Ez igaz volt a 80-90-es évek analóg stúdióira, ahol készülékek tucatjain kergették át a Szent Jelet, de egy modern stúdióban nem sok alkatrésszel találkozik, A/D átalakítás után valójában csak szoftverek nyúlnak hozzá matematikai alapon. A digitalizálás alapesetben a hangmixer bemeneti fokozataiban, komolyabb esetben különálló A/D konverteren történik, ezek sincsenek igazán elbonyolítva, viszonylag egyszerű áramkörök. A digitális stúdió mixerek is számítógépek, a gombok, tekerők, csúszkák szoftvereket, tehát képleteket vezérelnek, a Szent Jel nem halad át a pultokon. D/A átalakítás a stúdiókban jellemzően nem történik, csak a monitorozásnál, de az ugye egy párhuzamos ágon folyik, a Szent Jelre nincs közvetlen hatással, az digitális állapotban kerül ki a stúdióból.LIMAR írta: ↑2023.08.14., hétf. 21:51Azért az megvan ugye, hogy a zenei jelek nem a hangszerekből kerülnek a hangszórókra az otthoni láncon, hanem felvételeket hallgatunk. És ezeken a felvételeken a hangszerek jelei (hangja) nagyságrendekkel több alkatrészen mennek keresztül már a stúdiókban, mint a házi lejátszó elektronika alkatrészeinek mennyisége. Arról nem is beszélve, ha digitális forrást hallgatunk. Ott sok nagyságrenddel nagyobb a felvétel készítés és visszajátszás során az alkatrészek mennyisége, nem beszélve az AD/DA átalakítások, bitmélység konverziók sokaságáról.
Aztán hogy a megrendelő mit csinál a kész anyaggal, az már egy másik történet. A streaming szolgáltatások világában jelenleg csendes káosz uralkodik a formátumokat, felbontásokat illetően, így valóban sok konverzió történhet a felvevő / mastering stúdióból kikerülő anyagon. A MRC legutóbbi felvételei 8-10 formátumban, verzióban laknak a gépemen, ami kissé nevetséges szerintem, de idővel bizonyára letisztul majd a téma.
Ez igaz volt a 80-90-es évek HiFi-jére, amikor tényleg a hanghűség volt a fő szempont. Most beleolvasol bármelyik Facebook csoport beszélgetéseibe, láthatod, hogy manapság nagyon más célok vezérlik a hobbitársakat. Az egyéni ízlés, a hősünk által elképzelt JÓ HANG annyira szerteágazó, hogy csoda lenne, ha mindenkinek tetsző végeredmény születne, sőt valójában erre most kisebb az esélyünk, mint pár évtizeddel ezelőtt, tehát a piac bővítését és színesítését célként kitűző kereskedelem sikert aratott.Rock60 írta: ↑2023.08.14., hétf. 23:53Most tételezzük fel, hogy mégis csak létezne egy olyan rendszer, amin úgy szólalna meg a brácsa - vagy bármi - mint maga a valóság. Szeretném én látni azt a hifistát, aki ezen is fanyalogna, hogy de hát ez neki nem tetszik, ezért, vagy azért... Asszem, ezen hang hallatán mindnyájan csak az álunkat keresgélnénk a földön.
Az igazán nagy különbség a felhasználók céljaiban van, hogy ki mit vár el az otthoni zenehallgatástól. Aki zenei oldalról közelít az élményhez, az jóval kevésbé akad fenn a műszaki hibákon.Rock60 írta: ↑2023.08.14., hétf. 23:53Szerintem nem a " jóság " megítélésében vannak különbségek, hanem a hibák tolerálásában. Mivel minden műszaki produktum valamilyen kompromisszummal küzd, a saját árkategóriájával arányosan, mindegyiknek van egy kis negatív oldala is, az erényei, pozitívumai mellett. Ezek azok a negatívumok, amiket nagyon különböző képen tolerálunk és ítélünk meg, és talán ezek alapozzák meg a véleményünket, ítéletünket.






