Andromedius írta: ↑2021.10.03., vas. 22:24
Szerintem nézzél körül az Optoma projektorok környékén, én egy 4K-s Optomát használok, és meg vagyok elégedve vele.
Még a típus megjelenésének első időszakában láttam egy Optoma UHZ65-öt. Az a gép "színessé tette" még a fekete-fehér filmeket is, így kedveskedve a tulajdonosnak. A szürkeskála mindenféle szépséges színekben pompázott, ami biztosan nagy öröm annak, aki a fekete-fehér filmeket szeretné egy kicsit "feldobni", azaz megtölteni a képet "élettel".
Én sajnos inkább hiszek abban, hogy a szürkének ... izé ... szürkének kellene lenni. Tudom, hogy ez elég unalmas, meg manapság kevesen is néznek a házimoziban fekete-fehér klasszikusokat, de korrekt szürkeskála nélkül a színes filmek sem úgy fognak megjelenni a vásznon, ahogyan kellene nekik. Márpedig színes filmeket nagyon is szokás nézni manapság ... tudtommal.
A dolog csak azért szánalmas, mert amúgy ezekben a (lézer-foszfor fényforrású) gépekben fizikailag minden benne van, ami ahhoz kellene, hogy egy elfogadható képet vetítsünk ... kivéve persze a vezérlő szoftvert, ami (akkoriban) használhatatlanná tette a gépet. Nyilván a 0,45"-es DMD-vel szerelt gépekkel nem érdemes foglalkozni, de a 0,66"-es DMD szerintem alkalmas lenne a feladatra. Emlékezzünk a pár éve kiszámolt, a DMD chip-re jellemző "kontraszt állandóra", illetve arra, hogy az hogyan függött a DMD- és a mikrotükrök méretétől.
Ha emlékeim nem csalnak, a DMD (aktív mátrix) méretével NÉGYZETESEN változott a kontraszt-állandó. Ez a függés (az etendue-megmaradási tétel alapján) a DMD chip MEGVILÁGÍTÁSÁT hivatott leírni, tehát ez nem konkrétan a DMD-re jellemző paraméter ... inkább a DMD méretének és a fényforrás etendue-jének a kapcsolatától függ.
A másik paraméter, ami az adott DMD-vel elérhető kontrasztot korlátozta, az a mikrotükrök mérete volt. Ettől azonban "csak" lineárisan függ a kontraszt.
A fentiek alapján tehát az "érzékenyebb probléma" a chip mérete ... de ez NEM egy megkerülhetetlen természeti törvény! Ez "csak" egy műszaki probléma, amiben a fényforrás szerepe azonos a DMD-ével, mivel a kettő "méretének" hányadosa az a paraméter, ami a végső eredményt meghatározza. Ha jobb fényforrást használunk (azaz jobb etendue-vel akkor a problémának ez a része műszakilag kezelhető.
Kiszámoltam, hogy az UHP lámpák "nagyságrendileg" (mondjuk 10-20 százalék hibahatáron belül) ugyanannyit fejlődtek az elmúlt 10-15 évben, amennyit a kisebb DMD-k "MÉRETBŐL ADÓDÓ" kontrasztja romlott (0,95" v.s. 0,65" DMD-k és 1.3mm ívhosszú lámpák v.s. 0,8mm). Ez azt jelenti, hogy a kontraszt-állandó romlásának "DMD méretéből adódó" része modern, rövidebb ívhosszú UHP lámpa használatával (és persze az íriszek szűkítésével) "nagyságrendileg" kompenzálható.
A lézer-foszfor fényforrás igazi előnye az, hogy az UHP lámpánál még jobb etendue-vel rendelkezik, tehát (ha kis foltra világítanak a lézerek) akkor segítségével még szűkebb szögben lehetne megvilágítani a DMD-t azaz tovább (lenne) javítható a kontraszt ... persze az íriszek további szűkítésével. Erre szükségünk is lenne, hiszen a kisebb mikrotükrök is rontják a kontrasztot és ezt is kompenzálni kell(ene) valahogy.
A gond az, hogy túl szűk íriszeket viszont nem használhatunk (a lencse elméleti felbontását a numerikus apertura korlátozza, tehát amikor szűkítjük a lencsében levő íriszt, a lencse elméleti, maximális felbontását rontjuk). Ha a lencsében túl szűk az írisz, akkor romlik a kép élessége. Ez egy megkerülhetetlen optikai törvény. Persze nagyobb mikrotükrök esetén ez kevésbé probléma ... de ez most nem az álmodozás ideje.
A másik gond az, hogy a kontraszt az íriszek szűkítésével NEM javítható a végtelenségig. A fény egy hullám, a DMD mikrotükreinek peremei pedig egy (kétdimenzióban mintázott) optikai rácsot formáznak. Az írisz szűkítésével a rács által szétszórt fényből egyre több veszik el a lencse íriszén, emiatt csökken a fényerő ANNAK ELLENÉRE, hogy (a még régebben sokszor emlegetett) szimmetria-feltétel teljesül. Magyarul nagyobb fényerővel kell megvilágítani a DMD-t, mint ami végül átjuthat az íriszeken ... és ha valaki emlékszik rá, pont ez volt a "haszontalan fény" definíciója, hiszen ettől a kontraszt romlik. Az elérhető maximumot a DMD mikrotükreinek a mérete korlátozza. Ez mindíg így lesz, ezért a nagyobb DMD mindig jobb DMD lesz ezután is. Sajnos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy "használható" képet ne kaphatnánk pl. 0,66"-es DMD-vel. Ez nagyon is lehetséges ... lehet ... talán. Viszont a legjobb képet mindig a nagyobb chip-ek adják majd ... és ez soha nem fog változni.
A megvilágításra- és a lencsére vonatkozó szimmetria-feltétel hatóköre tehát korlátozott. Amikor már olyan szűk a lencsében az írisz, hogy a mikrotükrök peremén szórt fény által okozott veszteség jelentőssé válik, akkor csökkenthető a probléma azáltal, hogy még szűkebb szögben világítjuk meg a DMD-t (azaz lényegében szándékosan rontjuk a szimmetriát). A mikrotükrök peremén a fényszóródás úgyis megnöveli majd a fény szögét, tehát ha annak nagyobb része még ezután (azaz megnövelt szögben haladva) is átjut a lencse íriszén, akkor a rendszer működése közelebb került az optimálishoz (azaz csökkentettük a DMD-t elérő "haszontalan" fény mennyiségét, amitől javult a kontraszt). Ezt leginkább lézer-foszfor fényforrással lenne lehetséges megcsinálni ... és szerintem ez (azaz a jobb etendue) a legfontosabb paraméter e fényforrás esetén.
A probléma csak az, hogy a fenti megoldás feltételezi, hogy a lézerek nagyon pici foszfor-felületre világítanak (hiszen ettől lesz jó az etendue). Ez viszont nagyon nagy energia-sűrűséget jelent a foszfor felületén, ami nem valószínű, hogy megoldható lenne a Schott-féle statikus konverterrel. Magyarul mindenképpen forgó foszfortárcsát kellene használni ... azt meg a garázsban megcsinálni macerás lenne.
Ismét eljutottunk oda, hogy SOKKAL EGYSZERŰBB lenne egy gagyi, de legalább lézer fényforráshoz tervezett és gyárban szépen megépített gépet "megreszelni" optikailag, mint otthon építeni egy új, lézeres fényforrást (egy jobb, de gyárilag UHP lámpás) gépbe. Az sem lehetetlen, de macerás. A lézerek drágák, azokat (egy chip-es gépben) kapcsolgatni kell, időzítés, elektronika, szinkronizálás ... hát ... ha ez nem macera, akkor mi az???
A kérdés (amit pár évente felteszek) csak az, hogy tud-e már valaki olyan távolkeleti (azaz olcsó) lézer-foszforos gépről a piacon, amivel érdemes lenne foglalkozni? Ismer valaki olyan (Optoma, Benq, bármilyen márkájú) gépet, amiben 0,66"-es (persze rezgetett) 4K DMD van (a 0,45" szerintem reménytelen, azzal foglalkozni nem érdemes) és legalább az "alapkövetelményeket" (szürkeskála, gamma, stb.) teljesíti a gép? UHP-s gép sem kizárt, de az normális kontraszttal nyilván csak kisebb vászonra vetíthet (ott mindig sok fényt kell kidobni az ablakon a jobb kontraszt kedvéért).
Jelen pillanatban egy LED-es nagyvasat használok, ami nyilván (full nyitott íriszekkel) nem a kontraszt bajnoka, de a 0,95"-es DMD-vel még így is elver kb. minden mai (olcsó, távolkeleti) DLP-t (natív) kontrasztra. Meg persze képminőségre is (és közben látható szivárvány sincs). Viszont ezek a LED-es nagyvasak sajnos beszerezhetetlenek, senki nem akarja eladni őket. Ha egy-egy mégis megjelenik a használtpiacon, az horror drága ... úgyhogy ezek biztosan NEM fogják megoldani az "olcsó és jó projektort mindenkinek" problémát. A felbontásuk sem 4K és HDR jelet sem tudnak fogadni. Ha lenne valami használtan olcsó, nagy tömegben gyártott és így olcsón beszerezhető típus amiből pár optikai alkatrész módosításával elfogadható (4K, UHD, stb.) képet lehetne kihozni, akkor ezt szerintem érdemes lenne megtenni.
Lehet, hogy a kérdés ma még korai, hiszen mind a "4K" felirat, mind a lézer fényforrás modern dolgok, ezek a gagyi gépek használtpiaci árát is magasan tartják ... egyelőre legalábbis. De a gyártók ma is fejlesztenek, jönnek az új gépek és a régieket előbb vagy utóbb lecserélik a tulajok ... még akkor is, ha ezzel kb. semmit nem nyernek. Ahogy nő majd az eladó gépek száma, az árak elindulnak lefelé ... és ennek sokan fognak örülni. Szerintem legalábbis ... :-)
Szóval ha valakinek van ötlete használható típusra, az ne tartsa magában!
