Ezt egyértelműen cáfolja az a tény, hogy az MPEG2 tömörítés eljárás során az adatáram épphogy "kilép a realtime folyamatból és ütemezés nélküli, statikus adattá változik", az átalakítás számítástechnikai folyamata során az adat akár többször is tárolásra kerülhet. Ráadásul sokkal drasztikusabb módon transzformálódik, mint mondjuk egy Red Book szabványú AD-DA átalakítás során, tehát ez utóbbinak még kevésbé kell módosítania az élményt. Innentől semmilyen műszaki befolyással magyarázható változást nem okozhat a médiumra való rögzítés és annak időben elkülönülő reprodukciója.fapaci írta: ↑2023.11.03., pén. 08:29Az élő rádióközvetítések esetében is MPEG2 tömörítéssel dolgozó digitális összeköttetés van a helyszín és a stúdió, illetve a stúdió és az adó között évtizedek óta. Így van ez a TV közvetítéseknél is, csak ott az audió jel a videó adatba van embeddálva, a stúdióban kerül szétbontásra és külön feldolgozva.
Tunerman felvetése viszont jogos, az élő műsor - akár digitális, akár analóg - valóban rendelkezik olyan képességekkel, amik elvesznek rögzítés során, mikor az adatáram kilép a realtime folyamatból és ütemezés nélküli, statikus adattá változik.
A különbség inkább a befogadó szubjektumban keresendő...
De egyébként a lényeg az én oldalamról az volt, hogy a rádióadás egyértelműen cáfolja az analóg technológia felsőbbrendűségét hírdetők egyetlen igazi "ütőkártyáját" a CD 20kHz feletti sávhatároltságát. És nem az, hogy jobb-e az "élő", mint "konzerv". Ha jól rögzítették, a CD is vissza tudja adni egy élő előadás "lelkét". A gond ott kezdődik, amikor valamelyik zseni "sterilizálja", elkezdi kilúgozni belőle a zajokat, köhögéseket, közönség nélkül feljátszatja az utolsó ütemeket, hogy a tapsolók minden nyomát eltűntesse és folytathatnám. De ez már megint csak produkciós probléma...






