Van a Tidal és a Netflix között egy igen fontos különbség. A Tidal és a Netflix működési modelljeiket tekintve nem hasonlíthatóak össze, mivel a Netflix film produkciós cég is, a Tidal meg jellemzően nem végez kiadói tevékenységet. Vagyis a Netflix gyárt és finanszíroz filmeket, míg a Tidal jellemzően nem, vagy csak nagyon ritkán finanszíroz hangfelvétel kiadást vagy koncertet.Aszpirin írta: ↑2024.06.21., pén. 00:00Feri, ha hiszed ha nem, az AWS-t aktívan használom nagyon régóta (nagyvállalati környezetben, termék- és szolgáltatásfejlesztésben, szakmai vezetőként és prototipizáló "hands-on" munkát is végző chief architektként is, ipari területen), szóval nagjából tisztában vagyok a céges díjszabásaival, ha másért nem, hát azért, mert a dashboardon nagy számokkal virít az aktuális havi költség. Játszásból utána fogok számolni ezeknek a millióknak, lehet, hogy helytállóak a számok, amiket írsz, de akkor sem stimmel valami teljesen:kaef2 írta: ↑2024.06.20., csüt. 21:39i
Habár felhasználóként azt gondoljuk, hogy az internetes adatátvitel korlátlan, ez a szerver, felhő oldalon illetve a streaming adatátviteli költségére már nagyon nem igaz. Ha az Amazon S3-at és AWS-t használó streaming cég egy 500 MB-os 352,8 kHz/24 bites nagy felbontású flac file helyett egy 90 MB-os flac file-t streamel az MQA segítségével, amit a fogadó oldalon bontanak ki hardveresen 352,8 kHz-re (például az általam feltöltött mintafile-ok esetében is), akkor könnyen lehet, hogy megéri neki licenszdíjat fizetni, mert az esetleg kevesebb, mint amit a tárhelyért és a streaming adatátvitelért fizetne, ha a flac file-t streamelné. Több millió egyidejű user és 120-130 millió file többféle verzióban történő tárolása esetében az így megspórolt költségek milliósok lehetnek dollárban havonta és ennyt biztosan nem fizetett például a Tidal (vagy a Roon, Audirvana), azért mert a licenszeléssel a lejátszó szoftverében dekódolni tudta az MQA file-okat max 96 kHz mintavételezésig szoftveresen.
Egyrészt a már kb (legalább) 8 éve szintén AWS-infrastruktúrájú Netflix kb 2 nagyságrenddel (!!!) nagyobb forgalmat bonyolít SOKKAL nagyobb infrastruktúrán, és kb négyszer akkora userenkénti maximális sávszélességigénnyel, mint a Tidal az MQA-korszakában (épp az egyik AWS re:Invent konferencián volt alkalmam személyesen belepillantani a Netflix mikroszerviz-architektúrájába - mellesleg ha minden jól megy, az idén novemberben is ott leszek Vegasban a re:Inventen, sz'al ha jössz, találkozhatunk), és szimultán felhasználója is nagyságrendekkel több van, de mindezek mellett a Tidal MQA-korának nagy részében a Netflix top-top egyéni csomagja mintegy 33%-kal került csak többe, mint a Tidal top-top egyéni csomagja.
Masrészt érdekes módon a Tidal épp röviddel azelőtt csökkent drasztikusan végfelhasználói árat, hogy megválik az MQA-tól, ráadásul amikor emiatt ugye jóval nagyobb méretű natív HiRes-fájlok tárolási és streamelési költségeivel elvileg milliós nagyságrendű havi spórolásról mond le...
Elég érdekes egybeesések ezek, de igen, mindenki azt hisz, amit akar.
Én a magam részéről csak paraszti józan ésszel azt hiszem, hogy bármennyire is bonyolult az MQA üzleti modellje, annak bevételi láncnak a legvégén a végfelhasználóktól ilyen-olyan módon befolyó pénzek vannak, és ezen osztoznak a lánc elemei, azaz a benne részvevő cégek - és mert itt sem hiszem el, hogy karitatív tevékenységről lenne szó, legyen az DAC-eladás, szoftverlicensz-eladás vagy éppen streaming szolgáltatás, számomra hihetetlen, hogy ezekben mind 0% az MQA-biznisz szereplőinek részesedése. Mellesleg nem is várom el, hogy annyi legyen, mert nem vagyok naiv, és a biznisz az biznisz, én is és sokan mások közülünk piaci termékeladásokból és szolgáltatásokból származó bevételekből élünk, hülyeség lenne démonizálnom a dolgot.
Amit írsz viszont megerősíti technológiai értelemben, amit az MQA adta tárhely és streaming igénycsökkenés kapcsán írtam ( a UX -et is melítettem volna, pékdául annak kapcsán, hogy a play gomb megnyomását követően milyen gyorsan indul el a lejátszás - ez a Netflixnél kiemelten fontos terület).
A Netflix "MQA-ja" az enkódolás és az un adaptív streaming. Nem fogok belemenni a részletekbe, de az enkóder pipeline-juk nagyon hasonlóan működik ahhoz, ahogy az MQA processing működik.
- több lépcsőben megvizsgálják a beérkező file-t
- majd a vizsgálatot követően, több lépcsőben JELENETENKÉNT kiválasztják a megfelelő enkódolási, transzkódolási metódusokat
-minden beérkező UHD (4k, HDR) anyagból előállítanak egy sor különböző tömörítésű és formátumú új videót, 100 kbps és 16 Mbps közötti tömörítésekkel. Csak nagyon kevés anyaguk van, ami 20 Mbps körüli bitrátával megy az átlagos UHD bitrátájuk olyan 8 Mbps. Miközben a filmgyártásban használt 4k (UHD) HDR bitráták kodek függvényében olyan 1500 és 2300 Mbps bitrátájúak általában.
Az adaptív streaming azt jelenti, hogy lejátszáskor a hálózat állapotának függvényében jelenetenként kapcsolgatják a bitrátát a film nézése közben. Amit, ha a Spotify-on kívül bármelyik audio stremaing szolgáltatás csinálna, kitörne a palotaforradalom valószínűleg, hiszen ez azt jelentené, hogy egy 4Mbps köröli bitrátájú nagy felbontású audio streamet akár 96 kbps bitrátára is lebutíthatnának, akár másodpercenként is változó módon, úgy hogy ezt nem kötik az orrunkra (persze ha valaki figyel látja).
Akit érdekel a Netflix adattárolása, enkódolása, felhasználói élmény javítása és ezzel kapcsolatos kutatásai, illetve a streaming ilyen mrétekben történp végzése olvasgassa a Netflix Technology Blogot a Mediumon. Van pár cikk az A/B tesztelési eljárásaikról is, azok is érdekes olvasmányok.
https://netflixtechblog.medium.com




