Ismerek ilyet a tágabb ismeretségi körben. Költséges egybeesés

Minden hobbista legnagyobb rémálma, hogy ha egyszer hirtelen történik vele valami, akkor a család annyiért adja majd el a gyűjteményét, amennyit az asszonynak bemondott.
Ebben neked nyilvánvalóan igazad van, de azért egy idézetet idetennék egy egészen másik fórumról:
A komolyabb/drágább horgász eszközök nem a több, nagyobb hal fogásának reményében kel, e kettő között nincs is összefüggés. Még csak nem is hiúságból, vagy stászusz szimbólúmnak, ennél sokkal prózaibb. A drága horgász eszköz jó minőségű, megbízható, tartós, és magas használati értékkel bír. Aki sokat horgászik, netán versenyez is, akkor annak hosszú távon kifizetődőbb a drága horgász felszerelés. A belépő szintű eszközök az alkalom szerű(évi 2-3 alkalom) horgászokat célozza meg.pali923 írta: ↑2021.10.19., kedd 22:51Ez biztosan igaz, és nem csak a hifistákra.
Klasszikus példa a horgászoké. Van aki szereti a halat, és azért horgászik, mert hazaviszi, megeszi. Vannak a sporthorgászok, akik visszadobják a kifogott halat, nekik a kihívás a lényeg. Aztán vannak, akik komoly hifistákhoz mérhető pénzt adnak ki mindenféle botra, orsóra, egyébre, pedig azzal sem lehet több/nagyobb halat fogni. Hobbiasztalos fórumon lehet találni tagokat, akik 5 fúró-csavarozó géppel rendelkeznek, és ez nem is a legdrágább tétel a műhelyben.
És akkor még nem is beszéltem a kényszervásárló plázacicákról.![]()
Ez biztosan igaz, és nem csak a hifistákra.
Tegnap vettem egy hangsugárzót. Semmi komoly (B&W CM1 s1), bárki mondhatja, hogy egyszerű, olcsó, tucat, kommersz, stb. Gyakorlatilag nem előrelépés, nem volt rá szükségem, és nem is cserélek le vele semmit - sőt, még azt sem tudom hol lesz a helye, vagy, hogy mivel fogom hajtaniearforce írta: ↑2021.10.19., kedd 12:32De itt ketté is választanám a hobbit: az állandóan útkeresésben lévő hifistára, aki imád készülékeket birtokolni és csereberélni és a zenehallgató hifistára, aki meg a zene szeretete és a hangzáshűség miatt hobbizik. A kettő véleményem szerint egészen más hobbi.
Ezt én is pontosan így látom, és teszem is. Egy másod rendszer kiépítése, hallgatása helyett, én inkább másba fektetem az energiát. Elmegyek a fiammal gyalog, vagy bicikli túrázni, horgászni, stb. engem, még ha fizikailag fárasztó is, de ezek a tevékenységek baromira ki tudnak kapcsolni, fel tudnak tölteni.fapaci írta: ↑2021.10.19., kedd 14:52B szett vásárlása helyett nálam jóval hatékonyabb, élvezetesebb és egészségesebb módszernek bizonyult egy-egy kiadós, több napos hegymászó túra, erdei bringázás, vagy folyami evezés, amik során szándékosan nem hallgatok zenét semmilyen formában. Ilyenfajta "vérátömlesztés" után nem csak a munka és a mindennapi konfliktusok kezelése megy könnyebben, de a zenehallgatás is jóval könnyedebb élménnyé válik, kevésbé szól a kütyüzésről. Elázva fázva, sárosan, mégis felszabadultan mozogni a természetben szépen helyére rakja az értékrendet, bár nyilván nem való mindenkinek.cannonball írta: ↑2021.10.19., kedd 11:49Rá kellett ugyanis jönnöm az utóbbi pár évben, hogy bármilyen szett unalmas lehet, tehát mindig kell egy "B" szett, ami más élményt ad...
cannonball írta: ↑2021.10.19., kedd 11:49-tényleg eláshatnánk ezt a kutyát...
Ássuk el! De csak virtuálisan
Én is hallgatok minden fajta zenét,erre nekem elég egy rendszer,de egy jó rendszernek mindent jól kell tolmácsolnia!cannonball írta: ↑2021.10.19., kedd 13:22Ha csak egy fajta zenét hallgatsz könnyen megtalálod, amit keresel. Ha azonos hangerőn, akkor is.earforce írta: ↑2021.10.19., kedd 12:32Sok-sok hifis sorstársat ismerve, ezt egyféleképpen lehet elásni: tudod, hogy mit keresel az áhított hangban.
És akkor 1 rendszer is elég. Az emberek zömének fogalma sincs mit keres, mi az az ideál amit kerget. Emiatt a sok adok-veszek = pénzégetés + rengeteg energia, utánajárás.
Felmerül a kérdés: honnan tudom, hogy nekem mi a jó? Mi az amivel elégedett leszek hosszútávon is?
Nos erre nem tudok válaszolni, mivel egyénenként rendkívül eltérő lehet.
De itt ketté is választanám a hobbit: az állandóan útkeresésben lévő hifistára, aki imád készülékeket birtokolni és csereberélni és a zenehallgató hifistára, aki meg a zene szeretete és a hangzáshűség miatt hobbizik. A kettő véleményem szerint egészen más hobbi.
Én hallgatok komolyzenét, elektronikus zenét, dinamikus jazzt (jazzrock), koncert felvételeket, ezeket többnyire nagyobb hangerőn, erre jó az Arden.
De hallgatok finom kis jazz triókat, vokális darabokat sokszor késő este csendesebben, erre jó az omnidirekcionális.
Sokáig az erősítőket cserberéltem a Tannoy előtt, aztán rájöttem, hogy kutyából (jaj már megint...) nem lesz szalonna.
B szett vásárlása helyett nálam jóval hatékonyabb, élvezetesebb és egészségesebb módszernek bizonyult egy-egy kiadós, több napos hegymászó túra, erdei bringázás, vagy folyami evezés, amik során szándékosan nem hallgatok zenét semmilyen formában. Ilyenfajta "vérátömlesztés" után nem csak a munka és a mindennapi konfliktusok kezelése megy könnyebben, de a zenehallgatás is jóval könnyedebb élménnyé válik, kevésbé szól a kütyüzésről. Elázva fázva, sárosan, mégis felszabadultan mozogni a természetben szépen helyére rakja az értékrendet, bár nyilván nem való mindenkinek.cannonball írta: ↑2021.10.19., kedd 11:49Rá kellett ugyanis jönnöm az utóbbi pár évben, hogy bármilyen szett unalmas lehet, tehát mindig kell egy "B" szett, ami más élményt ad...
Ha csak egy fajta zenét hallgatsz könnyen megtalálod, amit keresel. Ha azonos hangerőn, akkor is.earforce írta: ↑2021.10.19., kedd 12:32Sok-sok hifis sorstársat ismerve, ezt egyféleképpen lehet elásni: tudod, hogy mit keresel az áhított hangban.
És akkor 1 rendszer is elég. Az emberek zömének fogalma sincs mit keres, mi az az ideál amit kerget. Emiatt a sok adok-veszek = pénzégetés + rengeteg energia, utánajárás.
Felmerül a kérdés: honnan tudom, hogy nekem mi a jó? Mi az amivel elégedett leszek hosszútávon is?
Nos erre nem tudok válaszolni, mivel egyénenként rendkívül eltérő lehet.
De itt ketté is választanám a hobbit: az állandóan útkeresésben lévő hifistára, aki imád készülékeket birtokolni és csereberélni és a zenehallgató hifistára, aki meg a zene szeretete és a hangzáshűség miatt hobbizik. A kettő véleményem szerint egészen más hobbi.
Sok-sok hifis sorstársat ismerve, ezt egyféleképpen lehet elásni: tudod, hogy mit keresel az áhított hangban.
Arvo Pärt: Passio (ECM 1370). Néha a buszok zaja, néha a madarak, és a tér valahogy a templom boltozatáig ér. Egy interjúban a szerző beszél a felvétel viszontagságairól: https://fidelio.hu/klasszikus/arvo-part ... 50565.htmlistvan01 írta: ↑2021.10.17., vas. 14:14Ha még mindig a véletlen vagy szándékos háttér állathangra hajtana a társaság, akkor legyen már olyan is, hogy néhány templomi-kápolnás barok zenekar, vokálisan vagy anélkül, nyitott ablakon/ajtón (akusztikus hangolás) pianóban beszűrődő madár zaj, csicsergést meghatározni madár faj, darabszám, jobb-bal-hátul meghallási foka, kinek mennyire.
Ezek a madár zajok végképp nem effekt bekeverés.
A híres ruszki honlapról a 'Japanese SBM Mastersound Edition'-t kölcsönöztem ki. Kb. amúgy 1000 verzió létezik belőle.cables írta: ↑2021.10.18., hétf. 07:55Itt kicsit körbejárták a témát. Azt tudja bárki aki írt erről, hogy ő melyik verziót hallotta a netről?
http://highfidelity.pl/@main-602&lang=en
Ujabb valtozo lehet a crossfeed funkcio ami a ket csatorna jelet kepes keverni, modellezve a hangfalak szobaban valo mukodeset :)
Nem a kutya miatt, inkább az effekt mögött lévő technológia miatt (Bocsánat, hogy angolul...):
Ez a kamu klón.fülelek írta: ↑2021.10.17., vas. 15:38Sound of the future![]()
![]()
<20$
https://www.dhgate.com/product/s5-s4-bu ... 54690.html
érdemes görgetni![]()