Igen, régen is előfordultak vacak hangú nyomások(különösen a Jugó lemezek között), de az ilyen préselési hibák, meg mikor kibontom a fóliából a lemezt, és már full össze van karcolva, ismeretlenek voltak.supravox írta: ↑2024.01.27., szomb. 19:01Így van.zoli73 írta: ↑2024.01.27., szomb. 18:47Tényleg bosszantó, hogy nemegyszer használhatatlan szemetet kap az ember, az egyre több pénzéért!supravox írta: ↑2024.01.27., szomb. 18:00
Sajna ez egyre gyakoribb:(
Nem értem,hogy nincs semmi kontroll?
Én ekézem a Tidalt ahol csak tudom,de még ott is emészhetőbben tudnak szólni albumok egy közepes sztrímeren,mint amiket mostanában adnak ki vinilen.
Ha csak nem valami speciel kiadó követte el azt a lemezt vagyonokért.
Érdekes, hogy az "átkosban" ilyen szinte soha nem fordult elő. Legalábbis én még nem találkoztam a "hőskorból"(50' - 90' évek) származó, hibás nyomással.
Felteszem a minőségellenörzés alacsony színvonala, vagy teljes hiánya okozza ezt.
Én nem akarom ekézni a Tidalt, bár lehetne, de az itt off(ne értsük félre, nem azért mert digitális).
Vannak jól és még jobban sikerült kiadványok abból az időből de ezt a hitványságot nem engedték meg maguknak a kiadók.
Elképzelem szegény vinilbe beleszerelmesedőt,hogy egy belépőszintű mondjuk Regára feltesz egy ilyeb nyomorék albumot és elmegy a kedve az egésztől.
Írtam már,hogy én jónéhány albumot amit főleg digitális kiadványként ismertem meg,beszereztem vinilen.
Hania Rani,Portico Qvartett,Agnes Obel.
MIND fényévekkel jobban szól digiten.
A PQ-t albumok még a legélvezhetőbbek.
De mondjuk egy King Crimson, Tangerine Drem,Ten Years After meg sokkal szerethetőbb vinilen.
Nem akarok olcsó jánosnak tűnni, de én elsősorban ezért preferálom inkább a használtlemez kereskedéseket, igaz ott első sorban a válogatott minőségű lemezekből válogatok.
Ritkán azért vásárolok új nyomású lemezeket, mert az új megjelenésekről nem szeretnék teljesen lemaradni, de sajnos nagy a hibaszázalék, és ezért vannak fentartásaim.
