alto írta: ↑2023.10.24., kedd 12:17
A zenei kultúra helyzetéért felelőssé tenni egy hifi kereskedőt eléggé érdekes gondolat. Szerinted nekünk mégis milyen ráhatásunk van erre a területre? Maximum annyit tehetünk az ügy érdekében, hogy a hozzánk betérő vevőknek megpróbáljuk igényes zenékkel bemutatni a készülékeinket, de ha a tisztelt vevő Bachra vagy Mozartra csak fintorog, és inkább azt kéri. hogy tegyek be valamit a Pápai Jocitól (akinek a létezéséről sem tudtam, de állítólag ő egy nagy "sztár"), akkor mégis mit tehetnék?
Az írásod másik részét sem tudom hova tenni, azért született meg a szatirikus válaszon. Kapitalizmusban élünk, a gyártók és a kereskedők egymással versenyezve próbálják a vevők igényeit kielégíteni. Ez néha szül furcsa produktumokat is, de aki nem jó válaszokat ad a piaci kihívásokra, az gyorsan elbukik, ezt hívjuk a piac önszabályozásának.
Én éltem és hifiztem már abban a korban, amikor a hatalmon lévők úgy gondolták, ilyesmire nincs szükség, és majd ők felülről megtervezve megmondják mi kell népnek. Így történt, hogy akkoriban annyi volt a választási lehetőségünk, hogy Orion, Videoton vagy Beag, ezt kínálatot néha színezték a baráti csehszlovák és legyen elektronikai ipar "csúcstermékei". Szerintem azért a mostani helyzet összehasonlíthatatlanul jobb.
Végezetül pedig a pénztárgép csilingelése. Nekem ez a munkám, én ebből élek, ehhez profitot kell termelnem. 33 évvel a kapitalizmusra váltás után profit fogalom negatív kontextusba helyezése számomra elég furcsa. Gondolom te is élsz valamiből, fizeted a számlákat, eltartod a családod. Mindegy hogy vállalkozó vagy alkalmazott vagy, a jövedelmed profitból származik, még akkor is, ha valamilyen nonprofit területen dolgozol, csak akkor a mások által megtermelt profit befizetett adójából részesülsz.
A felelősség természetesen megoszlik. Nyilván, hogy ez a rendszer (politikai, gazdasági, stb) amiben élünk, az sokkal inkább felelős a kulturális lezüllésért, mint a hifikereskedők, forgalmazók. De hát kiknek kellene ebben a témában jó irányba megmozdulni, helyes útbaigazítást adni, ha a hatalmi rendszer jól láthatóan telibe szja a valódi kulturális értékek felkarolását? Sőt, ellene dolgozik.
A Tóth Gabi és társai a már kialakult végeredmény. Tudatos munka "gyümölcsei" ők.
Megpróbálom - lehet, hogy nem fog menni, hisz egyáltalán nem szakterületem a téma - megvilágítani, hogy szerintem hol az összefüggés a magas minőségű zenei kultúra befogadása, megszerettetése, fogyasztása és a hozzá passzoló minőségi hifi, high-end berendezések használata között.
Szent meggyőződésemmé vált mostanra, mióta már így X éve komolyabban is foglalkozom a hifizéssel - hogy én azért nem lettem 3X évvel ezelőtt jazz és klasszikus zene rajongó, mert nem volt ezen zenei műfajok élvezetes megszólaltatásához megfelelő minőségű - magas szinten produkáló - hifi berendezésem.
Az átkosban még csak keveseknek adatott meg az, hogy ilyesmivel rendelkezzenek, ebben maximálisan egyetértünk szerintem.
Szolt a rádióban pl A ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben című műsor délben. Utáltuk. Pedig ha lett volna hozzá megfelelő minőségű lejátszó eszközünk, lehet hogy egészen más lett volna a helyzet.
A TV is közvetített pl. jazz koncerteket. Utáltuk. Pocsék volt a hangja akkoriban a TV-knek. Szerintem szinte élvezhetetlen a jazz muzsika, ha nem megfelelő minőségű eszközből szól.
Az, hogy akkor ez így ment, arról is elsősorban a politikai rendszer tehetett. A sors furcsa fintora, hogy mindezek ellenére hihetetlen nagy művészi tehetségek virágozhattak pl a könnyűzene területén. Óriási szerencsénkre hanghordozók sokasága őrzi is eme felvirágozásnak a nyomait. Örök hálám érte azoknak, akik azon munkálkodtak, hogy ne vesszenek el ezek a műremekek.
Én azért érzek némi felelősséget a hifi gyártók és forgalmazók részéről is, hogy ennyire alacsony az igény a minőségi zenei kultúra iránt. Lehet itt takarózni kapitalizmussal, meg sok egyéb dologgal, de a lényeg a végeredmény, ami nem biztos, hogy a legjobb irányba mutat. Szerintem.