Általában a hifiről

[Aszpirin]

én nem - és szerintem ez inkább adódik a hangszórók méretéből).

Ezt most hogy kell értelmezni, hogy adódik a hangszórók méretéből? Mi adódik belőle?

Bevettem a fogalmazásgátlót
Bocs, úgy értettem, hogy az adódik a hangsugárzóim hangszóróinak méretéből, hogy egyesek basszusszegénynek hallják.
De ebben nem akarom megmondani a tutit, bőven lehet, hogy tévedek...

[zoli73]

... Az, hogy egy erősítő mennyire tolerálja a hangerő függő egyenetlen impedancia menetet, és mennyire tud megbirkózni az ilyen 2 Ohm-os(vagy akár még mélyebb) impedancia beeséssel, az nem a Wattok számától függ. Sokkal inkább az erősítő kapcsolásán, a korrektül kivitelezett(túlméretezett) tápegységen. Ez sok erősítő esetében, még több 100W teljesítmény birtokában sem teljesül, más erősítő esetében meg néhány 10W-al kb. bármit meghajt. A teljesítmény nem minden.

Az erősítőknek van specifikációja, ebben megadják a folyamatos kimeneti teljesítményüket 8Ohm terhelésre, és többnyire 4Ohm-ra is.
Ha a hangsugárzó 2 Ohmos, akkor olyan erősítőt kell választani, amelyet 2Ohm terhelésre is specifikálnak.
Hiszen akkor már azt számonkérhetnénk szerencsétlen erősítőn, hogy miért nem működik pl. 100V hálózati feszültséggel, amellett 230V-ra készült.

Olyan nyilván létezik, hogy egy gyártó jobban túlméretezi a készüléket, és a védelem többet engedélyez, de ezt nem lehet számon kérni, csak amit specifikálnak....ja, hogy egy 2 Ohmra is üzemszerűen dolgozó-, nagy teljesítményő erősítő drágább...


Azért ez a "néhány 10W-al kb. bármit meghajt" mókás

Nos ez az utolsó mondat, tipikusan, a nem ismerem, nem próbáltam, nem hallottam, de vélemént mondok róla, tipikus esete.
Én egy konkrét erősítőröl beszélek, amit évekig birtokoltam. Típust szandékosan nem írok, de a maga 2X50W/8Ohm(ez tényleg néhány 10W ugye) kimenő teljesítményével, gond nélkül hajtott, a teljesség igénye nélkül, Dynaudio A52se-t, Roxan Ojan lll-at, ill. két különböző Martin Logan-t. Ezek ugyebár nem éppen az "erősítők álma" hangsugárzók.
Tudom, most jön az, hogy "persze, szólt vele, de nem mindegy hogyan" megállapítás. Igen, nem mindegy hogy hogyan, ezért is hoztam példának a fenti hangsugárzókat.
Még nem találkoztam ezzel, és hasonló tulajdonságokkal rendelkező erősítőkkel, addig én is azt vallottam, hogy "sok Watt mindenek felett" a tuti, de ennél sokkal árnyaltabb a dolog.

[-KP-]

én nem - és szerintem ez inkább adódik a hangszórók méretéből).

Ezt most hogy kell értelmezni, hogy adódik a hangszórók méretéből? Mi adódik belőle?

[asebestyen]

Igazából nem számít se a hangsugárzó érzékenysége, se az impedanciamenete, se az elektromos fázismenet, se az erősítő kimenő impedanciája, tápegysége, se semmi. Ha felteszed fekete korongon a Stabat Mater-t és mire "lejár" az oldal, a magassugárzóból nem csorog le a Szűz Mária könnye, az egészet megette a fene.

[Aszpirin]

Az én erősítőm végfoka a jelenlegi csövekkel 2*35W-os névleges teljesítményű, a hangfalaim 4 ohmosak és 89dB érzékenységűek. (ld. aláírásom)
Ennek ellenére szerintem elég jól elboldogul az erősítő a hangfalakkal, nekem legalábbis - eltekitve a szobám teljesen nyilvánvaló akusztikai problémáitól - nincs hiányérzetem (volt aki hallotta, és basszusszegénynek találta, én nem - és szerintem ez inkább adódik a hangszórók méretéből).

[shany]

... Az, hogy egy erősítő mennyire tolerálja a hangerő függő egyenetlen impedancia menetet, és mennyire tud megbirkózni az ilyen 2 Ohm-os(vagy akár még mélyebb) impedancia beeséssel, az nem a Wattok számától függ. Sokkal inkább az erősítő kapcsolásán, a korrektül kivitelezett(túlméretezett) tápegységen. Ez sok erősítő esetében, még több 100W teljesítmény birtokában sem teljesül, más erősítő esetében meg néhány 10W-al kb. bármit meghajt. A teljesítmény nem minden.

Az erősítőknek van specifikációja, ebben megadják a folyamatos kimeneti teljesítményüket 8Ohm terhelésre, és többnyire 4Ohm-ra is.
Ha a hangsugárzó 2 Ohmos, akkor olyan erősítőt kell választani, amelyet 2Ohm terhelésre is specifikálnak.
Hiszen akkor már azt számonkérhetnénk szerencsétlen erősítőn, hogy miért nem működik pl. 100V hálózati feszültséggel, amellett 230V-ra készült.

Olyan nyilván létezik, hogy egy gyártó jobban túlméretezi a készüléket, és a védelem többet engedélyez, de ezt nem lehet számon kérni, csak amit specifikálnak....ja, hogy egy 2 Ohmra is üzemszerűen dolgozó-, nagy teljesítményő erősítő drágább...


Azért ez a "néhány 10W-al kb. bármit meghajt" mókás

[zoli73]

Fura dolog ez a hangerő/teljesítmény/érzékenység szembeállítás.
Emlékszem egy régi, még AVX-es szeánszra, Budapesten. Összehallgattunk egy csomó mindent, és vittem magammal a Creek Destiny-t, ami elég combos masina. Rákötöttünk egy Dyno monitort, aminek az volt a híre, hogy nehezen hajtható és igencsak zabálja a Wattokat. Olyan rég volt, hogy típusszámot ne kérdezzetek. A Creek megszenvedett vele, feltekert hangerőnél sem tudtunk a párosbó igazán élvezetes hangot kicskarni.
Ekkor valaki elővett egy DIY kinézetű, fából készült erősítőt, talán Szabó Zoli (Hivox) valamelyik korábbi munkáját, ami elvben 2x8W teljesítményű. Ez a kis fadoboz könnyedén meghajtotta a Dynokat, nem akartunk hinni a fülünknek.
A korábbi vitaákba nem szeretnék belefolyni, de ez a régi emlék ugrott be, ahogy olvastam.

Nekem sokáig Phonarjaim voltak. a 2000-es szériából szinte minden. Sokáig házimozi vas, aztán Naim 5, majd a Marantzok. egyre drágább, egyre nagyobb. De középhangerő felett szinte mindegyiknél leoldott a védelem, sokáig azt hittem egyszerűen nem bírják a strapát, pedig a pm-8005 már vagy 80 wattot tudott. Aztán egyszer belebotlottam a P-40-es Phonar impedanciagörbéjébe, ami -bár 4 ohm volt a hangfalra írva- 1000 Hz körül beesett 2 ohm-ra. És tényleg: nem a mélyeknél, hanem a pergődobnál halt meg minden erősítő. Aztán jött a pm 15s2 Marantz, annak mindegy volt, az bírta. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy nem minden a nagy érzékenység (a Phonarok is 91 dB körül vannak), ha mindez hullámzó impedanciával párosul. Lehet, hogy egy védelem nélküli erősítő egyszerűen csak élvezhetetlenül torzított volna középfrekvencián

Pontosan tudom mi ez amiről írsz, erre utaltam nem sokkal lejjebb. Az, hogy egy erősítő mennyire tolerálja a hangerő függő egyenetlen impedancia menetet, és mennyire tud megbirkózni az ilyen 2 Ohm-os(vagy akár még mélyebb) impedancia beeséssel, az nem a Wattok számától függ. Sokkal inkább az erősítő kapcsolásán, a korrektül kivitelezett(túlméretezett) tápegységen. Ez sok erősítő esetében, még több 100W teljesítmény birtokában sem teljesül, más erősítő esetében meg néhány 10W-al kb. bármit meghajt. A teljesítmény nem minden.

[-KP-]

Szerintem a nagy teljesítmény, pont olyan, mint a nagy membrán. Aki egyszer belekóstol, az jó eséllyel többet nem akar visszalépni. Most az anyagi kényszert, vagy a helyhiányt hagyjuk.

[pali923]

Vajon ki a boldogabb? Aki együtt tud élni (a lehetoleg) némi hiányosságokkal, és élvezi az életet, vagy görcsösen keresi a nem létező tökéletest?

Most lehetne jönni a keleti filozófiával: az a boldog ember, aki elégedett az élete által nyújtott lehetőségekkel, keretekkel, és abból tudja kihozni, amit lehet, és abban is megtalálja a boldogságot.
Ez nem csak a hifire igaz, de arra is.

[Alex_Aston]

Mert ugye van, aki az ismerkedést, randizgatást élvezi és van, aki ennek gyümölcsére vágyik, egy működőképes párkapcsolatban szeretne élni. Pontosan így van ez a HiFi-ben is. A hobbitársak egy része a készülékek tesztelésében, cserélgetésében találja meg örömét, mások pedig szeretnének egy vállalható, szerethető rendszert, amivel az igazi hobbijukat, a zenehallgatást tudják magasabb szintre emelni. Bármennyire is hifistáknak mondhatók mindannyian, a két csapat között alapvető különbségek vannak.

Ez egy nagyon pontos látlelet, egy "aprósággal" egészíteném ki, ami csak szőrmentén van benne: a hifisták (és más hobbit űzők) igen nagy részének a pénztárcája felülről korlátos. Ezért is könnyebben tud a hifibogár zizegni, hiszen mindig megvan a remény, hogy egy kicsivel drágább akármivel lehetne még jobb hangot kicsikarni a rendszerből. Ezért olyan népszerű a kábelcserélgetés, hiszen (jó eséllyel) az a legolcsóbb komponens a rendszerben, és mindig megjelennek a releváns topicban a csodadrótok, amik tized/századáron verik a csúcskábeleket is.

Udvarláshoz sok esetben elég a vonzizé, a hifihez pénz is kell.

Van egy barátom. Bő 15 éve agglegény, mert mindig azt nézi egy nőben, hogy mi az a pár rossz, és nem azt, hogy mi a többségében jó.

Vajon ki a boldogabb? Aki együtt tud élni (a lehetoleg) némi hiányosságokkal, és élvezi az életet, vagy görcsösen keresi a nem létező tökéletest?

[-CB-]

Fura dolog ez a hangerő/teljesítmény/érzékenység szembeállítás.
Emlékszem egy régi, még AVX-es szeánszra, Budapesten. Összehallgattunk egy csomó mindent, és vittem magammal a Creek Destiny-t, ami elég combos masina. Rákötöttünk egy Dyno monitort, aminek az volt a híre, hogy nehezen hajtható és igencsak zabálja a Wattokat. Olyan rég volt, hogy típusszámot ne kérdezzetek. A Creek megszenvedett vele, feltekert hangerőnél sem tudtunk a párosbó igazán élvezetes hangot kicskarni.
Ekkor valaki elővett egy DIY kinézetű, fából készült erősítőt, talán Szabó Zoli (Hivox) valamelyik korábbi munkáját, ami elvben 2x8W teljesítményű. Ez a kis fadoboz könnyedén meghajtotta a Dynokat, nem akartunk hinni a fülünknek.
A korábbi vitaákba nem szeretnék belefolyni, de ez a régi emlék ugrott be, ahogy olvastam.

Nekem sokáig Phonarjaim voltak. a 2000-es szériából szinte minden. Sokáig házimozi vas, aztán Naim 5, majd a Marantzok. egyre drágább, egyre nagyobb. De középhangerő felett szinte mindegyiknél leoldott a védelem, sokáig azt hittem egyszerűen nem bírják a strapát, pedig a pm-8005 már vagy 80 wattot tudott. Aztán egyszer belebotlottam a P-40-es Phonar impedanciagörbéjébe, ami -bár 4 ohm volt a hangfalra írva- 1000 Hz körül beesett 2 ohm-ra. És tényleg: nem a mélyeknél, hanem a pergődobnál halt meg minden erősítő. Aztán jött a pm 15s2 Marantz, annak mindegy volt, az bírta. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy nem minden a nagy érzékenység (a Phonarok is 91 dB körül vannak), ha mindez hullámzó impedanciával párosul. Lehet, hogy egy védelem nélküli erősítő egyszerűen csak élvezhetetlenül torzított volna középfrekvencián

[dixie-chicken]

a kép talán 2014/HES/Hilton,vlmelyik AN szoba,végfok 2A3,méretben nem nagy légtér,semmi hangoskodás,felraknak egy Lionel Hampton LP-ét,'50 évek vége,'60 évek elején készült koncertfelvétel,a bevetezőben Lionel finoman keveri a vibrafont,nyálcsorgató,zseniális az egész,cimbivel is aki csövest használ,összenézünk,igaz PP EL34,de van vagy 2x35W, "ez qva jó",aztán lazán,csatlakozik egy árva bőgő a zenei folyamathoz,finoman,aztán egy kicsit gyorsit a tempón,de még mindig csak egy árva vibrafon+bőgő szól, cimbivel összenézünk ismét,de most már szemkerekedve "lépjünk,ez qva sz@r lett,leszakadtak a polcok a spájzban"...igen,tudom az első W a legfontosabb,a többi csak hab a tortán,és othoni zenélgetésre elég csak egy pár W...kifele jövet,ránéztem egy pár emberke arcára,volt aki mag&mlés határán volt...

a hifista élet már csak ilyen

[pali923]

Mert ugye van, aki az ismerkedést, randizgatást élvezi és van, aki ennek gyümölcsére vágyik, egy működőképes párkapcsolatban szeretne élni. Pontosan így van ez a HiFi-ben is. A hobbitársak egy része a készülékek tesztelésében, cserélgetésében találja meg örömét, mások pedig szeretnének egy vállalható, szerethető rendszert, amivel az igazi hobbijukat, a zenehallgatást tudják magasabb szintre emelni. Bármennyire is hifistáknak mondhatók mindannyian, a két csapat között alapvető különbségek vannak.

Ez egy nagyon pontos látlelet, egy "aprósággal" egészíteném ki, ami csak szőrmentén van benne: a hifisták (és más hobbit űzők) igen nagy részének a pénztárcája felülről korlátos. Ezért is könnyebben tud a hifibogár zizegni, hiszen mindig megvan a remény, hogy egy kicsivel drágább akármivel lehetne még jobb hangot kicsikarni a rendszerből. Ezért olyan népszerű a kábelcserélgetés, hiszen (jó eséllyel) az a legolcsóbb komponens a rendszerben, és mindig megjelennek a releváns topicban a csodadrótok, amik tized/századáron verik a csúcskábeleket is.

Udvarláshoz sok esetben elég a vonzizé, a hifihez pénz is kell.

[mishow]

Fura dolog ez a hangerő/teljesítmény/érzékenység szembeállítás.
Emlékszem egy régi, még AVX-es szeánszra, Budapesten. Összehallgattunk egy csomó mindent, és vittem magammal a Creek Destiny-t, ami elég combos masina. Rákötöttünk egy Dyno monitort, aminek az volt a híre, hogy nehezen hajtható és igencsak zabálja a Wattokat. Olyan rég volt, hogy típusszámot ne kérdezzetek. A Creek megszenvedett vele, feltekert hangerőnél sem tudtunk a párosbó igazán élvezetes hangot kicskarni.
Ekkor valaki elővett egy DIY kinézetű, fából készült erősítőt, talán Szabó Zoli (Hivox) valamelyik korábbi munkáját, ami elvben 2x8W teljesítményű. Ez a kis fadoboz könnyedén meghajtotta a Dynokat, nem akartunk hinni a fülünknek.
A korábbi vitaákba nem szeretnék belefolyni, de ez a régi emlék ugrott be, ahogy olvastam.

[sutemenyx]

“Pl. a nagy érzékenységű, "szélessávú" hangszórók által kezelhető teljesítmény legtöbbször nagyon alacsony, a nagy hangnyomás csak a középsávban lesz elérhető, jelentős plusz torzítással, kompresszálással --> ordít mint egy megafon.”

Általánosságban talán igaz, de azért van itt is kivétel. Van, amit kifejezetten hangosításra találtak ki.

[Aszpirin]

Egy kicsi vasnál sosem lesz meg az elegendő
dynamic headroom (elnézést magyarul nem megy).
Hallottam Note E dobozt, Note Vindicator-ról (3,5W) hajtva és hát azon kívül hogy képes volt hangosan szólni nem értettem ezen mit esznek a nótfanatikusok. De tényleg.
Ha szobahangerő fölé mentél kicsivel már elkezdett felkeményedni a hang.

Itt kerül megint szóba a már egyszer-kétszer említett "ki milyen hangerőn hallgat zenét ?" és "milyen zenét?" kérdés.
A lány gitárral és egy zúzós rock alapból mást igényel.

Tényleg, ha már itt tartunk, valaki definiálná nekem (ha lehet) objektíven a “szobahangerő”-t? Ez egy konrét, az adott szobához tartozó hangerő, vagy egy bizonyos, a szobától függő hangnyomás a hallgatási pozícióban! (remélem nem hûlyeség már a kérdés is). Csak azért, hogy meg tudjam esetleg állapítani, hogy én szobahangerőn hallgatom-e a zenéimet…
És ha már itt tartunk, mindebbe nem szól bele a szobaakusztika? Ami kiemel vagy ébb kiolt bizonyos frekvenciákat, elmossa itt-ott a zenét, utúzengése van, stb.
(valahogy van egy olyan érzésem, hogy ez legalább olyan fontos, mint az erősítő csúcsteljesítménye, a hangsugárzó jellemzői, vagy a milyen zenét hallgatunk milyen hangerőn kérdés, de bőven lehet, hogy tévedek ).

[shany]

...
Itt kerül megint szóba a már egyszer-kétszer említett "ki milyen hangerőn hallgat zenét ?" és "milyen zenét?" kérdés.
...

A kulcsszó inkább a hangosság és nem a hangerő.
Minden hangsugárzó számára van egy komfortos/kezelhető teljesítmény, amelynél még nem nő meg jelentősen a torzítása, nem kompresszál jelentősen, nem kezd el ordítani mint egy megafon....nem fossa össze magát. ( pl. a mélytartományban a konstrukcióra jellemző frekvenciafüggő max. akusztikus teljesítmény és akusztikus terhelhetőség egy fontos, tervezési paraméter, amelynek semmi köze a hangsugárzó elektromos terhelhetőségéhez. )
Pl. a nagy érzékenységű, "szélessávú" hangszórók által kezelhető teljesítmény legtöbbször nagyon alacsony, a nagy hangnyomás csak a középsávban lesz elérhető, jelentős plusz torzítással, kompresszálással --> ordít mint egy megafon.

Annak ellenére, hogy egészen kis méretű/terhelhetőségű hangsugárzók is elviselnek többszáz wattot ha kell, teljesen más élmény, amikor egy hangsugárzó arra van tervezve, hogy a komfortzónájában legyen ez a többszáz watt, főleg, ha a legmélyebb hangoktól kezdve tud működni, és a torzítatlan, kompresszió mentes hangsugárzást fenn tudja tartani egészen nagy hangnyomáson is. Egy ilyen rendszer nem kezd el ordítani, a hangerő emelésével egyre intenzívebb lesz az élmény ( "átjárja az egész testünk a zene" ), zavaró mellékhatások nélkül. Egy ilyen rendszer azonos hangynomás csúcsok mellet kevésbé hangos, mint egy hagyományos rendszer...
( A hangszórók komressziója összenyomja a dinamikát. Ez, valmint a megjelenő durva torzítási komponensek jelentősen megemelik a hangosság-érzetet. )

[dbrnsk]

Azért értem amit írsz, ha van teljesítmény tartalék, abból még nem lehet baj. Ahogy egyik barátom fogalmaz, "a van-tól nem kell félni".
Azért tegyük a szívűnkre a kezünket, egy átlagos, szobahangerőn(vagy kicsit felette) történő zenehallgatáshoz, valósan hány Watt-ra is van szükségünk? 5-10-15W, szerintem nem több. Ezt kb. (majdnem) minden erősítőnek gond nélkül szolgáltatnia kellene. Azt, hogy ezt milyen minőségben teszi, az megint egy más kérdés.

Ha ilyen egyszerű lenne....

[Tctronic]

Egy kicsi vasnál sosem lesz meg az elegendő
dynamic headroom (elnézést magyarul nem megy).
Hallottam Note E dobozt, Note Vindicator-ról (3,5W) hajtva és hát azon kívül hogy képes volt hangosan szólni nem értettem ezen mit esznek a nótfanatikusok. De tényleg.
Ha szobahangerő fölé mentél kicsivel már elkezdett felkeményedni a hang.

Itt kerül megint szóba a már egyszer-kétszer említett "ki milyen hangerőn hallgat zenét ?" és "milyen zenét?" kérdés.
A lány gitárral és egy zúzós rock alapból mást igényel.

[earforce]

Azért tegyük a szívűnkre a kezünket, egy átlagos, szobahangerőn(vagy kicsit felette) történő zenehallgatáshoz, valósan hány Watt-ra is van szükségünk? 5-10-15W, szerintem nem több. Ezt kb. (majdnem) minden erősítőnek gond nélkül szolgáltatnia kellene. Azt, hogy ezt milyen minőségben teszi, az megint egy más kérdés.

Ez nagyon rendszer függő. Nálam 300W@8ohm hajt egy papíron 87dB@4ohmot, aminek tapasztalat alapján a fele igaz, tehát olyan 84dB@4ohmot.
Próbáltam 100W A osztállyal. Kapcsolható a végfok (MF F19) hogy 'A' 75W legyen vagy 300W 'AB'. A különbség leírhatatlan a nagyobb teljesítmény javára.

[earforce]

Egy kicsi vasnál sosem lesz meg az elegendő
dynamic headroom (elnézést magyarul nem megy).
Hallottam Note E dobozt, Note Vindicator-ról (3,5W) hajtva és hát azon kívül hogy képes volt hangosan szólni nem értettem ezen mit esznek a nótfanatikusok. De tényleg.
Ha szobahangerő fölé mentél kicsivel már elkezdett felkeményedni a hang.

[zoli73]

Azért azt még mindig szeretném tudni, hogy egy erősítő miként tudja átlépni a saját teljesítményének a csúcsát.

Tekered a volumét! :)

Azért értem amit írsz, ha van teljesítmény tartalék, abból még nem lehet baj. Ahogy egyik barátom fogalmaz, "a van-tól nem kell félni".
Azért tegyük a szívűnkre a kezünket, egy átlagos, szobahangerőn(vagy kicsit felette) történő zenehallgatáshoz, valósan hány Watt-ra is van szükségünk? 5-10-15W, szerintem nem több. Ezt kb. (majdnem) minden erősítőnek gond nélkül szolgáltatnia kellene. Azt, hogy ezt milyen minőségben teszi, az megint egy más kérdés.

[dbrnsk]

Nagy teljesítményből is van pocsék, és kicsik között is vannak szuperek.

Ezt írtam korábban. Viszont, ha a kicsi és a nagy is szuper, akkor nincs kérdés.

[Tctronic]

....

Azért a klippelés nem túl hasznos dolog, na...

Értem én mit írsz és nagyrészt egyet is értek vele, de ez a dolog sem ilyen egyszerű (mint ahogy a hifiben az lenni szokott). Történetesen 98dB-es érzékenységű (plusz tölcséres) hangsugárzóim vannak és volt alkalmam megfülelni rajta jó néhány erősítőt és nem csak egy rövid teszt erejéig. Ezek között voltak kisebb (9 Watt) közepes és nagyobb teljesítményűek is. Jó volt minddel, de a nagy vassal jobb. És így van, nagyrészt 1-10 Watt között ugrál a Sansui kijelzőjének mutatója, de ha belép még valami tutti, akkor sincs probléma (300-ig még loholhat). :) Barátom (akinek történetesen ugyanilyen hangsugárzója van) sokáig vegetált 20-40 Wattosokkal, de már ő is tudja miről van szó. Teljesen más a sztori.

Természetesen nem vitának szánom ezt az egészet, inkább olyan véleményfélének, eszmecserélgetésnek.

Azért az a Sansui, vagy inkább az a széria elég jól sikerült na.
Az én véleményem, hogy nem elsődlegesen a wattok száma számít.Régebben 2x100Watt-nál (8ohmon) nem volt kisebb végfokom.Sőt volt 2x500watt is, de szerintem nem elsődlegesen a wattok száma a mérvadó a hangminőség tekintetében. Nagy teljesítményből is van pocsék, és kicsik között is vannak szuperek. Én mondjuk alapból kerülöm a 88-89 db-nél érzéketlenebb hangfalakat ha lehet, mert így könnyebb erősítő társat találni hozzájuk és a kisebb vasak is szóba kerülhetnek.

[dbrnsk]

Azért azt még mindig szeretném tudni, hogy egy erősítő miként tudja átlépni a saját teljesítményének a csúcsát.

Tekered a volumét! :)