Bő egy hét Musicbook hallgatás követően, miután leülepedett az első meglepetés a hangja miatt, és a friss szerzemény utáni rajongás, most már nyugodtabban tudok írni róla.
Nos, az a helyzet, hogy kicsit sem múlt el a lelkesedés. Folyamatosan vetem bele magam azokba a zenékbe, amiket eddig csak streameren hallgattam. Egyszerűen fantasztikus.
A Hotel California gitár hangjai egyszerre lágyak, és élesek. Tanita Tikaram hangját eddig is szerettem, de most már teljesen elvarázsol, ahogy duruzsol az ember fülébe, miközben a Twist in My Sobriety szám alatt a cinek fantasztikusan szólnak.
SIA hangjától eddig is libabőrös lettem, ha kicsit növeltem a hangerőt, de most, ha esetleg kopaszra borotválnám magam, akkor is felállna a kezemen a szőr.
És biza a Depeche Mode is kifogástalanul szól.
Klasszikust ugyan keveset hallgatok, azok közül is inkább a nagyon ismert számokat, illetve klasszikus zenészek által előadott filmzenéket. Ezekben is igencsak hallható a különbség, a még nagyobb dinamikában, és még jobban elkulönülő hangszer hangokkal, miközben a zene sokkal folyékonyabb.
Bikram Ghosh dobszólói még inkább előttem történnek, mintha itt ülne előttem a nappaliban.
Nem tudom megunni.
Tudom, tudom, már csak egy jó erősítő kellene
Sok jó zenét hozzá!
...
.
