Persze lehet olyan célokat is megfogalmazni, hogy egy bizonyos ízlést kiszolgáló valamilyen irányban elfuserált hangzás, van is rá millió példa, de ezt is csak össze kell kötni valamilyen műszaki paraméterekkel. Vagy a fejlesztők találomra alkatrészeket kötözgetnek össze? És az alkatrészeket fejlesztők meg dobnak még egy csipetet az egyik szennyező anyagból meg hármat a másikból?
Persze, hogy a hifistának kell-e ezeket tudni értelmezni, az más kérdés. Jó esetben nem kéne tudni, de jó esetben a politikának se kéne a mindennapok részének lenni, de ez már így van. A sok csalódás az ok, amiért szeretne tisztán látni a hifista és szeretne egy világos minőségi sorrendet látni, eldönteni mennyit áldoz a munkájával tisztességesen megkeresett pénzből és megvenni azt a sorból, amire fussa és tudni, ha még gyűjt hozzá, hová lehetne eljutni.
Hifiben ez azonban hiú ábránd, hisz csak olvassunk vissza. Milyen műszaki terület van még, ahol a köd oszlatása helyett a köd generálása a cél és általánosan ilyen elfogadott? Nem sok. Ez egy hobbi, élet nem múlik rajta, tehát lehetséges és valahol mindkét oldalnak kényelmes. Gyártó mondhatja, hogy nem illik a rendszeredbe, vásárló meg mondhatja, hogy akkora a köd, annyira sok az irány, persze hogy nem tudott tizedjére se jól választani.
A normális, viszonylag kiegyenlített (már amennyire egy otthoni környezetben ez lehetséges) hangzás már egyszerűen unalmas az átlag hifistának, ingerküszöb alatt van, kell valami amire felkaphatja a fejét, ami persze némi idő elteltével már nem izgalmas lesz, hanem idegesítő. Sajnos a legtöbb, az átlag hifista számára elérhető rendszer olyan, mint a 3-as Golf szétrohadt karosszériával, ültetve, 18-as alufelniken, gagyi sportlégszűrővel és ordító barkács kipufogóval. Hasonlóképp sül el a hifi tuningok java is. Egy a kategóriájában jó alapból sikerül valami olyat csinálni, ami lenni akar valami komolyabb, de nyilvánvalóan nem az, de már nem is az a mindenki által ismert, megbízható eszköz, ami volt annak előtte.






