Erről reggelig tudnék írni, de itt nem fogok. Én nagyon vegyesnek látom(hallom) a helyzetet. Vannak zseniális hangú filmjeink, magasan képzett, kreatív szakembereink, akiket a nemzetközi szakma is elismer. Zányi Tamás (Saul fia, Tiszta szívvel) párszor már letarolta a mezőnyt, de Juhász Zoltán is kapott már komoly nemzetközi trófeákat, pl. Golden Reel Awardot, ami az egyik legmagasabb nemzetközi filmes hangmérnöki elismerés, tehát ott vagyunk a legjobbak között ebből a szempontból. Ezek mellett viszont van a kommersz kategória, amit nálunk 3 forintból próbálnak összehozni, ennek megfelelő felszereléssel és stábbal. Ez okozza azt a nagy különbséget, amit talán Te is tapasztalsz, de az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a környező országokban sem jobb a helyzet. Az amerikai, angol, francia filmgyártás van annyira (tőke)erős, hogy a tucatfilmeket is jó minőségben tudják legyártani. Nálunk csak a kiemelt produkciókra jut (nagyjából) ilyen kapacitás 2-3 évente, a többi mozi megreked technikailag gagyi szinten.Gulka. írta: ↑2022.01.31., hétf. 15:03Faló lenne egy kérdésem hozzád. Nem szinkron témában. Hogy a fenében lehet az, hogy az egyik legjobb filmes képzéseink vannak vagy voltak itthon, viszont egyszerűen nem képesek a hazai filmekben megoldani normálisan a hangot. Mi lehet ennek az oka szerinted? Botrányosan rossz mostanában. Tényleg ennyire nincsenek magyar hangtechnikusok? Ki a felelős ezért egy filmgyártásnál?
Ugyanakkor ez egy kihaló szakma, gyakorlatilag már nem is létezik, hazai állami oktatásban sem szerepel (szinte). Az a néhány lelkes fiatal, akikben megvan a képesség és tanulási vágy mellett az eltökéltség is, azonnal mennek Londonba, vagy az USA-ba és hátra sem néznek, mert az itthoni munkafeltételek és lehetőségek nevetségesek. Hagyjuk is!
Az alábbi fotó a londoni National Film and Television School (NFTS) egyik oktató stúdiójában készült. Ilyen technikára idehaza még az MTVA-nak sem futja, pedig erősen ki vannak tömve zsetonnal. Ott meg ilyeneken tanulnak a diákok.







