ValhallA világa

Nap képe!

(Jack Nicholson, 1969)

arthur3d

Sziasztok,

Ma ismételten - már szinte rendhagyó módon - Ákos egyik kábeléről írnék pár szót, történetesen a legújabb hangszóró kábeléről. Már a neve - Infinity - és kinézete alapján is valami egészen extrém dologra számít az ember... nem véletlenül.

: 01.jpg (333.19 KiB) Megtekintve 5055 alkalommal

Egy héttel ezelőtt kötöttem be a rendszerembe és azóta kb. 50 órát ment, de mint ahogy minden új kábelnél, itt is érdemes több időt adni - Ákos ajánlása alapján min. 200 órát -, hogy elérje a végleges hangminőségét.
Már az első pár perc után odaszögezi az embert a fotelhez! Olyan felbontásban és részletesen tárja elénk a zenét, hogy az már elképesztő. Minden apró rezdülést képes megjeleníteni teljes semlegességgel az összes tartományban - nagyon nehéz szavakba önteni azt amit hallottam. Az érzés ami elfogott pár óra után valami olyasmi lehetett, mint amikor egy sportoló egész életében az olimpiára készül, majd munkájának megkoronázásaként felállhat a dobogó legfelsőbb fokára. Egyszerűen nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen remekművet birtokolhatok

Lehet, hogy valaki túlzásnak és elfogultnak találhatja ezt a szót "remekmű", de úgy vélem ha van lehetősége, hogy bekösse a rendszerébe hasonlóan fog vélekedni.
A név egyébként nem is lehetne találóbb: Infinity Kérdeztem Ákostól, hogy honnan jött a név és mesélte, hogy az első tesztelésnél a végtelen felbontás volt az első dolog ami a hallottak alapján az eszébe jutott. Nos, ezen egyáltalán nem csodálkozom :)

: 03.jpg (242.7 KiB) Megtekintve 5055 alkalommal

: 02.jpg (160.51 KiB) Megtekintve 5055 alkalommal

Végezetül egy nagy ajándék Ákostól - mélyen megtisztel! A jumper kábelekért meg külön nagyon hálás vagyok!

: Tabla.jpg (297.04 KiB) Megtekintve 5055 alkalommal

Nap képe!

Igaz, hogy már 55, de a lényegen semmit nem változtat!

TONE No.117

https://www.tonepublications.com/MAGPDF/TA_117.pdf

Tony Levin

youtu.be/1uju0dUOzr8

youtu.be/AGdUlRRQm4Y

youtu.be/3cckDtP5baw

Agymenés ON!
Nakatomi Pláza, retró MIX 89-90, CD minőség feljavítás okosba

A minap szembe jött velem egy Sanyo JA8500-as erősítő hirdetése. Azt írták benne, hogy “Audiophile Amplifier”, amin igazán jót mosolyogtam.
Persze voltak idők, amikor egy ilyen birtokosaként az ember úgy érezhette, övé a világ!
A lényeg, az első értelmesebb, többé-kevésbé már tudatos vásárlásom, konkrétan ez a készülék volt, valamikor a “rendszerváltás” környékén.
A kezdő, tejfogú hifisták számára írom, hogy egykoron, még minden évben a NAGY kommersz cégek, gyártottak, külön készülékekből álló, egymásra tornyozott komponenseket, amelyeket találóan HiFi torny-nak nevezett a köznyelv.
Ez az időszak, úgy háromezer éve lehetett, amikor még Tündék uralták e-vidéket és mindenki bakelitnek hívta a vinyl-t...
Nyilván a bakelit elnevezés több sebből vérzik, de nem akarok azért sem orrba gyűrni senkit, ha a mezei nyulat, üregi nyúlnak nevezi!

No de vissza a Nakatomi Plázához.

youtu.be/jaJuwKCmJbY
Ezekre a tornyokra “rendszer”-ként(system) hivatkozott minden gyártó, amit természetesen, világmegváltó csúcsként írták körbe az aktuális katalógusukban.
Bot egyszerű ábrákkal szemléltetve a frekvencia átvitelt, CD előnyeit(Hátrányait persze nem!) és sorolhatnám. Talán itt még maga a SANYO is osztályozta az aktuális katalógusában, hogy adott készülék hangzására, mennyi darab, általuk kitalált, stilizált karmester ábrát ad az ötből!
Szóval ennek a csúcs JA8500-as szériának volt tunerje, EQ-ja, gyorsmásolós, dupla kazettás magnója, CD lejátszója, integrált erősítője, BAKELIT lejátszója, három utas, reflex hangdoboza és egy nagy tábla csokoládéra hajazó rendszer távja.
Nekem ebből a rendszerből, kizárólag az erősítő és később a CD lejátszó lett.
Persze már akkor is sokkal jobban vágytam a csúcs Technics vagy Sony Esprit(később ES)szériás készülékekre, de ennyire futotta.
Sajnos a Sanyo csúcs készülékeinek vételára is erősen feszegette az akkori anyagi lehetőségeim határait…
A JA8500-as erősítőbe, manapság bele lehet futni jófogáson, vaterán és hasonszőrű, erősen szocreál jellegű oldalakon, ahol valamiféle csúcs hifiként, vagy új készülékként tálalják, dacára annak, hogy 30+ esztendős integráltról beszélünk.
Általában az ilyen oldalakon az eladni kívánt készülékeket, raklapon, háttérben betonkeverővel, vagy tyúkólban a lefosott létra előtt szokás fotózni.

A készülékek megjelenése az akkori ízlés szerint, olyan mint egy vidámpark, amit kereszteztek az éjszakai Las Vegas látképével… Magyarán az is világít ami nem!
Az erősítő tartalmazott DAC-ot, ami akkoriban abszolút nem volt szokványos dolog.
Amennyiben úgy tetszik az audiophile gyártók előtt, bő harminc esztendővel a Sanyo ezt a fajta öszvér készüléket már feltalálta.!
Árához képest egy igényes megjelenésű, jól kivitelezett dolognak mondanám.
A teljes csúcs SANYO lánc, műanyag előlapos, amolyan puhatestű kivitel, vékony, préselt lemezből épített fedlappal.
Külsőre imitálta a műanyag előlap a szálra húzott, feketére eloxált alumíniumot.
A korszellem hatása alól, természetesen ez sem kivétel, mivel akkoriban minden alkalmat megragadtak, hogy kiírják öles betűkkel, hogy “DIGITAL”! Ezt a feliratot ezen a készüléken is jól lehet olvasni még repülőről is.
Külsejét uralta a digitális, háttérvilágítással rendelkező kamu Deprez-műszer, ami akkoriban a Janiság egyik alapkritériumának számított. Bár sokkal vagányabb lett volna valós lengőtekercses műszer, ha már mindenképp akartak ilyesmit biggyeszteni az előlapra.
Akkoriban már megvolt az első rendesebb dobozom a Heybrook HB1, azokat hajtottam ezzel a Sanyo-val. Forrásom pedig egy S-VHS Hi-Fi videómagnó volt, meg egy Akai Direct Drive-os(DD) lemezjátszó.
Természetesen a HB1-hez magam készítettem állványt a Hi-Fi Mozaik útmutatásai alapján zártszelvényből.
Nyilván semmi köze nem volt az eredeti, gyári Angol állványhoz, mert az nem biliacélból, hanem valamilyen alumínium ötvözetből készült. Egyébként nem volt a gyári állvány sem csoda, ahogy a HB1 is egy olcsó, belépő szintű cuccnak számított jóléti piacokon. Viszont itt a szocialista blokk belterjességéből, frissen felocsúdott keleti régióban a papundeki Orionok, RFT-k és Videotonok után olyan volt, mint valamiféle földi audio mennyország.
Persze az (B)után-gyártók megesküdtek rá, mint ahogy a Mana és a Townshend állványok klónozói is, hogy az általuk gyártott, mondjuk ki, hamisított, sokkal jobb, mint az eredeti. Na ja...

Hihetetlen, hogy mennyivel kevesebb információ jutott el hozzánk akkoriban az internet nélkül idókben. Sajnálatos módon, sok magabiztos hifi tulok, engem is szépen vakvágányra terelt, nem egy, nem is két alkalommal!
Már akkoriban is megvoltak az ortodox cső fetisiszták, kábeltagadók, ahogyan a villanydrótból, tekercselő drótból, világverő kábelt készíteni tudó,” ismerősömnek az ismerősének a szobatársai”.
Számtalanszor megégettem magam a MÁV-os, erősáramú szakember, aki mindenhez ért, hétdiplomás Videoton-ban dolgozó mérnökurak szaktanácsaival, DIY készülékeivel.
Akkor jöttem rá, hogy igazából senki nem ért a High-End-hez, csak egyesek sokkal jobban titkolják, mint mások!
Az egyetlen dolog, amibe kapaszkodni tudtam akkoriban az a HiFi magazin volt!
Általuk legalább bepillantást nyerhetett az ember valamennyire a külföldi valóságba. Bár bevallottan az Angol HiFi iránt voltak elfogultak, így az írásaikat ennek tudatában értelmeztem. Nekem már akkor is a “Hetedhét határ”-ban bemutatott, Levinson-ok, Krell-ek, Martin Logan-ek, Apogee-k keltették fel a figyelmemet, már azokon a rossz minőségű fekete-fehér fotókon nézegetve.
Persze ilyeneket ők sem hallottak soha, csak találgatták milyenek lehetnek a külföldi magazinok írásaiból. Kicsit olyan ez, mint amikor manapság valaki véleményt alkot youtube videók alapján egy rendszer, készülék megszólalásáról...
A HiFi magazinosoknak legalább van mentsége a dologra, mivel be voltak zárva, így nem is tudták volna megtapasztalni, még ha akarták volna, akkor sem.
Viszont a másik csoport az elmehet a… Na pont oda!
Tudat alatt, már akkor a bőröm alá fészkelte magát az USA High End szeretete.
Az megint más tészta, hogy bő húsz éve az USA gazdasági hanyatlása kezdetével az EU gyártók elhúztak elég erősen, technikai és gyártási minőségben, így manapság már azokat favorizálom leginkább. Viszont akkoriban, hangminőség, technológia viszonylatában is az USA cégek uralták a világot
http://www.hifimagazin.hu/

A nyolcvanas évek végén nagyon kevesen használták a (S-)VHS Hi-Fi videót, hangfelvevőként meg aztán szinte senki. (Leszámítva persze a videó és hangstúdiókat!)
Mindenkinek, aki komolya(bb)an gondolta a magnózást, annak, drága, három fejes kazettás deck-je volt. Technikai értelemben ez sokkal gyengébb volt, mint a Hi-Fi VHS, AFM ferde sávos, forgófejes rögzítési technika, ami nem mellékesen, még mai szemmel vizsgálva is technikai bravúr!
A kazettás deckek(Compact Cassette) az alacsony szalagsebességnek(4,76 cm/sec) szalag méretének(3,81 mm-en, kétszer negyedsáv sztereó) és az álló fejnek köszönhetően, baromi zajosak voltak, frekvencia átvitelük, 30Hz-18kHz-ig terjedt, nyávogásuk 0,05%, dinamika tartományuk 58dB körül alakult. A szabvány is igen óvatosan fogalmaz a minőségükkel kapcsolatosan.:
“A Compact Cassette rendszer a felvevő és lejátszó apparátustól függően, optimális körülmények biztosítása mellett alkalmas a DIN 45 500 sorozatú szabvány szerinti „HI-FI” (high fidelity) „nagy hanghűség” megvalósítására.” Tehát, ha Isten úgy akarja, akár még jó lehet, akár Hi-Fi-re… Viszont ha nem? Tapasztalataim szerint sokszor nem akarta!
Ez természetesen nem olyan meglepő, mivel maga a Compact Cassete rendszer a hatvanas évek derekáról származik, így már a kilencvenes évek elején is aggastyán formátumnak számított.
Ezzel szemben a Beta (SP) és VHS Hi-Fi magnók SP, LP és SLP üzemmódban is képesek voltak 20Hz-20kHz, 0,005% nyávogás mellett, 80dB dinamika értékekre, ami jól hallhatóan egy teljesen más dimenzió. Persze lehetne jönni a méregdrága Tandberg-el meg a Nakamichy 1000ZXL deckekkel, de azok sem voltak képesek átlépni a formátum határait! Egyszerűen azzal a relatíve alacsony szalagsebességgel, mérettel az álló fejes technika nem volt képes sokkal többre, még a legjobban megépített magnók esetén sem.
Továbbá a hagyományos kazettás magnók nagyon érzékenyek voltak a szalagok minőségére és csak méregdrága metál szemcsés kazettákra lehetett még ezt a gyenge minőséget is kompromisszum mentesen szalagra rögzíteni. Egy alap D-s ,TDK kazetta, gyakorlatilag semmit sem volt képes megtartani a CD lemez minőségéből, míg a Hi-Fi VHS nem volt ennyire háklis a szalagok minőségére. Illetve az volt a helyzet, hogy ott a legolcsóbb, leghitványabb kazetták is metál szemcsés hordozófelülettel rendelkeztek, mivel ezt alapjaiban megkívánta a szabvány.
A normál, olcsó VHS magnó hangsáv rögzítése álló fejes és monó, így azt ne keverjük össze a forgófejes két csatornás HiFi rögzítéssel, ahol a forgó fejdobon találhatóak az olvasófejek!
A normál VHS monó sáv nagyon rossz minőségű, HiFi célra alkalmatlan, kb. mint a kaputelefon! Emlékezzetek csak azokra a narrátoros filmekre a 80-as évekből, amiken alig hallani valamit a zajtengerből…

youtu.be/1begToGEbHk
Specifikálva ez úgy néz ki, hogy: 50Hz-8kHz, nyávogás 0,2%, dinamika tartomány 45dB ami már a hetvenes években is elborzasztó specifikáció volt.
Pro S-VHS editáló deckekben létezett olyan, ahol az állófejes rész is két csatornát tartalmazott, így négy csatorna állt az utómunkánál rendelkezésre, két állófejes és két minőségi FM modulált Hi-Fi minőségű hangsávval! Persze az ilyen gépek elérhetetlenek voltak olyan mezítlábas paraszt gyerekek számára, mint amilyen én is vagyok.
No de miért is írtam ezt le?
Akkoriban volt egy Hitachi S-80 típusú S-VHS Hi-Fi videó deckem, amire nagyon büszke voltam. Azt mondhatni, akkoriban a csúcsot képviselte a kommersz készülék kínálatból.
Igaz editáló pultot még nem tartalmazott, de a hang szempontjából ez most kevésbé lényeges...
A kilencvenes évek elején a kommersz CD lejátszók minősége, igencsak hagyott kívánnivalót maga után és úgy szelídítettük, “javítottuk” meg a CD felvételeket, hogy azokat átmásoltuk VHS HiFi videóra. így egy szerethetőbb, hangzást kaptunk, tényszerűen fogalmazva, technikai értelemben a minőség lerontásával.
Itt konkrétan úgy lett analógabb a hangzás, hogy egy analóg formátumra másoltuk a CD felvételt a ki tudja milyen RCA kábeleken keresztül.
Akkor ez egy költséghatékony megoldás volt a számunkra még elérhető CD-lejátszók hangjának „megszelídítésére”, illetve azért elég sok hanganyag elfért egy 4órás szalagra, ami felezett sebességen akár 8is lehetett.
Másik érdekesség, hogy VHS formátumú kazettákhoz építettek még a DAT előtt digitális forgófejes rögzítőket, PCM adaptor-okat, amelyet CD masteringhez használtak.
Ilyen volt a Sony PCM-1630, PCM-701, 501, vagy a magnóval egybeépített Technics SV-P100, ez utóbbit, még a hazai Hi-Fi magazin is bemutatott.

youtu.be/cFvb8HhlQ38
Miért nem írtam a nagy szalagsebességű Reel-to-reel
magnókról, ha már az a legjobb analóg formátum a mai napig?
Majd egy másik alkalommal!

https://www.wikiwand.com/en/PCM_adaptor
https://en.wikipedia.org/wiki/PCM_adaptor

Agymenés OFF!

Nap képe!

Aki esetleg összefut Lenny Kravitz-el a Tesco-ban, kérdezze meg, hogy tetszett-e neki a Prodigy...

youtu.be/BilaShsQphM

Hamarosan...

Nap képe!

Clint Eastwood és Christian McBride !

Nap képe!

Nap képe!

Hozzászólás Szerző: **rx8** » 2023.05.28., vas. 14:50

Billy Cobham több albuma is megvan, de a Drum'n'voice egyszerűen pazar, a folytatásai is. Remek zenészekkel állt össze és a felvétel minősége sem hagy kívánnivalót maga után. Érdemes még szerválni egy csak dobos albumát is, az is fantasztikus.(Sajnos nekem nincsen, de amikor még a hifiben dolgoztam azzal tudtam lelki válságba kergetni a Kollégáimat

)

Hozzászólás Szerző: **rx8** » 2023.05.28., vas. 14:43

Szegény Tina élete végén és az elején is sokat szenvedett

Remélem megtalálja végső nyugalmát, nagyon fog hiányozni....

Tina Turner, csatlakozott gitárosához, John Miles-hoz...

Az égi zenekar már hangol!

youtu.be/vJXGz1zoxbA

Nap képe!

Robert Moog & Keith Emerson

Hozzászólás Szerző: **Palm** » 2023.05.23., kedd 14:10

ValhallA írta: ↑
2023.05.22., hétf. 22:56
A nap képe, egyben egy rapid agymenés!

Kate Bush and the Fairlight CMI.jpg
Kate Bush, valamikor 1984-85 környékén a második generációs Fairlight CMI(Computer Musical Instrument) lelkes felhasználójaként.

youtu.be/wp43OdtAAkM

Miért olyan fontos, hogy egy posztot szánok rá?
Amennyiben szereted a 80-as évek zenéjét, nagy valószínűséggel 98%-ban a CMI-vel rögzített és kompozitált mintákat hallgatod.
Gyakorlatilag a Fairlight CMI Series II a nyolcvanas évek esszenciája, egyedi hangzása!

Minden ma már kultikusnak számító pop-rock felvétel telis-tele van az ezzel a készülékekkel rögzített 8Bit, 32 kHz-es mintákkal.
Talán Peter Gabriel volt az első, aki elindította a CMI lavinát a stúdiókban, mivel a 4-es lemeze(1982) szinte kizárólag CMI mintákon alapszik, pár klasszikus hangszert leszámítva.

Pár híres második generációs CMI-vel készült anyag, bár igaz, hogy ennyi erővel a 80-as évek zenei termését komplett be lehetne linkelni...

youtu.be/CnVf1ZoCJSo

youtu.be/Ye7FKc1JQe4

youtu.be/GHhD4PD75zY

A Placebo zenekar dolgozta fel a Running up that hill című számot még ha jól emlékszem kétezer valahányban. Nagyon jól sikerült a feldolgozásuk szerintem.

youtu.be/nIJ8DogiIiw

A nap képe, egyben egy rapid agymenés!

: Kate Bush and the Fairlight CMI.jpg (197.18 KiB) Megtekintve 6870 alkalommal

Kate Bush, valamikor 1984-85 környékén a második generációs Fairlight CMI(Computer Musical Instrument) lelkes felhasználójaként.

youtu.be/wp43OdtAAkM

Miért olyan fontos, hogy egy posztot szánok rá?
Amennyiben szereted a 80-as évek zenéjét, nagy valószínűséggel 98%-ban a CMI-vel rögzített és kompozitált mintákat hallgatod.
Gyakorlatilag a Fairlight CMI Series II a nyolcvanas évek esszenciája, egyedi hangzása!

Minden ma már kultikusnak számító pop-rock felvétel telis-tele van az ezzel a készülékekkel rögzített 8Bit, 32 kHz-es mintákkal.
Talán Peter Gabriel volt az első, aki elindította a CMI lavinát a stúdiókban, mivel a 4-es lemeze(1982) szinte kizárólag CMI mintákon alapszik, pár klasszikus hangszert leszámítva.

Pár híres második generációs CMI-vel készült anyag, bár igaz, hogy ennyi erővel a 80-as évek zenei termését komplett be lehetne linkelni...

youtu.be/CnVf1ZoCJSo

youtu.be/Ye7FKc1JQe4

youtu.be/GHhD4PD75zY

Nap képe!

Háááááát... ízlések és pofonok, de inkább ez csak pofon!
Tényleg ez lenne a legendásan szép Stradivari újraértelmezése? Ennyire futotta?!

Nekem ez leginkább csak vári a Stradi valahol lemaradhatott még a tervezőasztalon...
A szép emlékű, Franco Serblin, még jó, hogy ezt már nem látja!

https://www.sonusfaber.com/en/products/ ... HSVsEDc7es

Mindig a kedvenceim közé tartoztak, Neil Patel különleges hangzású és kivitelű dobozai, birtokoltam is több típust az alsóbb, kategóriá(k)ból.

Nem állítom, hogy a dobozaik, pixel grafikába püffesztett, bébi koporsó formavilága az én ízlésemet tükrözné, viszont ennek ellenére a Saga Signature nagyon tetszik.
Általánosságban az Avalon-ok kiviteli minősége, haladó DIY szintű, hanyagabb, tipikus USA kivitel és nem az EU gyártókra jellemző, tökéletesre csiszolt gyémánt jellegű. (Lásd, Tidal, Kharma, Marten, Gryphon és társai!)
Természetesen a „hanyagság” itt szigorúan az árcédula függvényében értelmezendő!

Látszólag, különösebb fejlesztés nem történt a felső házban az utóbbi években, viszont a referencia szériás modelleknek nemrégiben megjelentek a ránc-felvarrott verziói.
Gyanítom ezzel egy időben az árakat is erősen felfelé "varrták" az előző típusokhoz képest.

Nagyon ritkán találkozni az Avalon dobozokkal kiállításokon, így érdemes minden alkalmat megragadni, mint pl. az éppen zajló High End - Munich 2023 a fülügyre vételükhöz!
Az Avalon Acoustics marketing kommunikációja, promotálása, digitális jelenléte, számomra érthetetlen módon nagyon szegényes, főleg egy ilyen múlttal rendelkező, jelentőségteljes céghez képest.

Képen az új Avalon IsIs Signature.