Általában a hifiről

[PgSpa]

Fapacinak: bevallom én is leragadtam a fizikai hordozóknál, és ennek fő oka az, hogy egy LP-t hallgatni rítus, és ez éppen az élő zene szertartását idézi számomra. A stream nálam két funkciót tölt be: az újdonságok meghallgatása -ha tetszik fizikai hordozón beszerzem- és az autózás közbeni zenehallgatás. Amúgy nem köt le valamiért...

[SoundMania]

Az a legszebb a világban, hogy a Teremtő gondoskodott a változatosságról. Nincs két teljesen egyforma sem emberből, se falevélből. Az ízlésről meg a gondolkodásról meg ne is beszéljünk. Borzalmas, színtelen, unalmas világ lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna.

Nekem például a lemezritkaságaimhoz való ragaszkodás és a különlegesen természetes hangzás utáni vágyakozás alapvető szempont. Pár éve felhívott egy barátom, hogy az öreg szomszédja felkínálta neki a több ládányi lemezét, de neki nem kell, ha érdekel elvihetem ingyen. Mondtam, hogy kell, a végén még el is hozta nekem. Nagyon igényes magyar zenék, komolyzene, népzene, tökéletes állapotú LPk és néhány olyan ritkaság, amire nem számítottam például orosz jazz. Vagy 3 napig rakosgattam fel a lemezeket, amíg kiválogattam azokat, amiket megtartottam. Nagy élmény volt.

Alább írtam a Dire Straits egyik számáról, azt egyszer hallottam japán lemezről egy jó akusztikájú szobában, Sonus Faber hangfalakon Pioner Spec1/Spec2 erősítőkkel. Hátborzongatóan gyönyörű élmény volt.

Mostanában barátoknál sokszor hallok netről zenét, nagyon jó minőségben, de valahogy engem nem fog meg.

Nos állítólag ez nem teljesen igaz, hogy nincs két egyforma ember..... Annyian vagyunk már, hogy teljesen eltérő helyeken találnak már egymáshoz nagyon hasonló külsejű és tulajdonságú embereket. Betelt/ vége felé ért a génverziók száma.

[cables]

Az a legszebb a világban, hogy a Teremtő gondoskodott a változatosságról. Nincs két teljesen egyforma sem emberből, se falevélből. Az ízlésről meg a gondolkodásról meg ne is beszéljünk. Borzalmas, színtelen, unalmas világ lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna.

Nekem például a lemezritkaságaimhoz való ragaszkodás és a különlegesen természetes hangzás utáni vágyakozás alapvető szempont. Pár éve felhívott egy barátom, hogy az öreg szomszédja felkínálta neki a több ládányi lemezét, de neki nem kell, ha érdekel elvihetem ingyen. Mondtam, hogy kell, a végén még el is hozta nekem. Nagyon igényes magyar zenék, komolyzene, népzene, tökéletes állapotú LPk és néhány olyan ritkaság, amire nem számítottam például orosz jazz. Vagy 3 napig rakosgattam fel a lemezeket, amíg kiválogattam azokat, amiket megtartottam. Nagy élmény volt.

Alább írtam a Dire Straits egyik számáról, azt egyszer hallottam japán lemezről egy jó akusztikájú szobában, Sonus Faber hangfalakon Pioner Spec1/Spec2 erősítőkkel. Hátborzongatóan gyönyörű élmény volt.

Mostanában barátoknál sokszor hallok netről zenét, nagyon jó minőségben, de valahogy engem nem fog meg.

[Luxor Audio]

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés"...lehet vlmi értékest átugrunk...régen ha megvásároltunk vlmit,akkor azt többször meghallgattuk (mivel "sok pénzt adtunk ki érte"),és nem kevés olyan zene van,amely "ismétlést" kiván,ma ez nincs igazán meg...ami igazán jó zene,az nem elsőre ugrik be,ma egy vlmikori LP árán,havi előfizetést kapunk,napi szinten,akár 5-10-15 felvételt is átfuthatunk...felületesen...és lassan leépiti az értékrendűnket

nem beszélve arrol hogy egy "fizikai hordozó" megvásárlása,más emocionális folyamatokat is kiváltott/kiválthatott..."ezt ekkor vettem,itt,ezt ott,jót dumáltam az eladóval stb"..mi van a streamingnél ?...ülünk a fotelben és nyomogatjuk a gombokat a mobilon-általában...

Az én szememben inkább felhasználói hibának tűnik, ha valaki a nagy kínálatot átokként éli meg, nehézséget okoz neki. Miért lenne jobb az a könyvtár, ahol kevesebb könyv található? A nagy könyvtárban persze el lehet tévedni, kalandozni, de ez nem a könyvtár hibája, hanem az olvasó fegyelmezetlensége. Mint minden eszközt, a streaming szolgáltatásokat is sokféleképpen lehet használni. Én általában egy napon csak egy előadót hallgatok, tőle több albumot is, némelyiket sokszor egymás után egyben. Néha az egész hetet egy művésznek szentelem, pláne ha sok lemeze van. Az autómban egyszer negyed évig kizárólag Jethro Tull albumok szóltak, valahogy nem akaródzott váltani, pedig néhány mozdulat lett volna. Szinte soha nem ugrálok, nem nyomogatom a gombokat, csak mikor egy ismeretlen műsorral, előadóval találkozom és próbálom eldönteni, érdekel-e anyira, hogy felvegyem a gyűjteménybe.

A fizikai hordozókhoz kötődés - talán a zenész múltam miatt - számomra mindig furcsa volt, a zene egyfajta materializálásának gondolom, ami közelebb áll a műgyűjtéshez, mint a zenehallgatáshoz. Nekem a zene zene marad, bármilyen módon is férek hozzá, minden más csak sallang. Persze volt egy hangulata téli vasárnapokon hajnali 5-kor a pécsi vásárban várni a zugkereskedőt, hogy a zseblámpa fényében válogathassak a lemezek között Barkas hátuljában, mert 8 órára már csak a dömpingáru maradt. Hogy ettől váltam volna igényes zenehallgatóvá, vagy bármi fennkölt dolog történt volna velem, azt erősen tagadom. Egyáltalán nem sírom vissza azt a korszakot, mikor nem azokat az albumokat vehettem meg, amiket szerettem volna, hanem amit kapni lehetett, ráadásul szó szerint ráment a gatyám, mert a szüleimtől nadrágra kapott pénzen lemezeket vettem.

A 600 forintos japán nyomású lemez nem az ára miatt jelentett többet nekem a 250 forintos Jugotonnál, hanem mert jobban szólt, de a zene ugyanaz volt rajtuk. Sőt a drágábbat jobban féltettem, ezért ritkábban hallgattam, le is szoktam az ilyenek vásárlásáról. Az élmény és az ár közötti összefüggés nálam nem működik. Nem a legdrágább étteremben ettem a legjobbat, nem a legdrágább utazás adta a legtöbb élményt és nem volt feltétlenül jobb a drágábban elért zene. Egy londoni zenehallgató hozzánk képest alantasabb, igénytelenebb, vagy nagyobb bajban lett volna a 80-as években amiatt, hogy ott a sarki lemezoltban bármit megvehetett fillérekért? Kétlem.

A mai online szolgáltatások nekem a kánaánt hozták el, de érteni vélem az ellenérveket is. Nekem is van egy, mégpedig hogy a hidegben vacogva lehetett sorstársakkal találkozni, még barátságok is köttettek, már ha nem verekedtünk össze egy lemezért. A pécsi HiFi klub ötlete is ott a hidegben merült fel. A streaming zenehallgatás sajnos magányos műfaj. De hogy pár kattintással teljes zenei életművekhez hozzáférek, olvashatom a művész életének részleteit, belenézhetek a legutóbbi koncertjeibe és akár meg is vehetem a jegyem a következőre, azzal én zenehallgatóként tökéletesen ki vagyok szolgálva, fagyási sérülések nélkül.

[cables]

----
Nyilván mindenki a maga szokásai, ízlése és lehetőségei szerint ítéli meg azt, ami történik manapság a zene világában. Én se vagyok kivétel, csak talán annyiban, hogy a munkám miatt az átlagnál jóval kevesebb időm van zenét hallgatni. Ma viszont volt rá lehetőségem. Egy kedves ismerős mutatta meg mennyit javított a rendszere hangján az új készülék. Fájlokat hallgattunk a netről az ő kedves számait, kivétel nélkül elképesztő minőségű felvételeket, tényleg élvezet volt hallgatni. Kíváncsi lettem arra, hogy mit csinál ez a rendszer egy kommersz sláger számmal. Kértem, hogy hallgassuk meg a Brother in Arms-t, amit sokszor hallottam CD-ről és LP-ről. OK mondta és rákeresett a számra. Próbálta az eredeti felvételt megkeresni, de csak egy re-mastered verziót talált. Az jó lesz-kérdezte. Persze. Elkezdtük hallgatni, aztán egymásra néztünk: Ennek semmi köze az eredeti számhoz, annak hangulatához. Mark Knopfler gitározott és énekelt, de mintha nem ő lett volna.
Kicsit szomorúan mentem haza, de a posta ládámban volt egy kis csomag. Felvittem kibontottam, a Capri Records egyik új CDje volt benne. Alig vártam, hogy lefeküdjön a nejem, és meghallgassam.

Capri CD.jpeg (147.2 KiB) Megtekintve 1399 alkalommal

Egy nagyon laza piano trió, ismert jazz standard számok kiváló hangminőségben. Odafigyelős és háttér zenének egyaránt kiváló. A borító rajz és a humoros, élcelődő ajánlás a borítón megnyugtató és szívderítő. Nekem ez a zenélés. Ez a maradandó élmény.

[Rock60]

A 15 mostanság 28, de értem.
Egyébbként a walkmannok hangját valahogy mindig útáltam, még a kazettázás csúcskorában is. Valahogy sehogy sem akartak normálisan szólni.
Volt rádiósom is, azon is inkább a rádiót hallgattam...

[juliush]

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés"...lehet vlmi értékest átugrunk...régen ha megvásároltunk vlmit,akkor azt többször meghallgattuk (mivel "sok pénzt adtunk ki érte"),és nem kevés olyan zene van,amely "ismétlést" kiván,ma ez nincs igazán meg...ami igazán jó zene,az nem elsőre ugrik be,ma egy vlmikori LP árán,havi előfizetést kapunk,napi szinten,akár 5-10-15 felvételt is átfuthatunk...felületesen...és lassan leépiti az értékrendűnket...

Nyilván mindenki másképp éli ezt meg, eltérő esztétikai preferenciákkal, attitűddel, de jómagam személy szerint pont az ellenkezőjét látom.
Egyrészt a streaming platformok jóvoltából nemcsak a fogyasztó számára nyílt ki a világ, de az előadók is korábban elképzelhetetlen lehetőséget kaptak a megjelenésre. Hogy ez áldás vagy átok, hogy inkább "hígult-e" a felhozatal, mint bővült, ennek megítélését rátok bízom.
Befogadói oldalról én azokkal az időkkel tudom a mai állapotokat összevetni, mikor a fizikai médiumokhoz való kötődés miatt, és különösen a vasfüggönyön innen, egy-egy mű gyakorlatilag egy kéz ujjain megszámlálható opcióban állhatott rendelkezésre, sokszor a béna favágó kezén...ha egyáltalán! A zene pont azért nem kerülhetett "kielemzésre", mélyebb megismerésre, mert egyszerűen nem ismerkedhettünk meg különböző nézetekkel, interpretációkkal, az volt, amit a polcokon az akkori rendszer felkínált, és egy-egy külföldi út, vagy a Kodály Antikváriumban felbukkanó nyugati használt LP karácsonnyá változtathatta a nyári hőség napjait is.
Ehhez képest manapság praktikusan a megjelenéssel egyidőben rendelkezésre áll szinte a teljes repertoár, számtalan különböző előadó, iskola, együttes, hangszer interpretálásával, mindez sok-sok ismeretanyaggal körítve. A mögöttes intelligencia figyeli a szokásainkat és igen jó találati aránnyal irányítja figyelmünket olyan darabokra, előadásokra, melyek abszolút elkerülnék a radarernyőnket egyébként.
És persze ott az avx-hez hasonló fórumok sokasága, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel oszthatjuk meg élményeinket, vagy akaszthatjuk össze az emoji-ainkat, akár a világ túlsó oldaláról is.
Elismerem, nem mindig könnyű elválasztani a búzát az ocsutól, de inkább küzdjek a bőség zavarával...
Ami a lejátszás minőségi szinvonalát illeti: A közelmúlt költözése során előkerült az egyetemi éveim kollégiumi zenehallgatásának műszaki hátterét praktikusan egymagában biztosító Panasonic walkman-em, a régi kazetták egy jelentős részével. Nosztalgikus örömkönnyeimmel küzdve tettem le a 15e Ft-ért vásárolt Sennheiser HD250BT típusú vezetéknélküli fejhallgatómat, melyet a mobilomról szoktam hallgatni, mikor a mobilitást gyakorlom (vagy a TV-ről, vagy a tabletről, vagy videokonferenciázni a laptopról...) hogy elmerüljek a régi gyönyörűségekben...hogy aztán hitetlenkedve csóváljam a fejem, hogyan is tetszhetett az egyáltalán valaha! Egyszerűen még a fasorban sincs minőségben ehhez a low end modern füleshez képest! És a Roon Arc-kal bárhol hallgatom a többezer lemeznyi gyűjteményem bármelyik darabját, vagy a Tidal, Presto Classical katalógusait, vagy a Spotify-t...ahelyett a pár tucat műsoros vagy egyedileg összeollózott kazetta helyett, amit akkoriban súlyos költségen sikerült beszereznem...
(Tudom, nem számoltam a telefon árával, de az amúgy is megvan, sőt legtöbben a cégtől úgyis kapják, vagy a szolgáltató hajítja utánunk az új előfizetés reményében...)
Nem mondom, hogy nem kaotikus, meg rohanó, meg stresszes a mai világunk...de személy szerint azért nem gondolnám, hogy semmi pozitívum nem sült ki ebből az egyébként fenntarthatatlan fejlődésből!

[Alex_Aston]

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés".

Vagy éppen olyan tartalmakat ér el vele az ember, amiket e nélkül kb. soha. És így bármit meghallgathat, bármennyiszer, majd eldöntheti, hogy tetszik e, vagy sem.

Legalább is nekem ezt hozta a jó minőségű netes zene. Olyan zenekarokat ismertem meg, és hallgatom élvezettel a zenéiket, amikkel e nélkül nem valószínű, hogy bármikor is szembe találkoztam volna.

Emellett a mai napig továbbra is a Depeche Mode van többségben, mint hallgatott zene, viszont örülök, hogy sok más nagyszerű zene is a latókörömbe került.

Ha van egy ajánlás, máris meg tudom hagatni, nem kell hozzá megvenni egy albumot, mert mi van, ha mégsem jon be, vagy nem az egesz album...?
Más formátummal ez nem lenne lehetséges, ezt szerintem elkönyvelhetjük tényként.

[dixie-chicken]

Aztán ott van még az, hogy ma már a globális hálón minden zene elérhető bárkinek szinte színes üveggyöngyökért (pár ezer forint/időszak előfizetés) így ez is nagy mértékben eligénytelenítette (ugye milyen jó új szót találtam ki ) a zenehallatást.

Érdekelne eme kijeentés ok-okozati láncának felvázolása és indoklása.
(Amúgy meg tényleg nem értek egyet, szinén nem ex cathedra)

sztem a streaming opció(k) felgyorsitják a "kukázás" folyamatot,mivel nagy a választék,habzsolunk,nem tudunk megfelelő időt eltölteni "X" zenei anyaggal,mint régen,nincs megfelelően "kielemezve" maga a zene,nem keletkezik igazi "kötődés"...lehet vlmi értékest átugrunk...régen ha megvásároltunk vlmit,akkor azt többször meghallgattuk (mivel "sok pénzt adtunk ki érte"),és nem kevés olyan zene van,amely "ismétlést" kiván,ma ez nincs igazán meg...ami igazán jó zene,az nem elsőre ugrik be,ma egy vlmikori LP árán,havi előfizetést kapunk,napi szinten,akár 5-10-15 felvételt is átfuthatunk...felületesen...és lassan leépiti az értékrendűnket

nem beszélve arrol hogy egy "fizikai hordozó" megvásárlása,más emocionális folyamatokat is kiváltott/kiválthatott..."ezt ekkor vettem,itt,ezt ott,jót dumáltam az eladóval stb"..mi van a streamingnél ?...ülünk a fotelben és nyomogatjuk a gombokat a mobilon-általában...

ne legyen félreértés,magam is használom sokat a streaminget,de amilyen jó,olyan nagy átkos is...

szwsz 3x

[Luxor Audio]

A "mai trend" számomra egyet jelent a zavaros, semmitmondó ürességgel, én ugyanis ezt tapasztalom, ha TV műsort nézek, vagy újságot olvasok. Szándékos ízlésrombolás folyik ezerrel, igénytelen buta vetélkedőkkel, primitív buta celebekkel. Sajnos a készülék, vagy ahogy írod a kütyű tervezés is lépést tart ezzel az új készülékekre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szépek.

Aki manapság merészel TV-t nézni, az magára vessen! :)

Fiatalabb koromban szó szerint kőbe véstem, hogy ha egyszer majd elkezdem a fiatalokat azért cseszegetni, mert nekik más tetszik, akkor elkönyvelhetem magam öregembernek. Hogy mi a szép, az nem vitatéma, de a Technics magnót bizonyára sokunk betenné a szobájába, akár tápkábel nélkül is.

Nem hiszem, hogy minden az igénytelenség felé megy, de ugye mindenki eldöntheti, milyen trendekbe csatlakozik be és min háborog. Én ma két műszaki berendezéssel kerültem közelebbi kapcsolatba: egy AVID Venue hangpulttal és egy Naim Mu-So lejátszóval. Mindkettő a modern kor szülötte és egyáltalán nem mondanám csúnyányak, vagy igénytelennek őket. A minimál belsőépítészeti stílus sem az igénytelenségről szól (hiszen egy igen konkrét igényt tükröz), mégha számomra meglehetősen idegen és élhetetlen is, de a múlt század csipketerítőivel és gnóm szekrénysoraival sem voltam nagyobb barátságban. Minden rosszban van valami jó: az új épületek lakói rengeteg megbízást adnak egy akusztikai tanácsadónak.

[Aszpirin]

Aztán ott van még az, hogy ma már a globális hálón minden zene elérhető bárkinek szinte színes üveggyöngyökért (pár ezer forint/időszak előfizetés) így ez is nagy mértékben eligénytelenítette (ugye milyen jó új szót találtam ki ) a zenehallatást.

Érdekelne eme kijeentés ok-okozati láncának felvázolása és indoklása.
(Amúgy meg tényleg nem értek egyet, szinén nem ex cathedra)

[Snipi]

Egyetértek! A "hifizés" nem csak zeneszeretetről, hanem a technika szeretetéről, kezelésének gyönyörűségéről is szól. Nálam 2 rendszer, 3 pár hangfallal, 2 hallgatási pozícióban üzemel. Minden külön egységről, sok kábellel, miegymással. Így szeretem. A Szoba díszei. Mondjuk eleve industrial design van, tehát nem "rondítanak" bele a barokkos, porcelán nippekkel csipketerítőzött enteriőrbe :-)

Az Utópiákat ellopom, a Jébélákat megtarthatod.

[Snipi]

Lehet vitatkozni velem, ez nem egy ex katedra kijelentés lesz, csak egy egyéni vélemény.
Ez pedig az, hogy a hifi "csúcsa" (direkt nem aranykort írtam) a 90-es évek, és talán annak is a második fele volt. Akkor készültek az utolsó igazi hifi termékek amik logikusan a technika előrehaladtával talán a legjobb minőséget adták.
Azóta, de főleg a 2000-es évek második felétől, és még inkább a 2010-es évektől kezdve egy nagyon szomorú folyamat indult (vagy folytatódott ?) ami a hifi - audiofíl technika egy kvázi "elbutulását" hozta. Vannak persze méregdrága berendezések, de valahogy az én szememben már az sem az igazi. Pl. a szívemnek oly kedves B&W hangsugárzók között is a mai 800-as széria (D4) már valahogy nem indít bennem olyan érzelmeket mint mondjuk a régi Matrix széria vagy a Preference széria. Jó ez csak egy példa volt.
A hifi is elment (tisztelet a nagyon ritka kivételnek) a csilivili bazári forma irányába. (itt most a "bazárit" nem úgy értem, hogy olcsó, hanem hogy csúnya ízléstelen, kinézetű, kvázi parasztvakító és a jóég tudja mit rejt a belső stb ... mondhatnám : profitorientált)
Nem akarom pufogtatni azt közhelyet, hogy a házimozi megölte a hifit (és valszeg. a házimozi hobbysták ilyenkor 6 láb mélyre a föld alá kívánnának) de talán annyi, hogy a házimozi, mivel szélesebb rétegeket szólított meg óhatatlanul is a gagyi irányába terelte az egész ipart. (Mert nem mindenki akar/akart több millióból mozitermet építeni.) Neeem, semmiképp nem akarom a házimozit felelőssé tenni, hiszen abban is vannak nagyon komoly és kifinomult technikák, és aki ezt komolyan csinálja eszméletlen dolgokat lehet vele elérni.
Annyi azért biztos, hogy az otthoni "moziélmény" egy "igénytelenebb" szintje hozzájárult a hifi elkorcsosulásához. (Bocs nem jutott eszembe jobb szó.)
Aztán ott van még az, hogy ma már a globális hálón minden zene elérhető bárkinek szinte színes üveggyöngyökért (pár ezer forint/időszak előfizetés) így ez is nagy mértékben eligénytelenítette (ugye milyen jó új szót találtam ki ) a zenehallatást.
Talán ezek így együtt azok amikre Fapaci tökéletesen rámutatott és engem is rettenetesen elszomorít.
Ez a meg "nem akarok belőle látni semmit" dolog meg bennem vágyat ébreszt egy távcsöves puska vagy egy AK-47-es izgatott keresésére.

[cables]

Ha benézünk egy modern, a mai trendeket követő lakótérbe, ott sem helye, sem létjogosultsága nincs a mi (egykori) kütyüinknek. Akinek zenére van igénye, az megoldja mobil, rejtett, vagy kompakt eszközökkel.

Nem idézem a teljes posztodat, amit én ellenérzéssel és nagyon szomorúan olvastam. Inkább csak erre a fenti pár mondatra reagálnék.

A "mai trend" számomra egyet jelent a zavaros, semmitmondó ürességgel, én ugyanis ezt tapasztalom, ha TV műsort nézek, vagy újságot olvasok. Szándékos ízlésrombolás folyik ezerrel, igénytelen buta vetélkedőkkel, primitív buta celebekkel.
Sajnos a készülék, vagy ahogy írod a kütyű tervezés is lépést tart ezzel az új készülékekre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szépek.

Nekem és talán másoknak is a vintage audió készülékek nem létjogosultság nélküli tárgyak egy szobában, hanem egyenesen díszei a szobáknak.

fisher_800b.jpg (20.11 KiB) Megtekintve 1411 alkalommal

Reel.jpg (35.55 KiB) Megtekintve 1411 alkalommal

tape recorder.jpg (21.04 KiB) Megtekintve 1411 alkalommal

pioneer-spec-1-spec-2.jpg (23.76 KiB) Megtekintve 1411 alkalommal

[Luxor Audio]

Nem tudom, mi a klasszikus hifizés. Ha az, hogy két hangfalon jó minőségben zenét hallgatunk, akkor most is van ilyen, legfeljebb kisebb a tábor. Ami meg nem az, az nem hifi. Pl az I-phonba dugott fülhallgatót nem nevezném annak. Ahogy a Sony walkmannról sem gondoltuk anno, hogy hifi.

Tudtommal nincs a hifizésre egzakt definíció, de legtöbbünknek lemezek hegyeit, kábelek erdejét és készülékek hadát jelentette, amiket ráadásul rendszeresen cserélgettünk is a tökéletes hangzást kergetve. Erre ma már nagyjából semennyi igény nincs, ezért a hifisták aránya a zenehallgatók között tovább zsugorodott. Ha nem számítom azokat, akiket a hobbink miatt ismertem meg, fiatalabb koromban a szűkebb ismerettségi, rokonsági körömben 4-5 hifista is volt, akikkel vigyorogva konstatáltuk, hogy jééé, te is? Ma egyetlen ilyen személyről sem tudok.

Ha benézünk egy modern, a mai trendeket követő lakótérbe, ott sem helye, sem létjogosultsága nincs a mi (egykori) kütyüinknek. Akinek zenére van igénye, az megoldja mobil, rejtett, vagy kompakt eszközökkel. Szerintem nem kell ezen szomorkodni, pláne igénytelenséget látni benne, inkább az igények, miattuk pedig a piaci kínálat változása zajlik. Én is teljesen újfajta eszközöket használok már, de sem a zenei igényeim, sem a kapott élmény nem változott érdemben, vagy ha mégis, akkor inkább feljebb léptek.

Az elmúlt hónapokban három nagyobb A/V rendszer telepítésében vettem részt. Mindegyiknél rejtett, vagy legalábbis kevésbé szembeötlő hangsugárzókat, láthatatlan kábelezést és az összes elvárt funkciót önmagukban tudó készülékeket kértek a megrendelők annak dacára, hogy költséghatárt nem igazán jelöltek meg, mindhárom rendszer bőven 20 MFt feletti volt. Rendszeresen elhangzott a megbeszéléseken, hogy nem akarnak látni semmiféle kütyüt, maximum egy táblagép lehet szem előtt és kézközelben, amivel mindent tudnak vezérelni. Talán mondanom sem kell már, hogy egyik esetben sem kérték fizikai hordozók lejátszási lehetőségét, kizárólag online szolgáltatásokat akarnak használni filmnézésre és zenehallgatásra is, még NAS-ra sem volt igény.

Viszont ha a hifizés alatt jó minőségű zenehallgatást értünk, akkor a hifisták tábora ma sokkal-sokkal nagyobb, mint valaha, hiszen soha ennyien nem fértek hozzá olyan zenei kínálathoz és hangminőséghez, mint manapság. Ha elfogadjuk, hogy a High Fidelity a magas minőségű zenehallgatást jelenti, akkor ebbe bizony beletartoznak a mobil eszközök, az egybekészülékek és a fej/fülhallgatók nagy része is.

Van itt még egy érdekes aspektus. Azt hiszem, a hagyományos HiFi visszaszorulása mögött az is rejtőzik, hogy túl nagy az eszközök piaci kínálata. Ez nem hogy csábító lenne, inkább elrettentő a laikusok számára. Pár percig tanácstalanul nézegetik a boltok, webáruházak kínálatát, aztán inkább hagyják az egészet, mert fogalmuk sincs, mit kellene venni, miért van ennyiféle cucc, egyik miben tud többet a másiknál. 20-30 évvel ezelőtt 5 percben el tudtam mondani, mit érdemes beszerezni az otthoni zenehallgatáshoz. Ma órákig magyarázhatom, melyik készülék mire jó, milyen szolgáltatásból lehet választani. Szóval attól tartok, erősen túl lett tolva a dolog kínálati oldalon. A mostanában sokat emlegetett egykori HiFi Magazin is addig volt életképes, míg 6-8 erősítőből kellett kiválasztani a legjobbat. 1500 készülékből ez már reménytelen és érdektelen is.

[alto]

Nem túl részletes, és mélyre ható cikk, de azért ad némi képet a mai magyar könnyű zenéről.

https://index.hu/kultur/2023/08/18/somo ... -muveszet/

Hát bakker én nagyon műveletlen vagyok. Az itt felsorolt "művészek" egyikéről sem hallottam még (na jó Byalex-ről igen, de egy számát se ismerem), pedig zeneb...i-nak tartom magam.
Van még hova fejlődnöm. ...
Ilyen piszlicsáré Pink Floyd-ok, Jethro Tull-ok, Dire Straits-ok, Sosztakovicsok meg mondjuk Stravinszkij-ekkel itt én már labdába se rúghatok ...
(Amúgy ez így piszokul szomorú, és jelzi, a "kutúra" mélyrepülését. Közben még a bicska is nyitogatódik a zsebemben ... b...a meg!)
Az ilyet mi anno amikor az egyik barátom diszkózott, és el kellett játszani neki minden szemetet amit a nagyérdemű kért, csak úgy hívtuk magunk között, hogy EKP zene. (Ez Köll a Parasztnak)

Ne aggódj, én sem ismerek ezek közül senkit. Ez a korral jár...

[Snipi]

Nem túl részletes, és mélyre ható cikk, de azért ad némi képet a mai magyar könnyű zenéről.

https://index.hu/kultur/2023/08/18/somo ... -muveszet/

Hát bakker én nagyon műveletlen vagyok. Az itt felsorolt "művészek" egyikéről sem hallottam még (na jó Byalex-ről igen, de egy számát se ismerem), pedig zeneb...i-nak tartom magam.
Van még hova fejlődnöm. ...
Ilyen piszlicsáré Pink Floyd-ok, Jethro Tull-ok, Dire Straits-ok, Sosztakovicsok meg mondjuk Stravinszkij-ekkel itt én már labdába se rúghatok ...
(Amúgy ez így piszokul szomorú, és jelzi, a "kutúra" mélyrepülését. Közben még a bicska is nyitogatódik a zsebemben ... b...a meg!)
Az ilyet mi anno amikor az egyik barátom diszkózott, és el kellett játszani neki minden szemetet amit a nagyérdemű kért, csak úgy hívtuk magunk között, hogy EKP zene. (Ez Köll a Parasztnak)

[Rock60]

Index ?

[Alex_Aston]

Nem túl részletes, és mélyre ható cikk, de azért ad némi képet a mai magyar könnyű zenéről.

https://index.hu/kultur/2023/08/18/somo ... -muveszet/

[Voyager]

Egy kis történelem. 2002-es Denon katalógusban találtam lomtalanítás közben.

.
20230615_115734.jpg

20230615_115650.jpg

Köszi! Én élvezettel nézegetem az ilyenek. Vannak nekem is a 90-es évekből (is)...

[Rock60]

Persze értem én, hogy többek között jó biznisz, de nem lettünk mi zenerajongók nagyon csúnyán megvezetve ezekkel a zsákutcába vezető technológiai újításokkal?

Egy kicsit de.
A mostani formátumokhoz nem igen tudok hozzászólni, de mikor beköszöntött a CD, avval volt teleharsogva a világ, hogy micsoda mélyek, micsoda magasak, micsoda dinamika!
A harsogók közül úgy tűnik senkit nem érdekelt, hogy az akkori CD - nek sem magasa, sem mélye, sem dinamikája nem volt egy jó LP - hez képest.
A digitális technika azóta sokat fejlődött, az analóg gyakorlatilag parkolópályára került.
Érdekes lenne meghallgatni egy olyan LP láncot, aminél nem maradt ki 40 év fejlesztés. Egy olyan lemezzel, amit 40 év folyamatos fejlesztés eredményeképpen napjainkban analóg technikával vettek volna fel.
Asszem, letaglózó volna...

[Alex_Aston]

Egy kis történelem. 2002-es Denon katalógusban találtam lomtalanítás közben.

.

20230615_115734.jpg (2.33 MiB) Megtekintve 2605 alkalommal

20230615_115650.jpg (2.49 MiB) Megtekintve 2605 alkalommal

[Luxor Audio]

Nem inkább az analóg felvételi, rögzítési, visszajátszási technológiát kellett volna tovább tökéletesíteni, mondjuk pl. egy olyan analóg hanglemez/szalag/stb. kifejlesztésével, ami többszöri lehallgatás után sem veszíti el az eredeti hangminőségét?

Egy szinte már teljesen digitális világban nem lett volna ésszerű lépés az analóg technikát fejleszteni, érdemeit nem vitatva zsákutcává vált. A digitális zenei szolgáltatások sok százmillió embert érnek el és ez sokkal fontosabb (piaci) szempont, mint pl. az általunk elvárt magas hangminőség, amit az analóg technika sem volt képes általánosan garantálni.

[istvan01]

Nem inkább az analóg felvételi, rögzítési, visszajátszási technológiát kellett volna tovább tökéletesíteni, mondjuk pl. egy olyan analóg hanglemez/szalag/stb. kifejlesztésével, ami többszöri lehallgatás után sem veszíti el az eredeti hangminőségét?

Ilyen nincs, erre ne is spekulálj. Ha mégis tartós, sokáig, akár ezer évig is stabil rögzítés technikára keresünk megoldást, /igaz, nem hangrögzítés/ ezt már kitalálták az ősi egyiptomi fáraók piramis mélyére rajzolt, köbe vésett hieroglif "adat"formájában. Ezt azóta még semmi és senki nem tudta tartósságban felül múlni. Az más kérdés, a kamrák felnyitásával ezek is el kezdet öregedni. Tovább megőrizni mégis csak digitális technikával lehet, fotókat, 3D-ben készítenek róla.

A digitális technika adathordozója, tartalma egy adott rögzítésben, adathordozón sem örök életű. Azzal válik (válhat) mégis örök életűvé hogy a digitális forma adatvesztés nélkül többszörözhető és amikor egy adott adatformátum elavul, akkor a tartalmak konvertálhatók veszteség nélkül.

Ezzel visszajutottunk a hangrögzítés tartós és biztonságos formátumához, ami 40 év alatt több formátumot, adathordozót megélt. Sőt, a formátum egyre jobban megközelíti az nosztalgiás tisztán analóg magnószalagos tartalmat. De, azok a klimatizált helyen tartott ős-mester szalagok évről évre öregszenek. Azzal hogy átírták digitális formára, ma is élvezhetjük Ella Fitzgerald és Louis Armstrong fantasztikus duóját, még akár többszáz évig is.

[Baryll]

Több mint 40 éve van velünk a digitálisra konvertált zene és még mindig azon megy a "cicaharc", hogy ki tudja helyesen visszaállítani a digitális jelekből az eredeti analóg hangot.
Nem értem, hogy akkor miért is kellett ezt a konverziót, technológiai bravúrt végrehajtani? Persze értem én, hogy többek között jó biznisz, de nem lettünk mi zenerajongók nagyon csúnyán megvezetve ezekkel a zsákutcába vezető technológiai újításokkal?
Itt van most ez az alábbi cikk:
http://hangzasvilag.hu/daniel-hertz-aki-mark-levinson/
Ebből kiemelem az újabb parasztvakító részt:
"Daniel Hertz azt állítja, hogy …”cégem az egyetlen, amely megérti az analóg és a digitális hang közötti különbséget, meg tudjuk mérni azt, és van megoldása arra, hogy tiszta analóg hangot biztosítsunk szabványos digitális formátumokból, beleértve a streaming-et is”… Ez a megoldás a Continuous Wave technológián és a Daniel Hertz – Maria erősítőkbe ágyazott „D”-osztályú lapkakészleteken alapul."
Ez arról akar szólni, hogy kifejlesztettek egy analógossá "maszatoló" technikai csodát, amit majd jól ráengednek mondjuk egy mp3-ra és lőn megtörténik a varázslat és újra analógos lesz tőle a zene.
Most kezdjük azzal, hogy én ezt már nemigazán hiszem el.
Aztán meg mennyire szánalmas már ez az erölködés, hogy egy felesleges átalakítással elbaltázott felvételt újra élvezetessé próbálnak tenni mindenféle misztikus csodaeljárásokkal.
Itt van a "maszatoló" kütyü is hozzá, potom 199 999,99 USD:
https://danielhertz.com/products/maria- ... 1-speakers

Nem inkább az analóg felvételi, rögzítési, visszajátszási technológiát kellett volna tovább tökéletesíteni, mondjuk pl. egy olyan analóg hanglemez/szalag/stb. kifejlesztésével, ami többszöri lehallgatás után sem veszíti el az eredeti hangminőségét?