supertrump írta: ↑2024.06.06., csüt. 23:04
Az a gond, hogy itt most egy új Living Stereo CSO lemezről van, amin mosás előtt nem, vagy alig volt pattogás, most meg azért igencsak szépen pattog. Nem folyamatosan, de a közel nullához képest, ahogy tegnap este hallgattam, ahhoz képest elég gyakran. Nem tudom milyen vízzel és milyen folyadékkal mosták. Mondjuk nem sokáig, enyhén meglocsolták, aztán egy kecskével körbe mentek rajta két-háromszor (ami nem tudom milyen állapotú volt), majd vákuummal hagyták úgy egy percig, és új tasakba került, meg egy külső átlátszó zacskót is kaptak a papírtokok. Azért egy Living Stereo ne pattogjon már. Kissé megy el a kedv így, pedig tetszik (tetszene) ez a dolog. Nyilván arra gyanakszik az ember, hogy esetleg nem jól csináltak valamit, vagy megfordul a fejében. Ezt én nem tudom kijelenteni, mert tapasztalat híján legfeljebb csak kukán tudok nézni. Szóval nem igazán tudom mi történt/történik. Kis túlzással azt gondoltam, hogy mivel új lemezekről van szó, lemossák és valami csoda jellegű fog történni.
Már nem vagyok vinil.hu, de azért azt tudom, hogy Enikő a Hegedűs Árpád-féle folyadékokat használja, és tudja is, hogy mihez mi való.
Új lemeznél a 2-3 fordulat a megfelelő folyadékkal elég lehet. Az egy perces leszívás korrekt. Az új tasak alap.
Ez technológiailag tök rendben van.
Ha pattog a lemez, nem emiatt pattog.
Az új nyomású lemezek minősége elég ingadozó. Sajnos nem sokat számít, hogy eredetileg mi volt a label. A kiadók ott nyomnak, ahol van szabad kapacitás és jók az árak.
Általánosságban a mai
legjobb műhelyek jobb lemezeket gyártanak, mint a régiek 95 százaléka, de ezek bizony nem olcsók (Impex, Analogue Productions, Tone Poet, stb).
Az átlagos új lemezek bármilyenek lehetnek, vannak jól sikerült nyomások, de sok a vacak is sajnos.
