Általában a hifiről

[chord_]

Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.

Ez szerintem inkább sznobizmus lenne, ha ezen múlna.

Nálam a jó zene, mindegy, hogy anno a mono Orion TV-n szólt, Videoton rádión (amikről a mono Grundig magnóra vettünk fel), vagy apukám Tesla orsós magnóján, a mini piros gömb Beag hangsugárzóval, vagy később a Philips music centeren. Nem ezen múlt, hogy megszerettem valamit. Ugyanúgy hallgattam ezeket TDK D, és Sony HF kazettán a Tensai kétkazettás magnóval, vagy ceruzával visszatekerve walkmannal.

És talán nem gondomom rosszul, hogy a többség is hasonlóan lehet ezzel.

Nem tudom a többség mit gondol; én azt, amit a Baryll mondott.
Nagyon sok olyan embert ismerek, akit a jó hifi rángatott bele a komolyzenébe. És rángatott ki az egyebekből.

Konkrét példa?, nagy kedvencem a régi billentyűsök. Talán a leg-felhangérzékenyebb instrumentum a csembaló / virginál / stb... Ha kicsit is rossz a hifi, vagy akár a drága HighEnd rendszer, az eredmény nem főleg a rossz hang lesz, hanem az, hogy nem lesz hallgatva ez a hangszer, sehogyan, semmilyen formában sem.
És itt nem a politika, meg az Orbán Viktor, meg a 'kultúra mélyrepülése', meg a világtendenciák, stb... a felelős, hanem a rossz hifi, a rossz hang.
Ha ez sznobizmus, én elfogadom: akkor sznob vagyok.

[dixie-chicken]

A zenei kultúra helyzetéért felelőssé tenni egy hifi kereskedőt eléggé érdekes gondolat. Szerinted nekünk mégis milyen ráhatásunk van erre a területre? Maximum annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy a hozzánk betérő vevőknek megpróbáljuk igényes zenékkel bemutatni a készülékeinket

hm,ez nekem extrém vicces ...de biztos az én hibám

https://www.bartimexaudio.hu/blog/17-tu ... telo-zenek

öszinte leszek,nagyon sajnálom azon embereket,akik csak a fenti zenék alapján választanak rendszert..

no hard feelings

[Alex_Aston]

Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.

Ez szerintem inkább sznobizmus lenne, ha ezen múlna.

Nálam a jó zene, mindegy, hogy anno a mono Orion TV-n szólt, Videoton rádión (amikről a mono Grundig magnóra vettünk fel), vagy apukám Tesla orsós magnóján, a mini piros gömb Beag hangsugárzóval, vagy később a Philips music centeren. Nem ezen múlt, hogy megszerettem valamit. Ugyanúgy hallgattam ezeket TDK D, és Sony HF kazettán a Tensai kétkazettás magnóval, vagy ceruzával visszatekerve walkmannal.

És talán nem gondomom rosszul, hogy a többség is hasonlóan lehet ezzel.

[pärt]

...Megpróbálom - lehet, hogy nem fog menni, hisz egyáltalán nem szakterületem a téma - megvilágítani, hogy szerintem hol az összefüggés a magas minőségű zenei kultúra befogadása, megszerettetése, fogyasztása és a hozzá passzoló minőségi hifi, high-end berendezések használata között.
Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem...

Szent meggyőződésekkel nem szívesen vitázom - nem vagyok teológus - mindenesetre személyes élményeim, emlékeim ellentmondanak mindennek. Negyvenegynéhány éve, gyerekként lemezgyilkos, kristályhangszedős NDK-s egybe-rémséggel kezdtem a klasszikusok hallgatását. Mire szembesültem a ténnyel, hogy lehet ezt jobb minőségben hallgatni, addigra már megfertőződtem.

[juliush]

Megpróbálom - lehet, hogy nem fog menni, hisz egyáltalán nem szakterületem a téma - megvilágítani, hogy szerintem hol az összefüggés a magas minőségű zenei kultúra befogadása, megszerettetése, fogyasztása és a hozzá passzoló minőségi hifi, high-end berendezések használata között...

Kicsit összezavarodtam! Tehát a hifi/high-end forgalmazók felelősek a mai zenei kultúra alacsony szinvonaláért (nyilván nem kizárólag), akik egyébként hozzájuttatnak minket azokhoz a "hozzá passzoló minőségi hifi, high-end berendezésekhez", amelyek, amint arra rávilágítottál (szerintem helytelenül) elengedhetetlenek a "magas minőségű zenei kultúra befogadásához, megszerettetéséhez, fogyasztásához"?
Számomra inkább az a probléma, ha valaki nem tudta/tudja mondjuk a "Ki nyer mával" élvezni a komolyzenét rádión keresztül. Emlékszem 1983-ra, Wagner halálának centennáriumi évére, mikor a Bartók Rádió leadta a Böhm vezényelte bayreuthi Ringet. Akkoriban egy kutya-közönséges Grundig monó rádiómagnóval tudtam felvenni a Rajna kincsét, de így is évekig hallgattam újra meg újra...hogy aztán az egyik első CD-m is az legyen 89-ben... vagy 90 volt?

[alto]

A szösszenetem műfajilag egy cinikus szatíra, kéretik ekként kezelni.

Szatíra: Jellemzője, hogy a valóság komikus-ironikus ábrázolására törekszik. Ábrázolási módszerei között szerepel az arányok megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás...

A valóságalap nélkül nem más mint üres gúnyolódás, felelősség hárítás, másikra mutogatás, félrevezetés.
Nem véletlen nem érti még 2 nap magyarázkodás után se senki, hogy mi okoz Baryllben disszonanciát a téma kapcsán.

Fejtsd már ki légyszíves kicsit bővebben, hogy milyen felelősséget hárítok el, kire mutogatok és kit vezetek félre! Ez egy rosszindulatú vádaskodás a részedről!

[chord_]

Én azért érzek némi felelősséget a hifi gyártók és forgalmazók részéről is, hogy ennyire alacsony az igény a minőségi zenei kultúra iránt. Lehet itt takarózni kapitalizmussal, meg sok egyéb dologgal, de a lényeg a végeredmény, ami nem biztos, hogy a legjobb irányba mutat. Szerintem.

És az, hogy a 'personal hifi' minősége az igen meredeken nőtt?
Egy mai ipad / laptop hangjára azt mondani, hogy 'sz@r', az szerintem tévedés.
Némelyik laposTV-n, (nem milliókért), én hallottam már olyan hangot, hogy az én otthoni rendszerem hangját alig-alig merném kiállítani ellene.
Soha nem hallgattak még annyian zenét, mint manapság.

[chord_]

Soha egyetlen rendszer nem fordított még akkora hangsúlyt a kultúrára, nem áldozott még annyit, mint a mostani.
Világszenzáció lett a Magyar Zene Háza. Az Opera, Zeneakadémia felújítása csodálatos lett.

Való igaz, hogy a MÜPA / Zeneakadémia a nem-olcsó jegyeivel messze nem tudná magát eltartani. Vastag állami pénz kell a működéshez, és konkrétan ahhoz, hogy a 2024 tavaszi L'Arpeggiata koncert megvalósuljon. Jelzem, alig-alig van már jegy.
Az Operaház picit rázósabb, a 30e-40e jegyeivel, de valószínűleg le kell jönni arról, hogy a kultúra az csak úgy 'jár'.

[Aszpirin]

Én azért érzek némi felelősséget a hifi gyártók és forgalmazók részéről is, hogy ennyire alacsony az igény a minőségi zenei kultúra iránt.

Te pl. mit teszel a minőségi zenei kultúra iránti (tömeg-)igény növeléséért?

[ELEX]

A felelősség természetesen megoszlik. Nyilván, hogy ez a rendszer (politikai, gazdasági, stb) amiben élünk, az sokkal inkább felelős a kulturális lezüllésért, mint a hifikereskedők, forgalmazók. De hát kiknek kellene ebben a témában jó irányba megmozdulni, helyes útbaigazítást adni, ha a hatalmi rendszer jól láthatóan telibe szja a valódi kulturális értékek felkarolását? Sőt, ellene dolgozik.

Soha egyetlen rendszer nem fordított még akkora hangsúlyt a kultúrára, nem áldozott még annyit, mint a mostani.
Világszenzáció lett a Magyar Zene Háza. Az Opera, Zeneakadémia felújítása csodálatos lett. Az, hogy ezek a kulturális helyszínek nem a te szintedet képviselik, arról csak te tehetsz. De soha nem látott mennyiségű jazz, rock koncert közül válogathatsz akár a szintén ebben a rendszerben megépült MVM dómban és a Puskás Arénában is. Vagy menj el a Veszprémi Jazz fesztre, ahol jobbnál jobb előadók koncertjeit hallgathattad - volna, ha nem a siránkozásodba temetkeznél.
Nem zene, de a kultúrához tartozik a csodálatosan felújított Szépművészeti múzeum, az új Néprajzi Múzeum, a megszámlálhatatlan felújított kastély. A MÜPÁ-ban világsztárok koncerteznek egész évben - csak el kellene menni rájuk.
Szerencsére az itt kesergőkön kívül az előadások zöme telt házas azokkal, akik nem a mély- és magashangok miatt hallgatnak zenét rendszerük tesztelése érdekében, hanem a zene és az előadók miatt. Öröm látni, hogy a szülők, nagyszülők százai viszik magukkal a koncertekre a tíz év körüli gyerekeiket, unokáikat.
Szóval, a hiba az ön készülékében van! (persze saját nyomorunk okát mindig másban kell keresni)

[diagnet]

A szösszenetem műfajilag egy cinikus szatíra, kéretik ekként kezelni.

Szatíra: Jellemzője, hogy a valóság komikus-ironikus ábrázolására törekszik. Ábrázolási módszerei között szerepel az arányok megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás...

A valóságalap nélkül nem más mint üres gúnyolódás, felelősség hárítás, másikra mutogatás, félrevezetés.
Nem véletlen nem érti még 2 nap magyarázkodás után se senki, hogy mi okoz Baryllben disszonanciát a téma kapcsán.

[Baryll]

A zenei kultúra helyzetéért felelőssé tenni egy hifi kereskedőt eléggé érdekes gondolat. Szerinted nekünk mégis milyen ráhatásunk van erre a területre? Maximum annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy a hozzánk betérő vevőknek megpróbáljuk igényes zenékkel bemutatni a készülékeinket, de ha a tisztelt vevő Bachra vagy Mozartra csak fintorog, és inkább azt kéri. hogy tegyek be valamit a Pápai Jocitól (akinek a létezéséről sem tudtam, de állítólag ő egy nagy "sztár"), akkor mégis mit tehetnék?

Az írásod másik részét sem tudom hova tenni, azért született meg a szatirikus válaszon. Kapitalizmusban élünk, a gyártók és a kereskedők egymással versenyezve próbálják a vevők igényeit kielégíteni. Ez néha szül furcsa produktumokat is, de aki nem jó válaszokat ad a piaci kihívásokra, az gyorsan elbukik, ezt hívjuk a piac önszabályozásának.
Én éltem és hifiztem már abban a korban, amikor a hatalmon lévők úgy gondolták, ilyesmire nincs szükség, és majd ők felülről megtervezve megmondják mi kell népnek. Így történt, hogy akkoriban annyi volt a választási lehetőségünk, hogy Orion, Videoton vagy Beag, ezt kínálatot néha színezték a baráti csehszlovák és legyen elektronikai ipar "csúcstermékei". Szerintem azért a mostani helyzet összehasonlíthatatlanul jobb.

Végezetül pedig a pénztárgép csilingelése. Nekem ez a munkám, én ebből élek, ehhez profitot kell termelnem. 33 évvel a kapitalizmusra váltás után profit fogalom negatív kontextusba helyezése számomra elég furcsa. Gondolom te is élsz valamiből, fizeted a számlákat, eltartod a családod. Mindegy hogy vállalkozó vagy alkalmazott vagy, a jövedelmed profitból származik, még akkor is, ha valamilyen nonprofit területen dolgozol, csak akkor a mások által megtermelt profit befizetett adójából részesülsz.

A felelősség természetesen megoszlik. Nyilván, hogy ez a rendszer (politikai, gazdasági, stb) amiben élünk, az sokkal inkább felelős a kulturális lezüllésért, mint a hifikereskedők, forgalmazók. De hát kiknek kellene ebben a témában jó irányba megmozdulni, helyes útbaigazítást adni, ha a hatalmi rendszer jól láthatóan telibe szja a valódi kulturális értékek felkarolását? Sőt, ellene dolgozik.
A Tóth Gabi és társai a már kialakult végeredmény. Tudatos munka "gyümölcsei" ők.

Megpróbálom - lehet, hogy nem fog menni, hisz egyáltalán nem szakterületem a téma - megvilágítani, hogy szerintem hol az összefüggés a magas minőségű zenei kultúra befogadása, megszerettetése, fogyasztása és a hozzá passzoló minőségi hifi, high-end berendezések használata között.
Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.
Az átkosban még csak keveseknek adatott meg az, hogy ilyesmivel rendelkezzenek, ebben maximálisan egyetértünk szerintem.
Szolt a rádióban pl A ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben című műsor délben. Utáltuk. Pedig ha lett volna hozzá megfelelő minőségű lejátszó eszközünk, lehet hogy egészen más lett volna a helyzet.
A TV is közvetített pl. jazz koncerteket. Utáltuk. Pocsék volt a hangja akkoriban a TV-knek. Szerintem szinte élvezhetetlen a jazz muzsika, ha nem megfelelő minőségű eszközből szól.
Az, hogy akkor ez így ment, arról is elsősorban a politikai rendszer tehetett. A sors furcsa fintora, hogy mindezek ellenére hihetetlen nagy művészi tehetségek virágozhattak pl a könnyűzene területén. Óriási szerencsénkre hanghordozók sokasága őrzi is eme felvirágozásnak a nyomait. Örök hálám érte azoknak, akik azon munkálkodtak, hogy ne vesszenek el ezek a műremekek.

Én azért érzek némi felelősséget a hifi gyártók és forgalmazók részéről is, hogy ennyire alacsony az igény a minőségi zenei kultúra iránt. Lehet itt takarózni kapitalizmussal, meg sok egyéb dologgal, de a lényeg a végeredmény, ami nem biztos, hogy a legjobb irányba mutat. Szerintem.

[mishow]

Amúgy én néha el szoktam jatszani a gondolattal, hogy beüt a krakh, kitör az atomhaború, stb. e miatt le kell építenem a rendszerem, és tényleg csak "gombokból" kell összehozni egy rendszert, ami azért mégis csak hallgatható. Ilyenkor eszembe jutnak készülékek, hangsugárzok, stb. amik ebben az esetben szóba jöhetnének. Mas is jatszik ilyen marhasagot?

Sajnos nem marhaság, abban az értelemben, hogy a krach bárkinél, bármikor beüthet.
Épp ezért jó pár éve Kaporka fórumtárssal megcsináltuk már ezt “A hallgatható hifit ötvenezerből” című ötletelős játékot - bár valójában nagyon nem volt játék ... Mint az összegből látni, nem most volt, és sajnos amikor az egész avx-et egy támadás miatt át kellett költöztetni, ezek a bejegyzések (is) elvesztek.
Egyébként azért sem marhaság, mert nincs mindenkinek csilliárdja hifire, jó tippek voltak benne a kezdőknek is.

[Baryll]

Én ebből azt tudtam leszűrni, hogy Te nem ismersz egyetlen hifi/high-end kereskedőt sem.

Ebben van igazság, de néha szoktam velük találkozni, jártamban-keltemben.
Kettőnél voltam is az üzletükben és egyből pofán vágott a valóság. Mindkettőben csak a kütyük (high-end is) sorakoztak egymás hegyén-hátán. Vinylt, CD-t nagyítóval kellett volna keresnem egy olyan üzletben, ahol hifi cuccokat árulnak. És a stílus, ahogyan az egyikben lenézte a tulaj az embert. Hagyjuk is, mert...

[alto]

Megmondom őszintén, hogy én egyre jobban kezdek haragudni a hangrendszerek gyártóira, forgalmazóira, stb. Meg is mondom rögtön, hogy miért gondolok így rájuk. Azért, mert azt látom, hogy tudatosan belevisznek mindannyiunkat egy ilyen végeláthatatlan minél jobb hangzás hajkurászásába.
Elmegyünk egy sóra, hogy méregessük, hogy melyik rendszer szól jobban? Miért kell ez? Az az érzésem, hogy nem azért, hogy nekünk zenehallgatóknak, zeneszeretőknek jobb legyen, hanem azért hogy pörögjön a biznisz, hogy minél több pénzt hagyjanak az emberek az üzletekben a különböző újabbnál-újabb kütyükért, renszerekért, stb.
Szerintem sokkal etikusabb hozzáállás lenne az, ha csak olyan hangrendszereket hoznának forgalomba az ebben a bizniszben utazók, amik már önmagukban is képesek lennének a minden igényt kielégítő élvezetes zenehallgatásra, mindenféle különböző műfaji korlátok felállítása nélkül. De azt tapasztalom, hogy itt már nem ez a cél, hanem csak és kizárólag a fogyasztás felpörgetése. Tisztelep persze a kivételeknek.
Hogy a fenébe létezhet az, hogy egy sok százezres, milliós hangrendszeren, hi-fi-n nem esik jól meghallgatni egy bizonyos zenei stílust? Én ennyi pénzért elvárnám, hogy ne kelljen már kompromisszumokat kötnöm ilyen téren. Se nekem, se a családom többi tagjának, ha történetesen ők más zenei stílust kedvelnek, szeretnek hallgatni, vagy kipróbálni, stb.
Azt érzem, hogy rá akarnak venni bennünket arra, hogy már ne is a zenei művek szépségére csodálkozzunk rá, ne azok szépségében leljük meg az örömünket, hanem sokkal inkább arra koncentráljunk, hogy melyik motyó hangja a szebb, az élethűbb, a lenyűgözőbb, stb. (Most a farokméregetős árcédulázgatást már inkább meg sem említem.) Tehát már nem is az adott zenei művön, annak belső szépségén, kiválóságán van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen eszközön szólal is az meg valójában. Szerintem ez már így szinte az elmebaj kategóriáját súrolja.
Remélem, hogy nem sértettem meg nagyon senkit sem ezen agymenésemmel, mert nem ilyen szándékkal követtem el azt, csak hát egyre felháborítóbbnak érzem azt a trendeket, ami a hi-fi iparban és akörül folyik.

Megmondom őszintén, hogy én egyre jobban kezdek haragudni az autók gyártóira, forgalmazóira, stb. Meg is mondom rögtön, hogy miért gondolok így rájuk. Azért, mert azt látom, hogy tudatosan belevisznek mindannyiunkat egy ilyen végeláthatatlan minél jobb autó hajkurászásába.
Elmegyünk egy egy autósóra, hogy méregessük, hogy melyik autó teljesít jobban? Miért kell ez? Az az érzésem, hogy nem azért, hogy nekünk autósoknak jobb legyen, hanem azért hogy pörögjön a biznisz, hogy minél több pénzt hagyjanak az emberek az üzletekben a különböző újabbnál-újabb autókért, kiegészítőkért stb.
Szerintem sokkal etikusabb hozzáállás lenne az, ha csak olyan autókat hoznának forgalomba az ebben a bizniszben utazók, amik már önmagukban is képesek lennének a minden igényt kielégítő élvezetes autózásra, mindenféle különböző használati korlátok felállítása nélkül. De azt tapasztalom, hogy itt már nem ez a cél, hanem csak és kizárólag a fogyasztás felpörgetése. Tisztelet persze a kivételeknek.
Hogy a fenébe létezhet az, hogy egy sok tízmilliós autót nem esik jól meghajtani egy bizonyos terepen? Én ennyi pénzért elvárnám, hogy ne kelljen már kompromisszumokat kötnöm ilyen téren. Se nekem, se a családom többi tagjának, ha történetesen ők másképp, más utakon szeretnének autózni, stb.
Azt érzem, hogy rá akarnak venni bennünket arra, hogy már ne is az autózás szabadságában leljük meg az örömünket, hanem sokkal inkább arra koncentráljunk, hogy melyik autó motorhangja a szebb, melyik nézz ki dögösebben, stb. (Most a farokméregetős árcédulázgatást már inkább meg sem említem.) Tehát már nem is az autózás kényelmén vagy a vezetési élményen van a hangsúly, hanem azon, hogy ezt milyen eszközzel érjük el. Szerintem ez már így szinte az elmebaj kategóriáját súrolja.
Remélem, hogy nem sértettem meg nagyon senkit sem ezen agymenésemmel, mert nem ilyen szándékkal követtem el azt, csak hát egyre felháborítóbbnak érzem azt a trendeket, ami az autó iparban és akörül folyik.

Hifi kereskedői és forgalmazói oldalról nézve a bejegyzésem viccesnek hathat, való igaz. Könnyen kifigurázható. Mondjuk pl az okostelók piacán dúló jelenlegi helyzettel még hatékonyabban lehetett volna karikatúrát gyártani az általam felvázolt jelenségnek, de így se volt rossz.
Viszont, ha arról az oldalról is szemléljük egy kicsit a dolgokat, hogy kicsiny országunk hogyan is áll ma, hová is jutott, juttatták pl a zenei kulturálódás, kultúra fogyasztása területén, akkor már egyáltalán nem is annyira vicces ez a kialakult helyzet. Szerintem.
Teljesen világos az is, hogy hol is érdekli ma egy hifi kereskedőt, forgalmazót, a zenei kultúra honi helyzete, hiszen nála csak egy szempont számít úgy igazán és ez a pénztárgép minél intenzívebb csilingelése.
Én kérek elnézést, hogy nem felhőtlen az örömem a kialakult helyzettől!

A zenei kultúra helyzetéért felelőssé tenni egy hifi kereskedőt eléggé érdekes gondolat. Szerinted nekünk mégis milyen ráhatásunk van erre a területre? Maximum annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy a hozzánk betérő vevőknek megpróbáljuk igényes zenékkel bemutatni a készülékeinket, de ha a tisztelt vevő Bachra vagy Mozartra csak fintorog, és inkább azt kéri. hogy tegyek be valamit a Pápai Jocitól (akinek a létezéséről sem tudtam, de állítólag ő egy nagy "sztár"), akkor mégis mit tehetnék?

Az írásod másik részét sem tudom hova tenni, azért született meg a szatirikus válaszon. Kapitalizmusban élünk, a gyártók és a kereskedők egymással versenyezve próbálják a vevők igényeit kielégíteni. Ez néha szül furcsa produktumokat is, de aki nem jó válaszokat ad a piaci kihívásokra, az gyorsan elbukik, ezt hívjuk a piac önszabályozásának.
Én éltem és hifiztem már abban a korban, amikor a hatalmon lévők úgy gondolták, ilyesmire nincs szükség, és majd ők felülről megtervezve megmondják mi kell népnek. Így történt, hogy akkoriban annyi volt a választási lehetőségünk, hogy Orion, Videoton vagy Beag, ezt kínálatot néha színezték a baráti csehszlovák és legyen elektronikai ipar "csúcstermékei". Szerintem azért a mostani helyzet összehasonlíthatatlanul jobb.

Végezetül pedig a pénztárgép csilingelése. Nekem ez a munkám, én ebből élek, ehhez profitot kell termelnem. 33 évvel a kapitalizmusra váltás után profit fogalom negatív kontextusba helyezése számomra elég furcsa. Gondolom te is élsz valamiből, fizeted a számlákat, eltartod a családod. Mindegy hogy vállalkozó vagy alkalmazott vagy, a jövedelmed profitból származik, még akkor is, ha valamilyen nonprofit területen dolgozol, csak akkor a mások által megtermelt profit befizetett adójából részesülsz.

[zoli73]

Teljesen világos az is, hogy hol is érdekli ma egy hifi kereskedőt, forgalmazót, a zenei kultúra honi helyzete, hiszen nála csak egy szempont számít úgy igazán és ez a pénztárgép minél intenzívebb csilingelése.

Én ebből azt tudtam leszűrni, hogy Te nem ismersz egyetlen hifi/high-end kereskedőt sem.

[pärt]

Hifi kereskedői és forgalmazói oldalról nézve a bejegyzésem viccesnek hathat, való igaz. Könnyen kifigurázható. Mondjuk pl az okostelók piacán dúló jelenlegi helyzettel még hatékonyabban lehetett volna karikatúrát gyártani az általam felvázolt jelenségnek, de így se volt rossz.
Viszont, ha arról az oldalról is szemléljük egy kicsit a dolgokat, hogy kicsiny országunk hogyan is áll ma, hová is jutott, juttatták pl a zenei kulturálódás, kultúra fogyasztása területén, akkor már egyáltalán nem is annyira vicces ez a kialakult helyzet. Szerintem.
Teljesen világos az is, hogy hol is érdekli ma egy hifi kereskedőt, forgalmazót, a zenei kultúra honi helyzete, hiszen nála csak egy szempont számít úgy igazán és ez a pénztárgép minél intenzívebb csilingelése.
Én kérek elnézést, hogy nem felhőtlen az örömem a kialakult helyzettől!

Van ebben némi sóvárgás a művészet szent ügyéért a nyomort is vállaló, éhenhalt festő, zeneszerző, író romantikus toposza után.

[Baryll]

Megmondom őszintén, hogy én egyre jobban kezdek haragudni a hangrendszerek gyártóira, forgalmazóira, stb. Meg is mondom rögtön, hogy miért gondolok így rájuk. Azért, mert azt látom, hogy tudatosan belevisznek mindannyiunkat egy ilyen végeláthatatlan minél jobb hangzás hajkurászásába.
Elmegyünk egy sóra, hogy méregessük, hogy melyik rendszer szól jobban? Miért kell ez? Az az érzésem, hogy nem azért, hogy nekünk zenehallgatóknak, zeneszeretőknek jobb legyen, hanem azért hogy pörögjön a biznisz, hogy minél több pénzt hagyjanak az emberek az üzletekben a különböző újabbnál-újabb kütyükért, renszerekért, stb.
Szerintem sokkal etikusabb hozzáállás lenne az, ha csak olyan hangrendszereket hoznának forgalomba az ebben a bizniszben utazók, amik már önmagukban is képesek lennének a minden igényt kielégítő élvezetes zenehallgatásra, mindenféle különböző műfaji korlátok felállítása nélkül. De azt tapasztalom, hogy itt már nem ez a cél, hanem csak és kizárólag a fogyasztás felpörgetése. Tisztelep persze a kivételeknek.
Hogy a fenébe létezhet az, hogy egy sok százezres, milliós hangrendszeren, hi-fi-n nem esik jól meghallgatni egy bizonyos zenei stílust? Én ennyi pénzért elvárnám, hogy ne kelljen már kompromisszumokat kötnöm ilyen téren. Se nekem, se a családom többi tagjának, ha történetesen ők más zenei stílust kedvelnek, szeretnek hallgatni, vagy kipróbálni, stb.
Azt érzem, hogy rá akarnak venni bennünket arra, hogy már ne is a zenei művek szépségére csodálkozzunk rá, ne azok szépségében leljük meg az örömünket, hanem sokkal inkább arra koncentráljunk, hogy melyik motyó hangja a szebb, az élethűbb, a lenyűgözőbb, stb. (Most a farokméregetős árcédulázgatást már inkább meg sem említem.) Tehát már nem is az adott zenei művön, annak belső szépségén, kiválóságán van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen eszközön szólal is az meg valójában. Szerintem ez már így szinte az elmebaj kategóriáját súrolja.
Remélem, hogy nem sértettem meg nagyon senkit sem ezen agymenésemmel, mert nem ilyen szándékkal követtem el azt, csak hát egyre felháborítóbbnak érzem azt a trendeket, ami a hi-fi iparban és akörül folyik.

Megmondom őszintén, hogy én egyre jobban kezdek haragudni az autók gyártóira, forgalmazóira, stb. Meg is mondom rögtön, hogy miért gondolok így rájuk. Azért, mert azt látom, hogy tudatosan belevisznek mindannyiunkat egy ilyen végeláthatatlan minél jobb autó hajkurászásába.
Elmegyünk egy egy autósóra, hogy méregessük, hogy melyik autó teljesít jobban? Miért kell ez? Az az érzésem, hogy nem azért, hogy nekünk autósoknak jobb legyen, hanem azért hogy pörögjön a biznisz, hogy minél több pénzt hagyjanak az emberek az üzletekben a különböző újabbnál-újabb autókért, kiegészítőkért stb.
Szerintem sokkal etikusabb hozzáállás lenne az, ha csak olyan autókat hoznának forgalomba az ebben a bizniszben utazók, amik már önmagukban is képesek lennének a minden igényt kielégítő élvezetes autózásra, mindenféle különböző használati korlátok felállítása nélkül. De azt tapasztalom, hogy itt már nem ez a cél, hanem csak és kizárólag a fogyasztás felpörgetése. Tisztelet persze a kivételeknek.
Hogy a fenébe létezhet az, hogy egy sok tízmilliós autót nem esik jól meghajtani egy bizonyos terepen? Én ennyi pénzért elvárnám, hogy ne kelljen már kompromisszumokat kötnöm ilyen téren. Se nekem, se a családom többi tagjának, ha történetesen ők másképp, más utakon szeretnének autózni, stb.
Azt érzem, hogy rá akarnak venni bennünket arra, hogy már ne is az autózás szabadságában leljük meg az örömünket, hanem sokkal inkább arra koncentráljunk, hogy melyik autó motorhangja a szebb, melyik nézz ki dögösebben, stb. (Most a farokméregetős árcédulázgatást már inkább meg sem említem.) Tehát már nem is az autózás kényelmén vagy a vezetési élményen van a hangsúly, hanem azon, hogy ezt milyen eszközzel érjük el. Szerintem ez már így szinte az elmebaj kategóriáját súrolja.
Remélem, hogy nem sértettem meg nagyon senkit sem ezen agymenésemmel, mert nem ilyen szándékkal követtem el azt, csak hát egyre felháborítóbbnak érzem azt a trendeket, ami az autó iparban és akörül folyik.

Hifi kereskedői és forgalmazói oldalról nézve a bejegyzésem viccesnek hathat, való igaz. Könnyen kifigurázható. Mondjuk pl az okostelók piacán dúló jelenlegi helyzettel még hatékonyabban lehetett volna karikatúrát gyártani az általam felvázolt jelenségnek, de így se volt rossz.
Viszont, ha arról az oldalról is szemléljük egy kicsit a dolgokat, hogy kicsiny országunk hogyan is áll ma, hová is jutott, juttatták pl a zenei kulturálódás, kultúra fogyasztása területén, akkor már egyáltalán nem is annyira vicces ez a kialakult helyzet. Szerintem.
Teljesen világos az is, hogy hol is érdekli ma egy hifi kereskedőt, forgalmazót, a zenei kultúra honi helyzete, hiszen nála csak egy szempont számít úgy igazán és ez a pénztárgép minél intenzívebb csilingelése.
Én kérek elnézést, hogy nem felhőtlen az örömem a kialakult helyzettől!

[alto]

Megmondom őszintén, hogy én egyre jobban kezdek haragudni az autók gyártóira, forgalmazóira, stb.

Több sebből is vérzik a hasonlat.
A hifinél technikailag már 10-15 éve lehetséges egy jól behatárolható összegből, szobai léptékek között is használható, a különböző hangfelvételeken szereplő információk teljes spektrumú, kompromisszummentes visszaadására alkalmas eszközöket gyártani. Mivel egyedül "csak" annyit kellett elérni, hogy az adott légtérben felfogott hanghullámokat egy másik helyen megfelelő pontossággal újra alkossuk az emberi fül/agy érzékelési hibahatárain kívül.

Az autónál ez soha nem fog sikerülni, mert fizikai képtelenség minden terepviszonyra (zenei műfajra) alkalmas tömegű és dinamikájú járművet építeni.

Az egyetlen közös dolog a marketing. Amint észlelik, hogy a normál emberi léptékű dolgokra csökken a kereslet, megpróbálják kielégíteni az elfajzott fogyasztói igényeket is. Vagy kreálnak újakat.
Ennek tökéletes példája, hogy 2023-as "hifi" showkon még mindig jórészt a 30-as évekből származó motívumokra épülő új termékeket mutogatnak.

A szösszenetem műfajilag egy cinikus szatíra, kéretik ekként kezelni.

[pärt]

Megmondom őszintén, hogy én egyre jobban kezdek haragudni az autók gyártóira, forgalmazóira, stb.

Több sebből is vérzik a hasonlat.
A hifinél technikailag már 10-15 éve lehetséges egy jól behatárolható összegből, szobai léptékek között is használható, a különböző hangfelvételeken szereplő információk teljes spektrumú, kompromisszummentes visszaadására alkalmas eszközöket gyártani. Mivel egyedül "csak" annyit kellett elérni, hogy az adott légtérben felfogott hanghullámokat egy másik helyen megfelelő pontossággal újra alkossuk az emberi fül/agy érzékelési hibahatárain kívül.

Az autónál ez soha nem fog sikerülni, mert fizikai képtelenség minden terepviszonyra (zenei műfajra) alkalmas tömegű és dinamikájú járművet építeni.

Az egyetlen közös dolog a marketing. Amint észlelik, hogy a normál emberi léptékű dolgokra csökken a kereslet, megpróbálják kielégíteni az elfajzott fogyasztói igényeket is. Vagy kreálnak újakat.
Ennek tökéletes példája, hogy 2023-as "hifi" showkon még mindig jórészt a 30-as évekből származó motívumokra épülő új termékeket mutogatnak.

A szösszenetet ezzel zárta:

[diagnet]

Megmondom őszintén, hogy én egyre jobban kezdek haragudni az autók gyártóira, forgalmazóira, stb.

Több sebből is vérzik a hasonlat.
A hifinél technikailag már 10-15 éve lehetséges egy jól behatárolható összegből, szobai léptékek között is használható, a különböző hangfelvételeken szereplő információk teljes spektrumú, kompromisszummentes visszaadására alkalmas eszközöket gyártani. Mivel egyedül "csak" annyit kellett elérni, hogy az adott légtérben felfogott hanghullámokat egy másik helyen megfelelő pontossággal újra alkossuk az emberi fül/agy érzékelési hibahatárain kívül.

Az autónál ez soha nem fog sikerülni, mert fizikai képtelenség minden terepviszonyra (zenei műfajra) alkalmas tömegű és dinamikájú járművet építeni.

Az egyetlen közös dolog a marketing. Amint észlelik, hogy a normál emberi léptékű dolgokra csökken a kereslet, megpróbálják kielégíteni az elfajzott fogyasztói igényeket is. Vagy kreálnak újakat.
Ennek tökéletes példája, hogy 2023-as "hifi" showkon még mindig jórészt a 30-as évekből származó motívumokra épülő új termékeket mutogatnak.

[zoli73]

Be kellett érjem a Tesla NZC 420 erősítős lemezjátszóval+dobozai.

Na, olyanom nekem is volt !
A régi cuccaim közül az egyik kedvencem.
A Csehszlovák hangszedőt kicseréltem egy Shure M95ED - re.
Később a dobozkáit cseréltem le egy nem sokkal nagyobb három utas Videotonra.

Azt a hangot minimál hifiként ma is élvezhetőnek tartom.

A mai "eszemmel", hallásommal, és tapasztalatommal is azt mondom, hogy teljesen vállalható. Az átlag zenehallgató(nem olyan mint Mi), igényeit simán kielégíti.
A két kis hangsugárzója elég sokáig megvolt, még az akkori rendszeremre(Sony XA20ES, Primare A10) sem átallottam rákötni.
Meg kell mondjam, nem kis meglepetést okozott. Fel tudott nőni a feladathoz.
Az akkori othonunkban ezek voltak a "garázshifi" sugárzói. Mert hát oda is kellett egy rendszer. Orion "minitorony" erősítője(SE1025 talán?), egy Saba ST1500 rádió, és egy Marantz CD53 alkotta a garázshifit/másodrendszert. Aztán mikor költözésre került a sor, sok mással együtt elajándékoztam az egészet. A rádiót ma is sajnálom.

[gomolalaci]

Na végre! Leszállunk a földre? Nem minden arany ami fénylik, és arany áron van???

[chord_]

Olcsón jót?
Van egy II. rendszerem, amely egy Suzuki autórádió/CD, a 4 hangszóróval, + két pici magassugárzó, a gyári, egy bontóból, 10e körül volt az egész, egy nejlonszatyorban. Mindez belegyógyítva egy fa szekrénykébe, a második pár hangszóró belül, lefelé nyomja (ultra-nagyképűen: csatolt izobárikus rendszer), a tápot a néhai Ethosz csinálta, egy használt 100W Letkés toroiddal.
Hátfal?, az nincs, ill. volt, de leszedtem, mert jobban szól nyitottan.
Hangja?
Valami furcsán 'gurulós', nekem tetszik ma is; basszus nincs igazán, magasak még annyira sem, de a megszólalás pl. férfi szpíker, rádióban, majdnem a BBC vonalat juttatja eszembe.
Az igazán bonyolult tónusú zenéknél jött a meglepetés. Konkrétan, akkor, egy nagy Naim Olive rendszer volt, a passzív legjobb, de pár lemezem volt, amiről azt gondoltam, hogy 'gyenge' felvétel. Egy szép délután, pont ezen rúgóztam, hogy a Hopkinson Smith egy reneszánsz lantos fenomén, én meg itt vagyok a f@s CD-jével, bármennyire is jó a zene, ez mekkora gáz.
Nagy merészen betettem ebbe a cuccba, és?, igen, kiderült, hogy a lemez, az bizony nem rossz.

Aznap meghirdettem a Naim rendszert.
És elhatároztam, hogy megkeresem ezt a 'kicsi' hangot 'nagyban'.
Vagyis, lefordítva: megkeresem azt a hangot, ami engem érdekel igazán, csak és kizárólag engem, az én zenéimmel, lesz@rom a PRAT-ot, meg a nívós rockzenét, meg a romantikus nagyzenekart, meg a nikkelhárfát, meg a kojaniszkacsit, meg az x / y / z barát, fórumtársat, kereskedő ízlését...

[Rock60]

Be kellett érjem a Tesla NZC 420 erősítős lemezjátszóval+dobozai.

Na, olyanom nekem is volt !
A régi cuccaim közül az egyik kedvencem.
A Csehszlovák hangszedőt kicseréltem egy Shure M95ED - re.
Később a dobozkáit cseréltem le egy nem sokkal nagyobb három utas Videotonra.

Azt a hangot minimál hifiként ma is élvezhetőnek tartom.