Általában a hifiről

[PgSpa]

Szerintem semmi sem változik "nincs új a nap alatt" (Préd 3,15). Anno azért volt annyi lemezjátszó, magnó, rádió a háztartásokban, mert máshogy a műsorforrásokhoz nem lehetett hozzáférni. Gyermekkoromban mi is egy orsós Unitrával kezdtük, amivel már nagy szó volt, hogy Din dugós kábellel át tudtuk venni B. Tóth Laci műsorát. Aztán jöttek a kazettás rádiómagnók, és mindenki dobta ki a régi cuccokat. A mai átlag felhasználó műsorforrása a mobiltelefon. Feleségemnek a kis kerámia/rajz műhelyébe beüzemeltem egy Audio Innovations Alto rendszert, néha hallgatja, de inkább ott rinyál a mobil, ami az agyamra megy. Nézzetek meg egy mai lakberendezős műsort, max egy tévét látsz egy új lakásban, most a trend a personal audio.
Egy utolsó mondat az információáradatról: "Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani." (Péld 27,2) Tényleg nincs új a nap alatt...

[istvan01]

Szoba került párszor, hogy mi az átlag ember a hifi és zene hallgatási szokása.

Csak ennyire érdekli őket a hangminőség.

Ennek azért több oka, magyarázata is van.
Az emberek többsége, minden korosztályra és érdeklődési területűre jellemző, egyre több privát és szakmai információ özönlik feléjük, amit szelektálni kényszerülnek. Ezekből csak kisebb részét tudja, akarja toppon tartani, de inkább csak annyira, amivel úgy gondolja, elfogadja környezete elvárása, munkahelyi pozíciója, családja, barátai. Ebben kényelmes iránymutató felület, a divat, reklám, trend. Az autóhasználat, birtoklás (ahogy példázol evvel) is hasonló szempontok szerint alakul, trendi, divatos, menő legyen, pláne ha "magas" pozíciót kell vele igazolni, mutatni.

Zene? és zenei minőség? Egyre kevesebb embernek fér be érték alapú kezelésébe, változnak és szaporodnak az elérhető szabadidős időtöltési módok, igyekeznek egyre többen jelen lenni. Az egyre több egyenes következménye az egyre nagyobb felületesség és annak inkább legyen közösségi média értéke

[SoundMania]

Szoba került párszor, hogy mi az átlag ember a hifi és zene hallgatási szokása.

Tegnap volt egy összeröffenés nálam, feleségem meglepetés születésnap, sok barátja, meg lett hívva.
A fiúkkal beszélgettem, nézegették, hogy milyen a hifi, miről megy a zene, és, hogyan működik. Nem YouTube?, meg ilyen kérdések.
Egyikük mondta, hogy keres a 65" TV mellé valami hangosítást. Lényeg, hogy BT legyen, mert nem akar kábelt, és telefonról kapcsolja. Semmi más.
Másikuk is hasonló volt, és ő is mondta, hogy 100e Ft-ért tök jó Sounndbar van, arról zenét is lehet hallgatni, stb.
Próbáltam finoman mondani, hogy ennyi pénzért is lehetne valami használt kismonitort, egy tisztességes erősítővel, ami kb. az 5x annyiba kerülő bármenlyik soundbart is lenyomja hangban, stb.
De sz nem jó, mert vezetékes.
Azt hajak, enyém milyen jó, meg is lett küldve a hangerő kicsit, stb.
De a felét sem akarnák költeni rá.

És nem azért mert nem férne bele nekik. Legtöbbjük igazgatói pozícióban dolgozik, és 2-3 évente cserélik az Audijukat, Volvojukat, BMW-jükwt, stb., ezen is ment a diskurzus, hogy milyen autó legyen most, hogy az egyikük 19 millió körül el tudja adni a GT/E Passatját, és mibe kéne beleszállni helyette.

Csak ennyire érdekli őket a hangminőség.

Semmi különösebb tanulság nincs ebben, csak gondoltam megosztom, mint érdekességet. Hogy mi a nagy átlag, miközben itt meg sokszor az apró bizbaszokon is megy a vita...

Esetleg érdekes lehetne, hogy milyen szépirodalmi műveket olvasnak, netán milyen zenét hallgatnak otthon...
Színház, koncert nem feltétlenül mérvadó, az már csili-vili autó kategória.... Adni kell a látszatra.... Bár "az igazán nagyok" otthon is adnak ilyenre! :) nekik a soundbár szóba sem jöhet talán...

[Alex_Aston]

Szoba került párszor, hogy mi az átlag ember a hifi és zene hallgatási szokása.

Tegnap volt egy összeröffenés nálam, feleségem meglepetés születésnap, sok barátja, meg lett hívva.
A fiúkkal beszélgettem, nézegették, hogy milyen a hifi, miről megy a zene, és, hogyan működik. Nem YouTube?, meg ilyen kérdések.
Egyikük mondta, hogy keres a 65" TV mellé valami hangosítást. Lényeg, hogy BT legyen, mert nem akar kábelt, és telefonról kapcsolja. Semmi más.
Másikuk is hasonló volt, és ő is mondta, hogy 100e Ft-ért tök jó Sounndbar van, arról zenét is lehet hallgatni, stb.
Próbáltam finoman mondani, hogy ennyi pénzért is lehetne valami használt kismonitort, egy tisztességes erősítővel, ami kb. az 5x annyiba kerülő bármenlyik soundbart is lenyomja hangban, stb.
De sz nem jó, mert vezetékes.
Azt hallják, enyém milyen jó, meg is lett küldve a hangerő kicsit, stb.
De a felét sem akarnák költeni rá.

És nem azért mert nem férne bele nekik. Legtöbbjük igazgatói pozícióban dolgozik, és 2-3 évente cserélik az Audijukat, Volvojukat, BMW-jükwt, stb., ezen is ment a diskurzus, hogy milyen autó legyen most, hogy az egyikük 19 millió körül el tudja adni a GT/E Passatját, és mibe kéne beleszállni helyette.

Csak ennyire érdekli őket a hangminőség.

Semmi különösebb tanulság nincs ebben, csak gondoltam megosztom, mint érdekességet. Hogy mi a nagy átlag, miközben itt meg sokszor az apró bizbaszokon is megy a vita...

[tonee73]

Érdekes, amit írtatok, egyrészt a koncertélmény vs. otthoni zenehallgatás, másrészt a sorlemez gyűjtés vs. válogatás albumok témájában (ezen utóbbin belül külön izgalmas volt a népszerűség alapján összeállított best of vs. életmű bemutatás igényével összerakott válogatás lemezek vagy antológiák kérdése).
Csakhogy szerintem ezúttal már nagyon olyan dolgokról vitatkoztok, ami erősen szubjektív.
Én például minél előrébb haladok a korral, annál kevesebb értéke van számomra a tárgyaknak, és annál inkább felértékelődnek az élmények - de teljesen el tudom fogadni, ha valaki nem így, sőt pont ellentétesen látja. Ha valahová, akkor ide most abszolút illik a mondás: virágozzék minden virág!
A különbség egyéni ízlés, személyiség dolga és ugyanúgy fakadhat a neveltetésünkből jövő, tudat alatt hozott, mint az életünk során tanult/felvett minták követéséből, úgyhogy erről vitatkozi éppen ezért kár is lenne.
És akkor még szó sem volt arról, hogy ez bennünk magunkban is mennyit változik az évek során - én ezt magamon látom, ahogy fentebb írtam is!
Szóval inkább érdeklődve olvastam amiket írtatok a témában, és erre szerintem csakis az lehet az egyetlen válasz, hogy élvezze a zenét mindenki úgy, ahogy számára a leginkább élvezetes - a lényeg, hogy élvezze!

Legyen ez a "zárszó", mivel elég nehéz szétválasztani "az általában a hifiről" témát mástól, de: az innentől kelt hsz-ek a helyükre kerültek, kérek mindenkit, itt folytassa:

viewtopic.php?f=99&t=18401

Köszi.

[mishow]

Érdekes, amit írtatok, egyrészt a koncertélmény vs. otthoni zenehallgatás, másrészt a sorlemez gyűjtés vs. válogatás albumok témájában (ezen utóbbin belül külön izgalmas volt a népszerűség alapján összeállított best of vs. életmű bemutatás igényével összerakott válogatás lemezek vagy antológiák kérdése).
Csakhogy szerintem ezúttal már nagyon olyan dolgokról vitatkoztok, ami erősen szubjektív.
Én például minél előrébb haladok a korral, annál kevesebb értéke van számomra a tárgyaknak, és annál inkább felértékelődnek az élmények - de teljesen el tudom fogadni, ha valaki nem így, sőt pont ellentétesen látja. Ha valahová, akkor ide most abszolút illik a mondás: virágozzék minden virág!
A különbség egyéni ízlés, személyiség dolga és ugyanúgy fakadhat a neveltetésünkből jövő, tudat alatt hozott, mint az életünk során tanult/felvett minták követéséből, úgyhogy erről vitatkozi éppen ezért kár is lenne.
És akkor még szó sem volt arról, hogy ez bennünk magunkban is mennyit változik az évek során - én ezt magamon látom, ahogy fentebb írtam is!
Szóval inkább érdeklődve olvastam amiket írtatok a témában, és erre szerintem csakis az lehet az egyetlen válasz, hogy élvezze a zenét mindenki úgy, ahogy számára a leginkább élvezetes - a lényeg, hogy élvezze!

[juliush]

... de pl konkrétan említeném most Miles Davist, akinek a nagyon régi és a nagyon friss műveit nem kedvelem. Így a rengeteg lemezt sem ami átfogja az életművét...

OFF
Legjobb tudomásom szerint Miles Davis pályafutása alatt több lemezkiadóval dolgozott, a korai 50-es évekbeli időszakában Polydor/Prestige-zsel, az első nagy megújulását az 50-es évek végén már a Columbiánál vette szalagra/lemezre, akikkel egészen a 80-as évek közepéig működött együtt, hogy aztán az utolsó, populárisabb korszakát a Warnernél fejezze be. Így aztán hivatalos, teljes életművet átfogó lemezt, válogatást hirtelen nem is nagyon tudnék felidézni, csak a saját katalógusaikat féltékenyen őrző egyes kiadók adott korszakaira jellemző válogatásait (esetleg talán valami szürke kalózkiadványokat ).
ON

[zoli73]

Megértem ha te a kedvenc előaddóid zenéit keresed és nem az albumaikat, de otthon zenét hallgatni sajnos csak komplett albumokat érdemes. Legalábbis annak van igazi művészi értéke. Soha nem szerettem a "best of" -okat. Soha nem éreztem egységesnek őket, olyannak mint egy komplett albumot. Főleg igaz ez a klasszikus zenére, jazzra, de könnyebb műfajokra is. Szóval más úton járunk és fogunk járni, így számomra nem releváns a zenei ízlésed és a gyűjtési vagy hallgatási módszereid.

A válogatás albumok egy igen jelentős része egyáltalán nem "best of", hanem egy határozott narratíva mentén felépített szemezgetés egy karrier morzsáiból. A legkézenfekvőbb ilyen narratíva egy pálya ívének felrajzolása, de számos izgalmas tematikus válogatás is létezik. Sőt remek "best of" válogatások is. Még jazz is...
Külön szólnék a "főleg a" klasszikus zenéről, aminél a koncertprogramok túlnyomó része ismét csak válogatás és pont a lemezek vállhatnak "egysíkúvá" mondjuk egyetlen szerzőre koncentrálva. Aki gyakran jár koncertre, annak ismerős lehet ez. Hogy egy konkrét példát említsek, egyik legkedvesebb koncertélményem a fantasztikus, amerikai Orpheus Chamber Orchestra 2015-ös zeneakadémiai előadása volt, olyan eklektikus műsorral, mint Wagner Siegfried Idillje, Bartók Divertimentója, egy Fazil Say darab és mindenek előtt Haydn remekbe szabott 80. szimfóniája (+Elgar és Rossini ráadások). A zenekar a Say darab kivételével mindegyik darabot lemezre vette a Deutsche Grammophon számára de többnyire más darabokkal párosítva, vagy épp tiszta Haydn lemezen. A Roonban egy lejátszási listához adva praktikusan felidézhetem az akkori élményt a komplett albumokat messze meghaladó módon. (Mondjuk LP-n kicsit fájdalmasabb lehet )
Az én utam, az én hallgatási módszereim...

Abszolút értelek. De olyan klasszikus koncerten is ezt érzem amit írtam. Ettől függetlenül nem zárom ki az életemből, de csak szórakozásnak tartom. Egy társasági élménynek. Viszont otthon szeretek olyanokat hallgatni, amik hosszú művek.
Vagy olyan albumokat, amiken hosszúak a zeneszámok. Van így idő ráhangolódni, végigélni. Ha jól fejezem ki.
Válogatás /életmű? Persze nem ismerek minden művet, de pl konkrétan említeném most Miles Davist, akinek a nagyon régi és a nagyon friss műveit nem kedvelem. Így a rengeteg lemezt sem ami átfogja az életművét. Remélem nem sértettem meg vele senkit. Említhettem volna biztosan mást is. De (főleg ami nem klassikus zene) amikor lemezt válogatok vásárlásra, pl akkor sokszor ráhallgatok hozzáférhető helyeken és ha nem érzem benne amit keresek, akkor nem kerül a "kosárba".
A hosszanjátszás miatt egyébként bizonyos esetekben nem vetem el a cd-t/cd játszót, mert a megfelelő lemezzel akár ~1 óra élvezettel ajándékozhatom meg magam. Persze ezt sem lehet túlzásba vinni. És folytatás jöhet az LP-vel, ahol úgyis fel kell állni lemezt fordítani. Tökéletes!

Ezzel én is egyet értek, konkrétan Davissel én is pont így vagyok. A pályafutása vége felé amit produkált, az számomra már érdektelen.
Válogatás lemezek engem sem érdekelnek, valahogy olyan csapongó dolgok, nem kerek egész, mint egy album. Ennek ellenére van néhány válogatás albumom, mert vannak megkerülhetetlen művek, koncert lemezek.
Apropó koncert. Egy koncert műsora is válogatás, best of. Voltam már jónéhány, úgymond lemezbemutató koncerten, ami az előadó/zenekar aktuális albumára volt kihegyezve, de azért a jól ismert nóták, slágerek is felcsendültek a közönség nagy örömére. Egy koncert mindig hatalmas, maradandó élmény, amit otthon fel tudonk idézni a rendszerünkön, de megismételni nem.

[tonee73]

Persze nem ismerek minden művet, de pl konkrétan említeném most Miles Davist, akinek a nagyon régi és a nagyon friss műveit nem kedvelem. Így a rengeteg lemezt sem ami átfogja az életművét. Remélem nem sértettem meg vele senkit. Említhettem volna biztosan mást is.

Nincs ezzel semmi gond, nekem is vannak kedvenceim akiknek nem véletlenül nincs meg a teljes életműve, csak egy bizonyos korszakuk élvezhető számomra, azokat viszont nagyon szeretem és sokat hallgatom. Sokan vannak még szerintem így.

[SoundMania]

Megértem ha te a kedvenc előaddóid zenéit keresed és nem az albumaikat, de otthon zenét hallgatni sajnos csak komplett albumokat érdemes. Legalábbis annak van igazi művészi értéke. Soha nem szerettem a "best of" -okat. Soha nem éreztem egységesnek őket, olyannak mint egy komplett albumot. Főleg igaz ez a klasszikus zenére, jazzra, de könnyebb műfajokra is. Szóval más úton járunk és fogunk járni, így számomra nem releváns a zenei ízlésed és a gyűjtési vagy hallgatási módszereid.

A válogatás albumok egy igen jelentős része egyáltalán nem "best of", hanem egy határozott narratíva mentén felépített szemezgetés egy karrier morzsáiból. A legkézenfekvőbb ilyen narratíva egy pálya ívének felrajzolása, de számos izgalmas tematikus válogatás is létezik. Sőt remek "best of" válogatások is. Még jazz is...
Külön szólnék a "főleg a" klasszikus zenéről, aminél a koncertprogramok túlnyomó része ismét csak válogatás és pont a lemezek vállhatnak "egysíkúvá" mondjuk egyetlen szerzőre koncentrálva. Aki gyakran jár koncertre, annak ismerős lehet ez. Hogy egy konkrét példát említsek, egyik legkedvesebb koncertélményem a fantasztikus, amerikai Orpheus Chamber Orchestra 2015-ös zeneakadémiai előadása volt, olyan eklektikus műsorral, mint Wagner Siegfried Idillje, Bartók Divertimentója, egy Fazil Say darab és mindenek előtt Haydn remekbe szabott 80. szimfóniája (+Elgar és Rossini ráadások). A zenekar a Say darab kivételével mindegyik darabot lemezre vette a Deutsche Grammophon számára de többnyire más darabokkal párosítva, vagy épp tiszta Haydn lemezen. A Roonban egy lejátszási listához adva praktikusan felidézhetem az akkori élményt a komplett albumokat messze meghaladó módon. (Mondjuk LP-n kicsit fájdalmasabb lehet )
Az én utam, az én hallgatási módszereim...

Abszolút értelek. De olyan klasszikus koncerten is ezt érzem amit írtam. Ettől függetlenül nem zárom ki az életemből, de csak szórakozásnak tartom. Egy társasági élménynek. Viszont otthon szeretek olyanokat hallgatni, amik hosszú művek.
Vagy olyan albumokat, amiken hosszúak a zeneszámok. Van így idő ráhangolódni, végigélni. Ha jól fejezem ki.
Válogatás /életmű? Persze nem ismerek minden művet, de pl konkrétan említeném most Miles Davist, akinek a nagyon régi és a nagyon friss műveit nem kedvelem. Így a rengeteg lemezt sem ami átfogja az életművét. Remélem nem sértettem meg vele senkit. Említhettem volna biztosan mást is. De (főleg ami nem klassikus zene) amikor lemezt válogatok vásárlásra, pl akkor sokszor ráhallgatok hozzáférhető helyeken és ha nem érzem benne amit keresek, akkor nem kerül a "kosárba".
A hosszanjátszás miatt egyébként bizonyos esetekben nem vetem el a cd-t/cd játszót, mert a megfelelő lemezzel akár ~1 óra élvezettel ajándékozhatom meg magam. Persze ezt sem lehet túlzásba vinni. És folytatás jöhet az LP-vel, ahol úgyis fel kell állni lemezt fordítani. Tökéletes!

[juliush]

Megértem ha te a kedvenc előaddóid zenéit keresed és nem az albumaikat, de otthon zenét hallgatni sajnos csak komplett albumokat érdemes. Legalábbis annak van igazi művészi értéke. Soha nem szerettem a "best of" -okat. Soha nem éreztem egységesnek őket, olyannak mint egy komplett albumot. Főleg igaz ez a klasszikus zenére, jazzra, de könnyebb műfajokra is. Szóval más úton járunk és fogunk járni, így számomra nem releváns a zenei ízlésed és a gyűjtési vagy hallgatási módszereid.

A válogatás albumok egy igen jelentős része egyáltalán nem "best of", hanem egy határozott narratíva mentén felépített szemezgetés egy karrier morzsáiból. A legkézenfekvőbb ilyen narratíva egy pálya ívének felrajzolása, de számos izgalmas tematikus válogatás is létezik. Sőt remek "best of" válogatások is. Még jazz is...
Külön szólnék a "főleg a" klasszikus zenéről, aminél a koncertprogramok túlnyomó része ismét csak válogatás és pont a lemezek vállhatnak "egysíkúvá" mondjuk egyetlen szerzőre koncentrálva. Aki gyakran jár koncertre, annak ismerős lehet ez. Hogy egy konkrét példát említsek, egyik legkedvesebb koncertélményem a fantasztikus, amerikai Orpheus Chamber Orchestra 2015-ös zeneakadémiai előadása volt, olyan eklektikus műsorral, mint Wagner Siegfried Idillje, Bartók Divertimentója, egy Fazil Say darab és mindenek előtt Haydn remekbe szabott 80. szimfóniája (+Elgar és Rossini ráadások). A zenekar a Say darab kivételével mindegyik darabot lemezre vette a Deutsche Grammophon számára de többnyire más darabokkal párosítva, vagy épp tiszta Haydn lemezen. A Roonban egy lejátszási listához adva praktikusan felidézhetem az akkori élményt a komplett albumokat messze meghaladó módon. (Mondjuk LP-n kicsit fájdalmasabb lehet )
Az én utam, az én hallgatási módszereim...

[PgSpa]

Köszönöm, de Qobuz hozzáférésem nincsen. Engem főként a '89 előtti felvételek érdekelnek, és a legkorábbiak, amelyek felvétele idején Arvo Pärt még nem emigrált, azaz hatással lehetett a munkásságára.

Deezeren 40 albuma van fent, ha ő az:

Köszönöm, de félreértetted: az Arvo Pärt munkásságához kötődés foglalkoztat. Amúgy nagy rajongója vagyok, az ECM életműkiadás talán a legutolsó darab kivételével a polcomon van. Nálunk kevesen ismerik, pedig világszerte az egyik legnépszerűbb kortárs zeneszerző, és ráadásul egy hozzám hasonló konzervatívabb ízlésű átlaghallgató által is könnyen befogadható. ....bocsánat az OFF-ért, ha érdekel a téma, a komolyzenei topicban folytathatjuk.

[SoundMania]

Teltház volt, tehát nem túlzó. No de akkor tápkábel 2 millió forintért? Kinek mi...

Persze! Bármit el lehet adni! :)
Tápkábel minden alkalommal/minden lemeznél élményhez juttat. Koncert 1x. Kb mint a házasság vs kaland... Kinek mikor mi jön be jobban. És még nem is zárják ki egymást! :)

Ez nagyon érdekes meglátás. Egy koncert valóban csak egyszeri, és megismételhetetlen, de egy életre szóló élmény. Ezt semilyen rendszer nem képes utánozni, egy tápkabelről ne is beszéljünk...

Szerintem pont ezért tökéletes a hasonlatom! Csakhogy egy nagyon jó házasságra gondolj! Mert van olyan rendszer is! Meg tápkábel is. Hiába hihetetlen....

[zoli73]

A koncert/üzlet kapcsolathoz viszont még annyit: Ákos 30-ert? Nem érint, de kicsit túlzó!

Teltház volt, tehát nem túlzó. No de akkor tápkábel 2 millió forintért? Kinek mi...

Persze! Bármit el lehet adni! :)
Tápkábel minden alkalommal/minden lemeznél élményhez juttat. Koncert 1x. Kb mint a házasság vs kaland... Kinek mikor mi jön be jobban. És még nem is zárják ki egymást! :)

Ez nagyon érdekes meglátás. Egy koncert valóban csak egyszeri, és megismételhetetlen, de egy életre szóló élmény. Ezt semilyen rendszer nem képes utánozni, egy tápkabelről ne is beszéljünk...

[Alex_Aston]

Köszönöm, de Qobuz hozzáférésem nincsen. Engem főként a '89 előtti felvételek érdekelnek, és a legkorábbiak, amelyek felvétele idején Arvo Pärt még nem emigrált, azaz hatással lehetett a munkásságára.

Deezeren 40 albuma van fent, ha ő az:

Screenshot_20230101_193527_Lindemann.jpg (534.69 KiB) Megtekintve 2937 alkalommal

[SoundMania]

A koncert/üzlet kapcsolathoz viszont még annyit: Ákos 30-ert? Nem érint, de kicsit túlzó!

Teltház volt, tehát nem túlzó. No de akkor tápkábel 2 millió forintért? Kinek mi...

Persze! Bármit el lehet adni! :)
Tápkábel minden alkalommal/minden lemeznél élményhez juttat. Koncert 1x. Kb mint a házasság vs kaland... Kinek mikor mi jön be jobban. És még nem is zárják ki egymást! :)

[Luxor Audio]

A koncert/üzlet kapcsolathoz viszont még annyit: Ákos 30-ert? Nem érint, de kicsit túlzó!

Teltház volt, tehát nem túlzó. No de akkor tápkábel 2 millió forintért? Kinek mi...

[SoundMania]

Megértem ha te a kedvenc előaddóid zenéit keresed és nem az albumaikat, de otthon zenét hallgatni sajnos csak komplett albumokat érdemes. Legalábbis annak van igazi művészi értéke. Soha nem szerettem a "best of" -okat. Soha nem éreztem egységesnek őket, olyannak mint egy komplett albumot. Főleg igaz ez a klasszikus zenére, jazzra, de könnyebb műfajokra is. Szóval más úton járunk és fogunk járni, így számomra nem releváns a zenei ízlésed és a gyűjtési vagy hallgatási módszereid.

Valamit félreérthettél, mert gyakorlatilag soha nem hallgatok válogatás albumokat. A gyűjteményemben két ilyen kiadvány van, azok is csak azért, mert tartalmaznak olyan felvételeket, amiket semmilyen más módon nem adtak ki. No de ez mindegy is a beszélgetés szempontjából.

Nem teljesen mindegy. De félreérthető volt valóban. Ettől függetlenül szerimtem nincs változás. A koncert/üzlet kapcsolathoz viszont még annyit: Ákos 30-ert? Nem érint, de kicsit túlzó!

[Luxor Audio]

Megértem ha te a kedvenc előaddóid zenéit keresed és nem az albumaikat, de otthon zenét hallgatni sajnos csak komplett albumokat érdemes. Legalábbis annak van igazi művészi értéke. Soha nem szerettem a "best of" -okat. Soha nem éreztem egységesnek őket, olyannak mint egy komplett albumot. Főleg igaz ez a klasszikus zenére, jazzra, de könnyebb műfajokra is. Szóval más úton járunk és fogunk járni, így számomra nem releváns a zenei ízlésed és a gyűjtési vagy hallgatási módszereid.

Valamit félreérthettél, mert gyakorlatilag soha nem hallgatok válogatás albumokat. A gyűjteményemben két ilyen kiadvány van, azok is csak azért, mert tartalmaznak olyan felvételeket, amiket semmilyen más módon nem adtak ki. No de ez mindegy is a beszélgetés szempontjából.

[SoundMania]

Vajon szükségszerű-e, hogy a kényelem leuralja a hifi forrás oldali komponenseit?

Az emberiség technológiai fejlődésének leghangsúlyosabb hajtóereje a kényelemre törekvés, még ha ezt nem is esik jól beismernünk. Nincs ez másként a zenehallgatásra használt eszközöknél sem. De ha a kissé pejoratív "kényelem" szót lecseréled a "praktikum" szóra, akkor szerintem sokan lelki tusa nélkül rábólintunk, én is. Hogy kicsit átélhetőbb legyen az álláspontom mögötti érvelés, leírom, nálam általában miről szól a zenehallgatás.

Jó ideje már nem műveket, hanem előadókat keresek, hallgatok. Rockzenében már régóta így van, kedvenc előadóimtól bármit örömmel hallgatok, komolyzenében csak pár éve jutottam ide, ott sokáig tartották magukat a művek (kották). Egykor komoly gyűjteménnyel rendelkeztem LP-ből és kazettából is. CD-ből már kevésbé, mert mire abból felugrott volna a darabszám, megjelent nálam a számítógépes zenehallgatás (1996-ban), ezzel párhuzamosan elkezdtem távolodni a fizikai adathordozóktól. Ennek leginkább praktikus okai voltak, utáltam a hegyekben álló lemezek, kazetták látványát a lakásomban, meg hogy mindenki tőlem kér kölcsön lemezeket, de kb soha nem, vagy karcosan adják vissza.

De ami ennél sokkal fontosabb, hogy ezek a kiadványok konkrét művekről szóltak, én viszont már akkor is meg akartam hallgatni kedvenc zenekaraim szimpatikusabb tagjainak saját szóló, vagy vendég projectjeit is. Ez akkoriban úgy volt lehetséges, hogy szaklapokat bújva kinyomoztam az illető munkásságát, más projektjeinek nevét, elérhetőségét, aztán valahogy próbáltam beszerezni a lemezeket, ami - pláne Magyarországon - egyáltalán nem volt könnyű dolog néhány kevésbé ismert kiadvány esetében. Ez most a streaming világában egyetlen kattintás a közreműködő muzsikus nevére és máris előttem az illető teljes munkássága. Ilyen módon brutális mennyiségű, nem ritkán nagyszerű új zenével találkoztam az elmúlt 3-4 évben, zenehallgatási pályafutásom legintenzívebb és a legfényesebb korszakát élem, lubickolok a kínálatban. És ami szintén örömteli számomra, ez már nem a tulajdonlásról, gyűjtőszenvedélyről szól, hanem tisztán a zenéről. Ha valaki ebben az új lehetőségben valami sötét dolgot, visszalépést, degradációt, hanyatlást lát, az számomra enyhén szólva is furcsa, de persze tudom, hogy a szabadság csak néhányaknak áldás, sokaknak inkább sorscsapás, de ez már filozófiai kérdés.

Nem kérdés, egy stream szolgáltatás nagyon gazdaságos, és egy havi előfizetés bárkinek elérhető. Éppen ezért nem értem azokat, akik társakat toboroznak maguk mellé egy családi csomagba, csak hogy minél olcsóbb legyen. Közben meg sok száz Watt teljesítményfelvetelű, sok 100e Ft értékű csőkészletű erősítőket hallgatnak, tartanak fenn. Temérdek pénzt költenek kábelekre, állvanyokra, alátétekre. Itt érzek némi ellentmondást.

Emberi sajátosság és Kelet-Európában különösen igaz: amit megkaphatsz féláron, vagy esetleg ingyen, azt ne vedd meg teljes áron! Ez eddig talán még rendben is van, de néha nem árt a nagyobb képet is nézni és nem feltétlenül kifacsarni az utolsó fillért is az akciókból. Gedeon FB csoportjában pár órával ezelőtt alakult meg egy újabb Tidal család, ennek apropóján néhányan nem tudták megállni, hogy beszóljanak. Nekem ott sikerült, de itt szóba hozom.

El lehet osztani a havi 3e forintot ötfelé és paskolgatni a hátunkat, hogy milyen ügyesek voltunk, megspróroltuk két kávé árát, de... A szolgáltatók sem hülyék. Látva, hogy vadidegenek használják ki a családi csomagok árelőnyét, szépen elkezdték ezeket megnyirbálni. A Quboz-nál már csak azok használhatják a családi csomagot, akik egy lakcímre vannak bejelentve, de a Netflix is áttért erre a rendszerre. Következésképp barátnőm és a közvetlen szomszédjában élő lánya kiestek a családi csomagból, mert nem pontosan ugyanaz a címük, hiába családtagok. Másrészt (bár tudom, ez sokak szemében romantikus picsogás) a streaming szolgáltatók azt a pénzt osztják vissza a zenészeknek, filmgyártóknak, alkotóknak, amit beszednek. A hifisták szeretnek nyávogni a zenei kiadványok minősége miatt, közben sokuk mindent megtesz, hogy az ilyen kiadványok ne legyenek rentábilisak. Sejthető, hova visz ez a folyamat.

Ó jaj, szinte sejtettem! Ez olyan, mint az őnvezető autó, az emberre már lassan nincs is szükség az egyenletben. Biztos, hogy ezek azok a dolgok, amit a technológiának meg kell oldani? Biztos, hogy mindenkinek erre van szüksége? Ennél nincs fontosabb, ahol a technológiai tudást kamatoztatni tudnák?

Két barátomnál is üzemel Alexa, szerintem teljesen rendben van, a nagyobbik típusnál még a hangzás sem gáz. Ez egy eszköz, ami azt csinálja, amire utasítod, magától semmit nem erőltet rád, csendben van és figyel. A kapával is lehet embert ölni és/vagy kigyomlálni a veteményest. Emlékezzünk vissza, micsoda rettegés övezte az internet megjelenését, sokan még ma is az ördög arcmását látják benne. Meg lehet rajta találni a pokolgépek elkészítési módját, de fellelhető rajta az emberiség kulturális értékeinek nagy része is rengeteg oktató anyaggal, illetve lehet rajta kommunikálni is, pl. mi sem beszélgetnénk nélküle. Minden eszköz pontosan annyira hasznos, amennyire hasznos dologra használjuk.

Koncertek sem azért vannak, mert szeretnének az embereknek oromet okozni. Az is csak egy üzleti húzás, a kiadók sem abból élnek, hogy ingyen osztogatják a lemezeket az aluljáróban.

Remélem, ezt nem gondolod komolyan, ha egy kicsit belemerülsz a témába. Nem tudom, hány zenész van a világon, aki azért választotta a hivatását, mert meg akar gazdagodni, de szerintem elenyésző az arányuk azokhoz képest, akik alkotni, szórakoztatni akarnak, azaz örömet szerezni. Jómagam is ezerszer álltam színpadon, de nem igazán az érdekelt, aznap este mennyit keresek, sokkal érdekesebb volt, mekkora lesz a taps a buli végén, meg hogy mit írnak majd a szaklapok a lemezünkről és szerintem a zenészek többsége pont így van vele. A Te logikáddal mindenféle tevékenységre ráfoghatjuk, hogy "üzleti húzás", de szerintem a világ nem ennyire sötét hely, bár tény, hogy egyre kevésbé világos, főleg a szűklátókörűség terjedése miatt.

Megértem ha te a kedvenc előaddóid zenéit keresed és nem az albumaikat, de otthon zenét hallgatni sajnos csak komplett albumokat érdemes. Legalábbis annak van igazi művészi értéke. Soha nem szerettem a "best of" -okat. Soha nem éreztem egységesnek őket, olyannak mint egy komplett albumot. Főleg igaz ez a klasszikus zenére, jazzra, de könnyebb műfajokra is. Szóval más úton járunk és fogunk járni, így számomra nem releváns a zenei ízlésed és a gyűjtési vagy hallgatási módszereid.

[PgSpa]

Köszönöm, de Qobuz hozzáférésem nincsen. Engem főként a '89 előtti felvételek érdekelnek, és a legkorábbiak, amelyek felvétele idején Arvo Pärt még nem emigrált, azaz hatással lehetett a munkásságára.

[juliush]

-Sok ritka felvétel egyszerűen nem érhető el sem CD-n, sem stream-en. Én barokkban és régizenében utazom, pl. Arvo Pärt munkássága kapcsán felfigyeltem a Hortus Musicus észt régizene együttesre. Őket anno a Melogyija adta ki. Online szinte semmi, csak néhány új, CD ugyanez. Most LP-n vadászom, annyira nem tartják semmire, hogy olcsón lehet hozzájutni, de kb. a felét szórhatom ki, mert hibás, karcos, szakadt, stb.

A Roon-on keresztül a Tidal kínálatából ezt látom, de a discogs szerint skandináv kiadók is jelentettek meg CD-n tőlük. Nyilván a teljes oeuvre eléréséhez, különös tekintettel a 80-as évektől visszafelé, a szovjet vinilgyártásból is kell mazsolázni.

hortus_musicus.jpg (330.94 KiB) Megtekintve 2656 alkalommal

[Luxor Audio]

Sok ritka felvétel egyszerűen nem érhető el sem CD-n, sem stream-en. Én barokkban és régizenében utazom, pl. Arvo Pärt munkássága kapcsán felfigyeltem a Hortus Musicus észt régizene együttesre. Őket anno a Melogyija adta ki. Online szinte semmi, csak néhány új, CD ugyanez...

A Qobuz kínálatában 17 albumuk látható, ami számomra nem a szinte semmi, bár nem ismerem a munkásságukat:

Hortus Musicus.jpg (349.62 KiB) Megtekintve 2512 alkalommal

Nagyon klassz muzsika, köszönet a tippért!

[cables]

Jómagam is ezerszer álltam színpadon, de nem igazán az érdekelt, aznap este mennyit keresek, sokkal érdekesebb volt, mekkora lesz a taps a buli végén, meg hogy mit írnak majd a szaklapok a lemezünkről ....

Laci! Milyen színpadokon álltál ezerszer és milyen lemezeken hallhatjuk a játékodat? Konkrétan.

[PgSpa]

Érdekes volt végigolvasni az elmúlt kb. egy nap hozzászólásait. A sarkalatos véleményekkel szemben (az Lp halott v. csak fizikai hordozót hallgatok v. már csak stream) én élek mindenféle forrás lehetőségével. Szerintem a hozzállás személyes beállítottság, felszereltség, emlékekek, gyűjtemény megléte stb. kérdése. Néhány érzelmi és parktikus szempont:
-Szerintem mindegyik formátum tud jól szólni jó rendszeren, ha a felvétel is jó.
-A fizikai formátumok használata nagyobb odafigyelést igényel, a zenehallgatás rítusa érzelmi többletet ad az élményhez.
-Vannak felvételek, amelyek pl. LP-n jobbak, és ezek már hibridek!, nem igazán értem, hogy miért. Ezért határoztam el pl., hogy a Capella Savaria korai felvételeit LP-n gyűjtöm össze.
-Sok ritka felvétel egyszerűen nem érhető el sem CD-n, sem stream-en. Én barokkban és régizenében utazom, pl. Arvo Pärt munkássága kapcsán felfigyeltem a Hortus Musicus észt régizene együttesre. Őket anno a Melogyija adta ki. Online szinte semmi, csak néhány új, CD ugyanez. Most LP-n vadászom, annyira nem tartják semmire, hogy olcsón lehet hozzájutni, de kb. a felét szórhatom ki, mert hibás, karcos, szakadt, stb.
-Sokszor már két CD kiadás is nagyon különböző minőséget képvisel azonos kiadótól is! Több felvételt összehasonlítottam letöltés, stream, és két CD változatban. érdekes, hogy az eredeti első kiadás volt a legjobb...
-A szubjektív végeredmény nálam végül is az, hogy a "szertartás" az LP, a CD, SACD a hátradőlős zenehallgatás, a stream az autó és a szaksajtóban emlegetett újdonságok, előadók megismerése - a javát fizikai hordozón igyekszem megszerezni.