Általában a hifiről

[Luxor Audio]

Lehet, hogy valamit benézek, rosszul értelmezek, de nekem az, hogy már ez a 20dB környéki hangerő különbség is hatalmas, és ennek a sokkal többszörösét is kevésnek gondoljuk, ha forrasról, készülékről van szó.

És akkor most gondoljunk az akusztikai problémák által létrehozott 20-30 dB-es eltérésekre!

A dinamika az egyik leginkább félreértelmezett paraméter a HiFi-ben, sokan a hangminőséggel azonosítják a hangfelvételek esetén, lásd DR listák...

[SoundMania]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk? Jó kis dB videó:

Számodra mi derült ki belőle?

Lehet, hogy valamit benézek, rosszul értelmezek, de nekem az, hogy már ez a 20dB környéki hangerő különbség is hatalmas, és ennek a sokkal többszörösét is kevésnek gondoljuk, ha forrasról, készülékről van szó.
A másik oldala meg az eleje a videónak: olyan apró eltéréseket hajszolunk, aminek a többszörösét sem vagyunk képesek magabiztosan érzékelni.

Az sem mindegy milyen "paraméterekről" van szó! Hogy méred pl a zeneiségét, vagy a hangzás símaságát ? Sokféle oldalról meg lehet közelíteni a "paramétereket" ! :)

[alto]

Alto, tudnál említeni pár zenét, amivel a színpad mélységét lehet tesztelni?

Itt összeszedtem pár tesztelésre alkalmas zenét: https://www.bartimexaudio.hu/blog/17-tu ... elo-zenek

De például nagyon jó a színpadképhez André Previn és Bécsi Filharmonikusok Also sprach Zarathustra felvétele (Telarc). Az elején az üstdobnak a bal hátsó sarokból kell szólnia, mélyen, jóval hangfalak síkja mögött. Sokan ezt az Űrodüsszeia 2001 filmzenéjeként ismerik, de hát Richard Strauss eredetileg nem ahhoz írta.

A Tidalon is fent van? Ha nem és van onnan is ötlet, meghallgatnám ...

Ott van, Andre Previn alatt megtalálod.

[fererencz]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk? Jó kis dB videó:

Számodra mi derült ki belőle?

Lehet, hogy valamit benézek, rosszul értelmezek, de nekem az, hogy már ez a 20dB környéki hangerő különbség is hatalmas, és ennek a sokkal többszörösét is kevésnek gondoljuk, ha forrasról, készülékről van szó.
A másik oldala meg az eleje a videónak: olyan apró eltéréseket hajszolunk, aminek a többszörösét sem vagyunk képesek magabiztosan érzékelni.

[Luxor Audio]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk? Jó kis dB videó:

Számodra mi derült ki belőle?

[white-tiger]

Alto, tudnál említeni pár zenét, amivel a színpad mélységét lehet tesztelni?

Itt összeszedtem pár tesztelésre alkalmas zenét: https://www.bartimexaudio.hu/blog/17-tu ... elo-zenek

De például nagyon jó a színpadképhez André Previn és Bécsi Filharmonikusok Also sprach Zarathustra felvétele (Telarc). Az elején az üstdobnak a bal hátsó sarokból kell szólnia, mélyen, jóval hangfalak síkja mögött. Sokan ezt az Űrodüsszeia 2001 filmzenéjeként ismerik, de hát Richard Strauss eredetileg nem ahhoz írta.

A Tidalon is fent van? Ha nem és van onnan is ötlet, meghallgatnám ...

[fererencz]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk?
Jó kis dB videó:


youtu.be/f7wKqujO-yE

[Luxor Audio]

Amíg nem nagyon jó a hangjel reprodukálása, addig kár variálni fizikai beállításokkal, mert ami elvész a rendszerünkben, annak annyi, azt tologatással, meg szoba átrendezéssel nem lehet visszahozni. Tehát akkor lesz jó a tér, meg minden más érzet (felbontás, dinamika), ha nagyon jól adja vissza a lejátszó rendszerünk a felvételnél valamilyen formában rögzített hangjelet.

Otthoni zenehallgatás közben a teljes rendszer produkcióját élvezzük, a végeredményben minden esetben benne van a hangsugárzóink elektroakusztikai, a szobánk akusztikai hatása és a saját képességeink is, ezért nem csak az elektromos jel hibátlan feldolgozása a feladat. Hogy az akusztikának mekkora jelentősége van, azt mindenki megtapasztalta, aki valaha is másik helyiségbe költöztette a rendszerét, vagy átbútorozta a szobáját, vagy csak nyitott füllel mozog a világban.

Lejátszáskor (ha nem is mindenki, de legtöbben) arra törekszünk, hogy a rendszerünk minél kisebb mértékben torzítsa el a produkciót ahhoz képest, amit a felvétel alkotói kialakítottak és jóváhagytak a stúdió kontrollszobájában. Nem a stúdió feljátszó helyiségében elhangzottakat kell otthon hallanunk, ez egy téves elmélet. Akármilyen szintet is képviselnek az elektronikus eszközeink, a lehallgató helyiség akusztikája hangsúlyos tényezőként benne marad a képletben. Ez ugyanúgy igaz egy 20 ezres egybehifire és egy 100 milliós komplex rendszerre, mindkettő produkcióját nagy mértékben tudjuk hangolni a környezet változtatásával, akár a hangdobozok tologatásával is, bár azok zárt térben sehol nem lesznek tökéletes, maximum kevésbé problémás helyen.

Hogy mikor jó a tér? A JÓ kifejezés szokás szerint itt sincs definiálva. Biztosra veszem, hogy a nagyobb tér nem feltétlenül jobb. A stúdiómunka során a színpadkép kiterjedését nagyon könnyű változtatni, tényleg csak pár kattintás kérdése. Ha az alkotóknak hatalmas színpadkép lenne a céljuk, maximumra tolnák a csúszkákat, de valamiért nem teszik. Ennek tudatában elég furcsa, hogy sok hifista legfőbb célja a lehető legnagyobb tér, ez a beszámolókban is rendszeresen visszatérő szempont. Ha az alkotók 30 fokra helyezték el a csellót, miért akarnám 45 fokon hallani? Talán azért vált ez fontos paraméterré sokaknál, mert könnyen meghatározható és leírható, ellentétben más hangzási jellemzőkkel, amikbe a többség bicskája beletörik.

A térhatás nagyon érzékeny jelenség és a hallásunkat nem zárt terekhez találta ki a teremtő, nehezen tudjuk megkülönböztetni az eredeti hangot a reflexióktól, az apró időkülönbséggel hozzánk érkező hangokat egyetlen hangként kezeljük, az irányhallásunk és hallási érzékenységünk sem tökéletes, főleg a zajos nagyvárosi környezetben élőké. Talán ha évezredeken át nem mozdultunk volna ki a barlangjainkból, más lenne a helyzet, de nem így alakult.

Bizonytalanságunkat tetézi, hogy minden szoba kissé másként viselkedik akusztikailag, ráadásul a hangnyomástól, a zenehallgatási hangerőtől függően is másként reagálnak. A lakószobák közötti különbség néha drámai, de még a komoly hangstúdiók hangzása sem egyforma (nem véletlenül nem szabványosították). Ha ugyanazt a zenei anyagot körbehordoznánk a világban és millió helyiségben lejátszanánk, soha nem kapnánk pontosan ugyanazt a (tér)hangzást, ezért egyikre sem mondhatjuk, hogy tökéletes. Szerintem elég, ha a hangszerek térben és időben ott helyezkednek el zenehallgatás közben, ahova virtulisan szerették volna tenni őket.

Chord jól rámutatott, hogy a magyar TÉR szó képtelen leírni minden jelenséget, ami ide kapcsolódik, így hát a témát érintő HiFi-s beszélgetések is rendszeresen félrecsúsznak. A nemzetközi szakirodalomban sok kifejezést használnak a hangzó térre, de még ott is előfordulnak bizonytalan, félreérthető fogalmazások. Az bizonyos, hogy meg kell különböztetnünk a 3 dimenziós térben elhelyezett hangforrások irányészlelését (függetlenül attól, hány csatornás lejátszó rendszert hallgatunk) és a megszólaló hangszerek saját terét, zengését. Mindkettő térinformáció, mégis nagyon mások. Az első egy vektorként működő határozott irányhatás, a másik inkább egyfajta gömbhatás a hangszer körül.

A hangrögzítés korai időszakában ezeket a paramétereket csak a felvételkészítés időpontjában és akusztikai eszközökkel tudták befolyásolni, pl. a felvételi helyiség kiválasztásával, akusztikájának hangolásával, a hangszerek és a mikrofonok térbeli elhelyezésével. Ez nagyon lassú és körülményes (azaz drága) volt, ezért megjelentek a mechanikus, később az elektronikus zengetők, amiket tudatosan használtak már a Beatles korában is. Manapság a digitális utómunkában tökéletesen kézben tartható és manipulálható a tér minden paramétere. Kétsége ne legyen senkinek, bármilyen hangforrás köré bármilyen teret létre lehet hozni anélkül, hogy a hallgatóban kétség merülne fel. Ugyanúgy el tudok virtuálisan helyezni egy hegedűt a Grand Canyonban, mint egy ausztrál didzseridut a milanói Scala-ban, sok más helyszínnel együtt mindkettőnek elkészítették már az akusztikai modelljét (ilyen pl. Sound Forge Acoustic Mirror), amiket pár kattintással rá tudunk húzni bármilyen hangzó anyagra, néha még azt is be tudom állítani, a modellezett térben pontosan hol helyezkedjen el a hangforrás és a hallgató.



Érdekes, ahogy a kiadványok alkotói a térhatást kezelték az évtizedek során. Sokáig csak az volt a cél, hogy a hangszerek jól kivehetőek legyenek a színpadképben, aztán a felvételi és lejátszási technológia fejlődésével párhuzamosan elkezdtek kísérletezni (Mike Oldfield, Roger Waters, Brian Eno, hogy csak a hifisták között felmerülő neveket említsem), a zenei tartalom mellett a térhatás kreatív eszközként jelent meg a folyamatban. Mostanra viszont úgy tűnik, kevésbé érdekli már az alkotókat ez a paraméter, ritkábban találkozom formabontó megoldásokkal, a modern slágereknél szinte nincs is térhatás. Gyanítom, azért, mert a zenehallgatók többsége már nem feltétlenül ragaszkodik a hagyományos sztereó térhez, körülményeik, technikai eszközeik miatt nem is találkoznak ilyesmivel. Az Atmos technológia sikere egyelőre megjósolhatatlan, de a quadro hangzás sikertelensége megmutatta, mennyire nincs ilyesmire igény, bár az Atmos mögött sokkal komolyabb pénz van, így hát bármi lehet belőle.

Fontosnak tartom, hogy a hangfelvételeken minden információ ott van, amire nekünk zenehallgatás közben szükségünk van, kivéve egyet: utózengés. A hangfelvételek hangzását - tévhitekkel ellentétesen - nem süketszobákban állítják be (ott lehetetlen lenne 10-20 percnél tovább dolgozni), az alkotók valamilyen, kontrollált zengésű térben hallgatják és a hallottak alapján módosítják az anyagot, a lehallgató helyiség saját zengése hozzáadódik a felvétel saját zengéséhez, a kettőt együtt hallják ők is és mi is otthon. Így hát ha azt szeretnénk hallani otthon, amit a stúdióban hallottak, hasonló akusztikai körülményeket kell teremtenünk a szobánkban is.

A szokásos aggodalmak ellenére ez nem reménytelen, csak elhatározás kérdése, akár egy nappaliban is. Egyik szoba sem határozza meg önmagát, akárminek is hívjuk, mindegyik kialakítását mi dönthetjük el, butaság a szobából bűnbakot csinálni, hogy "jó, de ez egy nappali...". Sok ügyfelemnél hoztunk össze korrekt akusztikát, ami egyáltalán nem zavarta a családok mindennapjait, inkább megemelte azok minőségét, pl. a beszédérthetőség javulásával, a zajszint csökkenésével. Ehhez persze kell némi rugalmasság és nyitottság. Aki semmin nem hajlandó változtatni, annál nyilván nem fog változni semmi, a rossz érzései és az elégedetlensége sem.

A hangfelvételek térhatási trükkjei soha nem lesznek tökéletesek a szobánkban, mert csorbítják őket a saját lejátszó rendszerünk, benne a készülékek, hangsugárzók és a teremakusztika "hibái" (bár ezeket korrektebb lenne jellegzetességnek mondani, hiszen a szoba nem hibázik, mikor zeng, csak teszi a dolgát). Stabil 3 dimenziós térélményben szerintem nagyon keveseknek van része zenehallgatás közben, mert a rendszerük hibái tönkreteszik a hatást. A rendszer minden elemével foglalkozni kell, ha hanghűségre, magas hangminőségre törekszünk. Aki bármelyiket a többi fölé emeli, vagy elhanyagolja tudatlanságból, vagy előítéletekből fakadóan (pl. mint Rudibá a forrás túlhangsúlyozásával), az lecövekel félúton és egy szint fölé biztosan nem jut. Csodakábelekkel, kék bogyókkal sem.

A rendszer elemei között említettem a hallgató képességeit is, amiről ritkán beszélünk, pedig nagyon izgalmas lenne vizsgálni, zenehallgatás közben ki mit hall, mire figyel, mit érzékel. Szerintem itt óriási különbségek vannak, sokkal nagyobbak, mint két lejátszó rendszer között, ez már sokszor kiderült, mikor ugyanazt a produkciót több ember hallgatta és véleményezte.

Bocsánat, ez hosszú lett!

[tonee73]

Értem. És esetleg egy univerzális távirányító ami hifihez is jó, az mennyire oldaná meg a problémát?

Fogalmam sincs, ezt csak gyorsan kigugliztam neked.

[chord_]

Random érdekesség:
Szaki éppen rakja be a kazánt, hegeszt, ahogy illik. A pince-hifim meg sem érzi, pedig egy körön vannak áramügyileg. Fura.

Én kihúznám addig, nehogy kapjon egy tüskét.

Pár hete, esténként kezdett az olvasólámpa villogni, finoman. Picit csak.
Gondoltam, a kapcsoló rossz, vagy a led lámpa kezd kipurcanni. Aztán hallottam, hogy a hifi trafók kezdenek búgni, szakaszosan, még az ML-ben is, pedig abban mindig sík csend van. Na, mondom, valaki a házban, vagy egy szomszéd mókol valami. pl. hegeszt.
2 nap eltelt, és reggel arra ébredek, hajnalban, hogy az ML ki-be kapcsol. Fú. Villany fel, az égők q..vául villognak. Hifi kikapcs, pánik, hogy mi ment tönkre.
Elmünek telefon, reggel két kantáros-gatyás megjelenik, közlik, hogy ők megnézik, de az esetek 99%-ában a villanyóra után van a gond, az az én saram lesz, készüljek. 10 percig méregettek, sóhajtoztak. Végül, kint az utcán valamelyik nagy elosztóban füstölt el félig valami relé. Megcsinálták, OK minden.

Hogy miért írtam le?, mert a kb. 4-5 napig a hifi jól szólt, nagyon élveztem, semmi, de semmi nem jött át a hangminőségben...

[Lesnar]

Értem. És esetleg egy univerzális távirányító ami hifihez is jó, az mennyire oldaná meg a problémát?

[tonee73]

Üdv. Érdeklődni szeretnék hogy Sony LBT-A190 retró hifihez tudna e valaki valamilyen távirányítót javasolni? Mert vásárláskor sajnos nem kaptam hozzá.

Gyárilag az RM-S221 a hozzá való, tessék:
https://www.ebay.co.uk/p/5019920435

Itt van egy pár darab:
https://www.ebay.co.uk/sch/i.html?_from ... =0&_sop=15

[rTom]

Random érdekesség:
Szaki éppen rakja be a kazánt, hegeszt, ahogy illik. A pince-hifim meg sem érzi, pedig egy körön vannak áramügyileg. Fura.

Én kihúznám addig, nehogy kapjon egy tüskét.

[fülelek]

----
Egy megjegyzés a sztereo- tér és mélység témához.
Nyilván csak arról a hatásról/érzetről lehet beszélni, ami rögzítve lett a lemezeken vagy a fájlokban. Azt pedig a zene minden más jellemzőjével együtt egyetlen feszültség-idő függvény, a hangjel hordozza. Ennek minél tökéletesebb lejátszása a cél, ezen ügyködünk, kísérletezgetünk a High-End világában. És itt jön, amiért az egészet beírtam: Amíg nem nagyon jó a hangjel reprodukálása, addig kár variálni fizikai beállításokkal, mert ami elvész a rendszerünkben, annak annyi, azt tologatással, meg szoba átrendezéssel nem lehet visszahozni. Tehát akkor lesz jó a tér, meg minden más érzet (felbontás, dinamika), ha nagyon jól adja vissza a lejátszó rendszerünk a felvételnél valamilyen formában rögzített hangjelet.

Ez egyáltalán nincs így.
A legegyszerűbb, lo-fi rendszernél is azonnal hallatszik a környezeti akusztika hatása, ez azért van, mert az akusztikai anomáliák teljesen másfajta "torzítások", mint amit az elektronikák torzítanak. A zsebrádió is egészen másképp szól a festéshez kiürített bútor nélküli szobában, mint a bebútorozottban.
És semmilyen extra minőségű elektronikával, kábellel, kiegészítővel nem lehet pótolni semelyik akusztikai anomáliát, legfeljebb pszichikai módszerrel, hogy nincs is arra szükségem, a kényelem, a FTF (feleség tűrési faktor) fontosabb, mint a hangzáshűség kergetése, úgyis csak silány illúzió az egész, stb...

[feket663]

----
Egy megjegyzés a sztereo- tér és mélység témához.
Nyilván csak arról a hatásról/érzetről lehet beszélni, ami rögzítve lett a lemezeken vagy a fájlokban. Azt pedig a zene minden más jellemzőjével együtt egyetlen feszültség-idő függvény, a hangjel hordozza. Ennek minél tökéletesebb lejátszása a cél, ezen ügyködünk, kísérletezgetünk a High-End világában. És itt jön, amiért az egészet beírtam: Amíg nem nagyon jó a hangjel reprodukálása, addig kár variálni fizikai beállításokkal, mert ami elvész a rendszerünkben, annak annyi, azt tologatással, meg szoba átrendezéssel nem lehet visszahozni. Tehát akkor lesz jó a tér, meg minden más érzet (felbontás, dinamika), ha nagyon jól adja vissza a lejátszó rendszerünk a felvételnél valamilyen formában rögzített hangjelet.

Ez fordítva is ugyanígy igaz, lehet itthon a világ legjobb berendezése, ha a szobaakusztika oly mértékben rossz, hogy tönkreteszi az egészet.

[fererencz]

Random érdekesség:
Szaki éppen rakja be a kazánt, hegeszt, ahogy illik. A pince-hifim meg sem érzi, pedig egy körön vannak áramügyileg. Fura.

[cables]

----
Egy megjegyzés a sztereo- tér és mélység témához.
Nyilván csak arról a hatásról/érzetről lehet beszélni, ami rögzítve lett a lemezeken vagy a fájlokban. Azt pedig a zene minden más jellemzőjével együtt egyetlen feszültség-idő függvény, a hangjel hordozza. Ennek minél tökéletesebb lejátszása a cél, ezen ügyködünk, kísérletezgetünk a High-End világában. És itt jön, amiért az egészet beírtam: Amíg nem nagyon jó a hangjel reprodukálása, addig kár variálni fizikai beállításokkal, mert ami elvész a rendszerünkben, annak annyi, azt tologatással, meg szoba átrendezéssel nem lehet visszahozni. Tehát akkor lesz jó a tér, meg minden más érzet (felbontás, dinamika), ha nagyon jól adja vissza a lejátszó rendszerünk a felvételnél valamilyen formában rögzített hangjelet.

[Lesnar]

Üdv. Érdeklődni szeretnék hogy Sony LBT-A190 retró hifihez tudna e valaki valamilyen távirányítót javasolni? Mert vásárláskor sajnos nem kaptam hozzá.

[chord_]

A sztereó tér mélységéhez: szerintem számos zenetörténeti példa van arra, hogy az előadások fontos része volt a tér, több zenekarral, kórussal, stb. A zene pódiumra kerülése úgy is felfogható, hogy egy degenerációs folyamat, amit a praktikum szült talán. A két csatornás sztereó ez utóbbit próbálja utánozni, mert kialakulása idején is ez volt és ma is ez az uralkodó elrendezés.

Úgy tűnik, nyelvünk itt kissé vergődik.
Legalább kétféle térről van akkor szó.

Az egyik, amelyről megy a diskurzus, amelyik javarészt mesterséges, amelyet a hangdobozok előre húzásával mi magunk is megnövelhetünk, illetve a hangmérnökök is beleszólhatnak. Amelyek tolmácsolásában pl. a sztatikus falak jeleskednek, mintha zsinórokon belógatott előadók lennének, tényleg meghökkentő a hatás. Hifisek nagy része szereti.

A másik, amiről te beszélsz, a tér, a zengő tér, amely a régi időkben bele volt kalkulálva egy hangszer vagy az együttes megszólalásába, egyfajta külső héjazat, amely (mai szóval az akusztikájával) komoly része volt a produkciónak. Kórusoknál éppúgy jelentős volt, mint egy szál lantnál.
A templomokból kihozva ezeket, nyelvünk itt sem emlékezik korrekten erről: 'chamber music', az 'kamra' - zene, amit egy kamrában, 'akusztikai térben', adnak elő, a 'kamarazene', az az egy szál 'a' betű, ezt a jelentésmezőt nekünk, magyar nyelvűeknek elfedi.
Ezt a teret helyesen otthon nem lehet egy szimpla ide-oda húzkodással növelni / csökkenteni; jóval bonyolultabb manőverek kellenek. Művileg sok a próbálkozás, felvételi oldalon az egész tűrhető illúzió néhol előjöhet. Ezért van az, hogy sok zenekar inkább nagy kínnal odamegy az adott helyszínre a felvételkészítéskor.
Ez a tér akár a tónust is befolyásolhatja; a lemezeinken gyönyörűen rajta is van.
Előhozni otthon ezt sem egyszerű.

És a kettő nyilván keveredik; felvételi oldalon a hangmérnökök 'csinálják', otthon mi magunk próbáljuk előcsalogatni ezeket, nagyon sokszor énszerintem inkább saccra, 'fülre', ízlésre, semmint valamiféle komoly akusztikai megfontolásból. És egyetértek, hogy otthon, ez az egész gyakorlatilag egy illúzió-halom lesz.

Nem akusztikus zenéknél, ill. kihangosított hangulat visszaadásakor a fentiek nem értelmezhetőek.

[juliush]

... a füleim is nagyjából hasonló 80 cm körül estek a hátsó faltól.

Kezdek összezavarodni. :)

Hát, számomra mindig is a saját pozícióm/irányom volt a kiindulási alap, amelyik fal előttem van, tehát a hangfalak mögött, az az elülső fal, ami mögöttem, az a hátsó.

[PgSpa]

A sztereó tér mélységéhez: szerintem számos zenetörténeti példa van arra, hogy az előadások fontos része volt a tér, több zenekarral, kórussal, stb. A zene pódiumra kerülése úgy is felfogható, hogy egy degenerációs folyamat, amit a praktikum szült talán. A két csatornás sztereó ez utóbbit próbálja utánozni, mert kialakulása idején is ez volt és ma is ez az uralkodó elrendezés.

[istvan01]

Meglep, hogy senki nem jött elő a legalább ugyanolyan fontos pozícióbéli tényezővel, a hallgató mögötti tér fontosságával!

Akkor legyen. A hallgató mögötti tér azért kevésbé okoz akusztikai problémát akkor ha 1m-nél távolabb vagyunk a hátsó faltól. Nálam ez több mit 1m. A szoba 3,4x7m tetőtér, hangsugárzók a 3,4m fal előtt. Van egy ronda 24Hz-es legalsó állóhullámom, amit semmilyen fal közeli nyelővel sem lehet eltüntetni. Viszont a szoba geometria közepén ez az állóhullám közel nulla, tehát ott hallgatom. Mögöttem hátsó ferde mennyezeten 2db bőrmembrános basszus nyelő. Továbbá mellettem hátrafelé balról-jobbról nyitott polcos szekrények könyvel, sok kacattal. A szekrények felett egy-egy kőzetgyapotos nyelő. Hátul 2db bütykölős, szerszámos íróasztal, azokon és mellettük is sok kacat. A padló fa-szalagparketta, alatta kétréteg 5mm-es alátét fólia, felette vastag pamut szőnyeg, a padló 60%-a felületén.

[Luxor Audio]

... a füleim is nagyjából hasonló 80 cm körül estek a hátsó faltól.

Kezdek összezavarodni. :)

Még ha csak a hangmérnök alkotta illúzióról van szó. Mert ne csapjuk be magunkat, szinte biztosan azt hallgatunk...

Az egész otthoni zenehallgatás egy vaskos illúzió.

[juliush]

Meglep, hogy senki nem jött elő a legalább ugyanolyan fontos pozícióbéli tényezővel, a hallgató mögötti tér fontosságával!
Költözésünk előtt egy 4x7m-es nappaliban kellett a zenehallgatást megoldani, ráadásul "keresztben", a hangfalakat a hosszabb fal mentén elhelyezve, előlapjukkal kb. 75-80 cm-re azoktól. Hasonlóképp a kanapé a szemben lévő hosszabb fal mentén helyezkedett el, egy közbeiktatott könyvespolccal kissé kijjebb tolva, így a füleim is nagyjából hasonló 80 cm körül estek a hátsó faltól. Az eredmény tetszetősen "testes" volt, de csak a költözés után a dedikált szobában, az első fal<>160cm<>hangfalak<>160cm<>hallgató pozíció<>160cm<>hátsó fal előtti könyv/CD-szekrény felállásban derült ki, hogy mennyi részlet mosódott el és mennyi mindenről mondtam le a térszerű élményból! Az új helyen egy részletezőbb, szikárabb, arányosabb, első benyomásra a korábbihoz képest akár mélyszegénynek is tűnő hangzáshoz kellett hozzászoknom, ami ha a felvétel lehetővé teszi, akkor sokkal pontosabban érzékelhető pozíciókkal örvendeztet meg. Még ha csak a hangmérnök alkotta illúzióról van szó. Mert ne csapjuk be magunkat, szinte biztosan azt hallgatunk...

[zoli73]

No meg miért nem lesz sosem zeneszoba a családi nappaliból.
És szerintem jól van ez így.

.
20230826_122850.jpg

Ugye ez az utolsó mondat nem álltalános érvényű, hanem csak a Ti nappalitokra értendő?

Mivel végig erről beszéltem, leginkább igen, erre gondoltam.

Bár azért szerintem a családi nappali és a zeneszoba ütik egymást. Mert vagy ez, vagy az ugye, a kettő együtt nem megy.

Én amúgy inkább vagyok együtt a gyerekekkel zenehallgatás közben, miközben ők rajzolgatnak a szoba szélén, a képen is átható asztalon, vagy akár a két hangfal előtt játszanak a szőnyegen, mint, hogy bezárkózzak egy külön szobába, ami amúgy sincs. A nappaliból kitúrni pedig nem fogom őket, ennyire nem vagyok önző. Szerintem a gyerek vállalás igen sok lemondással is jár, még ha ezt sokan nem is így gondolják.
Fognak még ők maguktól is majd elvonulni és bezárkózni addig nem a zene a fontosabb.

Az itt korábban felvázolt több dolog szerintem nem fér bele egy CSALÁDI nappaliba (faltól közel 2 méterre elhelyezett dobozok, hatalmas diffúzorok, stb.).

Nos igen, egy csaladi nappali, az elsődleges funkciója miatt, zenehallgatásra sokszor kompromisszumos.
Azért átgondolt bútorozással, rendszerösszeállítással és némi szerencsével azért nem annyira reménytelen a helyzet. Nyílván való, hogy a család az első, és a hobbit nem rendeljük elé.
A falaktól méterekre elhúzott hangsugárzók, ha az tényleg nem egy dedikált zeneszobában van, akkor bár ideális elhelyezés, de élhetetlen nappalit teremt.
Nálam ez úgy van áthidalva, hogy bár nálam is a nappaliban van a rendszer, és viszonylag közel vannak a hangsugárzók a falhoz, de így csak kvázi "tárolási", vagy háttérzenélési pozíció. Ha odafigyeléses, elmélyült zenehallgatás a cél, akkor előrehúzom őket, ilyenkor olyan 150-160 cm-re vannak a faltól. Így hatalmasat lép a térélmény.
Nálunk a gyerek már az "elvonulós" korban van, sőt sokszor itthon sincs.