Heed Audio

[Alex_Aston]

Ebben nincs igazad, nem kell quadrofon technika a 3D hangzáshoz, csak jó akusztika, jó rendszer és jó felvétel kell hozzá, 2 hangfalból simán összeáll a három dimenziós színpadkép. Tudok neked ilyet mutatni, ha nyitott vagy másfajta zenékre is.

Arról sincs szó, hogy ne lehetne egy zenét élvezni enélkül. Rengeteg olyan zenét hallgatok én is, ahol szó sincs 3D hangzásról vagy jelenlétérzetről, mégis tud örömet nyújtani.

Mindekinek lehet egyéni, saját véleménye, én nem ezt kritizáltam. A kommunikációnak viszont alapja, hogy az egyes kifejezéseket azonos jelentéstartalommal ruházzuk fel, ellenkező esetben kommunikációs káosz az eredmény. Ha én azt mondom marhapörkölt, de te rántott tofut értesz ez alatt, akkor nehezen fogunk szót érteni.
Mi értelme van használni az olyan kifejezéseket mint térábrázolás vagy jelenlétérzet, ha egészen különböző dolgokat értünk alatta?

Szívesen meghallgatom, mindig is vevő voltam a hasonló dolgokra, ÉN ugyanis nyitott vagyok.
Bár az is becsapás, ahogy szerinted a soksávos felvétel. Az, hogy az érzet más, ugyanúgy van, mint más esetben is, ami szerinted nem lehet "valódi".
A valódi 3D-hez legalább 3 hangforrás szükséges. Én meg legalább is olyan 3D koordinata rendszert nem láttam, ahol hiányzott az XYZ mezőből valamelyik.

Én egyébként melyik kifejezést használtam az általad nehezményezettek közül, megnéznéd?
Viszont ha tényleg csak ez a problémád, hogy számodra valamelyik használt kifejezés nem az, amit te használsz, de másnak meg nem, akkor ki a hülye? Van valami egységes, kőbe vésett kifejezés lista valahol? Vagy ez csak úgy kialakult, és ki így, ki úgy használja?
Ha van ilyen, javaslom ez esetben az AVX regisztrációt egy ilyen teszt kitöltéséhez tenni. Vagy legalább is a hifi topikot. Az a tuti...

[Shimano]

Srácok!,csak egy gondolat ami úgy elsiklott,pedig fontos és meg is éltük itt már páran.
Nem minősítem alex rendszerét,de van olyan hogy egy készülék nem tud kiteljesedni bizonyos körülmények közt,és így csak az jöhet le hogy ott és abban a pillanatban mit prudukál,és nem az hogy mit is tudhat valójában.Lehet persze rágni azt a bizonyost, de most őszintén,van ennek így érzelme?
Hallgattam én is azt az erősítőt ideális körülmények közt,és amit valójában tud,az jóval több mint az amit egyesek gondolnak róla ezek után.
Nah szép napot,és szevasztok,megyek a bótba.

[dixie-chicken]

A bejegyzésem nem a zenei ízlések bírálatára vonatkozott, és nyilvánvaló, hogy ha valaki sosem hallgat szimfonikus nagyzenekart, akkor teljesen indifferens, hogy hogyan szólna a rendszere egy ilyen zenén. Mindenki úgy élvez, ahogy tud.

Én a fogalom használaton akadtam fenn. Olyan zenéken, amelyeket soksávos rögzítési technikával, hangszerenként külön-külön vesznek fel például térábrázolásról beszélni elég furcsa, hiszen maximum a két hangfal közötti síkban elhelyezett hangszerekről beszélhetünk, nem valódi három dimenziós térről. Vagy vegyük Mike Oldfieldot, azt én is szeretem, a Depeche Mode-al szemben túlzottan elfogult vagyok negatív értelemben, annyira nem az én világom. Köztudott, hogy Mike Oldfield multi-isntrumentalista, minden hangszeren ő játszik. Az egyes szólamokat különböző térben és időben veszi fel, majd ezeket utólag összekeverve alakul ki a zene. Milyen jelenlétérzetről beszélhetünk ebben az esetben? A tér-idő kontinuumnak (vagy ha úgy tetszik a Minkowsky-térnek) melyik pontját éreztétek a szobában, amikor éppen a csőharangokat ütögette, vagy azt amikor a basszus szólamot játszotta fel kihangosítás nélkül egy fejhallgató segítségével?

amikor a MüPa 25-ik sorában ülünk,milyen valós,három dimenziós térérzés kapunk egy jazz trió/quartet koncertjén ?...ez a 3D ajnározás is kb a lepkefing hajkurászása,pláne egy Heed topicban,falratolt Enigma/Envoy-al...

[alto]

Én a fogalom használaton akadtam fenn. Olyan zenéken, amelyeket soksávos rögzítési technikával, hangszerenként külön-külön vesznek fel például térábrázolásról beszélni elég furcsa, hiszen maximum a két hangfal közötti síkban elhelyezett hangszerekről beszélhetünk, nem valódi három dimenziós térről

2 hangszóró esetén amúgy is nehéz "valodi" 3D-röl beszelni, hisz nem quadrofon. Innentől fogva meg tök mindegy, hogy utólagos keveréssel érik e el a kívánt hatást, vagy sem.
Egyébként meg amikor a MRC stúdióban voltam, kb. azok közé a nagyon kevés emberhez tartoztam, akinek jobban tetszett a keverés nélküli felvétel. A többség az utólagos kevert felvételre szavazott,.amikor egy hangszer nem az adott helyén szólt, hanem "mindenhonnan".
Persze biztos vannak olyan felvételek is, amik persze nem így kerülnek a publikum elé, de én is hallom, meg jazz zenék esetén is, hogy nem a valóságot hallgatom. Innentől fogva meg kár ezen vitázni.
Én a zenét.elvezem, és amit hallok. Hogy ezt miként érik el, az nem izgat, nem ez.a fontos. De ettől még hall és érez közben valamit az ember. Akár valamifele teret is, még egy elektronikis zene esetében is, legyen az DM, vagy talán a Jean Michel Jarre, ha azt más is hallgat, nem csak én


De ez megint a szokásos dolog, ahogy látom. Nem jött el szinte senki (bár 3 nap volt rá, nyilván mindenki nagyon elfoglalt volt pont ebben a holtidőben), de utólagosan meg kritikával illetjük pár teljesen amatőr, zenét hallgatni szerető (és nem tesztelő) ember saját véleményét. Tényleg érdemes ezt csinálni?
Nem annak kéne örülni, hogy egy hifis fórumon megosszuk azt, amit hallottunk? Amit mondjuk egy boltban/bemutatón kb. sosem fog tudni senki reprodukálni?

Ja, és


youtu.be/KXatvzWAzLU

Ebben nincs igazad, nem kell quadrofon technika a 3D hangzáshoz, csak jó akusztika, jó rendszer és jó felvétel kell hozzá, 2 hangfalból simán összeáll a három dimenziós színpadkép. Tudok neked ilyet mutatni, ha nyitott vagy másfajta zenékre is.

Arról sincs szó, hogy ne lehetne egy zenét élvezni enélkül. Rengeteg olyan zenét hallgatok én is, ahol szó sincs 3D hangzásról vagy jelenlétérzetről, mégis tud örömet nyújtani.

Mindekinek lehet egyéni, saját véleménye, én nem ezt kritizáltam. A kommunikációnak viszont alapja, hogy az egyes kifejezéseket azonos jelentéstartalommal ruházzuk fel, ellenkező esetben kommunikációs káosz az eredmény. Ha én azt mondom marhapörkölt, de te rántott tofut értesz ez alatt, akkor nehezen fogunk szót érteni.
Mi értelme van használni az olyan kifejezéseket mint térábrázolás vagy jelenlétérzet, ha egészen különböző dolgokat értünk alatta?

[Gulka.]

Szinte éreztem pár napja, hogy valami hasonló lesz a végeredmény mindkét oldalon. Unalom, unalom....
Hallgassatok zenét! Ne a fingot fűrészeljétek. Nem meggyőzhető Alex. Mit nem lehet ezen megérteni.
Most ugrott be, hogy kicsit olyan, mint Felder volt régen itt a fórumon. Csak a Yamaha!
Megyek iszok egy kis Tatratea likőrt meg egy jó búza sört kisérőnek. Benyomok valami jó zenét. Na BUÉK!

[Alex_Aston]

Én a fogalom használaton akadtam fenn. Olyan zenéken, amelyeket soksávos rögzítési technikával, hangszerenként külön-külön vesznek fel például térábrázolásról beszélni elég furcsa, hiszen maximum a két hangfal közötti síkban elhelyezett hangszerekről beszélhetünk, nem valódi három dimenziós térről

2 hangszóró esetén amúgy is nehéz "valodi" 3D-röl beszelni, hisz nem quadrofon. Innentől fogva meg tök mindegy, hogy utólagos keveréssel érik e el a kívánt hatást, vagy sem.
Egyébként meg amikor a MRC stúdióban voltam, kb. azok közé a nagyon kevés emberhez tartoztam, akinek jobban tetszett a keverés nélküli felvétel. A többség az utólagos kevert felvételre szavazott,.amikor egy hangszer nem az adott helyén szólt, hanem "mindenhonnan".
Persze biztos vannak olyan felvételek is, amik persze nem így kerülnek a publikum elé, de én is hallom, meg jazz zenék esetén is, hogy nem a valóságot hallgatom. Innentől fogva meg kár ezen vitázni.
Én a zenét.elvezem, és amit hallok. Hogy ezt miként érik el, az nem izgat, nem ez.a fontos. De ettől még hall és érez közben valamit az ember. Akár valamifele teret is, még egy elektronikis zene esetében is, legyen az DM, vagy talán a Jean Michel Jarre, ha azt más is hallgat, nem csak én


De ez megint a szokásos dolog, ahogy látom. Nem jött el szinte senki (bár 3 nap volt rá, nyilván mindenki nagyon elfoglalt volt pont ebben a holtidőben), de utólagosan meg kritikával illetjük pár teljesen amatőr, zenét hallgatni szerető (és nem tesztelő) ember saját véleményét. Tényleg érdemes ezt csinálni?
Nem annak kéne örülni, hogy egy hifis fórumon megosszuk azt, amit hallottunk? Amit mondjuk egy boltban/bemutatón kb. sosem fog tudni senki reprodukálni?

Ja, és


youtu.be/KXatvzWAzLU

[alto]

A bejegyzésem nem a zenei ízlések bírálatára vonatkozott, és nyilvánvaló, hogy ha valaki sosem hallgat szimfonikus nagyzenekart, akkor teljesen indifferens, hogy hogyan szólna a rendszere egy ilyen zenén. Mindenki úgy élvez, ahogy tud.

Én a fogalom használaton akadtam fenn. Olyan zenéken, amelyeket soksávos rögzítési technikával, hangszerenként külön-külön vesznek fel például térábrázolásról beszélni elég furcsa, hiszen maximum a két hangfal közötti síkban elhelyezett hangszerekről beszélhetünk, nem valódi három dimenziós térről. Vagy vegyük Mike Oldfieldot, azt én is szeretem, a Depeche Mode-al szemben túlzottan elfogult vagyok negatív értelemben, annyira nem az én világom. Köztudott, hogy Mike Oldfield multi-isntrumentalista, minden hangszeren ő játszik. Az egyes szólamokat különböző térben és időben veszi fel, majd ezeket utólag összekeverve alakul ki a zene. Milyen jelenlétérzetről beszélhetünk ebben az esetben? A tér-idő kontinuumnak (vagy ha úgy tetszik a Minkowsky-térnek) melyik pontját éreztétek a szobában, amikor éppen a csőharangokat ütögette, vagy azt amikor a basszus szólamot játszotta fel kihangosítás nélkül egy fejhallgató segítségével?

[GOB]

Hát azért én is furcsának tartom, hogy pl. szimfonikus zenekari felvétel vagy jazz trió nélkül értékelni tudtak két készüléket. Ezzel természetesen nem minősítek senkit, csak így nekem semmit sem mond ez a háziteszt…

Elég beszűkült (beszürkült?) látásmód szerintem ezt venni alapul, mert a zenék kb. 80-90%-a (vagy több?) nem ez a stílus. Speciel nagyzenekart kb. sosem hallgatok. Nagy néha egy-két híresebb művet, de inkabb filmzenét.

Egyéb iránt a Hadouk Trio, amit irtam az előbb kiegészítésnek, az akkor milyen műfaj?

Ezért is szép a világ, mert annyiféle zene és rendszer létezik, hogy mindenki talál magának valót.

Egyén iránt hallgattam olyan rendszert, amint a klasszikus zene, oper tökéletes volt, viszont szinte minden más a konkrétan hallgathatatlan kategória (nem egyedül voltam ezzel a velemennyel). Az rossz rendszer lett volna? Akié, sz az esetek 95%-ban csak az említett két stílust hallgatja. Arra kell, hogy jó legyen, a többi számára nem releváns.

Én egyébként írtam, hogy várok bárkit szeretettel, lehetett volna bármi mással is hallgatni. Élt vele valaki? Kb. 3 fórum társunk.
Ne puffogni tessék, hanem eljönni legközelebb, vagy szervezni hasonlót. Én szívesen részt veszek rajta.

De az utólagos fotel vélemény nyilvánítás szerintem nem vezet sehova, csak értelmetlen és felesleges vitákra.

Én otthon ha el akarok valamit dönteni mindig metállal tesztelek. Ha azon elvérzik, akkor már nem is érdekel, hogy a többi műfajon hogyan szól az a valami.

A kérdés csak az, hogy milyen összetételű az a metál?
Illetve dupla kábelezés esetén bimetál lesz?

[GOB]

- A Malac egy 18 éves erősítő, mely jelenleg 5-700 E Ft körül vásárolható meg az EU használtpiacon,
- A Lagrange ennél jóval újabb, használtat nemigen találni (bár épp nemrég volt itt egy eladó 870 E Ft-ért), újonnan 1 990 E Ft DAC/streamer kártya nélkül, 2 320 E Ft DAC/streamer kártyával.

Konklúzió? Szvsz. az itt lévők legnagyobb részének nagyjából ugyanaz. Párunknak pedig más...

A mondanivalóm/tapasztalatom pont nem arra irányult, hogy az egyik vagy másik mennyibe kerül újonnan/használtan.

Megpróbálok egyértelműbben fogalmazni (konfliktuskerülő ember lévén ennél őszintébben viszont nem fogok ): (ebben az esetben) vajon találhatunk-e bármilyen logikus érvet a Malac Lagrange-ra történő cseréje mellett?

Ezt a kérdést rossz embernek tetted fel. Csak vendég voltam egy szeánszon, melynek egy részét maga a puazta kíváncsiság keltett életre.

[Rotox]

...
Ebből is jól látszik, hogy a két erősítő se nem jobb, se nem rosszabb a másiktól, csak más. Más karaktert, más érzést fog meg az emberben, mivel a zenének eltérő motívumaira fókuszál.
...

- A Malac egy 18 éves erősítő, mely jelenleg 5-700 E Ft körül vásárolható meg az EU használtpiacon,
- A Lagrange ennél jóval újabb, használtat nemigen találni (bár épp nemrég volt itt egy eladó 870 E Ft-ért), újonnan 1 990 E Ft DAC/streamer kártya nélkül, 2 320 E Ft DAC/streamer kártyával.

Konklúzió? Szvsz. az itt lévők legnagyobb részének nagyjából ugyanaz. Párunknak pedig más...

A mondanivalóm/tapasztalatom pont nem arra irányult, hogy az egyik vagy másik mennyibe kerül újonnan/használtan.

Megpróbálok egyértelműbben fogalmazni (konfliktuskerülő ember lévén ennél őszintébben viszont nem fogok ): (ebben az esetben) vajon találhatunk-e bármilyen logikus érvet a Malac Lagrange-ra történő cseréje mellett?

[Alex_Aston]

Hát azért én is furcsának tartom, hogy pl. szimfonikus zenekari felvétel vagy jazz trió nélkül értékelni tudtak két készüléket. Ezzel természetesen nem minősítek senkit, csak így nekem semmit sem mond ez a háziteszt…

Elég beszűkült (beszürkült?) látásmód szerintem ezt venni alapul, mert a zenék kb. 80-90%-a (vagy több?) nem ez a stílus. Speciel nagyzenekart kb. sosem hallgatok. Nagy néha egy-két híresebb művet, de inkabb filmzenét.

Egyéb iránt a Hadouk Trio, amit irtam az előbb kiegészítésnek, az akkor milyen műfaj? ;)

Ezért is szép a világ, mert annyiféle zene és rendszer létezik, hogy mindenki talál magának valót.

Egyén iránt hallgattam olyan rendszert, amint a klasszikus zene, oper tökéletes volt, viszont szinte minden más a konkrétan hallgathatatlan kategória (nem egyedül voltam ezzel a velemennyel). Az rossz rendszer lett volna? Akié, sz az esetek 95%-ban csak az említett két stílust hallgatja. Arra kell, hogy jó legyen, a többi számára nem releváns.

Én egyébként írtam, hogy várok bárkit szeretettel, lehetett volna bármi mással is hallgatni. Élt vele valaki? Kb. 3 fórum társunk.
Ne puffogni tessék, hanem eljönni legközelebb, vagy szervezni hasonlót. Én szívesen részt veszek rajta. :cheers1:

De az utólagos fotel vélemény nyilvánítás szerintem nem vezet sehova, csak értelmetlen és felesleges vitákra.

[GOB]

Hát azért én is furcsának tartom, hogy pl. szimfonikus zenekari felvétel vagy jazz trió nélkül értékelni tudtak két készüléket. Ezzel természetesen nem minősítek senkit, csak így nekem semmit sem mond ez a háziteszt…

Szerintem nem feltétlenül kell jazz-t vagy szimfomikus zenét használod tesztelés során, hogy meg tudj alkotni egy véleményt. Azokkal a zenékkel kell tesztelni, amiket ismersz, szeretsz és legfőképpen hallgatsz.
Én pl még soha nem hallgattam szimfonikus zenét és valószínűleg nem is fogok. De nélküle is tudom azt, hogy számomra igen jó, ha nem a legjobb rendszert raktam össze.

[GOB]

Mindenki úgy választ készüléket, és úgy tesztel ahogy akar, és ahogy neki tetszik. Épp ezért véletlenül se szeretnék kötözködni, csak a szakmai kisördög nem hagy nyugodni.
Beszéltek itt térleképzésről, hangszer szeparizációról, jelenlétérzetről, miközben a forrás anyag Depeche Mode, Yello és Mike Oldfield volt. Én ezt nem értem.

egyszerű pedig: (pl.) ezeket hallgatja Alex

Azzal semmi baj sincs, olyan zenéket hallgat, ami neki tetszik. Ezeknél a zenéknél lehet figyelni tonális egyensúlyra, felbontásra, dinamikára (már amelyiken van dinamika egyátalán). De térleképzésre, jelenlétérzetre???

Miért ne lehetne? Az elektronikus zenéhez is hangszereket használnak - pl. szintetizátor vagy az elektromos gitár.
Attól még, hogy különböző kütyüket használnak a hang előállítására, attól van jelenlét érzet ugyanúgy.

[PgSpa]

Hát azért én is furcsának tartom, hogy pl. szimfonikus zenekari felvétel vagy jazz trió nélkül értékelni tudtak két készüléket. Ezzel természetesen nem minősítek senkit, csak így nekem semmit sem mond ez a háziteszt…

[Alex_Aston]

Azzal semmi baj sincs, olyan zenéket hallgat, ami neki tetszik. Ezeknél a zenéknél lehet figyelni tonális egyensúlyra, felbontásra, dinamikára (már amelyiken van dinamika egyátalán). De térleképzésre, jelenlétérzetre???

Ezért sem szólok hozzá pl. a klasszikus zenékhez.
De biztos vagyok benne, hogy ezeket a zenéket nem ismered annyira. A Depeche Mode-ot legalább is biztosan.
De nem kéne ezekbe most belemenni, mert ez nem a szidjuk egymás zenei ízlését topik.

Amúgy mi a baj a Tubular Bells II-vel ilyen szempontból?

Egyébként volt még tegnap Sting, Stanley Clarke, Massive Attack, Hadouk Trio is, ami most hirtelen eszembe jut.

És az elmúlt 3 napban részemről meg rengeteg más is.

[alto]

Mindenki úgy választ készüléket, és úgy tesztel ahogy akar, és ahogy neki tetszik. Épp ezért véletlenül se szeretnék kötözködni, csak a szakmai kisördög nem hagy nyugodni.
Beszéltek itt térleképzésről, hangszer szeparizációról, jelenlétérzetről, miközben a forrás anyag Depeche Mode, Yello és Mike Oldfield volt. Én ezt nem értem.

egyszerű pedig: (pl.) ezeket hallgatja Alex

Azzal semmi baj sincs, olyan zenéket hallgat, ami neki tetszik. Ezeknél a zenéknél lehet figyelni tonális egyensúlyra, felbontásra, dinamikára (már amelyiken van dinamika egyátalán). De térleképzésre, jelenlétérzetre???

[alto]

Mindenki úgy választ készüléket, és úgy tesztel ahogy akar, és ahogy neki tetszik. Épp ezért véletlenül se szeretnék kötözködni, csak a szakmai kisördög nem hagy nyugodni.
Beszéltek itt térleképzésről, hangszer szeparizációról, jelenlétérzetről, miközben a forrás anyag Depeche Mode, Yello és Mike Oldfield volt. Én ezt nem értem.

[GOB]

...
Ebből is jól látszik, hogy a két erősítő se nem jobb, se nem rosszabb a másiktól, csak más. Más karaktert, más érzést fog meg az emberben, mivel a zenének eltérő motívumaira fókuszál.
...

- A Malac egy 18 éves erősítő, mely jelenleg 5-700 E Ft körül vásárolható meg az EU használtpiacon,
- A Lagrange ennél jóval újabb, használtat nemigen találni (bár épp nemrég volt itt egy eladó 870 E Ft-ért), újonnan 1 990 E Ft DAC/streamer kártya nélkül, 2 320 E Ft DAC/streamer kártyával.

Konklúzió? Szvsz. az itt lévők legnagyobb részének nagyjából ugyanaz. Párunknak pedig más...

A mondanivalóm/tapasztalatom pont nem arra irányult, hogy az egyik vagy másik mennyibe kerül újonnan/használtan.

[Rotox]

...
Ebből is jól látszik, hogy a két erősítő se nem jobb, se nem rosszabb a másiktól, csak más. Más karaktert, más érzést fog meg az emberben, mivel a zenének eltérő motívumaira fókuszál.
...

- A Malac egy 18 éves erősítő, mely jelenleg 5-700 E Ft körül vásárolható meg az EU használtpiacon,
- A Lagrange ennél jóval újabb, használtat nemigen találni (bár épp nemrég volt itt egy eladó 870 E Ft-ért), újonnan 1 990 E Ft DAC/streamer kártya nélkül, 2 320 E Ft DAC/streamer kártyával.

Konklúzió? Szvsz. az itt lévők legnagyobb részének nagyjából ugyanaz. Párunknak pedig más...

[GOB]

Sziasztok,

Alex által említett 3 fórum társ közül az egyik szerény személyem volna, így megosztanám a tapasztalataimat/hallottakat.

Az eredeti terv a Marantz és a "kis" dínók fülelése lett volna a két ünnep közt, de amikor Alex említette, hogy van nála egy Lagrange is teszt gyanánt, az csak hab a tortán volt, mivel Zsolt munkásságát jó ideje nyomon követem és régóta motoszkált bennem a kíváncsiság, vajon milyen lehet egy általa készített termék, tudva hogy Zsolt termékinek igen jó a reputációja nemzetközi vizeken.

Mikor megérkeztem Alexhez a Lagrange volt bekötve a rendszerbe analóg RCA kábelen keresztül. Érkezésem után nem sokkal Alon fórumtárs is megérkezett egy coax kábel társaságában, így lehetőség nyílt összevetni a Lagrange saját - opcionálisan elérhető - DAC modulját a Marantz saját DAC-jával.

Mivel a Lagrange volt "előmelegítve' így az is került elsőként górcső alá.
3 eltérő stílusú és korszakból való albumot hallgattunk meg, melyek a Depeche Mode-tól, Yello-tól illetve Mike Oldfield-tól voltak prezentálva. Sajnos a pontos album címekre nem emlékszem az utolsót kivéve, de Alex talán emlékszik még rá.

Mivel a DAC "váltást" nem zeneszámonként oldottuk meg, hanem az éppen aktuálisan pörgő zeneszám közben, az aktuális zeneszámot követően osztottuk meg egymással a véleményünket a hallottakról.

Az első két albummal kapcsolatosan a hallottak alapján nekem úgy tűnt, hogy az adott albumokról egyik zene a Lagrange DAC-jának fekszik jobban, a másik zene pedig a Marantz-nak. Itt meg kell jegyeznem, hogy nem arról van szó, hogy jobban vagy rosszabbul szólt volna egyik vagy a másik, hanem, hogy másként! Zenénként mást mutatott meg a Lagrange és mást a Marantz ugyanabból a zenéből.
Számomra mindkét előadás mód szerethető volt pont az előbb említett oknál fogva, hiszen az adott zene más - más motívumára helyezte a hangsúlyt.

Mike Oldfield albuma egy kakukk tojás volt abból a szempontból, hogy ennél az albumnál a Marantz DAC-ja az én fülemnek jobban tetszett. Hogy miért is, arra mindjárt kitérek.

De a kifejtés előtt még egy erősítő csere és a Marantz került górcső alá. Igaz itt a rendszer szinergiája már más, hiszen a forrás és az erősítő is Marantz.
Az meghallgatott albumok sorrendje ugyanaz volt.

A hallottak alapján az első két albumnál ugyanaz az volt az érzésem, mint Lagrange esetében. Egyik zene jobban passzol a Marantz előadásához, a másik kevésbé.
Kakukk tojás itt szintén Mike Oldfield albuma, ami a Marantz párossal jobban tetszett a fülemnek.

Na de akkor a kifejtés, ami szigorúan személyesen ért impulzusok által generálódott bennem! :)
A Marantz a hangsúlyt inkább a térleképzésre helyezi enyhe fátyolosság kíséretében. Hangszerek szeparációja artikulált maradt végig, meg tudtam mondani, melyik hangszer hol van a térben. Hangzást tekintve inkább a nyugodtabb, plasztikusnak mondható.

A Lagrange a térleképzés helyett a jelenlét érzését fogja meg a hallgatóban. Ezt értem úgy, hogy szűkebb térben helyezi el a hangszereket, ugyanakkor olyan érzése támad az embernek, hogy közvetlenül az orra előtt vannak hangszerek, ezáltal növelve a jelenlét érzését az embernek mindennemű fátyolosság nélkül. Hangzást tekintve inkább energikusabb, agilisebb az előadásmódja.

Ebből is jól látszik, hogy a két erősítő se nem jobb, se nem rosszabb a másiktól, csak más. Más karaktert, más érzést fog meg az emberben, mivel a zenének eltérő motívumaira fókuszál.

Végszó gyanánt pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy jól eső érzés volt végre fülvégre kapni egy másik, kis hazánkban készülő, nemzetközi szinten szintén a világ élvonalába tartozó terméket is.

[Alex_Aston]

Tegnap délután vissza lett rakva a Marantz PM-11S1, vége a Lagrange próbának.
Elmondható részemről, hogy még én is hallottam különbséget közöttük, sokkal többet egy "minthánál".

Ami számomra észrevehető volt, az az, hogy a HEED több esetben közelebb tol a hagatóhoz bizonyos hangokat, ezáltal intenzívebbnek tűnik a zene. Viszont talán ez nem minden zenével, vagy nem mindenki számára előny. Ez már ízlés kérdése szerintem. A Marantz inkább egy szélesebb színpadot tár elénk, nyugodtabb hangképpel.

Részletező képességben nem hallottam különbséget, csak ezek karakterében van szerintem némi eltérés, hasonlóan a korábban említettek szerint.

Az erősítő teljesítménye bőven elegendő a Contour 20-akhoz. Messze nem tudtam kiaknázni a benne rejlő tartalékokat itt a 34m2-en sem. Szóval ez a Lagrange talán a legtöbb, nem lakás méretű nappaliba is elég lehet.

Volt itt tegnap 3 fórum társunk is. Remélem ők is írnak majd pár sort, hogy mit hallottak, mert közben volt az erősítő csere.

Egyúttal a Lagrange DAC is ki lett próbálva, mert benne volt az erősítőben a kártya. A Marantz CD-17MKIII volt az alany, és annak koax kimenete. Itt is az volt az egyöntetű a vélemény, hogy egyik zenéhez talán az egyik a jobb, más stílushoz pedig a másik. Én bevallom, ez esetben nem hallottam markáns különbséget, mindkettővel együtt lehet élni.

Összefoglalva egy nagyon jó vas ez a Lagrange, főleg úgy nézve, hogy ha benne van a streamer kártya, meg a DAC is, akkor nagyon hely takarékos, kiváló minőségű cuccot kap az ember, nem kevés kábelt megspórolva. Szerintem ez lehetne az igazi felhasználási módja, bár nem tudom, a DAC kártya és a hamarosan érkező streamer modul mennyit kóstál.

Huszti Zsolt pedig büszke lehet, mert amit a napokban megtapasztaltam a termékeiből (meg amiket korábban máshol hallottam), azzal tényleg a nemzetközi piacon sem kell szégyenkeznie, és amennyire tudom, igen jó a fogadtatása külföldön.


Viszont nálam a Marantz marad, elégedett vagyok vele még most is. Nem érzem semmiben sem gyengének. Ha feljebb akarok lépni, akkor úgy is a Limetree az, amit vagy a nagytesóra érdemes cserélni, vagy esetleg külső DAC, valami streamer futóművel. De egyik sem fenyeget most, mert sokkal nagyobb anyagi invesztigació lenne a kapott különbséghez számomra.

Inkább hátra dőlök, és zenét hallgatok, mint eddig is tettem jó sokáig, csak volt egy kis kitérő...
Nem kergetek olyan álmokat, amiket elrni és megtartani úgy sem lehet.
Esetleg majd még hangfal kábelt próbálok egy-két fajtát, hogy abban van e nekem valami, ami tényleg jobb. De ebbe sok energiát nem feccölök.


Ahogy Zsoltnak is mondtam ma, köszönöm a lehetőséget, mert számomra eredményes és tanulságos volt!

[Shimano]

A Lagrange örömteli, de felvet bennem egy kérdést: egy "átlag" Thesis szetthez képest az ára jóval alacsonyabb, míg hangban már sokkal közelebb van hozzá. Szerintem újra fogják gondolni a Thesist is Zsolték....
Azaz szerintem egy kicsit rámászott a Thesis árkategóriára, lényeges

Zsolt említette hogy a lagrange mellett valamiért a thesis eladások is elindultak, megszaporodtak,na persze nem nálunk.Meg hát mindenki mást is szeretne.Van aki azért "sír" hogy miért csak 5 dobozból áll a szett,és van aki az egyszerűbb kombinációt preferálja.Nekem jó ötletnek tűnt a lagrange megalkotása,és a visszajelzések is ezt igazolják,a teljes thesis szett meg egy más árkategória,más vásárlói igényeknek.
Én teljesen jónak és racionálisnak is tartom a jelenlegi kínálatot.Kívülállóként talán egy enigma 5/2 még talán érdekes lehetne,de Zsolt szerint olyan mértékben felment még egy készülék előlap elkészítési ára is az utóbbi időben,hogy ilyen árakon minden új fejlesztést többször is át kell gondolni.

[iistván]

A Lagrange-nál már elgyengültem.

Vannak,és lesznek is ezzel még így páran. Zsolton is láttam hogy örül és tetszik neki,beérett a sok munka,mert azért lehetett az erősítőn kívül a dackártyával,+ a streamer kártyával is bőven munka és finomítgatni való mire ez így összeállt.De hát ez így van jól,ha valami jót alkotunk,annak örülni is kell.
A tiédben van dackártya is,vagy más a forrás?A lagrange dac és streamer kártyájáról még kevés szó esett,meg arról is,hogy ez a streaming dolog valójában hogyan is működik vele.
Azért szó ami szó,az nagyon vagány és modern is,hogy egy készülék képes ennyi forrást is kiszolgálni.

Az enyémben az 5.0-és DAC kártya van (legalábbis ezt írja ki a Win11).
Nem a streameres DAC modult kértem, mert azon nincs USB és amúgy sem streamelek, csak ritkán, arra pedig nekem megfelel a Rpi + Allo Digione Signature, SPDIF-en keresztül.

A demo példányban még korábbi AKM chipes verzió volt. Az 5.0-ás nagyobb sztereo teret hozott nálam, legalábbis, én ennyit hallok belőle

Tudomásom szerint a streamer modul telefonos app-on keresztül dolgozik és helyi hálózatot, eszközt (pl. HDD, NAS) nem lát, szóval Tidal stb, előfizetés nélkül nem szólal meg "offline".

A Lagrange örömteli, de felvet bennem egy kérdést: egy "átlag" Thesis szetthez képest az ára jóval alacsonyabb, míg hangban már sokkal közelebb van hozzá. Szerintem újra fogják gondolni a Thesist is Zsolték....
Azaz szerintem egy kicsit rámászott a Thesis árkategóriára, lényeges

[Shimano]

A Lagrange-nál már elgyengültem.

Vannak,és lesznek is ezzel még így páran. Zsolton is láttam hogy örül és tetszik neki,beérett a sok munka,mert azért lehetett az erősítőn kívül a dackártyával,+ a streamer kártyával is bőven munka és finomítgatni való mire ez így összeállt.De hát ez így van jól,ha valami jót alkotunk,annak örülni is kell.
A tiédben van dackártya is,vagy más a forrás?A lagrange dac és streamer kártyájáról még kevés szó esett,meg arról is,hogy ez a streaming dolog valójában hogyan is működik vele.
Azért szó ami szó,az nagyon vagány és modern is,hogy egy készülék képes ennyi forrást is kiszolgálni.

[iistván]

Nekem annak idején az si2 volt az első Heed erősítőm (x2-vel meg dt-vel fehérben) és azt a hangot nagyon szerettem. Amikor elkezdtem lépegetni és cserélgetni/uppgrade-elni akkor a konkrét okot nem tudtam megmondani (ma sem tudnám…) csak hoztam valamit Zsolt-tól mert volt. Amennyire vissza tudok emlékezni az si2-nél nem volt igazi hiányérzetem , később viszont hamar fészkelődni kezdtem talán azért mert nem szoktam hozzá az új hanghoz.
Azért ha szembetalálkoznék egy fehér si2-dt párossal hamar beadnám a derekam.

Hát igen,egy dt,si2,x2 triót nehéz és talán felesleges is elengedni,főleg ha ott van mellettük az enigma 5 is,mert ettől ugyan jobb hifis hang valszeg sok van,de fészkelődés mentesebb nem igazán.
Most próbálgatom az si3-at,újra,és ugyan kezd is már beérni,(új vas volt)de most úgy érzem hogy jobb esetben is csak egy oldalra lépés lehet vele az élet,azt meg minek ha már adott egy olyan számomra tuti hang,amitől tudom hogy mit várhatok,és azt adja is.
Az a csavar a történetben hogy tisztán hallom azt hogy ez az si3 egy jobb erősítő az si2-nél,de összességében nem érzem azt hogy jobban is élvezném.(Ebbe a mondatba kéretik nem belekötni, mert ugyan adja magát az ami,de ezt csak az értheti,aki hallja azt amit én is.)
Időt még adok neki mert egyrészt a tatár sem hajt, másrészt meg végül is azért vettem egyet újra,mert kíváncsi voltam arra hogy miben nyújt más érzéseket bennem most az si2 után hallgatva.
A heednél annyira jó az alap is hogy a kis lépések nem visznek előrébb.Vagy lépjünk egy jó nagyot,de ott mindenben,vagy maradjunk a seggünkön, nekem ez jött le eddig.

Nekem is pontosan ez volt a véleményem anno, amikor kipróbáltam az Si3-at Enigma 5-el.
A Lagrange-nál már elgyengültem.