Általában a hifiről

[asebestyen]

Ezzel együtt nyugodtan elengedhetnéd az analóg hang és az ezt kedvelők leszólását és a ma minden jobb szemléleted terjesztését!


.....

Nem biztos, hogy ennek számonkérése tőled a leghitelesebb...
Stream hang ...

[Rock60]

Ezt hogyan kell érteni?

Szerinted ?

Cs. Istvánról elmondtam már kb.mindent, amit tudok, H. Zsoltról is elmondtam már minden jót, amit tudtam.
Hasonlítsd össze.

[juliush]

Aki a rigó vagy épp a cselló hangját jószerivel csak LP-ről ismeri, annak az LP-n fog hűségesen szólni. Annak, aki az előbbit kertben hallotta vagy az utóbbit koncertteremben, ne adj'Isten a stúdióban, már egyáltalán nem ennyire egyértelmű a helyzet.
Egyébként meg nem érdemes ezeken rugózni, minden médium tud nagy örömet okozni és különben sincs akkora drámai különbség közöttük, mint amekkorára szeretik azt felnagyítani! Máshogy fogalmazva, abban a rendszerben, ahol tényleg ekkora a különbségek mutatkoznak, valamelyik oldalon komoly problémák/hiányosságok lehetnek.

[sutemenyx]

Egy cselló, az egyszerűen elkezdett igazából zenélni, egy gamba, az meg hirtelen megmutatta, hogy hány ezer felhang-szálra ki tud bomlani egy húr. A csembalón az eredeti hangszerek elkezdték kidiffundálni a százévek berakódott hangjait; az énekesek, dívák hangja teli lett ilyen-olyan enyhe akcentussal, reszeléssel, mikro-megcsuklással.

Erre gondoltam.

Mi ez, ha nem a hangzáshűség maga ?
Akkor most ez kell, vagy nem ? Kívánatos, vagy fölösleges számodra ?

Nem, ez pont nem a hangzáshűség.
Mert voltam eleget koncerten, ilyesmiket én az első sorból sem hallottam, sosem...
A 'százévek alatt beivódott hangok' egy metafizikai fogalom, ha úgy tetszik; amikor egy rendszer képes arra, hogy ilyenekre gondolj, úgymond célzottan, hogy egyszerűen halljad, ami nem is hallható, akkor az bizony nem a hangzáshűséget adja, hanem valami sokkal-sokkal bonyolultabb és komplexebb mezőbe nyit utat.
A Csontváry képnél is messze nem a realista vonásai ragadnak meg, hanem az a többlet, amely pl. festészet-technikai szempontból megmagyarázhatatlan. És ez annyival több, hogy amit nyilvánvalóan veszít a nem-realisztikus megjelenítésével, emitt lazán visszapótolja egy másik aspektusból.

Ha ráérsz, gyere el meghallgatni a CD100-at más környezetben. 3utcára van onnan, ahol multkor hallottad. Aztán nyomhatunk lp-t is, vagy streamet.

[Rock60]

Nem, ez pont nem a hangzáshűség.
Mert voltam eleget koncerten, ilyesmiket én az első sorból sem hallottam, sosem...

A nagyterem az valóban elég nagy ahhoz, hogy az első sorból se halljunk finomságokat.
De egy kamarateremben hat méterről ? Mi az hogy !

Ok, a " száz évek alatt beívódott hangok " - ra még mondhatjuk, hogy nem azért gondolunk rá, mert halljuk, de ezt is cáfolnám.
Azért gondolunk rá, mert hallunk valamit, amitől asszociálunk a száz éves hangszerre, hallunk valamit, amit gyengébb felbontás, vagy tónus helytelenség esetén nem hallanánk.
A többi, a gamba több ezer felhangja, a dívák akcentusa és megcsuklásai, azok már meglehetősen kézzelfogható és realisztikus megnyilvánulásai a hang hűséges megjelenítésének.

Most hirtelen a " Pályaudvar " jut elsőre eszembe Csontváry kedvenc képei közül.
A kissé ködös félhomályba burkolódzó épület, előtte a kandalláberek hajnali párás levegőn megcsillanó fénysugaraival, az valami elképesztő...
Emlékszem, legalább fél órát ültem a kép előtt, egyszerűen nem eresztett.
Biztosan van metafizikai aspektusai is a hatásnak - ezt nem vitatom - de hogy ne lenne realisztikus, amennyire egy festmény csak lehet, azt egyáltalán nem mondanám.

[cables]

Egy tavalyi lemezbemutató rendezvényen volt lehetőségünk a zenei anyagot többféle hordozóról is lejátszani, számítógépről, CD-ről és analóg szalagról is. Aki ott volt, talán emlékszik rá, hogy néhány vendég nagyon várta az analóg verziót, kimondottan amiatt jöttek el. Forgott is a szalag, de a bemenetválasztót (tényleg véletlenül) rossz helyre állítottam, így a számítógépes forrás után a CD-t hallottuk, nem a bemondott analóg verziót. És láss csodát, a két analóg rajongó szinte felkiáltott, hogy na ugye, ez az igazi! Ennyire erősek az előítéleteink...

Ezt a példát én nagyon jellemzőnek tartom. Csak épp nem arra példának, amire te szántad. Jó szerént az ellenkezőjére.
Ugyanis azt mutatja, hogy a CD hang, ha nem is analóg, de jobb a számítógépes forrás hangjánál, ezért tetszett a két embernek.
Ez így is van. Akivel eddig én beszéltem, és akinek volt lehetősége adott felvételt streamelten és CDn hallgatva összehasonlítani az azt mondta, hogy jobb a CD hang.

CD és LP hang összehasonlításra viszont egyszer nálam került sor, amikor valaki elhozta hozzám az egyik féltve őrzött DECCA lemezem CD változatát, ugyancsak DECCA kiadásban. Egyértelműen, mindkettőnk szerint az LP szólt jobban.

Persze te stream/analóg összehasonlításról beszéltél. Arra is volt egyszer lehetőségem mégpedig Tonya jóvoltából. Nála hallgattunk meg egy komoly LP lemezemet stream változathoz képest. Mindkettőnk szerint az LP hang volt jobb.

Persze ezek egyéni vélemények, de érthetően engem ezek befolyásoltak. Tudom azt is, hogy ilyenkor a lejátszók eltérő minősége is beleszól az eredménybe, meg az aztán durván, hogy a meghallgatott fájlok, ill. a lemezek milyen minőségűek.

Ezzel együtt nyugodtan elengedhetnéd az analóg hang és az ezt kedvelők leszólását és a ma minden jobb szemléleted terjesztését!

LPk.jpg (68.22 KiB) Megtekintve 1150 alkalommal

.....

[PgSpa]

Chord gondolatmenetéhez: egy ajánlása nyomán kezdtem keresni a Falconieri lemezt. Megörültem, mert Tidal-on megtaláltam. Elkezdtem hallgatni, hát húztam a számat, a varázslat elmaradt, ami pl. a frescobaldi lemezüknél egyből átjön. Gondoltam azért megszerzem CD verzióban. Megérkezett, betettem, és jött a hűha, mintha nem ugyanaz a felvétel lenne... persze itt most lehetne elmélkedni a stream és Cd közti különbségről, de az a pici kis nüansznyi hiány? teljesen meg tudja vezetni a szubjektumot.
Akvaparknak: amikor egy hideg templomban hallgatok egy zenekart novemberben, a hátsóm és a lábam lefagy, későn érkeztem, ezért hátulról csak azért tudom, hogy van lant a zenekarban, mert látom, ha becsukom a szemem nem hallom, akkor arra gondolok, hogy milyen jó lenne a lemezüket hallgatni a meleg szobában, egy tea mellett.

[akvapark]

Sokat tapasztalt zenehallgató ember( vagy sokat hallott tapasztalt ember?) sosem gondol arra hogy otthon bármilyen drága rendszeren is akárcsak megközelítőleg is koncert termi, élőzene élménye lesz. Hacsak nem "könnyű" zenéről van szó.

[Rock60]

Ezért a kijelentésért én nem merném a kezemet a tűzbe tenni.
Friss zenehallgatási élményem. Katona Klári: Titkaim című albuma.
Ez egy db átlag zeneszerető véleménye volt a kijelentésed kapcsán.

Ok, nyilván az én megközelítésem első sorban az élő zenével, azon belül is az akusztikus hangszeres élő zenével értelmezhető.
Attól eltekintve egy gitárnak, egy dobnak, cintányérnak, különösen az énekhangnak a hanghűsége azért sejthető.
A Titkaim nekem is meg van, szerintem a tű hegye már a túloldalról is látszik...

[chord_]

Egy cselló, az egyszerűen elkezdett igazából zenélni, egy gamba, az meg hirtelen megmutatta, hogy hány ezer felhang-szálra ki tud bomlani egy húr. A csembalón az eredeti hangszerek elkezdték kidiffundálni a százévek berakódott hangjait; az énekesek, dívák hangja teli lett ilyen-olyan enyhe akcentussal, reszeléssel, mikro-megcsuklással.

Erre gondoltam.

Mi ez, ha nem a hangzáshűség maga ?
Akkor most ez kell, vagy nem ? Kívánatos, vagy fölösleges számodra ?

Nem, ez pont nem a hangzáshűség.
Mert voltam eleget koncerten, ilyesmiket én az első sorból sem hallottam, sosem...
A 'százévek alatt beivódott hangok' egy metafizikai fogalom, ha úgy tetszik; amikor egy rendszer képes arra, hogy ilyenekre gondolj, úgymond célzottan, hogy egyszerűen halljad, ami nem is hallható, akkor az bizony nem a hangzáshűséget adja, hanem valami sokkal-sokkal bonyolultabb és komplexebb mezőbe nyit utat.
A Csontváry képnél is messze nem a realista vonásai ragadnak meg, hanem az a többlet, amely pl. festészet-technikai szempontból megmagyarázhatatlan. És ez annyival több, hogy amit nyilvánvalóan veszít a nem-realisztikus megjelenítésével, emitt lazán visszapótolja egy másik aspektusból.

[pali923]

Én jól ismertem mindkettőt, vásároltam mindkettejüktől, nem egy liga, semmilyen szempontból..

Ezt hogyan kell érteni?

[Baryll]

A zeneszeretők, hifisták legnagyobb részének a hangzáshűség, a valóság van a célkeresztjében, bármilyen messze is legyenek tőle.

Ezért a kijelentésért én nem merném a kezemet a tűzbe tenni.
Friss zenehallgatási élményem. Katona Klári: Titkaim című albuma. Sokadjára persze. (Gondolom, hogy nem nagyon kell itt senkinek sem ecsetelnem, hogy milyen minőségű "csillagegyüttállásról" beszélhetünk ezen album esetében.)
Honnan a fészkes fenéből tudhatnám én azt, hogy hogyan is szólt ez az album a felvételkor a stúdióban? De igazából nem is érdekel, mert mikor kinyitom ezt a "konzervet" és eltalál a lemezen hallható zene, hangszerek, dalszöveg és énekhang tökéletes harmóniája, egyből jön is a katarzis élménye.
Szóval hiába szól a rigó 100%-osan úgy mint az eredeti, ez a felvétel meg 60..70..xx%-ban(?) hasonlít csak az eredeti stúdióban megtapasztalható hangzásra, ez a szempont szinte már totál lényegtelenné is válik és csak az átélt zenei élmény és annak a hallgatóra gyakorolt érzelmi hatása lesz a mérvadó.
Ez egy db átlag zeneszerető véleménye volt a kijelentésed kapcsán.

(Aztán meghallja ezt a lemezt valaki más és azt mondja, hogy mi ez a nyálas nyavíkolás és berakja a Dj Bobo féle tuc-tucot. Szóval egyből felüti a fejét a szubjektív hozzáállás sokszínűsége. )

[Rock60]

Egy cselló, az egyszerűen elkezdett igazából zenélni, egy gamba, az meg hirtelen megmutatta, hogy hány ezer felhang-szálra ki tud bomlani egy húr. A csembalón az eredeti hangszerek elkezdték kidiffundálni a százévek berakódott hangjait; az énekesek, dívák hangja teli lett ilyen-olyan enyhe akcentussal, reszeléssel, mikro-megcsuklással.

Erre gondoltam.

Mi ez, ha nem a hangzáshűség maga ?
Akkor most ez kell, vagy nem ? Kívánatos, vagy fölösleges számodra ?

[Rock60]

Szerintem sokkal-sokkal bonyolultabb a kérdés.
Mert vannak, viszont, akik elengedtük ezt a 'valósághűség keresését'.

Hogy ez a valóság meghamisítása?
Lehet.
De akkor a Magányos Cédrus is az.

A Cédrus kérdéssel nem tudok mit kezdeni, de jól hangzik...
A hangzáshűség fontosságának a megkérdőjelezése meglep, a korábbi posztod után, ami olyan átütő volt számomra, hogy meg sem próbálok emlékezetből idézni, mindjárt előkaparom...
Viszont, ha úgy gondolod, ahogy most mondod, akkor egyáltalán nem bonyolult a kérdés.
Egyre inkább értelmet nyer a Csontos és AN utálatod a Huszti és Heed imádatod összefüggésében.
Én jól ismertem mindkettőt, vásároltam mindkettejüktől, nem egy liga, semmilyen szempontból..

[pali923]

Először is tisztázzuk, Electrocompaiet+Marten rendszer nem volt, e két márkának más-más a forgalmazója.
Inkább az a kérdés, hogy Te meg tudod-e fogalmazni, hogy milyen hangzás tetszik?

Igaza van altonak, ez már sok évvel ezelőtt volt, és egy (szerintem!)igen jó hangú rendszerben zenéltek a són.

A rendszerépítésben meg az a tanácsom mindenkinek, hogy nagyon sokat kell hallgatózni.

Na ez a legnehezebb, főleg ha valaki vidéken él. Már leírtam itt többször is, hogy hangfalat kerestem úgy, hogy számtalan boltba elmentem, akkor éppen meg tudtam tenni a munkám miatt. Így mindig ki tudtam ejteni, ill. ki tudtam választani azt, ami kevésbé vagy jobban tetszett. Tekintsünk el attól, hogy ezek a hangfalak mindenhol másik rendszerben zenéltek, támpontot akkor is lehet szerezni.Ezt kéne tenni mindegyik gépellyel, aztán otthon már csak össze kell illeszteni őket, és reménykedni, hogy szeretni fogják egymást. Szerintem erősítőt-hangfalat így már össze lehet rakni, a források meg könnyebben cserélgethetők. Legalábbis nálam így volt.

[Rock60]

Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Mindenki ugyanazt hallja, csak más a véleménye róla
TJ.

Persze.
Az okok listája hosszabb is lehet, csak féltem, hogy mire összeszedem, kifutok az időből.

[chord_]

A hallásunk és az érzékelésünk nem ugyanaz. A hallásunk kb. annyira hasonló, mint a fejformánk.

Ezt annyiszor láttam már leírva így - úgy, hogy ezt a kérdést boncolgatnám kicsit.

...
A zeneszeretők, hifisták legnagyobb részének a hangzáshűség, a valóság van a célkeresztjében, bármilyen messze is legyenek tőle.
Véleményem szerint egy hifi rendszer hangjának a különböző megítélése a kompromisszum - tűrő képességünk fokából és eltéréséből fakad.
Minden cucc hangja száz kompromisszummal küszködik. Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Szerintem sokkal-sokkal bonyolultabb a kérdés.
Mert vannak, viszont, akik elengedtük ezt a 'valósághűség keresését'.
Mert nem.
Valami más kell.
A páratlan napokon hajlamos vagyok azt mondani, hogy valami többlet kell. Valami, ami a valóságtól eltér ugyan, bizonyos részeiben kevesebb, de a meta-részeiben meg mégis több. (ld. 'művészet')

Mert ha az úgy volna, ahogyan mondod, akkor örökös elégedetlenség lenne a hifis út, mivelhogy a tényleg valósághű megszólalások, az a kevés, amit én hallottam, ill. annak tartok, az egyszerűen nem-ember-léptékű, giga rendszerekből jönnek ki, otthoni zenehallgatásra teljesen alkalmatlanok.

Ráadásul, a saját számomra, most épp jobban tetsző hang van nálam, mint amazok.

Hogy ez a valóság meghamisítása?
Lehet.
De akkor a Magányos Cédrus is az.

[alto]

"Először is tisztázzuk, Electrocompaiet+Marten rendszer nem volt, e két márkának más-más a forgalmazója."

Jelenleg így van, de korábban ez két márka ugyannál az importőrnél volt.

[zoli73]

- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Ezekre nem nehéz válaszolni, szerintem erősen konvergál a nullához. Leállni meg nyilván nem lehet, akkor már rég bezárt volna ez a fórum is.
Attól tartok, én igazi kocahifista vagyok, de biztosan nem vagyok ezzel egyedül, csak én vállalom is.
Ahány hifisón jártam, mindig volt 1 vagy 2 hely és rendszer, ahol sok időt töltöttem, mert nagyon tetszett. Volt amikor (tudom, hogy ez itt manapság szégyen) az AN, volt amikor Electrocompaniet+Marten, meg volt amikor egészen más.

Most akkor én milyen hangot keresek? Nem vagyok benne biztos, hogy tudom, de az biztos, hogy megfogalmazni nem tudom, még magamnak sem. Azt meg tudom mondani, hogy ez tetszik, ez meg nem annyira, van rendszer, ami egyszerűen unalmas - ezt viszont el tudom dönteni. Olyat keresek itthonra, amit szeretek hallgatni. Akkor ez most baj?
És akkor még hozzájön (ami előkerült itt már párszor) a piszkos anyagiak által adódó korlátos lehetőségek problémája. Ez tényleg nem mindegy - no meg lehet azzal áltatni magunkat, hogy sokkal jobb lenne a hang itthon, ha végtelen mennyiségű pénzünk lenne rá.
Szerencsére ilyenkor megnyugtatnak azok a fanyalgók, akik leszólták a hifisón a 150 millás rendszert is.

Először is tisztázzuk, Electrocompaiet+Marten rendszer nem volt, e két márkának más-más a forgalmazója.
Semmiféle szégyelnivalód nincs, ahogy eddig is ezt taglaltuk, mindenkinek más tetszik, mást jelent a jó hang, és ez mindig is így lesz.
Inkább az a kérdés, hogy Te meg tudod-e fogalmazni, hogy milyen hangzás tetszik? Vagy legalább azt a rendszert, rendszereket meg tudod-e nevezni amiknek a hangja tetszik, és mindig is tetszett? Esetleg ezeknek az irányokba tart-e már a rendszered fejlesztése? Ha igen, akkor mennyire érzed jónak már? Vagy biztosan ez-e az az irány ami a legközelebb áll hozzád? Vagy egy ilyen Show alkalmával könnyen elcsábulsz, egy eddig nem, vagy nem ilyennek hallott hang hallatán? Ha ezekre nincs pontos, és határozott válaszod, akkor még bizony keresed az utad, a neked ideális hangot. Nem, ez nem baj.
Ha már szeretnél végre rátalálni a Te hangodra, szeretnél megállapodni, akkor tudatosítanod kell magadban, hogy mi is az, amit keresel, ha majd ez eljön, akkor már talán könnyebb dolgod lesz.
Azok a piszkos anyagiak? Hát igen, sokúnknál ez a legnagyobb gátja, a vágyai megvalósításának.
Aki ebben a cipőben jár, annak türelmesnek kell lennie, és nem egyszer kompromisszumokat is kell kötni.
Ha temérdek mennyiségű pénz állna rendelkezésre? Én ezt a kérdést már elengedtem, józanúl gondolkozva erre nincs is szükség. Szerintem.

[tunerman]

Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Mindenki ugyanazt hallja, csak más a véleménye róla
TJ.

[sutemenyx]

A hallásunk és az érzékelésünk nem ugyanaz. A hallásunk kb. annyira hasonló, mint a fejformánk.

Ezt annyiszor láttam már leírva így - úgy, hogy ezt a kérdést boncolgatnám kicsit.

Ha ez még igaz is, a reprodukál hang megítélésében nem kellene, hogy szerepet játszon, pedig ez a kijelentés azt igazolná. Tudniillik, hogy azért ítélünk meg különböző képen egy lejátszó rendszert, mert másképp hallunk.
A fülünk, vagy a fejformánk miatt.
Én ezt nagyon másképp gondolom, megpróbálom érthetően levezetni.
Vennünk kell egy stabil pontot, hogy mi, mihez képest.
Mivel hangzáshűségről beszélünk, a stabil pont, a kiindulási alap legyen például a valóságos hangzás.
Ha a kertünkben fütyül a rigó a fán, azt mindenki elfogadja mint kiindulási alapot - mindegy milyen formájú a füle, vagy az orra - elfogadja hogy igen, ez természetes hangzás.
Nem tudhatjuk persze, hogy a tíz különböző ember milyennek hallja a rigót, hiszen mindenki, csak maga nevében beszélhet.
De, bármilyen különbözően is halljanak, mindenkinek az lesz a kindulási alap.
Tételezzük fel - az egyszerűség kedvéért - hogy van egy olyan felvevő készülékünk, amelyik 100 % - ban képes visszaadni a felvett hangot.
Felvesszük a rigó hangját, majd visszajátszuk a felvételt mind a tíz embernek. Azok bármennyire is különbözőképen halljanak, egyöntetűen olyannak fogják hallani, mint az eredetit, hiszen ugyanazzal a fülükkel hallgatták mindkettőt.
Tehát, a valósághoz - vagy bármi más kiinduló ponthoz - képest a felvételt tök egyformán fogja hallani a tíz ember, függetlenül a fülétől.
A zeneszeretők, hifisták legnagyobb részének a hangzáshűség, a valóság van a célkeresztjében, bármilyen messze is legyenek tőle.
Véleményem szerint egy hifi rendszer hangjának a különböző megítélése a kompromisszum - tűrő képességünk fokából és eltéréséből fakad.
Minden cucc hangja száz kompromisszummal küszködik. Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

Na végre, komplett!

[Shimano]

Nálam, amióta a Heed betette a lábát a rendszerbe, mindjárt 8 éve, azóta leállt a cserélgetés.
Némi drótozás, ilyesmi, játszadozás, az mindig kell azért.

Az még gyerekcipő, engem nem is tudom már mikor,de tizen x éve csapott pofán egy heed si x2 hangja,mert az olyan szinten zenélt csak úgy összedobva is,hogy csak na,azóta sincs más vas itthon.Nem is értettem hogy azt a sok vackot elötte hogyan tudtam hallgatni,de tényleg,meglepődtem,mert nem néztem akkor még ki ezt a hangot belőlük.Azóta persze megy a cserélgetés időnként,mert jönnek az új dolgok amikre kíváncsi vagyok,és meg kell hallgatnom,de már egy jó ideje tisztában vagyok azzal hogy mi az ami kell,és boldogít is,tehát le nem állt a csere bere,csak most már tudom azt hogy merre is van az ami felé érdemes lenne nézelődnöm,és ez egy tök jó dolog,mert nem a kényszer hajt.Régebben kényszeresen cserélgettem rengeteg pénzt beledobva és bukva is,és hát nem kívánom vissza,mert az még az egészségre is káros volt így visszagondolva.
Ha az megvan hogy tudjuk azt hogy mire,és milyen hangra is van szükségünk,az már egyenes úton visz el hozzá,ezt kell mindenkinek megtalálni.

[Rock60]

A hallásunk és az érzékelésünk nem ugyanaz. A hallásunk kb. annyira hasonló, mint a fejformánk.

Ezt annyiszor láttam már leírva így - úgy, hogy ezt a kérdést boncolgatnám kicsit.

Ha ez még igaz is, a reprodukál hang megítélésében nem kellene, hogy szerepet játszon, pedig ez a kijelentés azt igazolná. Tudniillik, hogy azért ítélünk meg különböző képen egy lejátszó rendszert, mert másképp hallunk.
A fülünk, vagy a fejformánk miatt.
Én ezt nagyon másképp gondolom, megpróbálom érthetően levezetni.
Vennünk kell egy stabil pontot, hogy mi, mihez képest.
Mivel hangzáshűségről beszélünk, a stabil pont, a kiindulási alap legyen például a valóságos hangzás.
Ha a kertünkben fütyül a rigó a fán, azt mindenki elfogadja mint kiindulási alapot - mindegy milyen formájú a füle, vagy az orra - elfogadja hogy igen, ez természetes hangzás.
Nem tudhatjuk persze, hogy a tíz különböző ember milyennek hallja a rigót, hiszen mindenki, csak maga nevében beszélhet.
De, bármilyen különbözően is halljanak, mindenkinek az lesz a kindulási alap.
Tételezzük fel - az egyszerűség kedvéért - hogy van egy olyan felvevő készülékünk, amelyik 100 % - ban képes visszaadni a felvett hangot.
Felvesszük a rigó hangját, majd visszajátszuk a felvételt mind a tíz embernek. Azok bármennyire is különbözőképen halljanak, egyöntetűen olyannak fogják hallani, mint az eredetit, hiszen ugyanazzal a fülükkel hallgatták mindkettőt.
Tehát, a valósághoz - vagy bármi más kiinduló ponthoz - képest a felvételt tök egyformán fogja hallani a tíz ember, függetlenül a fülétől.
A zeneszeretők, hifisták legnagyobb részének a hangzáshűség, a valóság van a célkeresztjében, bármilyen messze is legyenek tőle.
Véleményem szerint egy hifi rendszer hangjának a különböző megítélése a kompromisszum - tűrő képességünk fokából és eltéréséből fakad.
Minden cucc hangja száz kompromisszummal küszködik. Viszont mindenki más - más hibára, hiányosságra érzékenyebb.
Ennek lehetnek hangulati, ízlésbeli, vagy ahogy chord írta, megszokásból adódó okai.

[pali923]

- szerintetek hány hifista tudja pontosan, illetve hány hifista tudja úgy általában, hogy milyen hangot keres?
- ha valahogy mégis megtalálja, vajon észreveszi-e, hogy ez már az?
- ha észreveszi, le tud-e állni?

Ezekre nem nehéz válaszolni, szerintem erősen konvergál a nullához. Leállni meg nyilván nem lehet, akkor már rég bezárt volna ez a fórum is.
Attól tartok, én igazi kocahifista vagyok, de biztosan nem vagyok ezzel egyedül, csak én vállalom is.
Ahány hifisón jártam, mindig volt 1 vagy 2 hely és rendszer, ahol sok időt töltöttem, mert nagyon tetszett. Volt amikor (tudom, hogy ez itt manapság szégyen) az AN, volt amikor Electrocompaniet+Marten, meg volt amikor egészen más.

Most akkor én milyen hangot keresek? Nem vagyok benne biztos, hogy tudom, de az biztos, hogy megfogalmazni nem tudom, még magamnak sem. Azt meg tudom mondani, hogy ez tetszik, ez meg nem annyira, van rendszer, ami egyszerűen unalmas - ezt viszont el tudom dönteni. Olyat keresek itthonra, amit szeretek hallgatni. Akkor ez most baj?
És akkor még hozzájön (ami előkerült itt már párszor) a piszkos anyagiak által adódó korlátos lehetőségek problémája. Ez tényleg nem mindegy - no meg lehet azzal áltatni magunkat, hogy sokkal jobb lenne a hang itthon, ha végtelen mennyiségű pénzünk lenne rá.
Szerencsére ilyenkor megnyugtatnak azok a fanyalgók, akik leszólták a hifisón a 150 millás rendszert is.

[Luxor Audio]

Emberként, társas lényként beszéddel kommunikálunk másokkal. Ennek során nagyon fontos, hogy ne csak a szöveget értsük, hanem a másik fél érzelmi állapotát, ami a hangjának legfinomabb felharmonikusaiban jelenik meg. És ezt sikeresen érzékeljük. Telefonon keresztül is megérezzük, ha beszélő partner szomorú, vagy éppen vidám. Ezt ösztönösen érzékeljük, mindenki egyformán. Tehát valamilyen szinten nagyon hasonló a hallásunk.

A beszéd közbeni érzelmek nem a felharmonikusokban jelennek meg. A felső sávot lekaszáló, gyenge minőségű készüléken lejátszva, de még a szomszéd helyiségből hallgatva is stabilan átjön a beszélő hangulata és érzelmei a ritmus, ütem, artikuláció, hangsúly, hangmagasság, hanglejtés, hangerő által. Ezek nem hangminőségi paraméterek, de a jó minőségű lejátszó berendezés természetesen több réteget megmutat ezekből a jellemzőkből.

Én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az adott szobában, adott zenét hallgatók egyértelműen észlelnék a javulást. Tehát, ha ugyanazt a számot hallanák egy jobb CD vagy LP játszón mondjuk egy forrás váltó kapcsolással.

Pedig könnyen lehet, hogy nem mindenki érzékelné, de a többiek sem feltétlenül ugyanolyan irányúnak ítélnék meg a változást. Menj el néhány csoportos tesztre (kábeles zacskót sem kell vinned magaddal) és meg fogod tapasztalni, mennyire eltérőek a vélemények ugyanarról a hangeseményről. Vagy olvass koncertbeszámolókat, azok is jól szemléltetik a jelenséget!

Egy tavalyi lemezbemutató rendezvényen volt lehetőségünk a zenei anyagot többféle hordozóról is lejátszani, számítógépről, CD-ről és analóg szalagról is. Aki ott volt, talán emlékszik rá, hogy néhány vendég nagyon várta az analóg verziót, kimondottan amiatt jöttek el. Forgott is a szalag, de a bemenetválasztót (tényleg véletlenül) rossz helyre állítottam, így a számítógépes forrás után a CD-t hallottuk, nem a bemondott analóg verziót. És láss csodát, a két analóg rajongó szinte felkiáltott, hogy na ugye, ez az igazi! Ennyire erősek az előítéleteink. Az már csak hab a tortán, hogy a lejátszó rendszerben egy komoly DSP szolgálta ki az aktív Danley Signature hangsugárzókat, tehát a lejátszott analóg műsor is átment egy A/D és D/A átalakításon, mire megszólalt a teremben. Kínos, de nagyon tanulságos eset volt, aminek súlyát jellemzi, hogy még a szokásos beszólások, poénkodások is elmaradtak.