Az emberiség technológiai fejlődésének leghangsúlyosabb hajtóereje a kényelemre törekvés, még ha ezt nem is esik jól beismernünk. Nincs ez másként a zenehallgatásra használt eszközöknél sem. De ha a kissé pejoratív "kényelem" szót lecseréled a "praktikum" szóra, akkor szerintem sokan lelki tusa nélkül rábólintunk, én is. Hogy kicsit átélhetőbb legyen az álláspontom mögötti érvelés, leírom, nálam általában miről szól a zenehallgatás.
Jó ideje már nem műveket, hanem előadókat keresek, hallgatok. Rockzenében már régóta így van, kedvenc előadóimtól bármit örömmel hallgatok, komolyzenében csak pár éve jutottam ide, ott sokáig tartották magukat a művek (kották). Egykor komoly gyűjteménnyel rendelkeztem LP-ből és kazettából is. CD-ből már kevésbé, mert mire abból felugrott volna a darabszám, megjelent nálam a számítógépes zenehallgatás (1996-ban), ezzel párhuzamosan elkezdtem távolodni a fizikai adathordozóktól. Ennek leginkább praktikus okai voltak, utáltam a hegyekben álló lemezek, kazetták látványát a lakásomban, meg hogy mindenki tőlem kér kölcsön lemezeket, de kb soha nem, vagy karcosan adják vissza.
De ami ennél sokkal fontosabb, hogy ezek a kiadványok konkrét művekről szóltak, én viszont már akkor is meg akartam hallgatni kedvenc zenekaraim szimpatikusabb tagjainak saját szóló, vagy vendég projectjeit is. Ez akkoriban úgy volt lehetséges, hogy szaklapokat bújva kinyomoztam az illető munkásságát, más projektjeinek nevét, elérhetőségét, aztán valahogy próbáltam beszerezni a lemezeket, ami - pláne Magyarországon - egyáltalán nem volt könnyű dolog néhány kevésbé ismert kiadvány esetében. Ez most a streaming világában egyetlen kattintás a közreműködő muzsikus nevére és máris előttem az illető teljes munkássága. Ilyen módon brutális mennyiségű, nem ritkán nagyszerű új zenével találkoztam az elmúlt 3-4 évben, zenehallgatási pályafutásom legintenzívebb és a legfényesebb korszakát élem, lubickolok a kínálatban. És ami szintén örömteli számomra, ez már nem a tulajdonlásról, gyűjtőszenvedélyről szól, hanem tisztán a zenéről. Ha valaki ebben az új lehetőségben valami sötét dolgot, visszalépést, degradációt, hanyatlást lát, az számomra enyhén szólva is furcsa, de persze tudom, hogy a szabadság csak néhányaknak áldás, sokaknak inkább sorscsapás, de ez már filozófiai kérdés.
Emberi sajátosság és Kelet-Európában különösen igaz: amit megkaphatsz féláron, vagy esetleg ingyen, azt ne vedd meg teljes áron! Ez eddig talán még rendben is van, de néha nem árt a nagyobb képet is nézni és nem feltétlenül kifacsarni az utolsó fillért is az akciókból. Gedeon FB csoportjában pár órával ezelőtt alakult meg egy újabb Tidal család, ennek apropóján néhányan nem tudták megállni, hogy beszóljanak. Nekem ott sikerült, de itt szóba hozom.zoli73 írta: ↑2023.01.01., vas. 11:43Nem kérdés, egy stream szolgáltatás nagyon gazdaságos, és egy havi előfizetés bárkinek elérhető. Éppen ezért nem értem azokat, akik társakat toboroznak maguk mellé egy családi csomagba, csak hogy minél olcsóbb legyen. Közben meg sok száz Watt teljesítményfelvetelű, sok 100e Ft értékű csőkészletű erősítőket hallgatnak, tartanak fenn. Temérdek pénzt költenek kábelekre, állvanyokra, alátétekre. Itt érzek némi ellentmondást.
El lehet osztani a havi 3e forintot ötfelé és paskolgatni a hátunkat, hogy milyen ügyesek voltunk, megspróroltuk két kávé árát, de... A szolgáltatók sem hülyék. Látva, hogy vadidegenek használják ki a családi csomagok árelőnyét, szépen elkezdték ezeket megnyirbálni. A Quboz-nál már csak azok használhatják a családi csomagot, akik egy lakcímre vannak bejelentve, de a Netflix is áttért erre a rendszerre. Következésképp barátnőm és a közvetlen szomszédjában élő lánya kiestek a családi csomagból, mert nem pontosan ugyanaz a címük, hiába családtagok. Másrészt (bár tudom, ez sokak szemében romantikus picsogás) a streaming szolgáltatók azt a pénzt osztják vissza a zenészeknek, filmgyártóknak, alkotóknak, amit beszednek. A hifisták szeretnek nyávogni a zenei kiadványok minősége miatt, közben sokuk mindent megtesz, hogy az ilyen kiadványok ne legyenek rentábilisak. Sejthető, hova visz ez a folyamat.
Két barátomnál is üzemel Alexa, szerintem teljesen rendben van, a nagyobbik típusnál még a hangzás sem gáz. Ez egy eszköz, ami azt csinálja, amire utasítod, magától semmit nem erőltet rád, csendben van és figyel. A kapával is lehet embert ölni és/vagy kigyomlálni a veteményest. Emlékezzünk vissza, micsoda rettegés övezte az internet megjelenését, sokan még ma is az ördög arcmását látják benne. Meg lehet rajta találni a pokolgépek elkészítési módját, de fellelhető rajta az emberiség kulturális értékeinek nagy része is rengeteg oktató anyaggal, illetve lehet rajta kommunikálni is, pl. mi sem beszélgetnénk nélküle. Minden eszköz pontosan annyira hasznos, amennyire hasznos dologra használjuk.zoli73 írta: ↑2023.01.01., vas. 10:43Ó jaj, szinte sejtettem! Ez olyan, mint az őnvezető autó, az emberre már lassan nincs is szükség az egyenletben. Biztos, hogy ezek azok a dolgok, amit a technológiának meg kell oldani? Biztos, hogy mindenkinek erre van szüksége? Ennél nincs fontosabb, ahol a technológiai tudást kamatoztatni tudnák?
Remélem, ezt nem gondolod komolyan, ha egy kicsit belemerülsz a témába. Nem tudom, hány zenész van a világon, aki azért választotta a hivatását, mert meg akar gazdagodni, de szerintem elenyésző az arányuk azokhoz képest, akik alkotni, szórakoztatni akarnak, azaz örömet szerezni. Jómagam is ezerszer álltam színpadon, de nem igazán az érdekelt, aznap este mennyit keresek, sokkal érdekesebb volt, mekkora lesz a taps a buli végén, meg hogy mit írnak majd a szaklapok a lemezünkről és szerintem a zenészek többsége pont így van vele. A Te logikáddal mindenféle tevékenységre ráfoghatjuk, hogy "üzleti húzás", de szerintem a világ nem ennyire sötét hely, bár tény, hogy egyre kevésbé világos, főleg a szűklátókörűség terjedése miatt.Alex_Aston írta: ↑2023.01.01., vas. 12:34Koncertek sem azért vannak, mert szeretnének az embereknek oromet okozni. Az is csak egy üzleti húzás, a kiadók sem abból élnek, hogy ingyen osztogatják a lemezeket az aluljáróban.
..Moses 
...a szembeni hifibolt megvan még ?
