

Jól fogalmazol, mély nyomokat hagyott, ez a korrekt jellemzés. Az első epizódok bemutatása után 4 évtizeddel is mindenki agyában ott van a lézerkard, a jedik, "Az erő legyen veled!", "Luke, én vagyok az apád.", meg az idegen tojások és ezek rendre elő is jönnek beszélgetések során, vagy vizuális fixációként. Nem arról van szó, én sem arról akartam írni, hogy ezek mennyire JÓ filmek (amúgy is utálom ezt az egyszerűsítést), mert arra a listára nálam sem kerülnének fel az első 500-ba. Atmoszféra teremtésben, vizuális és hangeffektek terén a SW és az Alien is mérföldkőnek mondható, szakmailag kb ennyi babér jut nekik, de hogy kulturálisan meghatározók, az tagadhatatlan. Mint Kudlik Júlia frizurája a korabeli férfiak elméjében létező nőideálra, vagy a most elhunyt Alain Delon a nőknél.

Megjegyzés:
A közönségfilm és a művészfilm a múlt század derekán még nem vált határozottan külön sem az alkotóknál, sem a nézőknél, ez a későbbi modern, merev kategóriákban gondolkodó, címkézni imádó világ szüleménye. Az első Alien film talán pont az akkor még nem annyira vékony határvonalon mozgott, aztán a későbbi részek elmozogtak a pop felé.

Egy biblikus párhuzam és társai is jó kérdés, hogy mennyire beleerőltetettségek vagy sem. A készítők hagyják nyitva inkább a szabad értelmezés kapuját és szálljon szabadon a képzelet saját szájíz szerint mindenkinél vagy van helye egy stop táblának a rajongók felé, amit nem álmodtak bele eredetileg az ne is legyen ott alapon? Avagy mire és meddig való egy film?

Aktív zenész koromban adtam néhány interjút és nyilván rendre felmerült a kérdés, milyen gondolat áll a zenénk mögött. Ilyenkor nem tudtunk mit mondani, általában elpoénkodtuk a kérdést. Manapság fotósként ugyanígy. Valóban sok belemagyarázás történik a művészeti produktumoknál, de ez nem feltétlenül negatív. Hogy kiben milyen érzéseket kelt, gondolatokat szül egy mű, az nem feltétlenül a műről szól, sokkal inkább a nézőről, hallgatóról mesél. Verselemzésből sincs két egyforma, miként zenei, könyv-, vagy filmkritikából, de koncertbeszámolóból sincs. A vágyainkról, szimpátiánkról nem tehetünk, vagy ahogy a hifisták mondják, mindenki úgy élvez, ahogy tud.

Kezdve a megkerülhetetlen szubjektivitásával, a korszakos felhozatal számaival, a megszépüléssel, kibogozhatatlanok mára ezek a jóságok vagy szarságok. A Romulis Alien is jó vagy sem? Gyerekek játsszák vagy sem? Felnőtt szemmel persze igen, de az eredetiben sem volt nagy különbség a szereplőket illetően.

A Romulust még nem láttam, moziba nem megyek, kivárom, míg megjelenik valamilyen formátumban. Igencsak zavar a jelenlegi divat, hogy hősi szerepben tiniket szerepeltetnek és 17 évesen valaki tábornokot játszik egy filmben, de talán az új Alien részben ez nem ennyire szélsőséges. Remélem.

[venomer]

Rettenetesen ijesztő volt számomra a film, de férfiasan végigültem. Nem mondom, hogy végignéztem, mert néha becsuktam a szemem, így néhány jelenetet csak évekkel később láttam, de a hangokat nem tudtam kizárni és azok még riasztóbbak voltak, mint a látvány. Az első élmény után hetekig rettegtem, mikor ront be a szobámba éjjel egy szörnyeteg, vagy mászik ki az ágy alól egy arctámadó.

Hm, érdekes ez, sokadszorra olvasom másoktól, hogy milyen mély nyomokat hagyott bennük közönségfilm. Triggerpont kérdése is, meg felvértezettség módjáé is a világ veszedelmeivel szemben, hogy kinél mi talál be. Valahogy mellettem mindig elmentek ezek, cserébe nem rossz értelemben vett noname moziknál meg minden előzmény nélkül gyalogolt belém jó mélyre akár hosszú évekre egy, s más. Mondjuk amikor az ártatlannak tűnő FilmBox család egyik, sűrű ciklikussággal jelentkező ajánlójában kutyát gyújtanak fel, annak minden visításával, bár ez jogos és általános mélyszántás, csak nem gyakran kerül képernyőre. Olyanokra gondolok inkább, mikor a lassú folyású film közepén váratlanul fejbe lövik Hugh Laurie-t, vagyis nem egy csihi-puhi, minden percben hullós akciófilm készültségi szintjével néz az ember valamit. De egy nemrég említett, stop motionnal készült gyerekmozi is szépen bekarmolt egy ponton, annyira értettek a készítők a dramaturgiához. Humorral is ez, szinte sosem a középre pozicionált actokon vidulok.

Egy biblikus párhuzam és társai is jó kérdés, hogy mennyire beleerőltetettségek vagy sem. A készítők hagyják nyitva inkább a szabad értelmezés kapuját és szálljon szabadon a képzelet saját szájíz szerint mindenkinél vagy van helye egy stop táblának a rajongók felé, amit nem álmodtak bele eredetileg az ne is legyen ott alapon? Avagy mire és meddig való egy film?

Kezdve a megkerülhetetlen szubjektivitásával, a korszakos felhozatal számaival, a megszépüléssel, kibogozhatatlanok mára ezek a jóságok vagy szarságok. A Romulis Alien is jó vagy sem? Gyerekek játsszák vagy sem? Felnőtt szemmel persze igen, de az eredetiben sem volt nagy különbség a szereplőket illetően. Az ingersokaság miatt meg 1 tucat 12 szintet tud elérni ma egy Alien. Fém hatású fogsorral is.

[Nem vagyok robot]

Vajon megpróbàlhatnánk ne szívni felnőtteként egymás vérét? :)
Én is gyerekként láttam minden vhs korszakos filmet, aztán mégsem lettem nagyon pszicho :) csak azóta a horror a kedvencem. A terminátor meg az alien volt egy kazin, fostam mint az állat. De nekem mai napig a rémálom az elm utcában lett emiatt az etalon.

Az avatar-od elég pszicho!
Na az is brutál jó volt!

Nincs vérszívás - nem kell egyetértenünk mindenben.
Kargidje másképpen élte meg. Szerintem ő fiatalabb és nem élte át azt a korszakot.
Ő a Star Wars filmeket gyereknek nem mutatná be.

Az avatárom a T2 de ez levágós :) irónia a nevem miatt :)

[Nem vagyok robot]

Vajon megpróbàlhatnánk ne szívni felnőtteként egymás vérét? :)
Én is gyerekként láttam minden vhs korszakos filmet, aztán mégsem lettem nagyon pszicho :) csak azóta a horror a kedvencem. A terminátor meg az alien volt egy kazin, fostam mint az állat. De nekem mai napig a rémálom az elm utcában lett emiatt az etalon.

[Luxor Audio]

Középiskolás voltam, mikor a mozikban ment A nyolcadik utas: a halál (Alien). Erősen korhatáros volt, tehát trükközni kellett, hogy bejuthassunk a pécsi Petőfi moziba (régebben és ma ismét Uránia mozi). Rettenetesen ijesztő volt számomra a film, de férfiasan végigültem. Nem mondom, hogy végignéztem, mert néha becsuktam a szemem, így néhány jelenetet csak évekkel később láttam, de a hangokat nem tudtam kizárni és azok még riasztóbbak voltak, mint a látvány. Az első élmény után hetekig rettegtem, mikor ront be a szobámba éjjel egy szörnyeteg, vagy mászik ki az ágy alól egy arctámadó. Ennek fényében nem biztos, hogy jó döntés volt megnézni a filmet 15 évesen, mai eszemmel már inkább nemet mondanék, de akkor ez egy férfias próbatétel is volt. Emlékszem rá, hogy kinevettük azt, aki nem merte bevállalni, vagy vetítés közben kirohant a moziból (voltak ilyenek bőven). Durva rettegésem ellenére Alien rajongó lettem, minden epizódot sokszor láttam, az újakat is megnézem.

Bár akkoriban mindenki erről beszélt, a történelem tanárunktól mégis meglepő volt, mikor az egyik órán ő is szóba hozta a filmet. Olyan összefüggésekre mutatott rá a Bibliából, mitológiából, történelemből, amik persze nekünk eszünkbe sem jutottak (pl. hogy mit jelképez az emberi testből kifejlődő és onnan kitörő szörnyeteg), de onnan kezdve nyilván ilyen szemmel is néztük a sorozatot. Ilyen egy jó pedagógus.

A Star Wars (akkoriban csak Csillagok háborúja néven emlegettük) hasonló mélységű élmény volt azzal a különbséggel, hogy ezt a csajok is imádták, akik az Alient elkerülték. Nem mondanám gyerekfilmnek, mert mindenki megtalálta benne a saját szórakozását. A kölyköket lenyűgözte az űrvilág és a mesebeli karakterek, anyu megkönnyezhette a romantikus szálakat, apu meg csorgathatta a nyálát a félmeztelen nőkre és a brutális űrhajókra. Akkor még létezett a műfaj, amit egész estés családi filmnek neveztek, a S.W. tipikusan az volt. Mikor pár évvel később a TV-ben is lement, az egész ország azt nézte.

Szerintem ez az a két film (saga), ami az én korosztályom filmkultúráját meghatározta, minden más csak ezek után említhető akkor is, ha művészetileg, látványilag, tartalmilag mélyebb produkciók is. (Talán még a Hair hozott sokat, de az nem mindenkire, csak a témára fogékony rétegekre hatott.) Viszont míg az Alien részek ma is hasonló élményt adnak, mint gyerekkoromban, a SW csúnyábban öregszik, mai szemmel már nem tudom végignézni egyiket sem, az új részeket pedig kimondottan kerülöm. Elvesztették az első részekre jellemző magasztosan epikus, mégis családi film jellegüket, ezek már csak a gyerekekre próbálnak hatni, bár szerintem őket is hülyének nézik, ami a nézők nagy részének nem kellemes érzés.