Pszichoakusztika, Strucc és GT-R NISMO GT500...
Szinte minden alkalommal amikor meghallgatásokon jártam magánszemélyeknél, miután átvettem a műhelyszagot, szabadkozni kezdett a házigazda, hogy “pedig még nincs is meg ez vagy az a kábel, készülék, majd akkor hallgassam meg, mert akkor lesz csak hűűű meg háááá” és folytathatnám.
Egyetlen hifista sem tud örülni a láncának jelen időben...
Olyan ez, mint amikor az ember folyamatosan kerget egy kótyagos álmot, amely megvalósulása nem datálható, vagy erősen kétséges.
Meg kellene tanulni értékelni a pillanatot és a hangsúlyt majd-ról a most-ra helyezni!
Nagy valószínűséggel akinek az a legnagyobb gondja, hogy még nincs meg a legnagyobb CH Precision monoblokk, annak az embernek nincs semmi gond az egészségével és minden rendben van a magánéletében.
Bizonyára már mindenkinek volt valamilyen krónikus betegsége, így pontosan tudja, hogy milyen könnyedén megváltozhatnak a prioritások, ha akár egy kicsit is meginog az egészségünk...
Nem tudni, hogy mikor üt az utolsó óránk, így talán megérné a rendszereinket is úgy hallgatni, jelen állapotában, nyitott elmével-lélekkel, mintha ez a mostani lenne a végső lélegzetvételekhez társuló zenei élményünk!
Mondani szokás, hogy az elégedetlenség, jobbra vágyás a folyamatos fejlődés motorja, de a legtöbb hifista sajnos azzal sincs tisztában, hogy konkrétan milyen hangzásideált szeretne, azzal meg pláne nem, hogyan kell szinergikus rendszert építeni.
Hozzáteszem, erre nagyon kevesen képesek még szakmai berkeken belül is!
A miérteket nem firtatnám, de többségük nyilván üzleti alapokon nyugvó, míg másik része ízlésficam.
Persze minden szubjektív így az én felbontás, színezetlenség mániám, mint egyféle alapkritérium bármiféle hangkeltő eszközzel szemben, mások számára lehet visszatetsző.
Erről az oldalról vizsgálva, nagyon könnyű helyzetben vagyok készülék, illetve doboz választásnál, hiszen alig van egy maréknyi gyártó az egész, egyébként folyamatosan bővülő, híguló és értéktelenedő High-End piacon, amely eleget tesz ezeknek az (alap)kritériumoknak.
Sajnos a legtöbb gyártó a színezetre, egyféle, „saját hang”-ként,(Sound Signature) hivatkozik.
Szerintem a legfontosabb egy lánc építésénél és hallgatásánál az önismeret!
Nagyon pontosan tudni kell, hogy mit szeretnél, különben évtizedekig tartó készülékcserélgetéssel járó pénzszórás következik!
Másik dolog, hogy tudni kell elfogadni, kompromisszumokat kötni, minél kevesebb az anyagi ráfordítás, annál több kompromisszummal számolhatunk.
Kicsit olyan ez mint egy rosszabb párkapcsolat, vagy házasság, ott aztán az ember megtanulja az elfogadást és a kompromisszumokat... Vagy nem!
Az óriásölő, olcsó készülékek csak a mesében léteznek az "üveghegyeken is túl"! Nincs “mindenverő” kínai DAC és a hamisított AudioQuest sem ott készül, mint az eredeti! Amúgy melyik instant mindenttudó terjeszti ezt..!?
A “mindentisverő” kínai DAC pont háromszor annyiba kerül, mint amit “ver”!
Minél olcsóbb egy hifi készülék, eszköz, bizonyos embertípusoknál előtérbe kerül(het) a vak hit, ahol a tudatlanság, vastag, puha takarója védelmez a kegyetlen, gonosz világ igazságától. Strucc & homok!
Ahogyan az élet egyéb más területén, úgy a hifi-ben sincs semmi ingyen!
A High End talán legtöbbet előráncigált metaforája az autózás, amely ötlettelenség hiányában felhasználható lehet ide.: Lelakott Opel Corsa árában nincs GT-R Nismo GT500!
youtu.be/4EePDS_0ECE
A másik ami az imént a fórum egyes hozzászólásai olvasása közben megfogalmazódott bennem, hogy a kereskedőknél fellelhető készülékeket hasonlítják sokan, saját készülékekhez, méghozzá két-három-négy különböző meghallgatáson tapasztalt akusztikai környezetben. (Persze ez utóbbi hatásáról tudomást sem véve!)
Már hagyomány "szarozni" a kereskedésekben, kiállításokon hallott demonstrációs láncokat, amelyekben rendre sokkal drágább, minőségibb készülékek találhatók, mint a legnagyobb alfahím megmondó, tuningoló, DIY űbermájsztrók láncaiban.
Általában minél olcsóbb valaki lánca, annál nagyobb szarozási, bizonyos személyek esetén, nekifutás nélkül, alapból rosszindulati rátával kell számolni.
A vak hit, óriásölés, ahogy azt fentebb taglaltam, hazai népbetegség.
Tapasztalatból állítom, hogy beülni egy ismeretlen lánc elé, majd ugyan azokat a készülékeket meghallgatni, otthon nyugodt körülmények között, teljesen más!
Akkor érti meg az ember igazán, hogy mit tud adott készülék, amikor egy jól ismert láncában alkalma nyílik kipróbálni.
Kicsit talán ahhoz hasonló egy kiállításon meghallgatott lánc, mint moziban filmet nézni, amikor egy izzadt, sudribunkó kosárlabdázó méretű ember mögött ülsz. Kizökken az ember egy szag, zaj, illetlen megnyilvánulás, kényelmetlen ülőhelyzet miatt.
Otthon teljesen más megtapasztalni magányunkban, tökéletes kényelemben és nyugalomban, esti meghitt órákban egy csúcs készüléket, referencia kábelt!
Talán ebből eredhet az a tévképzet, hogy sokszor jobbnak gondolják az otthoni, legtöbbször lényegesen szerényebb képességű készülékeket, láncokat a tulajok.
Sok esetben a láncok leggyengébb eleme ,maga a tulajdonos!
Gyakran ugyan azt a minőséget produkálja a rendszer minden alkalommal, de mi teljesen máshogyan éljük meg fiziológiai és lelki állapot függvényében a lánc által létrehozott prezentációt.
Hiszen mi nem vagyunk gépezetek, legalábbis nem abban az értelemben, mint készülékeink... Az emberi szervezet teljesen máshogyan működik!
A modern orvostudomány által is értelmezhetetlen, bonyolult biokémiai folyamatok zajlanak és elektromos impulzusok milliárdjai cikáznak bennünk minden másodpercben.
Szóval ismételni tudom magam, nagyon fontos az önismeret!
Pontosan tudni kell, hogy mikor vagy vevő a zene mély megélésére és csak abban az esetben szabad kritikusan megítélni bármilyen kábelt, tuning eszközt vagy gépet.
A pszichoakusztikus tényezőt soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha szubjektíven egy sokkal objektívebb álláspontot szeretnénk képviselni!
Figyeljetek oda magatokra és maradjatok egészségesek!
Agymenés OFF






