Üdv mindenkinek. Kicsit nagyobb lélegzetű beszámoló jön.
Némi változás állt be a Contourjaim előtt szereplő láncban, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról osztanék meg pár gondolatot, amire valószínűleg sokan fogtok egyetértéssel bólogatni, netán kicsit mosolyogni is, hogy ejj de nagy út áll még a srác előtt…
A láncom a közelmúltig úgy nézett ki, hogy forrásként leginkább egy Pioneer N70A szolgált, ami vagy a netről, Tidalról streamelte a zenét BubbleUPnP-vel, vagy helyi hálózaton NAS-ról. (A digitális részt eleve CAT8-as Supra UTP-ből építettem, hogy ne ez legyen a szűk keresztmetszet zenénél, vagy filmnél, a helyi anyagok nem is mentek be a modembe, hanem switch-en keresztül kóvályogtak.)
A NAP és az eddigi Krell KAV-300r erősítő között egy elég jónak tűnő Neutrik dugókkal ellátott, valószínűleg DIY kábel adta a kapcsolatot, valószínűleg Alisca-s gyártás, tömör vezetők alkotta XLR kábel volt. Az erősítőket és a Contourokat koaxiális Cordial kábelek kötötték össze, amiket annak idején gyári szerelésű Ocos kábelekkel is össze vetettem (köszönet Vinkler kollégának), és – valószínűleg az azonos felépítés és normális anyaghasználat okán – nem kapott el a mindent elsöprő birtoklási vágy az Ocosok kapcsán. Egy picivel mintha jobb lett volna, de nem szignifikánsan. Mindenesetre megelégedéssel nyugtáztam.
Az erősítőt egyébként egy Cardas Hexlink-5C kábellel etettem, a NAP-ot egy Supra-val, külön ösvény, DIY tápszűrő, a digitális NAP és az analóg erősítő nem azonos konnektorból esznek, a hifi résznek külön tápösvény van, külön biztosítékkal. Ennyit a hardverről.
A hanggal alapvetően elégedett voltam, bár a korábban az autómba épített hifihez képest egyértelműen kisebb tudású rendszer volt, de szobában (nem túlzás) 4-5 millió alatt nem nagyon hallottam olyat, ami olyan jól szólt volna, annyira élvezetesen. (A sógorom szerencsére sokkal nagyobb és gyorsabb léptekkel lépdel a hifi szamárlétráján, volt alkalmam pár lépcsőfokot megfülelni.)
Metálzenén kicsit mintha határozottabb magasakat hallottam volna, hosszabb távon fárasztó volt, amit betudtam a Dyno magasainak.
Pontos volt, de az elektromos gitárnak egy hideg felhangja volt… A tér sajátosságait azért ki lehetett hallani, a színpadközéphez közelítve a hangsugárzók eltünedeztek, a mélyek meg kisebb álló dobozokat bőven túlszárnyalóak.
Egyszóval kellemes rendszer volt, de a bogár az csak mozgolódott…. Egyszer csak megjelent a piacon egy Krell KAV-400xi annyiért, amennyiért korábban még sosem. Gondolkodtam hosszasan, mi legyen, aztán határoztam, elhozom. Kipróbáláskor mondta az eladó, hogy van neki egy Wireworld Eclipse8 XLR kábele, egy méter hosszban, igaz, nem az eredeti WW dugókkal, hanem Amphenolokkal, merthogy egy kétméteres RCA-ból készült (xlr és rca kábel a WW-nél azonos). Próbáljam ki. Mondom jól van, elviszem, meglátjuk.
Beépítettem az erősítőt. Bekapcsoláskor jött a seggreülés…. ja még annyit, hogy kicsit vegyesen voltam ezzel a 400xi-vel, mert hallottam már róla olyat is, hogy zseniális darab, meg olyat is, hogy masszív visszalépés a 300-ashoz képest, merthogy vékony, vánnyadt hang, nem is értik, hogy gondolták ezt a Krellnél…
Szóval bekapcsoltam, és páff. A tetejéről eltűnt a magas hűvössége, nem volt többé kiemelés, vagy fárasztó él a tetejében, még metálon sem. Ejha.
Cseréljünk akkor XLR-t is. Ha éppen felálltam volna, akkor valószínűleg visszahuppanok az ülepemre, merthogy az meg azt hozta az összképbe, hogy a másik XLR-hez képest az alját rakta rendbe. Első hallásra valóban kevesebbnek tűnt, viszont azonnal szembeöltően kottázható lett, még az eddigieknél is jobban a teljes mély szekció. Jöttek a szokásos "tünetek" is, jobban kottázható, jobban kihallható szólamok, zenei futamok, érthetőbb szöveg. Sőt, mondok jobbat, az olyan kommersz, rádióban rongyosra játszott számok, mint "Phil Collins - In the air tonight"-ja is annyi pluszt kapott, hogy egyértelműen érződik a zenén, hogy milyen puhán és melankolikusan indul, és mennyire kemény, szinte már kegyetlen és persze szomorú lesz a végére.... Csak néztem, hogy ez most placebo, vagy tényleg hallom...? Dehát eddig nem nagyon kötöttem a szöveget a zenéhez, és eddig nem volt ez az érzésem, most meg de...
Kicsit igazolni látszott, no nem a vánnyadtsággal vádoló hangokat, hanem éppenséggel a Stereophile tesztjét, ahol is ugyanaz tesztelte a 300-ast és a 400-ast, és arra jutott, hogy a 300-as afféle audiofil hang, a 400-as viszont sokkal inkább a valóságoshoz, nem pedig a valamilyennek (audiofilnek) lenni akaráshoz közelít. Mindazonáltal valóban kevesebbnek tűnt a mély, a lakásban amúgy megszokott óriási állóhullámok (folyosón, fürdőszobában) is egyértelműen kisebbek lettek.
Mit volt mit tenni, meg kellett tartanom az XLR kábelt is, nem volt szívem vissza adni…. Mondom ám a sztorimat az egyik barátomnak, aki már hallotta mind a két Krellt. Ő meg rákérdez, hogy na és a hangfalkábelek? Mondom ó hát az kvázi-Ocos, majdnem azt tudja, nagyonf@sza. Ő meg csóválja a fejét, hogy hát azért ez a Cordial ez nagyon kevés ebbe a rendszerbe, ki kéne próbálni mást is…
…na jól van, gondoltam, legyen, ránézek valami másra is, aztán annyi, csak hogy megnyugodjak. Látom ám, hogy van a piacon Wireworld Mini Eclipse8-as kábel – meg ha már ott tartok, egy Electra7-es hálózati kábel is… Elhozom, kipróbálom. Beszereltem a hangfalkábeleket először.
...Azanyámot.
Hát ami jó volt, az maradt, a magas kiegyensúlyozottsága, a mély kottázhatósága. Csak hát jött ám még rá némi plusz, az alsó tartomány levegőssége (talán ez a legjobb szó rá) mellett jött egy jó adag mély, de úgy, hogy egészen komoly hangerőn sem omlik össze – és nem is koppan le - a Contour.
Ami pedig a teret illeti. Ha olyan a felvétel, a dobozok teljes egészében képesek eltűnni, nem tud az ember rámutatni csukott szemmel, hogy hát onnan szól a hang…. Van a Roger Watersnek egy felvétele, a Three Wishes, aminek az elején egy női hang beszél. Hát ez a nő kivándorolt a bal szélre, de bőven kijjebb és közelebb, mint ahol a bal oldali hangsugárzó el van helyezve. A felvétel egyébként valamilyen analóg DSP technológiával készült, annak idején kuriózum és rohadt drága volt, nem is terjedt el…. Na ez most szignifikánsan jobban hallatszik.
A tápkábellel egy picit mintha visszavett volna a melegségből, de jól esik a fülnek, úgyhogy a Cardas ment is a Pioneer elé, majd még megnézem, hogy a Supra-val, vagy a Cardas-szal szól jobban.
És ami miatt éppen itt gondoltam megemlíteni a rendszerfejlődésem sajátosságait, azt az az őszinte kuncogás váltotta ki, ami úgy bennem maradt, mikor az eladónak mondtam, mit tapasztalok. Csak annyit mondott, szinte magától értetődő hangon, hogy "hát a Dynaudiok csak azt mutatják meg, ami előttük van"…. Neki egyébként egy pár ritka „madárszemes” Contour 1.1-ese van, ami jóval kisebb, mint az 1.3-as, és mégis olyan természetesen és teljes egészet alkotva szólt ott nála abban a kis helyiségben egy (látszatra) kicsi mindenes lejátszó-erősítővel.
Azóta valahogy máshogy érzem, amikor azt hallom/olvasom, hogy a Dynaudio csak azt mutatja meg, ami előtte van…
