A technika, technológia ugrásszerű fejlődése az utóbbi évtizedekben meghaladta az emberi befogadóképességet.
Az emberek a készülékeik tudásának is csak pár százalékát használják ki, mert nem értenek hozzá.
Akkor ezt a tömeget milyen paraméter hegyekkel kellene bombázni? Amik az egyes készülékek különbségeit jellemeznék úgysem fogna fel belőlük gyakorlatilag semmit. Nem is várható el egy átlag felhasználótól, hogy ezeket a paramétereket ismerje, kiértékelje. Nincs meg hozzá az ismeretanyaga.
Az érzékeinkre ható berendezéseket az átlag felhasználó az érzékszervei és az azokra gyakorolt hatások alapján fogja értékelni - nagyon helyesen. És itt jön be az is, hogy a mi hobbink tárgyai művészi alkotásokat tolmácsolnak számunkra. Az adott mű reprodukálásának a megítélése pedig rendkívül szubjektív. Munkám során rendkívül sok egyéniséggel találkozom, akinek az elvárása a reprodukcióval szemben tökéletesen ellentétes.
Nincs szabvány ember, aki egy adott szabvány szerint ítél meg egy hangreprodukciós láncot. Mindegyikük másként él meg egy 2A3-as SE és egy sok száz W-os félvezetős eszköz produkcióját. Az egyiküket az egyikkel, a másikukat a másikkal lehet kikergetni a világból.
Akkor most kinek van igaza? Mindkettőnek, mert mindkettő megtalálta a számára örömöt okozó láncot (meg azt, amit nem képes elviselni). Ki a 2A3 SE-ben, ki az 500W NFB solid state-ben. Ki 60 dB-n, ki 110 dB-n hallgatva a kedvenc zenéit.
Akkor kinek kellene a döntését befolyásolni és milyen paraméterekkel?
