Vegyük sorban: a "régen" a nagyon régen volt, még gyerekkoromban, akkor megnéztem a Rocky-filmeket Stallonéval, Bud Spencer/Terence Hill filmjeinek zömét, és az akkori Chuck Norris-filmeket is. Sem Stallone-ért, sem Schwarzeneggerért, sem Chuck Norris-ért nem rajongtam akkor sem, de haverokkal elmentünk, és jól szórakoztunk. Bud Spencer/Terence hill más tészta, értük gyerekkoromban rajongtam.DeLorean írta: ↑2021.11.19., pén. 11:08Régen sem lelkesedtél mondjuk Stallone, Schwarzenegger, Buce Willis, vagy esetleg Van Damme, Seagal filmekért?
Akkor gondolom nem a kóreai, vagy skandináv filmekért rajongtál.
Most semmilyen ilyen filmet nem nézel? Tehát kimarad a szuperhősös, akció, akció-vígjáték, gondolom a "normál" vígjátékok is, mert ott is elég "érdekes" top színészek és filmek vannak. Említsük meg hirtelen Adam Sandler-t. Sokat lehetne róla is beszélgetni akár.
Egyébként azért cáfolom magam, mert jelenleg és régóta a legnagyobb filmes sztár mondjuk az indiai muki - sajnos a nevét nem tudom fejből (Shah Rukh Khan). Én mondjuk neki nem láttam még egyetlen filmjét sem.
Adam Sandler-rel sikerült megnéznem egy-két filmet, egyikük sem hagyott bennem nyomot.
Nem, semmilyen szuperhősös filmet nem nézek. Azokat teljesen kerülöm. A hülye fejemmel megvettem többb mint egy éve 4K UHD Bluray-en a Nolan-féle "Sötét Lovag" Batman-trilógiát, hogy akkor most majd legalább Batman-ből kikupálódok, de nem tudtam magam túlverekedni az első részen (elkezdtem megnézni) és a másik kettőt még azóta sem láttam. Valamelyik Pókembert asszem láttam, mert amikor kicsi volt, a keresztfiammal sokszor mentünk moziba, és akkor az ő ízlése volt a döntő, nem az enyém.
Akciófilmeket hébe-hóba nézek, de nem rajongok értük.
A "koreai film" egy skatulya, amire pontosan annyira helyénvaló általános megállapításokat tenni, mint az "amerikai film"-re. Van közöttük jó és van közöttük rossz. Vannak jellemző vonásai, mint az amerikai filmnek, de nem ezek határozzák meg. Látom Te egy kalap alá veszed őket, és a "nekem nem tetszik" térfélre sorolod. Szíved joga. De szerintem rosszul teszed, mert van közöttük nagyon jó ami akár Neked is tetszene - még akciófilm is, és persze van nagyon rossz is. Akárcsak az "amerikai film" kalapban.
Azt, hogy skandináv filmekért rajongok, nem tudom, honnan vetted. A skandináv filmekkel pontosan ugyanúgy vagyok, mint bármely más náció filmjeivel: önmagában azért, mert skandináv, se nem utasítom el, se nem rajongok értük. Egyébként elég régen láttam skandináv filmet utoljára.
Lemmy ízlésével is csak részben találkozik az enyém, mert pl. ő nagyra tartja Jim Carrey-t, én viszont most már kerülöm, az ő neve elég lehet ahhoz, hogy egy filmet ne nézzek meg. De érdekes módon korábban elég sok Jim Carrey-filmet láttam, és ezalapján alakult ki a véleményem róla.
Az, hogy milyen filmeket szeretek, és adott esetben miért, már kiderülhetett az ajánlóimból, amiket néha ide leírok. Elég széles a paletta, inkább azt tudnám lerni, hogy mit nem: a szuperhősöst egyértelműen nem. A képregény-adaptációt általában nem (de akadhat kivétel). A zombisat nem. A vámpírosat nem, kivéve az eredeti Drakula-történetek feldolgozásait. A Star-Wars-filmekből csak az eredeti trilógiát szeretem gyermekkori emlékek és kapcsolódások okán, a többit kevésbé, a legújabbakat meg egyszerűen nem bírtam végignézni, egyiket sem. De - mivel tudom magamról, hogy ezen műfajok ellen előítéleteim lehetnek, nem is szoktam róluk írni semmit - sem méltatót, sem lefitymalót.
Ja, én végignéztem a Sátántangót (igaz, nem együltemben, hanem három részre osztva). És nekem tetszett, szóval én olyan ember vagyok, akit nem tudsz elképzelni. Tarr Bélát mellesleg igazi művésznek tartom, és nem a Sátántangót tartom a legjobb filmjének, bár kétségkívül az a legismertebb. Én szeretem a mozit, mint művészetet, szóval élvezettel nézek meg olyan filmeket is, amik nem a feltétlenül a sok történésre, akcióra vagy poénok tömkelegére épülnek.
Házimozi: Egy időben engem is beszippantottak a hanghatások, de ez kb 3 év alatt ha nem is múlt el, de igen jelentősen alábbhagyott, és már nem is ez a lényeg egy filmben nálam. De teljesen megértem azokat, akik szó szerint mellbeverő robbanásokat és fejük fölött repkedő helikoptereket akarnak a filmekben hallani. Mindössze nálam nem ez a lényeg. De ha valami még az én- házimozinak aligha nevezhető - "rendszeremen" is kiemelkedik hangilag, azt észre szoktam venni és meg szoktam jegyezni.
Nos, azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nagyon eltérő az ízlésünk.
Dwayne Johnson-nal tényleg nem láttam még semmit, ezért nincs is véleményem róla, és ezért nem is írtam róla semmit, sem pozitívat, sem negatívat. Az azért érdekes, hogy mennyire megoszlik a tetszésindexe azok között, akik láthatóan ismerik. Ha nem így lenne, nem rágódna a gittje már negyedik napja.
)
