fapaci írta: ↑2021.09.26., vas. 09:34
Alex_Aston írta: ↑2021.09.26., vas. 08:25
Nem a minőség a fontos, hanem a PC.
Tehát a minőséget a fehér színészek jelentik? Na ebbe inkább ne is menjünk bele!
Nem a bőrszínen van a lényeg, talán félreérthető voltam.
Az első két részben 4 karaktert számoltam össze, akiknek a nemét is megváltoztatták. Van köztük az Alapítvány világában jelentéktelen (Lors Avakim), közepesen jelentős (Eto Demerzel, Gaal Dornick), és nagyon jelentős (Salvor Hardin) karakter is.
A dolog azért is fura, mert az Alapítványban van nagyon jelentős női karakter is (ld. pl. Bayta Darrell), vajon majd akkor ezek között lesz fordított “nemváltásos” is a filmben? (“költői” a kérdés).
Bár az ilyesmit már szóvá tenni is veszélyes, még a végén a szexizmus vádját sem tudom lemosni magamról.
Az, hogy mennyire jó egy adaptáció, bőven lehet, hogy ilyeneken múlik. Ne feledd, olyan műről van szó, amelyet igen meghatározó alapműnek tekintenek a műfajban, óriási rajongótáborral. Ha az alapmű annyira sikeres, akkor talán érdemes lehet minél jobban követni azt, és minél hűbben ábrázolni a karaktereit. Nem véletlenül hoztam fel a Gyűrűk ura filmtrilogiát, mint szerintem rendkívül jól sikerült adaptációt, párhuzamként. (ott is vannak eltérések a könyvtől, de azok az Alapítvány fsorozatban tapasztaltakhoz képest elenyésző mértékűek).
Továbbra is tartom viszont, hogy a színészi teljesítmény összességében nagyon gyenge, teljesen függetlenül attól, hogy milyen bőrszínű vagy nemű a színész. Amikor azt kell észrevennünk, hogy a legjobb karakterformálást egy hozzáköltött mellékszerepet (a császár öreg klónját, vagyis Alkonyat Testvért) játszó színész nyújtja, akkor már tényleg gyenge castingról beszélhetünk - szerintem. Ebben is nagy a kontraszt a Gyűrűk Urával.
Apropó “hozzáköltések”: utólag már az a véleményem, hogy az “imperial cloning” - amiről az eredeti műben szó sincs - igenis hozzáad a filmhez, akárcsak a perembolygók explicite megjelenített viszálya, a követek és viselkedésük, és nem utolsósorban a trantori katasztrófa - ugyanis ezek már látványos jelei a Birodalom hanyatlásának, amit érzékeltetni kell a “vásznon”, és teret adnak a kosztümösöknek és a nagyívű CGI-jeleneteknek is - amik ma (sajnos) kellenek egy sci-fi sikeréhez. Az emberevő hüllőszerű szörnyeteg és a császár túltolt kegyetlenkedései ugyanakkor már totál öncélúak és nem illenek sehol Asimov világába. Szerintem.