ValhallA világa

[petimre]

Mert megérdemled!

[ValhallA]

Néha ilyen írások is jönnek az emberrel szembe a neten.:

https://vdnaudio.blogspot.com/2023/01/v ... d-egy.html

[Palm]

Nemrég fejlődött a rendszer egy ValhallA AgPt RXF HC tápkábellel, ami a mélyláda tápellátását biztosítja. A változások: Alacsony hangerőn már olyan mélyek lettek hallhatóak, amik eddig csak nagyobb hangerőn. Ami változott még, hogy tisztább, dinamikusabb és precízebb lett a mély. Röviden: Megérte fejleszteni.

[ValhallA]

Nap képe!

[earforce]

Ha már szóba jött az egyik kedvenc 'nénim' azért azt megjegyezném hogy Helen igen szépen öregszik!

[ValhallA]

Sade néni 1985-ben, mikor még nem is volt "néni" egy vintage, DualConcentric, Tannoy monitorral.
Gondolom abban a stúdióban, ahol rögzítették az 1984-es, Smooth Operator albumot, ott ilyen technikát használtak és elirigyelte...

youtu.be/4TYv2PhG89A

Ma már Sade megkérdőjelezhetetlenül néni a monitor azóta pedig sokkal de sokkal vintidzsebb.
https://musictech.com/reviews/vintage-r ... oncentric/

[ValhallA]

91.

[ValhallA]

Másodrendszer agymenés V3
Avagy, mennyi beygir gücü-vel lehet "agyonverni" egy T800-ast?

Bevezetés nincs, folytatás van!

Meghajtási igény tekintetében a Spire jelesre vizsgázott, mert meghajtja a Cyrus III, amely már abban az időben megvolt, amikor az Aerius-omat vásároltam a kilencvenes évek derekán. Nehezebb volt hajtani, mint a Spire-t, de elvitte és egész élvezetesen is szólt, bár nem voltam maradéktalanul elégedett...
Később vásároltam egy Electrocompaniet AW250 végfokot, amivel végre az Aerius és a későbbiekben birtokolt, nagyobb, ML hibridek is képesek voltak szárnyra kélni.
A lánc építésénél a prekoncepcióm az volt, hogy nagy teljesítményű, minimum 2Ohm stabil, class D végfokot szeretnék elsődlegesen.
Próbára sikerült a Nuforce Reference 9 V3-at kölcsönkérnem, illetve áthoztam az olcsóbb rendszereből , a Harman Kardon - Citation Amp-ot, amely szintén Class-D. Igazi kis méregzsák, mert méretei ellenére, 2x125W/8 Ohm teljesítménnyel gazdálkodik.
Egy kedves ismerős rendszeréből érkezett még, Dénes Péter monoblokk, ami 2X35W, KT88 végcsövekből kifacsarva.
Negyedik versenyzőként, visszakerült hozzám az Acoustic Reality – eAR One+, amely a kétezres évek egyik titkos favoritja. Akkoriban a gyártó, szinte minden kritikai elismerést bezsákolt amit lehetett. A komolyabb Acoustic Reality monók, nagyon ritkák és hiába volt kiváló sajtója a gyártmányaiknak, valahogy mégis megrekedtek, alacsony példányszámú, manufakturális szinten.
Az Acoustic Reality az egyik első cég volt, amely a PC alapú zenehallgatásban látta a jövőt, legalább tizenöt évvel a tényleges divatja előtt, már kínáltak készülékeket a témában... Akkoriban az eAR One-ért kemény tízezer USD kellett leszurkolni és közvetlenül a csúcsmodell alá pozicionálták.

A DP csöves erősítővel kiegészülve, külsőre nagyon kívánatosan mutatott a Thivan és a Logan.
Azonnal megvette a hifiskedős énemet kilóra!
Sajnos a felbontás csökkenése árán szépítette, egységesítette a felvételeket, ami számomra nem elfogadható, még a másod rendszerben sem!
Hallgattam ezt a felállást napokig, de csak nem akart tetszeni ez a verzió...
Az is lehetséges, hogy a Thivan, ami szintén csöves, már túl sok volt a “jóból” a DP-el együtt.
Jelentősen fellágyult, felpuhult, be is lassult a hangzás, amit a sztatikus villámgyors tranziensei sem voltak képesek ellensúlyozni...
A Spire, egyik legnagyobb erősségét pedig nem akartam azonnal kukázni egy kevésbé illeszkedő erősítő választással.
Ne értse senki félre, nagyon kellemes, hosszan hallgatható, de kerekített hangok jöttek a DP erősítőn keresztül.
Bizonyos típusú, ének központú, kevés hangszeres zenékkel talán ez szólt a legjobban a Thivan-al házasítva. Amolyan, nagyon kellemes, láblógatós jelleg volt erre az összeállításra jellemző. Viszont a felvételek közti minőségi különbségeket összemosta, eltüntette, ami nem túl jó ha alapvetően felbontás mániában szenvedő hifis vagy!

A Thivan a relatíve olcsó Citation Amp-al nagyon tisztességesen szólt és nem is érzékeltem, hogy bármilyen helyzetben kevés lenne a teljesítmény, még az extrém hangerő szinteket is igen jól kezelte, bár ekkor már erőszakossá vált, vékonyítva, elkeményítve a hangképet.
A készülék tartalmaz beépített, DAC-ot, ami megsüvegelendő egy relatíve olcsó, műanyag házas készüléknél.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem akart a bemenetek közt váltani, egész addig, amíg nem csatlakoztattam a LAN kábelt. Még most is értetlenül pislogok, mert nem igazán értem, hogy mit akart itt a „költő-műfordító” aki tervezte…!?
Ár/teljesítmény viszonyban a kis harman/kardon Citation AMP egyértelműen a teszt legjobbja, szinte bármit képes meghajtani.
Aki nem igazán hallgat bonyolultabb zenéket, inkább csak elektronikus pumpogtatást, meg szütymörgést, vagy kevés hangszeres audiofil jellegű teszteket, annak még a sokkalta drágább készülékek mellett is simán megállja a helyét.

Ezek után jöttek a nehézsúlyú class-D monók.
Bár csak az eAR One+ esetében beszélhetünk nehéz súlyról, ugyanis a rozsdamentes acél háznak és nagyméretű toroid tápnak köszönhetően tíz kiló körül alakul a súlya.
A Nuforce Reference 9 V3 egy kis méretű, kapcsi tápos, vágódeszka méretű készülék, teljesítménye, felbontása, minősége a legtöbb rendszer kiszolgálásához több mint elegendő.
Már az első hangok után érthető, hogy a Nuforce készülékeknek akkora divatja, rajongótábora és zajos sajtója volt az ezredfordulón.
Hangja az első tíz perces, hűha típusú, igazi vérbő, NAGY hang, frontális jellegű, sok levegővel, főleg az ESS chipre épített DAC-okkal nagyon hangsúlyos, amelyekkel zömében párosítottam.
A csöves analóg kimenetű DAC-okkal nagyon jó párost alkotott, akkor az ESS-jelleg, némileg háttérbe szorult, kiegyenlítve a két készülék, erős saját jellegét.

Az eAR teljesen más állatfajta, mint a Nuforce...
Sokkal inkább háttérben marad, kevésbé van jelen, nem „arctámadó”, engedi áramlani a zenét az előadás egészére koncentrál, nem nagyít, nem hangsúlyozza a szólistákat.
Az eAR bár class-D, sokkal inkább egy kidolgozott hangú, AB osztály jellegét ölti, megspékelve kivételesen jó hatásfokkal, nagy teljesítménnyel.
Mivel ez az erősítő régebb óta pihen, első bekapcsolásakor csalódást okozott, de pár nap után magára talált és egy hét elteltével már tudtam, hogy megtalálta stabil társát a Spire!
Az eAR van annyira jó, hogy az általam sztatikusokhoz sokáig használt, szintén class-D Spectron Musician IIImkII(Monoblokk üzemben, hidalva!) fölé helyezem, minden kritikus versenyszámban.
Az eAR esetén egyedül a kábelek csatlakoztatása került feláldozásra az extrém design oltárán, ami egy komoly monoblokk kialakításnál, több mint bosszantó. Rendes méretű összekötő, hangsugárzó, hálózati kábelt lehetetlen csatlakoztatni a készülékhez!
Referencia minőségű saját kábelek ezért szóba sem jöhettek a lánc felkábelezésénél.
A kábelezés zömében középkategóriás AgPt, valamint a turkálóban fellelt, gyári kábelekből állt.

A rendszer elemei a következők lettek.:
forrás: Mutec MC3 + Gustard D70Pro
erősítő: eAR One+ monoblokkok
hangsugárzó: Martin Logan – Spire
kábelek: random minden, ami volt

Bátran kijelenthetem, hogy a fenti rendszer túlteljesítette az elvárásaimat!
A Spire csodálatosan hangzik, legalábbis 320Hz fölött, alatta meg, gyors, pumpálós jellegű, pont olyan, mint egy középkategóriás, alu hangszórós ML szub.
Kicsit olyan az összhatása, mint egy igazán kiváló minőségű szub-sat rendszer.
Persze beállításokkal, tologatással, ráolvasással, minőségi alkohollal, sokat javíthatunk, de sosem lesz tökéletes!
Kritikusan hallgatva, mindig jelen van a technológiák összefércelésének enyhe érzete, amit le kell nyelnünk.
Attól viszont, hogy a sztatik-dinamikus integráció ezen az árszinten, még nem tökéletes, egy nagyon szerethető kompromisszumot alkot.
A középkategóriás ML-től sokkal gyengébb, tisztán dinamikus dobozok is körbe vannak rajongva a szaksajtó által, méghozzá a Spire árának sokszorosáért!
Amennyiben megfelelő meghajtásról gondoskodunk, akkor sztatikhoz mérten, meglepő dinamizmusban, hangerőben lehet részünk. Nem csoda, hogy házimozi alkalmazásokban is teret nyertek a cég termékei.

Felbontás, tisztaság és ezen az árszinten kivételes ritmika az igazi erőssége ennek az összeállításnak.
Jazz és komolyzenét is egész magas nívón képes játszani, de ami az igazi erőssége az a popzene!
A popzenét a referencia láncomtól is sokkal élvezetesebben tálalja, pedig ott lényegesen komolyabb készülékek dolgoznak.
Talán a pumpálós jellegű, kis méretű, gyors, zárt szubwoofer az amitől jobban megindul a láb ezen a műfajon, legalábbis jobban, mint a hatalmas, több száz literes bass-reflex dobozoktól.
A ML referencia hibridénél a Neolith-nál pont ezért egy nagyon ügyes megoldást alkalmaztak, hogy ne kelljen választanunk a zárt és portolt dobozok előnyös tulajdonságai között, ezért mindkettő megoldást csatasorba állították.
Előre egy 12”os karbon membrános hangsugárzó dolgozik 60Hz-ig egy zárt kabinetben, míg alatta egy portolt kabinetben egy szokványosabb 15”-os alu membrános egység. Szerintem ez egy igazán zseniális tervezői húzás!
Többek között, ezért is az egyik kedvenc mérnököm Joe Vojtko, aki régi motoros a Logan-nél.
A Statement Evolution 2-t közösen tervezték a cégalapító Gayle Sanders-el.
Persze minden tegnapelőtt alapított sztatikus gyártó jobb dipólokat gyárt a a ML-nél, de ezt már megszoktuk. Aki tudja csinálja, aki meg nem a holdat ugatja!

Van kifejezetten sztatik demonstrációs zenei pakk a gépemen, még azokból az időkből, amikor jó mókának tűnt, elektrosztatik szűz, kezdő hobbisták bokáját lefosatni. Isten bocsássa meg nekem, már nem gyakorlom ezt az egykori, bűnös kedvtelést!
Dead Can Dance - The Wind Shakes the Barley, Andreas Vollenveider - Caverna Magica, Nils Lofgren - Keith Don’t Go, Jan Garbarek – Twelve Moon, Officium és sorolhatnám…
Az audiophile tesztlemezek, főleg a közel mikrofonozottak, kiválóan hangzanak és persze minden sztatik demonstrátor alap lemeze a Dire Straits – Brothers In Arms! Mondjuk aki a Brothers In Arms-al demózik méregdrága hangsugárzókat az nem nagyon bízhat a saját termékében, mert én még olyan hangkeltő eszközt nem hallottam, amelyen ez a lemez csapnivalóan, vagy akár csak közepesen szólt volna és ebben a társaságban már az Orion HS280 is benne van!

Ahogy említettem a Pop az igaz erőssége ennek az összeállításnak.:
Sade – Soldier Of Love , Sting - The Lazarus Heart, Mark Ronson – Uptown Funk, Bruno Mars – 24K Magic, IU – Lilac, Youha – Island, London Grammar -Hey Now, Philip Bailey/Phil Collins – Easy Lover, Chaka Khan – Ain’t Nobody, Glenn Frey – The Heat Is On, Luther Vandross – Never Too Much, Marcus Miller – My Best Friend Girlfriend, Michael Jackson – Thriller.
A lánc ezeken a felvételekben brillírozott, szinte lubickolt, mint egy felajzott, benarkózott delfin!

Az agyonverte, lealázta embereknek is a kedvére szeretnék tenni, ha már eddig eljutottak az agymenésben...
Tehát a fenti felvételeken megkínozta, meggyalázta, megszégyenítette, kigúnyolta, szétrúgta, kerékbe törte a jóval drágább láncomat!
No de amikor előkerült Coltrane, Carter, korai Zawinul és Miles, valamint mindezek tetejébe a komolyzene, azon belül is, hangsúlyosan a nagyzenekari művek, akkor a fejlesztői láncom, aminek egy behemót hagyományos dinamikus trónol a végén, úgy fújta el az amúgy kiváló sztatikus alapú láncot, mint egyszeri sekrestyés az oltárgyertyát!

Kicsit az agyonvertézés emlékezetet arra a szellemi nívóra, amikor az általános isiben a tíz perces szünetben, Bécsből a szőlők által a kvarcjátékkal és hűtőládával együtt, karton számra behordott Turbo rágó papírjait csereberéltük.
Az a "gyűretlen papír" volt az menő, legtöbbet érő, amelyiken a legtöbb lóerővel rendelkező, legnagyobb végsebességű autó pózolt!
A mai napig emlékszem a Török feliratokra: azami sürat, beygir gücü!
Most akkor ki vert agyon kit? KITT? Mennyi is lenne a láncod beygir gücü-je!?
Amíg ezen gondolkodtok én eldöntöm, hogy Bruce Lee vagy Arnold Schwarzenegger lenne erősebb egy párhuzamos univerzumban, túrós palacsinta evésben!


youtu.be/GaDIMS-mRU4

A High-End Audio, nagyon bonyolult dolog, ahol senkinek és mindenkinek lehet igaza, méghozzá egy időben!
Pár alapigazságon és fizikai törvényszerűségen túl, nincsenek csak személyes (rész)igazságok!

[ValhallA]

Vinnie Colaiuta

youtu.be/4eAuY8ctd2k


youtu.be/nQDjSGnmYBI


youtu.be/ry2FWq0yJN0

[ValhallA]

"On this day in 1977, Fleetwood Mac released the album : Rumours! "

https://en.wikipedia.org/wiki/Rumours_(album)

[ValhallA]

Ab OvO, referencia minőségű LAN kábel, tiszta platina vezetőkből.

[Bécó]

HAPPY BIRTHDAY, Phil Collins!

[rx8]

Fantasztikus zenészek, imádom őket.

[ValhallA]

“Jazz is what allows us to escape from everyday life.”
~Stéphane Grappelli (January 26, 1908 – December 1, 1997)
Stéphane Grappelli & Michel Petrucciani , Photo by Jean Ber


youtu.be/wW6RP1AeHiU


youtu.be/M8lzzWuJr0Y

[ValhallA]

Nap képe!

[Balage84]

Dan D'Agostino - Relentless upgrade, avagy mindenki a saját szintjén elégedetlen!

Azért ennyi pénzért a szakember hozhatott volna egy ESD szivacsos asztalt. Így a földön szerelni..
Kíváncsi lennék, hogy a felpolírozott vörösréz lapon lévő végfokmodult hogyan feszegette fel a szőnyegről

[ValhallA]

Jó zenét!


youtu.be/e584lUI4Gm8
Mindig is szerettem, Sanborn, 1984-es, Straight to the Heart albumát!
HiFi-s suhancként ez a lemez ismertette meg velem a fúziós, smooth jazz lemezek szépségeit.

Érdekes, hogy Marcus 1984-ben megjelent második szóló lemeze inkább egyféle, korai Quincy Jones érába tartozó Michael Jackson-nak írt, dallamos soul-pop-R&B lemez akart lenni.

youtu.be/tridKDLhRuA
Igazából itt még el sem döntötte, hogy Jazz-Rock és Fúziós területen akar-e dolgozni, mint azt a későbbiekben tette. Mondjuk túl nagy baj nem lett volna sehogy, mert mindent is tud az ürge!
Egyébként nagyon jó kis korlenyomat ez a videó, ami konzerválta az akkori divatot, mert Marcus teljesen úgy néz ki a videóban, mint a szintén 1984-es kasszasiker-ben a Beverly Hills-i zsaru-ban Eddie Murphy!
A Marcus Miller c. szólólemeze, érzéseim szerint, kicsit olyan lehet számára, mint a Star Wars franchise-nak a Holiday Special, vagy számunkra egy régi, óvatosan vállalható tablókép, mert kb. a tényen kívül, hogy létezik, Miller sosem játszik róla semmit és nem is említi.

Kis túlzással a "Straight to the Heart" is egy Marcus Miller album, mert azon kívül, hogy szintetizátorozik, basszusozik és vokálozik a lemezen, még a producer szerepét is betöltötte!
Sanborn lemezének legyártása, egyféle felkészülés lehetett számára, Miles Davis 1986-os Tutu-jához...
A lemez borítója is annyira nyolcvanas évek, amennyire az csak lehetséges... Sanborn egyféle "bugyilazító", Tom Selleck beállásban pózol fedetlen mellkassal... Mai szemmel nagyon vicces, csakúgy mint az 1984-es Miller lemez borítója, amelyen úgy néz ki, mint Jackson és egy pantomim művész keresztezése aki break-et keresztezi a moonwalk-al... Elég komoly képzavar!
Egyébként van még egy párhuzam, ugyanis Sanborn részt vett a Magnum főcímzene írásának munkálataiban és a sorozat rengeteg epizódjához írt is zenéket.


youtu.be/xIaXl7SqkBw

[alfaati]

"Where does Eric Clapton's nickname "Slowhand" come from?
In the middle of the gig he was going to change it, but not as quickly as most guitarists usually do, otherwise he took his time.
(Source: Javi Miralles. rock camp,is)"

Nem csak a gitár húrok cseréjében jellemzi a megfontolt lassúság. Ez a "ne siessünk úgy, gondoljuk csak át rendesen" jellemzi személyiségét. Ennek köszönhetően, nem állt be abba a sorba ahová a nagy nevek látványosan, nagy hanggal beálltak az utóbbi 3-4 évben. Csak, hogy hírnevüket tovább növeljék.
Felteszi azokat a fontos morális, etikai, társadalmi kérdéseket amiket mindenkinek felkellene tennie.
Ez nem hezitáció, ez bátorság, logika, épeszűség és szuverenitás.
Már csak egy páran maradtak. Nemsokára azok is kihalnak. Respect Claptonnak! Mert ez nem csupán egészséges pragmatizmus hanem - "conscious competence" - egy tudatánál lévő, éber bölcs akit nem lehet megvezetni. Azért nem fejtem ki jobban, mert az már politika. Az meg itt tiltott.

[Palm]

Megérett az emberiség a pusztulásra...

https://www.gamestar.hu/masvilag/napi-b ... 21576.html

De legalább igényes zene alatt legyen.

Hülyék paradicsoma című "vígjátékot" ajánlom mindenki figyelmébe. Elég elgondolkodtató film.

[ValhallA]

"Where does Eric Clapton's nickname "Slowhand" come from?
A few days ago, while reading a late copy of This Is Rock magazine, I discovered the origin of Eric Clapton's nickname. Almost everyone considers Slowhand to be derived from Master Clapton’s guitar playing technique, but nothing farther from the truth. In fact, little does anyone who knows his career know that he precisely isn't slow when it comes to playing the guitar (slow=slow; hand=hand). The reason for that nickname is something much more curious. Clapton has always worn really thin guitar strings, so it was pretty common for him to break some during concerts. Something he wasn't worried about too much. In the middle of the gig he was going to change it, but not as quickly as most guitarists usually do, otherwise he took his time. This prompted the audience, knowing it, to start doing a slow handclap, an organized applause from the entire audience that started slowly and accelerated slowly. Giorgio Gomelsky, manager of the Yardbirds, saw the possibility of puns with the first syllable of Eric Clapton's last name so he started calling him Eric "Slowhand" Clapton and it has stayed that way until today. In fact his most successful album is also called Slowhand (1977).
(Source: Javi Miralles. rock camp,is)"

[KisMarci]

Megérett az emberiség a pusztulásra...

https://www.gamestar.hu/masvilag/napi-b ... 21576.html

De legalább igényes zene alatt legyen.

[gomolalaci]

Dan D'Agostino - Relentless upgrade, avagy mindenki a saját szintjén elégedetlen!

Netán elromlott?

Ahogy írtam, kifejezetten, gyári upgrade-ről van szó! Vagyis a gyártó kiküldött egy szakembert az ügyfélhez és az módosította.

Ja! Vagy úgy!

[ValhallA]

Amikor, olcsó, dömping kínai, törésgátlóval ellátott, színkódos RCA kábellel kötöd be az időzítőt egy zöld-szinkronos RGB kábellel, ezzel totálisan megzavarva a szárnyait bontogató Keanu Reeves-t!
Kíváncsi lennék, melyik stábtag rögtönözte...

Speed (1994)

[ValhallA]

Dan D'Agostino - Relentless upgrade, avagy mindenki a saját szintjén elégedetlen!

Netán elromlott?

Ahogy írtam, kifejezetten, gyári upgrade-ről van szó! Vagyis a gyártó kiküldött egy szakembert az ügyfélhez és az módosította.

[gomolalaci]

Dan D'Agostino - Relentless upgrade, avagy mindenki a saját szintjén elégedetlen!

Netán elromlott?