Általában a hifiről

[cables]

Ezt a jazz korongot LP -n nem adták ki véletlenül ?

Nem, csak CD formátumban

[andarson]

Aztán bő egy éve megijedtem, hogy vége a hobbimnak, mert nem láttam racionális indokot egy hangfal cserében, egy kábel cserében vagy egy erősítő cserében, úgy éreztem a minőségi igényeim maximálisan ki vannak elégítve. Ekkor kábé kétségbeesésemben jött az ötlet, hogy materiális zene, vinyl gyűjtésbe kezdek és ennek fog élni a hifista énem.

Ebben minden benne van. Magyarán muszáj volt valamire költeni

Ha úgy folytatódik, mint nálam, akkor egyszer majd rájössz, hogy a pénzednek van jobb helye, mint a totál túlárazott vinyl, CD vagy SACD lemezek. Ott majd egy új hobbi kezdődik

Vállalom gyarló igényeim :)... és múlt héten lett egy karos kávéfőzőm plussz pár kávéfőzéshez szükséges eszközöm. Azóta azt olvasgatom, hogy hány másodperc alatt hány gramm kávénak kell kijönnie a gépből, hány fokon :) egy új hobbi van születőben.

[Aszpirin]

Aztán bő egy éve megijedtem, hogy vége a hobbimnak, mert nem láttam racionális indokot egy hangfal cserében, egy kábel cserében vagy egy erősítő cserében, úgy éreztem a minőségi igényeim maximálisan ki vannak elégítve. Ekkor kábé kétségbeesésemben jött az ötlet, hogy materiális zene, vinyl gyűjtésbe kezdek és ennek fog élni a hifista énem.

Ebben minden benne van. Magyarán muszáj volt valamire költeni

Ha úgy folytatódik, mint nálam, akkor egyszer majd rájössz, hogy a pénzednek van jobb helye, mint a totál túlárazott vinyl, CD vagy SACD lemezek. Ott majd egy új hobbi kezdődik

[andarson]

Kapcsolódva az előző témákhoz nagyvonalakban, megpróbálva senkit nem untatva.

Tizenpár éve lettem hifista, amikor megfogalmazódott bennem az az igény, hogy a zenét szeretném a körülményeimhez mérten elérhető legjobb minőségben élvezni, hallgatni. Mivel én gyakorlatilag számítógéppel együtt nőttem fel, sosem volt materiális zenei gyűjteményem, illegális MP3 letöltések, majd szintén illegális FLAC letöltések adták a zenei gyűjteményem. Az első általam összeállított rendszer alapját is PC + USB DAC adta, majd rá pár évre (és azóta is) hálózati lejátszó a központi agya a rendszeremnek, streamre előfizetve. A streammet olyannyira szeretem, hogy imádom amikor egy lemez végére érek és a hozzá hasonló, de számomra ismeretlen dalokat magától kezdi el játszani a szoftver.

Aztán bő egy éve megijedtem, hogy vége a hobbimnak, mert nem láttam racionális indokot egy hangfal cserében, egy kábel cserében vagy egy erősítő cserében, úgy éreztem a minőségi igényeim maximálisan ki vannak elégítve. Ekkor kábé kétségbeesésemben jött az ötlet, hogy materiális zene, vinyl gyűjtésbe kezdek és ennek fog élni a hifista énem.

Azóta lassú tempóban gyűjtöm a lemezeket, időnként csalódva egy új lemez hibájában, időnként örülve egy jó lemez minőségének...
és hogy melyik a racionálisabb, lemezt hallgatni vagy streamet arról tömören azt gondolom, hogy a hifizés nem egy racionális hobbi.

[Rock60]

Igazad van.
Részemről - ki merem jelenteni, hogyha rosszul szól egy lemez, egy felvétel, én bizony nem fogom meghallgatni. Mert nekem kell a hangi szépség. Ezért vergődünk a sok kábellel / alátéttel / rendszer-építéssel, nem?
Hogy ezzel kizárom magam sok (rosszul felvett) jó zenéből?
Így jártam.

A szívemből szóltál. Ezért veszek AAA lemezeket.

[chord_]

A zene analizálását hagyjuk meg azoknak, akiknek ez a szakmája. Szerintem a zeneszerető emberek túlnyomó többségének nincs zenész diplomája vagy doktorija zeneelméletből - magamat is beleértve ebbe a többségbe - így számunkra inkább az a lényeg, hogy hagyjuk a zenét hatni az érzelmeinkre. Ettől még persze lehet véleményünk, de a kritikai elemzésnek nincs sok értelme tárgyi tudás nélkül.

No de akkor mi a helyzet a hangzás megítélésével? Veszélyes vizek ezek...

Igazad van.
Részemről - ki merem jelenteni, hogyha rosszul szól egy lemez, egy felvétel, én bizony nem fogom meghallgatni. Mert nekem kell a hangi szépség. Ezért vergődünk a sok kábellel / alátéttel / rendszer-építéssel, nem?
Hogy ezzel kizárom magam sok (rosszul felvett) jó zenéből? (pl. magyar népzenék vaskos része?)
Így jártam.
Akkor sem fogom meghallgatni.
Ha viszont meghallgatok valamit, a zene mellett igenis érdekel a visszaadott tónushelyesség, és nagyon élvezem, ha valami komoly többletet hallok, ami nagyon nem zenei dolog, hanem pl. hangmérnöki elképzelés. Vagy egy kábel varázslata.

És nem átallom le- felszerelni mostanában pl. a 230-as dugókat, és kétségbe esni, hogy mekkora jelentősége van ennek is... :)

[Luxor Audio]

A zene analizálását hagyjuk meg azoknak, akiknek ez a szakmája. Szerintem a zeneszerető emberek túlnyomó többségének nincs zenész diplomája vagy doktorija zeneelméletből - magamat is beleértve ebbe a többségbe - így számunkra inkább az a lényeg, hogy hagyjuk a zenét hatni az érzelmeinkre. Ettől még persze lehet véleményünk, de a kritikai elemzésnek nincs sok értelme tárgyi tudás nélkül.

No de akkor mi a helyzet a hangzás megítélésével? Veszélyes vizek ezek...

[Rock60]

----
Nyilván mindenki a maga szokásai, ízlése és lehetőségei szerint ítéli meg azt, ami történik manapság a zene világában. Én se vagyok kivétel, csak talán annyiban, hogy a munkám miatt az átlagnál jóval kevesebb időm van zenét hallgatni. Ma viszont volt rá lehetőségem. Egy kedves ismerős mutatta meg mennyit javított a rendszere hangján az új készülék. Fájlokat hallgattunk a netről az ő kedves számait, kivétel nélkül elképesztő minőségű felvételeket, tényleg élvezet volt hallgatni. Kíváncsi lettem arra, hogy mit csinál ez a rendszer egy kommersz sláger számmal. Kértem, hogy hallgassuk meg a Brother in Arms-t, amit sokszor hallottam CD-ről és LP-ről. OK mondta és rákeresett a számra. Próbálta az eredeti felvételt megkeresni, de csak egy re-mastered verziót talált. Az jó lesz-kérdezte. Persze. Elkezdtük hallgatni, aztán egymásra néztünk: Ennek semmi köze az eredeti számhoz, annak hangulatához. Mark Knopfler gitározott és énekelt, de mintha nem ő lett volna.
Kicsit szomorúan mentem haza, de a posta ládámban volt egy kis csomag. Felvittem kibontottam, a Capri Records egyik új CDje volt benne. Alig vártam, hogy lefeküdjön a nejem, és meghallgassam.


Capri CD.jpeg

Egy nagyon laza piano trió, ismert jazz standard számok kiváló hangminőségben. Odafigyelős és háttér zenének egyaránt kiváló. A borító rajz és a humoros, élcelődő ajánlás a borítón megnyugtató és szívderítő. Nekem ez a zenélés. Ez a maradandó élmény.

Nem szokásom egész írásokat idézni, csak a lényeges sorokat, amire reagálni szeretnék.
Ugyanis nem tartom túl udvarias dolognak a fórumtársakra nézve többször elolvastatni egy hosszabb hozzászólást.
De ez annyira telitalálat, annyira helyén van minden gondolat, annyira kifejezi a fizikai hordozók varázsának a lényegét, hogy már csak egy kérdésem maradt :

Ezt a jazz korongot LP -n nem adták ki véletlenül ?

[Snipi]

Vannak vélemények. Van ilyen van olyan. Vannak értékrendek. Van ilyen van olyan.
Az egyik emberé nem olyan mint a másiké. Ez van.
El kéne fogadni, és nem megsértődni.

Ki sértődött meg? Én nem Leírtam az enyémet, mert a tiéd olyan, az enyém meg ilyen
Jó zeneelemzést!

látod-látod mégiscsak megsértődtél ... soha életemben nem beszéltem és nem is szoktam a zenét elemezni.
de most már tényleg befejeztem ...

[Aszpirin]

Vannak vélemények. Van ilyen van olyan. Vannak értékrendek. Van ilyen van olyan.
Az egyik emberé nem olyan mint a másiké. Ez van.
El kéne fogadni, és nem megsértődni.

Ki sértődött meg? Én nem Leírtam az enyémet, mert a tiéd olyan, az enyém meg ilyen
Jó zeneelemzést!

[alto]

Érdekes dolgot figyeltem meg.
Az AVX-en az a "hangadó, vezető" vélemény, hogy a ZENE hallgatása a lényeg. Ami konkrétan általában a "kütyüzés" ellen irányul, de azért gondoljunk bele a jelen kontextusban...
Itt pedig most felvetődött, hogy a streaming úgymond igénytelenné teszi a zenehallgatást, ami persze hamar beletorkollik a "streaming kontra fizikai hordozók", majd a "digitális kontra analóg gumicsontokba".

És ezen a ponton nem értem, illetve ha értem, akkor nem értek egyet azzal a vélekedéssel, hogy a könnyen elérhető, nagy és széles műfajspektrumú "zenetömeg" megakadályozza az elmélyült, analizáló zenehallgatást, ezáltal silányítva annak vélt minőségét.
Nem tudom, más hogy van vele, de én biztosan nem azért hallgatok zenét, hogy analizáljam, elemezzem. Hanem hogy jó érzést keltsen bennem, nyugtasson, szórakoztasson - ezt már korábban is leírtam. Számomra megette a fene a "minőségi" zenehallgatást, ha az a zene folytonos elemzését jelenti. Azi iskolában is a legjobban a verselemzéseket utáltam. Mire gondolt a költő, stb... brr...
Szóval, akkor elsilányodtam zenehallgatásilag. Olyannira, hogy a zenét autóban is hallgatom (nagyon messze nem hifi-körülmények között), de nemrég még JBL Charge-ot is vettem, hogy kertipartik vagy egyyszerű kinnlét alatt is szóljon. Érdekes lenne ilyen környezetekbe lemezjátszót vinni :) És sajnos az autókból is kikoptak a CD-lejéátszók meg kazáttás magnók. Fizikai adathordozónak legfeljebb pendrájvot vagy a telefonom zenekönyvtárát tekinthetném autóban, de én mégis újabban a Roon ARC-ot használom - Qobuz-ról (és ritkábban a szerverként szolgáló otthoni iMac-re kapcsolt merevlemezről) streamelve a zenét.
Szóval, igénytelen vagyok. Felvállalom. Bár nem értek egyet a jelzővel, mert nem hiszem, hogy az igényesség itt dőlne el.

(jelzem, úgy néz ki, otthonra felszámolom a teljes "nagy" rendszeremet és minden fizikai adathordozót. Helyette egy komolyabb de sokkal-sokkal egyszerűbb füles-lánc lesz, és igen, streaming. Az ok prózai, nincs már helye a nagy rendszernek. Fizikailag.)

Maximálisan egyetértek. A zene analizálását hagyjuk meg azoknak, akiknek ez a szakmája. Szerintem a zeneszerető emberek túlnyomó többségének nincs zenész diplomája vagy doktorija zeneelméletből - magamat is beleértve ebbe a többségbe - így számunkra inkább az a lényeg, hogy hagyjuk a zenét hatni az érzelmeinkre. Ettől még persze lehet véleményünk, de a kritikai elemzésnek nincs sok értelme tárgyi tudás nélkül.

A verselemzést szívből gyűlöltem én is, és például azt sem bírom, ha egyesek a zenét vizuális képekkel próbálják magyarázni, képzeljünk ide csörgedező patakokat, csivitelő madarakat. Nem vagyok vizuális típus, és a fene sem akar csivitelő madarakat vizualizálni minden második cselló szonátához. Hagyom magam érzelmileg bevonódni a zenébe, számomra az jó zene, amelyik így tud hatni rám. Ha meg mindenképp magyarázni kell, akkor inkább magyarázom például Bach kontrapunkcióját gyönyörű zenei matematikával, mint fostos galambokkal.

[Luxor Audio]

Fapacinak: bevallom én is leragadtam a fizikai hordozóknál, és ennek fő oka az, hogy egy LP-t hallgatni rítus, és ez éppen az élő zene szertartását idézi számomra. A stream nálam két funkciót tölt be: az újdonságok meghallgatása -ha tetszik fizikai hordozón beszerzem- és az autózás közbeni zenehallgatás. Amúgy nem köt le valamiért...

Rendben van ez így. Nálam is van rítus, csak nem kötődik tárgyakhoz, inkább az elmémben játszódik.

Kár, hogy a beszélgetés elment a streaming versus lemezek irányba, ebben én is hibás vagyok. Bár a szerző nem akarta megindokolni kijelentését, jó lenne visszakeveredni az eredeti témához: miért gondolják néhányan, hogy a nagy zenei kínálat igénytelenséget, sekélyességet okoz a zenehallgatók köreiben?

[Snipi]

Nem szívesen, de reagálok - röviden - Aszpirin hozzászólására.
Vannak vélemények. Van ilyen van olyan. Vannak értékrendek. Van ilyen van olyan.
Az egyik emberé nem olyan mint a másiké. Ez van.
El kéne fogadni, és nem megsértődni.
Részemről ennyi nincs több hozzáfűznivalóm.

[asebestyen]

Érdekes dolgot figyeltem meg.
Az AVX-en az a "hangadó, vezető" vélemény, hogy a ZENE hallgatása a lényeg. Ami konkrétan általában a "kütyüzés" ellen irányul, de azért gondoljunk bele a jelen kontextusban...
Itt pedig most felvetődött, hogy a streaming úgymond igénytelenné teszi a zenehallgatást, ami persze hamar beletorkollik a "streaming kontra fizikai hordozók", majd a "digitális kontra analóg gumicsontokba".

És ezen a ponton nem értem, illetve ha értem, akkor nem értek egyet azzal a vélekedéssel, hogy a könnyen elérhető, nagy és széles műfajspektrumú "zenetömeg" megakadályozza az elmélyült, analizáló zenehallgatást, ezáltal silányítva annak vélt minőségét.
Nem tudom, más hogy van vele, de én biztosan nem azért hallgatok zenét, hogy analizáljam, elemezzem. Hanem hogy jó érzést keltsen bennem, nyugtasson, szórakoztasson - ezt már korábban is leírtam. Számomra megette a fene a "minőségi" zenehallgatást, ha az a zene folytonos elemzését jelenti. Azi iskolában is a legjobban a verselemzéseket utáltam. Mire gondolt a költő, stb... brr...
Szóval, akkor elsilányodtam zenehallgatásilag. Olyannira, hogy a zenét autóban is hallgatom (nagyon messze nem hifi-körülmények között), de nemrég még JBL Charge-ot is vettem, hogy kertipartik vagy egyyszerű kinnlét alatt is szóljon. Érdekes lenne ilyen környezetekbe lemezjátszót vinni :) És sajnos az autókból is kikoptak a CD-lejéátszók meg kazáttás magnók. Fizikai adathordozónak legfeljebb pendrájvot vagy a telefonom zenekönyvtárát tekinthetném autóban, de én mégis újabban a Roon ARC-ot használom - Qobuz-ról (és ritkábban a szerverként szolgáló otthoni iMac-re kapcsolt merevlemezről) streamelve a zenét.
Szóval, igénytelen vagyok. Felvállalom. Bár nem értek egyet a jelzővel, mert nem hiszem, hogy az igényesség itt dőlne el.

(jelzem, úgy néz ki, otthonra felszámolom a teljes "nagy" rendszeremet és minden fizikai adathordozót. Helyette egy komolyabb de sokkal-sokkal egyszerűbb füles-lánc lesz, és igen, streaming. Az ok prózai, nincs már helye a nagy rendszernek. Fizikailag.)

Jaaaa, ha a zenére figyelsz, akkor sose lesz belőled rendes hifista. A szertartásokkal meg mi lesz? Mert 1 kattos vagy automatikus programindító szertartás, olyan nincs. Tessék lemezt mosni, fémlapokra tenni, lövöldözni rá antistat pisztollyal, woodoo nyavajákra helyezni, aztán hülye zene helyett a hangokat tessék figyelni és akkor ott lesz a csoda. És a csoda fokozható, ha csak AAA lemezeken lévő hangokat hallgatsz, de ami fontosabb talán még ennél is, vintidzs motyó legyen minden, ami néha 1-2 napig Nálad van, amíg nem bütykölik valamelyik műhelyben. Nem gondoltam, hogy ezt még mindig magyarázni kell a 21. században.

[Aszpirin]

Érdekes dolgot figyeltem meg.
Az AVX-en az a "hangadó, vezető" vélemény, hogy a ZENE hallgatása a lényeg. Ami konkrétan általában a "kütyüzés" ellen irányul, de azért gondoljunk bele a jelen kontextusban...
Itt pedig most felvetődött, hogy a streaming úgymond igénytelenné teszi a zenehallgatást, ami persze hamar beletorkollik a "streaming kontra fizikai hordozók", majd a "digitális kontra analóg gumicsontokba".

És ezen a ponton nem értem, illetve ha értem, akkor nem értek egyet azzal a vélekedéssel, hogy a könnyen elérhető, nagy és széles műfajspektrumú "zenetömeg" megakadályozza az elmélyült, analizáló zenehallgatást, ezáltal silányítva annak vélt minőségét.
Nem tudom, más hogy van vele, de én biztosan nem azért hallgatok zenét, hogy analizáljam, elemezzem. Hanem hogy jó érzést keltsen bennem, nyugtasson, szórakoztasson - ezt már korábban is leírtam. Számomra megette a fene a "minőségi" zenehallgatást, ha az a zene folytonos elemzését jelenti. Azi iskolában is a legjobban a verselemzéseket utáltam. Mire gondolt a költő, stb... brr...
Szóval, akkor elsilányodtam zenehallgatásilag. Olyannira, hogy a zenét autóban is hallgatom (nagyon messze nem hifi-körülmények között), de nemrég még JBL Charge-ot is vettem, hogy kertipartik vagy egyyszerű kinnlét alatt is szóljon. Érdekes lenne ilyen környezetekbe lemezjátszót vinni :) És sajnos az autókból is kikoptak a CD-lejéátszók meg kazáttás magnók. Fizikai adathordozónak legfeljebb pendrájvot vagy a telefonom zenekönyvtárát tekinthetném autóban, de én mégis újabban a Roon ARC-ot használom - Qobuz-ról (és ritkábban a szerverként szolgáló otthoni iMac-re kapcsolt merevlemezről) streamelve a zenét.
Szóval, igénytelen vagyok. Felvállalom. Bár nem értek egyet a jelzővel, mert nem hiszem, hogy az igényesség itt dőlne el.

(jelzem, úgy néz ki, otthonra felszámolom a teljes "nagy" rendszeremet és minden fizikai adathordozót. Helyette egy komolyabb de sokkal-sokkal egyszerűbb füles-lánc lesz, és igen, streaming. Az ok prózai, nincs már helye a nagy rendszernek. Fizikailag.)

[dixie-chicken]

Fapacinak: bevallom én is leragadtam a fizikai hordozóknál, és ennek fő oka az, hogy egy LP-t hallgatni rítus, és ez éppen az élő zene szertartását idézi számomra. A stream nálam két funkciót tölt be: az újdonságok meghallgatása -ha tetszik fizikai hordozón beszerzem- és az autózás közbeni zenehallgatás. Amúgy nem köt le valamiért...

bele sem merek gondolni hány (felesleges) fizikai hordozó megvásárlásátol mentett meg a streaming opció több évre igy visszatekintve,és hány új előadott ismertem meg,annak köszönhetően ...de..ahogyan irtam,vannak negativ hatásai is...nem minden arany ami fénylik.. sztem

[PgSpa]

Fapacinak: bevallom én is leragadtam a fizikai hordozóknál, és ennek fő oka az, hogy egy LP-t hallgatni rítus, és ez éppen az élő zene szertartását idézi számomra. A stream nálam két funkciót tölt be: az újdonságok meghallgatása -ha tetszik fizikai hordozón beszerzem- és az autózás közbeni zenehallgatás. Amúgy nem köt le valamiért...

[SoundMania]

Az a legszebb a világban, hogy a Teremtő gondoskodott a változatosságról. Nincs két teljesen egyforma sem emberből, se falevélből. Az ízlésről meg a gondolkodásról meg ne is beszéljünk. Borzalmas, színtelen, unalmas világ lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna.

Nekem például a lemezritkaságaimhoz való ragaszkodás és a különlegesen természetes hangzás utáni vágyakozás alapvető szempont. Pár éve felhívott egy barátom, hogy az öreg szomszédja felkínálta neki a több ládányi lemezét, de neki nem kell, ha érdekel elvihetem ingyen. Mondtam, hogy kell, a végén még el is hozta nekem. Nagyon igényes magyar zenék, komolyzene, népzene, tökéletes állapotú LPk és néhány olyan ritkaság, amire nem számítottam például orosz jazz. Vagy 3 napig rakosgattam fel a lemezeket, amíg kiválogattam azokat, amiket megtartottam. Nagy élmény volt.

Alább írtam a Dire Straits egyik számáról, azt egyszer hallottam japán lemezről egy jó akusztikájú szobában, Sonus Faber hangfalakon Pioner Spec1/Spec2 erősítőkkel. Hátborzongatóan gyönyörű élmény volt.

Mostanában barátoknál sokszor hallok netről zenét, nagyon jó minőségben, de valahogy engem nem fog meg.

Nos állítólag ez nem teljesen igaz, hogy nincs két egyforma ember..... Annyian vagyunk már, hogy teljesen eltérő helyeken találnak már egymáshoz nagyon hasonló külsejű és tulajdonságú embereket. Betelt/ vége felé ért a génverziók száma.

[cables]

Az a legszebb a világban, hogy a Teremtő gondoskodott a változatosságról. Nincs két teljesen egyforma sem emberből, se falevélből. Az ízlésről meg a gondolkodásról meg ne is beszéljünk. Borzalmas, színtelen, unalmas világ lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna.

Nekem például a lemezritkaságaimhoz való ragaszkodás és a különlegesen természetes hangzás utáni vágyakozás alapvető szempont. Pár éve felhívott egy barátom, hogy az öreg szomszédja felkínálta neki a több ládányi lemezét, de neki nem kell, ha érdekel elvihetem ingyen. Mondtam, hogy kell, a végén még el is hozta nekem. Nagyon igényes magyar zenék, komolyzene, népzene, tökéletes állapotú LPk és néhány olyan ritkaság, amire nem számítottam például orosz jazz. Vagy 3 napig rakosgattam fel a lemezeket, amíg kiválogattam azokat, amiket megtartottam. Nagy élmény volt.

Alább írtam a Dire Straits egyik számáról, azt egyszer hallottam japán lemezről egy jó akusztikájú szobában, Sonus Faber hangfalakon Pioner Spec1/Spec2 erősítőkkel. Hátborzongatóan gyönyörű élmény volt.

Mostanában barátoknál sokszor hallok netről zenét, nagyon jó minőségben, de valahogy engem nem fog meg.

[Luxor Audio]

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés"...lehet vlmi értékest átugrunk...régen ha megvásároltunk vlmit,akkor azt többször meghallgattuk (mivel "sok pénzt adtunk ki érte"),és nem kevés olyan zene van,amely "ismétlést" kiván,ma ez nincs igazán meg...ami igazán jó zene,az nem elsőre ugrik be,ma egy vlmikori LP árán,havi előfizetést kapunk,napi szinten,akár 5-10-15 felvételt is átfuthatunk...felületesen...és lassan leépiti az értékrendűnket

nem beszélve arrol hogy egy "fizikai hordozó" megvásárlása,más emocionális folyamatokat is kiváltott/kiválthatott..."ezt ekkor vettem,itt,ezt ott,jót dumáltam az eladóval stb"..mi van a streamingnél ?...ülünk a fotelben és nyomogatjuk a gombokat a mobilon-általában...

Az én szememben inkább felhasználói hibának tűnik, ha valaki a nagy kínálatot átokként éli meg, nehézséget okoz neki. Miért lenne jobb az a könyvtár, ahol kevesebb könyv található? A nagy könyvtárban persze el lehet tévedni, kalandozni, de ez nem a könyvtár hibája, hanem az olvasó fegyelmezetlensége. Mint minden eszközt, a streaming szolgáltatásokat is sokféleképpen lehet használni. Én általában egy napon csak egy előadót hallgatok, tőle több albumot is, némelyiket sokszor egymás után egyben. Néha az egész hetet egy művésznek szentelem, pláne ha sok lemeze van. Az autómban egyszer negyed évig kizárólag Jethro Tull albumok szóltak, valahogy nem akaródzott váltani, pedig néhány mozdulat lett volna. Szinte soha nem ugrálok, nem nyomogatom a gombokat, csak mikor egy ismeretlen műsorral, előadóval találkozom és próbálom eldönteni, érdekel-e anyira, hogy felvegyem a gyűjteménybe.

A fizikai hordozókhoz kötődés - talán a zenész múltam miatt - számomra mindig furcsa volt, a zene egyfajta materializálásának gondolom, ami közelebb áll a műgyűjtéshez, mint a zenehallgatáshoz. Nekem a zene zene marad, bármilyen módon is férek hozzá, minden más csak sallang. Persze volt egy hangulata téli vasárnapokon hajnali 5-kor a pécsi vásárban várni a zugkereskedőt, hogy a zseblámpa fényében válogathassak a lemezek között Barkas hátuljában, mert 8 órára már csak a dömpingáru maradt. Hogy ettől váltam volna igényes zenehallgatóvá, vagy bármi fennkölt dolog történt volna velem, azt erősen tagadom. Egyáltalán nem sírom vissza azt a korszakot, mikor nem azokat az albumokat vehettem meg, amiket szerettem volna, hanem amit kapni lehetett, ráadásul szó szerint ráment a gatyám, mert a szüleimtől nadrágra kapott pénzen lemezeket vettem.

A 600 forintos japán nyomású lemez nem az ára miatt jelentett többet nekem a 250 forintos Jugotonnál, hanem mert jobban szólt, de a zene ugyanaz volt rajtuk. Sőt a drágábbat jobban féltettem, ezért ritkábban hallgattam, le is szoktam az ilyenek vásárlásáról. Az élmény és az ár közötti összefüggés nálam nem működik. Nem a legdrágább étteremben ettem a legjobbat, nem a legdrágább utazás adta a legtöbb élményt és nem volt feltétlenül jobb a drágábban elért zene. Egy londoni zenehallgató hozzánk képest alantasabb, igénytelenebb, vagy nagyobb bajban lett volna a 80-as években amiatt, hogy ott a sarki lemezoltban bármit megvehetett fillérekért? Kétlem.

A mai online szolgáltatások nekem a kánaánt hozták el, de érteni vélem az ellenérveket is. Nekem is van egy, mégpedig hogy a hidegben vacogva lehetett sorstársakkal találkozni, még barátságok is köttettek, már ha nem verekedtünk össze egy lemezért. A pécsi HiFi klub ötlete is ott a hidegben merült fel. A streaming zenehallgatás sajnos magányos műfaj. De hogy pár kattintással teljes zenei életművekhez hozzáférek, olvashatom a művész életének részleteit, belenézhetek a legutóbbi koncertjeibe és akár meg is vehetem a jegyem a következőre, azzal én zenehallgatóként tökéletesen ki vagyok szolgálva, fagyási sérülések nélkül.

[cables]

----
Nyilván mindenki a maga szokásai, ízlése és lehetőségei szerint ítéli meg azt, ami történik manapság a zene világában. Én se vagyok kivétel, csak talán annyiban, hogy a munkám miatt az átlagnál jóval kevesebb időm van zenét hallgatni. Ma viszont volt rá lehetőségem. Egy kedves ismerős mutatta meg mennyit javított a rendszere hangján az új készülék. Fájlokat hallgattunk a netről az ő kedves számait, kivétel nélkül elképesztő minőségű felvételeket, tényleg élvezet volt hallgatni. Kíváncsi lettem arra, hogy mit csinál ez a rendszer egy kommersz sláger számmal. Kértem, hogy hallgassuk meg a Brother in Arms-t, amit sokszor hallottam CD-ről és LP-ről. OK mondta és rákeresett a számra. Próbálta az eredeti felvételt megkeresni, de csak egy re-mastered verziót talált. Az jó lesz-kérdezte. Persze. Elkezdtük hallgatni, aztán egymásra néztünk: Ennek semmi köze az eredeti számhoz, annak hangulatához. Mark Knopfler gitározott és énekelt, de mintha nem ő lett volna.
Kicsit szomorúan mentem haza, de a posta ládámban volt egy kis csomag. Felvittem kibontottam, a Capri Records egyik új CDje volt benne. Alig vártam, hogy lefeküdjön a nejem, és meghallgassam.

Capri CD.jpeg (147.2 KiB) Megtekintve 1869 alkalommal

Egy nagyon laza piano trió, ismert jazz standard számok kiváló hangminőségben. Odafigyelős és háttér zenének egyaránt kiváló. A borító rajz és a humoros, élcelődő ajánlás a borítón megnyugtató és szívderítő. Nekem ez a zenélés. Ez a maradandó élmény.

[Rock60]

A 15 mostanság 28, de értem.
Egyébbként a walkmannok hangját valahogy mindig útáltam, még a kazettázás csúcskorában is. Valahogy sehogy sem akartak normálisan szólni.
Volt rádiósom is, azon is inkább a rádiót hallgattam...

[juliush]

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés"...lehet vlmi értékest átugrunk...régen ha megvásároltunk vlmit,akkor azt többször meghallgattuk (mivel "sok pénzt adtunk ki érte"),és nem kevés olyan zene van,amely "ismétlést" kiván,ma ez nincs igazán meg...ami igazán jó zene,az nem elsőre ugrik be,ma egy vlmikori LP árán,havi előfizetést kapunk,napi szinten,akár 5-10-15 felvételt is átfuthatunk...felületesen...és lassan leépiti az értékrendűnket...

Nyilván mindenki másképp éli ezt meg, eltérő esztétikai preferenciákkal, attitűddel, de jómagam személy szerint pont az ellenkezőjét látom.
Egyrészt a streaming platformok jóvoltából nemcsak a fogyasztó számára nyílt ki a világ, de az előadók is korábban elképzelhetetlen lehetőséget kaptak a megjelenésre. Hogy ez áldás vagy átok, hogy inkább "hígult-e" a felhozatal, mint bővült, ennek megítélését rátok bízom.
Befogadói oldalról én azokkal az időkkel tudom a mai állapotokat összevetni, mikor a fizikai médiumokhoz való kötődés miatt, és különösen a vasfüggönyön innen, egy-egy mű gyakorlatilag egy kéz ujjain megszámlálható opcióban állhatott rendelkezésre, sokszor a béna favágó kezén...ha egyáltalán! A zene pont azért nem kerülhetett "kielemzésre", mélyebb megismerésre, mert egyszerűen nem ismerkedhettünk meg különböző nézetekkel, interpretációkkal, az volt, amit a polcokon az akkori rendszer felkínált, és egy-egy külföldi út, vagy a Kodály Antikváriumban felbukkanó nyugati használt LP karácsonnyá változtathatta a nyári hőség napjait is.
Ehhez képest manapság praktikusan a megjelenéssel egyidőben rendelkezésre áll szinte a teljes repertoár, számtalan különböző előadó, iskola, együttes, hangszer interpretálásával, mindez sok-sok ismeretanyaggal körítve. A mögöttes intelligencia figyeli a szokásainkat és igen jó találati aránnyal irányítja figyelmünket olyan darabokra, előadásokra, melyek abszolút elkerülnék a radarernyőnket egyébként.
És persze ott az avx-hez hasonló fórumok sokasága, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel oszthatjuk meg élményeinket, vagy akaszthatjuk össze az emoji-ainkat, akár a világ túlsó oldaláról is.
Elismerem, nem mindig könnyű elválasztani a búzát az ocsutól, de inkább küzdjek a bőség zavarával...
Ami a lejátszás minőségi szinvonalát illeti: A közelmúlt költözése során előkerült az egyetemi éveim kollégiumi zenehallgatásának műszaki hátterét praktikusan egymagában biztosító Panasonic walkman-em, a régi kazetták egy jelentős részével. Nosztalgikus örömkönnyeimmel küzdve tettem le a 15e Ft-ért vásárolt Sennheiser HD250BT típusú vezetéknélküli fejhallgatómat, melyet a mobilomról szoktam hallgatni, mikor a mobilitást gyakorlom (vagy a TV-ről, vagy a tabletről, vagy videokonferenciázni a laptopról...) hogy elmerüljek a régi gyönyörűségekben...hogy aztán hitetlenkedve csóváljam a fejem, hogyan is tetszhetett az egyáltalán valaha! Egyszerűen még a fasorban sincs minőségben ehhez a low end modern füleshez képest! És a Roon Arc-kal bárhol hallgatom a többezer lemeznyi gyűjteményem bármelyik darabját, vagy a Tidal, Presto Classical katalógusait, vagy a Spotify-t...ahelyett a pár tucat műsoros vagy egyedileg összeollózott kazetta helyett, amit akkoriban súlyos költségen sikerült beszereznem...
(Tudom, nem számoltam a telefon árával, de az amúgy is megvan, sőt legtöbben a cégtől úgyis kapják, vagy a szolgáltató hajítja utánunk az új előfizetés reményében...)
Nem mondom, hogy nem kaotikus, meg rohanó, meg stresszes a mai világunk...de személy szerint azért nem gondolnám, hogy semmi pozitívum nem sült ki ebből az egyébként fenntarthatatlan fejlődésből!

[Alex_Aston]

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés".

Vagy éppen olyan tartalmakat ér el vele az ember, amiket e nélkül kb. soha. És így bármit meghallgathat, bármennyiszer, majd eldöntheti, hogy tetszik e, vagy sem.

Legalább is nekem ezt hozta a jó minőségű netes zene. Olyan zenekarokat ismertem meg, és hallgatom élvezettel a zenéiket, amikkel e nélkül nem valószínű, hogy bármikor is szembe találkoztam volna.

Emellett a mai napig továbbra is a Depeche Mode van többségben, mint hallgatott zene, viszont örülök, hogy sok más nagyszerű zene is a latókörömbe került.

Ha van egy ajánlás, máris meg tudom hagatni, nem kell hozzá megvenni egy albumot, mert mi van, ha mégsem jon be, vagy nem az egesz album...?
Más formátummal ez nem lenne lehetséges, ezt szerintem elkönyvelhetjük tényként.

[dixie-chicken]

Aztán ott van még az, hogy ma már a globális hálón minden zene elérhető bárkinek szinte színes üveggyöngyökért (pár ezer forint/időszak előfizetés) így ez is nagy mértékben eligénytelenítette (ugye milyen jó új szót találtam ki ) a zenehallatást.

Érdekelne eme kijeentés ok-okozati láncának felvázolása és indoklása.
(Amúgy meg tényleg nem értek egyet, szinén nem ex cathedra)

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés"...lehet vlmi értékest átugrunk...régen ha megvásároltunk vlmit,akkor azt többször meghallgattuk (mivel "sok pénzt adtunk ki érte"),és nem kevés olyan zene van,amely "ismétlést" kiván,ma ez nincs igazán meg...ami igazán jó zene,az nem elsőre ugrik be,ma egy vlmikori LP árán,havi előfizetést kapunk,napi szinten,akár 5-10-15 felvételt is átfuthatunk...felületesen...és lassan leépiti az értékrendűnket

nem beszélve arrol hogy egy "fizikai hordozó" megvásárlása,más emocionális folyamatokat is kiváltott/kiválthatott..."ezt ekkor vettem,itt,ezt ott,jót dumáltam az eladóval stb"..mi van a streamingnél ?...ülünk a fotelben és nyomogatjuk a gombokat a mobilon-általában...

ne legyen félreértés,magam is használom sokat a streaminget,de amilyen jó,olyan nagy átkos is...

szwsz 3x