Úriemberek jó volt

Michael Fassbender is feltűnik az utolsó évadban
Én meg nézem az egyik Colombo részt, mondom né má milyen ismerős ez a csávó, oszt még jól is gitározik, hát nem Johnny Cash volt az.
A mondanivalóddal egyetértek, de fenntartom, hogy a 3 Body Problem esetében nem ez a helyzet.
Attól hogy nincs benne ízfokozó még nem lesz jellegtelen. Inkább a többi mai van túlszaturálva. Mindezt a Netflix verzióra mondod, mit mondanál a kínaira. Ez persze szubjektív, de van egy plafonja az ilyen fajta folyamatoknak. Jó példa erre az új Garfield, a ripacs HollywoodNewsAgency-Gergely jól összeszedte a jelenséget egy kritika keretei között. Csupasz inger, zéróhoz közeli szinten tartott sztori (az indokolatlan fordulatok tömkelege még nem sztori). Meddig debilizálható a közönség?
Nekem a Chicago volt kallemes meglepetés anno, utoljára a Legnagyobb showman.kargidje írta: ↑2024.08.27., kedd 10:38Én sem csípem a zenés filmeket, de pl. a Cruella(Szörnyella 2021) szerintem az emészthető szinten van. Legalább is nekem bejött, kb. egy megfilmesített videóklip sorozat.Lemmy9.1 írta: ↑2024.08.26., hétf. 10:18A táncos, zenés, és sportfilmekkel vallatni lehet engem.
Talán egyedüli kivétel a Hair.
Nekem gyerekkori VHS "traumaélményem" az durvább vonal.
Erdő szelleme, A pokol hét kapuja, Démonok.
Uncsitesómmal néztük meg sunyiban, sok képkocka beleégett a retinámba. Pl a savas-arcos jelenet.
De jól vagyok már.![]()
Amennyire a 101 kiskutyában a megöregedett Szörnyella nem kicsit nevetségesen, bénán, gyerekesen gonosz, itt ellenkezőleg, egy szimpatikus fiatal lányt láthatunk.
(A borítója alapján először azt hittem Margot Robbie a főszereplő)
Én olyan 7évesen láttam a Halloween(1978) filmet - suttyomban a cserépkályha mögül, lefekvés előtt nézte a hülegyerek- nem is tudott aludni aznap este.
A többi horror már később nem okozott gondot.
Én sem csípem a zenés filmeket, de pl. a Cruella(Szörnyella 2021) szerintem az emészthető szinten van. Legalább is nekem bejött, kb. egy megfilmesített videóklip sorozat.Lemmy9.1 írta: ↑2024.08.26., hétf. 10:18A táncos, zenés, és sportfilmekkel vallatni lehet engem.
Talán egyedüli kivétel a Hair.
Nekem gyerekkori VHS "traumaélményem" az durvább vonal.
Erdő szelleme, A pokol hét kapuja, Démonok.
Uncsitesómmal néztük meg sunyiban, sok képkocka beleégett a retinámba. Pl a savas-arcos jelenet.
De jól vagyok már.![]()
Mivel kis túlzással annyi pénzt termelt az első két rész, amivel a teljes Magyar államháztartást rendbe lehetne tenni.
Nem egyértelmű számomra, hogy mekkora a Disney befolyása. A Marvelt is elvitték a DEI irányba, de most már olyan felhangok szólnak, hogy megpróbáltuk, nem jött be, visszatérünk ahhoz, amit a rajongók szeretnek.
Úgy hogy RR és HJ foggal körömmel harcolt és próbálta mindenben útját állni a Disneys elképzeléseknek. Még azt hiszem némi pereskedés is volt forgatás közben.Cutler írta: ↑2024.08.25., vas. 16:10
Az Alien filmek sokkal jobban öregszenek, mint a SW.
Valahogy az új Alien filmek(de akár a Predator filmeket is ideértem, pl. az új Prédát)sokkal inkább fogyazthatók számomra, mint az új SW részek. Ez utóbbiakat is végignéztem( a sorozatokat nem), de egyre kevésbé tetszenek, így felnőtt fejjel. Mondjuk az, hogy a Disneyhez került a saga, az kifejezetten nem tett jót neki. Ez a stúdió a lehető legkevésbé szimpatikus számomra. Üditő kivétel az új Deadpool, amit nem is értem, hogy voktak képesek engedényezni![]()
Egyetertek fapacival!Luxor Audio írta: ↑2024.08.25., vas. 10:07Középiskolás voltam, mikor a mozikban ment A nyolcadik utas: a halál (Alien). Erősen korhatáros volt, tehát trükközni kellett, hogy bejuthassunk a pécsi Petőfi moziba (régebben és ma ismét Uránia mozi). Rettenetesen ijesztő volt számomra a film, de férfiasan végigültem. Nem mondom, hogy végignéztem, mert néha becsuktam a szemem, így néhány jelenetet csak évekkel később láttam, de a hangokat nem tudtam kizárni és azok még riasztóbbak voltak, mint a látvány. Az első élmény után hetekig rettegtem, mikor ront be a szobámba éjjel egy szörnyeteg, vagy mászik ki az ágy alól egy arctámadó. Ennek fényében nem biztos, hogy jó döntés volt megnézni a filmet 15 évesen, mai eszemmel már inkább nemet mondanék, de akkor ez egy férfias próbatétel is volt. Emlékszem rá, hogy kinevettük azt, aki nem merte bevállalni, vagy vetítés közben kirohant a moziból (voltak ilyenek bőven). Durva rettegésem ellenére Alien rajongó lettem, minden epizódot sokszor láttam, az újakat is megnézem.
Bár akkoriban mindenki erről beszélt, a történelem tanárunktól mégis meglepő volt, mikor az egyik órán ő is szóba hozta a filmet. Olyan összefüggésekre mutatott rá a Bibliából, mitológiából, történelemből, amik persze nekünk eszünkbe sem jutottak (pl. hogy mit jelképez az emberi testből kifejlődő és onnan kitörő szörnyeteg), de onnan kezdve nyilván ilyen szemmel is néztük a sorozatot. Ilyen egy jó pedagógus.
A Star Wars (akkoriban csak Csillagok háborúja néven emlegettük) hasonló mélységű élmény volt azzal a különbséggel, hogy ezt a csajok is imádták, akik az Alient elkerülték. Nem mondanám gyerekfilmnek, mert mindenki megtalálta benne a saját szórakozását. A kölyköket lenyűgözte az űrvilág és a mesebeli karakterek, anyu megkönnyezhette a romantikus szálakat, apu meg csorgathatta a nyálát a félmeztelen nőkre és a brutális űrhajókra. Akkor még létezett a műfaj, amit egész estés családi filmnek neveztek, a S.W. tipikusan az volt. Mikor pár évvel később a TV-ben is lement, az egész ország azt nézte.
Szerintem ez az a két film (saga), ami az én korosztályom filmkultúráját meghatározta, minden más csak ezek után említhető akkor is, ha művészetileg, látványilag, tartalmilag mélyebb produkciók is. (Talán még a Hair hozott sokat, de az nem mindenkire, csak a témára fogékony rétegekre hatott.) Viszont míg az Alien részek ma is hasonló élményt adnak, mint gyerekkoromban, a SW csúnyábban öregszik, mai szemmel már nem tudom végignézni egyiket sem, az új részeket pedig kimondottan kerülöm. Elvesztették az első részekre jellemző magasztosan epikus, mégis családi film jellegüket, ezek már csak a gyerekekre próbálnak hatni, bár szerintem őket is hülyének nézik, ami a nézők nagy részének nem kellemes érzés.
Jól fogalmazol, mély nyomokat hagyott, ez a korrekt jellemzés. Az első epizódok bemutatása után 4 évtizeddel is mindenki agyában ott van a lézerkard, a jedik, "Az erő legyen veled!", "Luke, én vagyok az apád.", meg az idegen tojások és ezek rendre elő is jönnek beszélgetések során, vagy vizuális fixációként. Nem arról van szó, én sem arról akartam írni, hogy ezek mennyire JÓ filmek (amúgy is utálom ezt az egyszerűsítést), mert arra a listára nálam sem kerülnének fel az első 500-ba. Atmoszféra teremtésben, vizuális és hangeffektek terén a SW és az Alien is mérföldkőnek mondható, szakmailag kb ennyi babér jut nekik, de hogy kulturálisan meghatározók, az tagadhatatlan. Mint Kudlik Júlia frizurája a korabeli férfiak elméjében létező nőideálra, vagy a most elhunyt Alain Delon a nőknél.
Aktív zenész koromban adtam néhány interjút és nyilván rendre felmerült a kérdés, milyen gondolat áll a zenénk mögött. Ilyenkor nem tudtunk mit mondani, általában elpoénkodtuk a kérdést. Manapság fotósként ugyanígy. Valóban sok belemagyarázás történik a művészeti produktumoknál, de ez nem feltétlenül negatív. Hogy kiben milyen érzéseket kelt, gondolatokat szül egy mű, az nem feltétlenül a műről szól, sokkal inkább a nézőről, hallgatóról mesél. Verselemzésből sincs két egyforma, miként zenei, könyv-, vagy filmkritikából, de koncertbeszámolóból sincs. A vágyainkról, szimpátiánkról nem tehetünk, vagy ahogy a hifisták mondják, mindenki úgy élvez, ahogy tud.Egy biblikus párhuzam és társai is jó kérdés, hogy mennyire beleerőltetettségek vagy sem. A készítők hagyják nyitva inkább a szabad értelmezés kapuját és szálljon szabadon a képzelet saját szájíz szerint mindenkinél vagy van helye egy stop táblának a rajongók felé, amit nem álmodtak bele eredetileg az ne is legyen ott alapon? Avagy mire és meddig való egy film?
A Romulust még nem láttam, moziba nem megyek, kivárom, míg megjelenik valamilyen formátumban. Igencsak zavar a jelenlegi divat, hogy hősi szerepben tiniket szerepeltetnek és 17 évesen valaki tábornokot játszik egy filmben, de talán az új Alien részben ez nem ennyire szélsőséges. Remélem.Kezdve a megkerülhetetlen szubjektivitásával, a korszakos felhozatal számaival, a megszépüléssel, kibogozhatatlanok mára ezek a jóságok vagy szarságok. A Romulis Alien is jó vagy sem? Gyerekek játsszák vagy sem? Felnőtt szemmel persze igen, de az eredetiben sem volt nagy különbség a szereplőket illetően.
Hm, érdekes ez, sokadszorra olvasom másoktól, hogy milyen mély nyomokat hagyott bennük közönségfilm. Triggerpont kérdése is, meg felvértezettség módjáé is a világ veszedelmeivel szemben, hogy kinél mi talál be. Valahogy mellettem mindig elmentek ezek, cserébe nem rossz értelemben vett noname moziknál meg minden előzmény nélkül gyalogolt belém jó mélyre akár hosszú évekre egy, s más. Mondjuk amikor az ártatlannak tűnő FilmBox család egyik, sűrű ciklikussággal jelentkező ajánlójában kutyát gyújtanak fel, annak minden visításával, bár ez jogos és általános mélyszántás, csak nem gyakran kerül képernyőre. Olyanokra gondolok inkább, mikor a lassú folyású film közepén váratlanul fejbe lövik Hugh Laurie-t, vagyis nem egy csihi-puhi, minden percben hullós akciófilm készültségi szintjével néz az ember valamit. De egy nemrég említett, stop motionnal készült gyerekmozi is szépen bekarmolt egy ponton, annyira értettek a készítők a dramaturgiához. Humorral is ez, szinte sosem a középre pozicionált actokon vidulok.Luxor Audio írta: ↑2024.08.25., vas. 10:07Rettenetesen ijesztő volt számomra a film, de férfiasan végigültem. Nem mondom, hogy végignéztem, mert néha becsuktam a szemem, így néhány jelenetet csak évekkel később láttam, de a hangokat nem tudtam kizárni és azok még riasztóbbak voltak, mint a látvány. Az első élmény után hetekig rettegtem, mikor ront be a szobámba éjjel egy szörnyeteg, vagy mászik ki az ágy alól egy arctámadó.
Az avatárom a T2 de ez levágós :) irónia a nevem miatt :)DeLorean írta: ↑2024.08.25., vas. 10:25Az avatar-od elég pszicho!Nem vagyok robot írta: ↑2024.08.25., vas. 10:22Vajon megpróbàlhatnánk ne szívni felnőtteként egymás vérét? :)
Én is gyerekként láttam minden vhs korszakos filmet, aztán mégsem lettem nagyon pszicho :) csak azóta a horror a kedvencem. A terminátor meg az alien volt egy kazin, fostam mint az állat. De nekem mai napig a rémálom az elm utcában lett emiatt az etalon.
Na az is brutál jó volt!
Nincs vérszívás - nem kell egyetértenünk mindenben.
Kargidje másképpen élte meg. Szerintem ő fiatalabb és nem élte át azt a korszakot.
Ő a Star Wars filmeket gyereknek nem mutatná be.
Sajnos te nem érted!DeLorean írta: ↑2024.08.24., szomb. 14:51
Te most már azt sem tudod mit írtál.
Ennyire nem tudod értelmezni a válaszomat, vagy komolyan nem is fogod/akarod megérteni?
A végén megint leírod, amire reagáltam.![]()
Korábban 5 éves gyerekkel kezdted, most már 6 lett a kicsike - hurrá!
Újra leírom, hátha csak megérted. A készítő is gyerekfilmnek szánta a Star Wars filmeket.
Az, hogy szerinted vannak benne olyan részek, ami nem való gyereknek a te agyadban fogalmazódott meg.
Szerintem nincsen benne. De nem pólyás gyerekekre gondoltam!
De erre reagáltam, ha az olyan szörnyű, hogy nem nézheti meg gyerek, akkor mi volt régen, amikor az Alien-t néztük gyerekként. Jó szar volt nekünk. Te nézted, vagy még nem vagy annyira idős bácsi?
De pontosan az az igaz, amit írtál. A Star Wars-t megnézi a család a kisgyerekkel együtt, a többit meg suttyomban.
Ezt írtam én is, de 6X el kell magyarázni neked.
![]()
![]()
![]()